A hétvégén Kézdiszentkereszten szervezték meg a 3. Aquarius Borvízünnepet; a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Tanács és a Hargita Megyei Tanács szervezésében lezajlott egynapos rendezvényen 40 féle borvizet lehetett megkóstolni.

>> Tündérek Bora címért versenyeztek a székelyföldi ásványvizek >>
>> Borvízünnep Kézdiszentkereszten >>

Albert Zoltán ötletgazdát, turisztikai szakértőt kérdeztük a kezdeményezésről, a háromszéki és székelyföldi borvizekben rejlő lehetőségekről.


Milyen elgondolással indította el tavalyelőtt az Aquariust?

Ráirányítani a figyelmet az erőforrásra, igényt generálni úgy a lakosság, mint a vállalkozók közt a hasznosításra idegenforgalmi és gazdasági szempontból.


Milyen irányba tervezik továbbfejleszteni, bővíteni a rendezvényt?

Amíg be nem tölti eddigi célkitűzését, addig nem kell fejleszteni. Amin dolgoznunk kell, az a népszerűsítés, és hogy minél többen fontosnak lássák a témával való foglalkozást.


Mit tesz annak érdekében a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, hogy a helyi erőforrásokat népszerűsítse?

Rendezvényeket, kiállításokat és minőségjavítási kampányt szervezünk, nyomtatott anyagokat szórunk.


Ön szerint kié a borvíz?

Azé, aki megissza, és jobban tennénk, ha hazait innánk. Mivel altalajkincsnek minősül, állami tulajdon. De bibliai fordulattal élve "add meg a császárnak, ami a császáré..."


Vízhiány fenyegeti a világ kevésbé szerencsés térségeit, miközben Romániában a meglévőt nem becsülik, szennyezik a felszíni és talajvizet. Mit lehet a pazarlás és felelőtlenség ellen tenni?

Tájékoztatni. Minden egyénnek szerepe van. Amúgy nálunk is nagy a szárazság, apadnak a medencék, tavak.

	A bálványosi Ibolya-strand, legalábbis ami maradt belőle

A megoldás nem az emberek lehordása. A nevelés közös felelősségünk, tanároké és szülőké egyaránt. Amíg a szülők tudatlanságuk folytán nem tudják ellátni ezt a feladatot, ez természetesen a tanítókra és egyéb információforrásokra hárul. Az Aquariusnak többek között ez is egyik feladata. A tényeket tudatosítani kell az emberekben, és azzal, hogy egy közösség büszke a díjnyertes vizére, jobban odafigyel rá, óvja ezt.

	Az egyik borvizes medence még megvan...

A vizek szennyezése nem újkeletű probléma és nem is most a legnagyobb. A közelmúltban sokkal komolyabb veszélyben voltak vizeink, és azóta sokat javultak. A fejlődő országok hatalmas hibája, hogy költséghatékonyság miatt nem fektetnek eleg hangsúlyt a környezetvédelemre. Ennek ellenére külön kell kezelni az ásványvizeket és a felszíni, illetve a talajvizeket. A mélységi vizek teljesen szennyezésmentes közegből jönnek. Ezt mutatták az Aquariuson elvégzett kémiai elemzések is.


Gyakran az árokba folyik el a borvíz... Hogyan lehetne gazdaságosan hasznosítani?

Igen, a borvizek az árokba folynak, de ez ellen bizonyos esetekben nincs mit tenni, vagyis ez az élet rendje. Egyes források a kisebb hozamuk vagy vegyi összetételük miatt nem képviselnek különösebb értéket. A legtöbb, ami kihozható ezekből, az az, hogy egy küpüben vagy medencécskében meggyűjti az ember, és áztatja az áztatnivalót. Ez kis oázisként hathat a megfáradt utazónak, vagy jó hétvégi szórakozóterep, így hozzásegít a turizmus fejlődéséhez (lásd Petőfalva).

	...a másik helyén már csak egy gödör, amelynek alján bugyborékol föl a "folyékony arany" Fotóink illusztrációk, készítették: Bakk-Dávid Tímea, Szász Péter

A palackozásra érdemes források miatt pedig nem kell aggodalmaskodni, nem pocsékolódnak. Legfeljebb gazdasági szempontból, mert termelhetnék a jó kis profitot a székely embernek, de aki nem fektet be, az nem is kap vissza semmit. Ez egy olyan örök igazság, ami mellett a székely furfang sem tud elmenni, pedig jó ideje próbálja. Töltők működtek és működnek, nem az adó az oka a nemlétüknek.

A kulcs a reklám. Az Evian gyönyörű kristálytiszta víz, semmiben nem különleges. Ennek ellenére piacvezető. A lényeg, hogy a legjobb marketingszakemberei vannak, és azok éjt nappallá tesznek, hogy megfelelő piacot keressenek a terméknek. Ezek mellett illeszkednek a trendbe. Ez nem elhanyagolandó tény.

Jelen pillanatban az alacsony ásványtartalmú víz a trendi, és természetesen a CO2 sem "mainstream". Gyakorlatilag a székely ember egy sajátos szubkultúrát képvisel, amit valószínűleg nem fognak a tömegek magukévá tenni.

	Csöpögő forrás és revizionista érzelmek

Idegenvezetőként az a tapasztalatom, hogy egy rozsdás csövön kifolyó büdös, sós, vasas, bikarbonátos vizet, vagy ezek bármilyen keverékét az idegen látogatók 30 százalékával lehet megitatni.

Ez a statisztika akkor áll fenn, ha a magyarországi vendégeket is belekalkuláljuk.

Ha ezeket nem számítjuk, akkor néhány százalékot nem halad meg az arány. Teljes bizalmatlanság van a folyékony arany iránt, egész addig, míg palackba nem kerül és tetszetős címkével el nem látják.

Ha már itt tartunk, ez szintén egy nagy hiányosság. A címkék nagy része még elment volna a 80-as években, de nem haladt a korral. Itt nem a vizet kell eladni, hanem ennek fogyasztási élményét. A torkunkon lefutó pezsgést, a hideg érzetét a testünkben, a kellemes sós utóízt, a végtagjainkat átjáró felfrissülést és szomjúság oltását. Amíg ez nem történik meg, János bácsi jön a Ladával és töltögeti a színesedő palackokat, közben mosolyogva odaenged, hogy töltsd meg a bögrédet, mosolyát megtoldja egy kis dicsérettel a vizet illetően, melyet családja generációk óta fogyaszt.

Mi se legyünk lusták, töltsük meg az előzőleg autóba bedobált PET-palackokat, mert ez az újrahasznosítás legjobb formája. Emellett ne akármilyen vizet igyunk a vendéglőben, hanem helyit kérjünk, ha nincs, akkor is említsük meg, mert ez vezeti rá a vállalkozókat, hogy tudatosan rendeljék az árut. Míg észhez kapunk, máris hozzátettünk valamit a borvizek sikeréhez, és megteremtettük a székely "védővámot", az öntudatot.