2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Koldulás-ellenes kampányok Románia-szerte – mi a mérleg?

Gy. A. 2009. augusztus 21. 13:30, utolsó frissítés: 2009. augusztus 22. 10:26

A hatóságok elégedettek, de az emberjogi szakértő szerint elmaradt a pozitív üzenet. Marosvásárhelyen ráadásul etnicizálták a problémát.



Országszerte több nagyvárosban indított a polgármesteri hivatal a rendőrséggel karöltve koldulás-elleni kampányokat. Az akciók üzenete mindenhol ugyanaz volt: felkérték a lakosságot, ne adjon többé pénzt a kéregetőknek. A kampányokkal kapcsolatos hivatalos közleményekben visszatérő motívum volt, hogy az érintettek többsége nem helybéli, illetve hogy ezek a személyek általában nagyon is jól keresnek.


Kolozsváron idén július elején indult a kampány,

ekkor szólította fel Sorin Apostu polgármester a város lakosságát, hogy többé ne adjanak pénzt koldusoknak. Ha nem kapnak pénzt, nem jönnek vissza – üzente a polgármester. A „Tudod, hogy egy koldus megkeresi a fizetésed kétszeresét? Ne bátorítsd a koldulást!” – szöveget tartalmazó plakátok és matricák jelentek meg az utcán, üzletekben, tömegközlekedési eszközökön.


Ugyanakkor két 24 órás forródróton várták a lakossági bejelentéseket. A mérleg: egy hónap leforgása alatt 30-an telefonáltak, összesen 139 koldust értek tetten, vagyis napi 6-7 személyt. A sikeren felbuzdulva, a városvezető közölte, a kampányt folytatja és a templomokra is ki akarja terjeszteni, abban az értelemben, hogy a papok a szószékről is kérjék fel a híveket, ne adakozzanak koldusoknak.

Az augusztus elején kiadott hivatali közlemény szerint a városban évente 1800 koldulási esetet jegyeznek, 800 koldulót tartanak nyilván, közülük mindössze 35-40 a kolozsvári lakos.

A temesvári, bukaresti, nagyváradi és ploiesti kampányok üzenetei A temesvári, bukaresti, nagyváradi és ploiesti kampányok üzenetei



A jó példa ragadós

Nagyváradon még márciusban volt hasonló önkormányzati akció. A szlogen a következő volt: „A pénzed nem segít rajtuk! Mondj nemet a koldulásra!”. A polgármester meg volt elégedve az eredménnyel, néhány hónap alatt több mint ezer esetben vitte el a rendőrség az utcáról a koldusokat. 90%-uk nem nagyváradi, negyedük pedig gyerek volt – a Bíró Rozália alpolgármester által közölt adatok szerint. Ugyanakkor itt is megpróbálták bevonni az egyházi személyeket is, és az együttműködésüket kérték a kampányban.

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal 39 nagy méretű plakátot, illetve közel 1000 szórólapot vetett be, valamint szigorúbb járőrözést és ellenőrzést ígért. Viorel Filip, a csendőrség vezetője júniusban úgy értékelte, hogy az akciónak köszönhetően 60%-kal esett vissza a kéregetők száma, és így már mindössze 15 “aktív” kéregetőt tartanak nyilván. Itt is az volt a következtetés, hogy a legtöbb Vásárhelyen kolduló nem rendelkezik vásárhelyi lakhellyel.

A marosvásárhelyi kampány a klasszikus “Mondj nemet a koldulásra” kampány mellett tendenciózusabb húrokat is pengetett: emberek arcával próbáltak hatást elérni. A kis szórólapok a tömbházak, lakóházak bejáratainál, lépcsőházakban, vagy éppen a szemeteskukák környékén jelentek meg. Marosvásárhelyen egyedi volt az is, hogy párhuzamosan a guberálással is fel kívánták venni a harcot: nemcsak arra buzdítottak, hogy ne adjunk pénzt, hanem arra is, hogy jelentsük, ha valaki a szemetesünkben turkál.

Roma nő guberál a marosvásárhelyi szórólaponRoma nő guberál a marosvásárhelyi szórólapon


Temesváron is volt hasonló kezdeményezés: a célpontok az egyes útkereszteződések voltak. Miután az első, még kísérleti jelleggel tavaly kihelyezett táblák beváltották a hozzájuk fűzött reményeket (a csendőrség szerint a sofőrök hallgattak a felszólításra, így a koldusok 9 hónap alatt eltűntek arról a helyről), idén valamennyi forgalmasabb útkereszteződésre kiterjesztették a feltáblázást.

Ploieşti-en hasonló séma szerint a forgalmasabb útkereszteződésekben tűnt fel 20 tábla a következő, valóban elgondolkodtató szöveggel: „Gondolják meg, hogy kinek fizetnek, amikor pénzt adnak egy koldusnak!”

Bukarestben már a tavaly elkezdődtek a koldulás-ellenes akciók. A Koldus és királyfi nevet viselő kampány üzenete ez volt: „Ha tudná, hogy egy koldus akár 5.000 lejt is keres havonta, adna neki pénzt?” A fővárosi rendőrség adatai szerint ugyanis vannak kéregetők, akik tényleg ennyit keresnek, és felmérésük szerint a bukarestiek 70%-a mégis hajlamos az adakozásra.


Szigorítani kéne a jogszabályt?

Az elöljárók szerint szigorítani kellene a hatályos törvénykezésen, mert a hatóság jelenleg tehetetlen. A vonatkozó jogszabályok értelmében a koldulásért pénzbírság jár (1991/61-es törvény), de mivel az érintettek legtöbbször fizetésképtelenek, lefoglalható vagyonuk pedig nincs, semmilyen módon nem lehet eljárni ellenük. Ugyanis a jogszabály értelmében közmunkára csak a saját beleegyezésükkel foghatók, erre pedig rendszerint nem hajlandók.

A 2004/272-es törvény értelmében ugyanakkor aki kiskorúakat kényszerít koldulásra, 1-től 5 évig terjedő börtönbüntetést kaphat. Ha a szülő az elkövető, akkor 2-5 év szabható ki. Rendszerint azonban képtelenség rábizonyítani a szülőkre, hogy ők kényszerítik koldulásra a gyermeküket.

Home made-jellegű marosvásárhelyi A5-ös szórólap, 
<br />
az eredetin tisztán látszanak az arcokHome made-jellegű marosvásárhelyi A5-ös szórólap,
az eredetin tisztán látszanak az arcok


Arcokat nem lenne szabad felhasználni

Koreck Máriát, a Project on Ethnic Relations (PER) civil szervezet romániai vezetőjét kérdeztük arról, hogy emberjogi szempontból hogyan értékelhetőek ezek a koldulás-elleni kampányok, különös tekintettel a marosvásárhelyire.

K.M: A koldulás ellen fel kell lépni, mert nyilván nem oldja meg annak a családnak vagy egyénnek a helyzetét, csak további függőséget alakít ki. Másodsorban vannak olyan szervezetek, csoportok, amelyek ezt kihasználják, és erre használnak fel embereket – ez tudott és bizonyított tény. Pont ezekből az okokból, az ellene való kampányolás megengedett, de semmiképp sem szabad etnicizálni, vagy pedig úgy beállítani, hogy a koldulás másoknak a jogait sérti, vagy másokra nézve valamilyen szempontból káros. Mert semmiképpen sem: valószínűleg egy kicsit zavarhat egyeseket, de máskülönben ez nem egy olyan dolog, amit nem lehet kibírni.

Az lenne a jó, hogy ha meg is mondanánk, hogy azok, akik a koldusoknak adakoznak, hova máshová irányítsák az adakozási kézségüket. Vagyis azokhoz a szervezetkehez, amelyek hosszútávon fenntartható programokkal próbálnak segíteni a valóban rászorultakon, így olyanokon is, akiket mások használnak ki azzal, hogy koldulásra kényszerítik őket.

Tehát Ön úgy látja, hogy ennek inkább egy pozitív kampánynak kellene lennie?

Igen, amely segíti az adakozás jó célokra való irányítását. És semmiképpen sem etnicizálva, vagy úgy beállítva, hogy ez a társadalomnak káros – ez nem megengedhető emberjogi szempontból.

A vásárhelyi plakát diszkriminatívnak tekinthető?

Mindenképp etnicizálja a problémát, azáltal, hogy világosan látszik, hogy roma személy vagy személyek vannak a fotókon. Emberi arcokat a beleegyezésük nélkül felhasználni a kampányban nem szabad, és meglehetősen megkérdőjelezem, hogy azokat az egyéneket, akiket oda feltettek, megkérdezték-e. Ha az internetről szedték is le fotót, akkor sem helyes, hiszen van egy tulajdonjoga annak a képnek.

Ez a kampány értelmezhető-e úgy, hogy a hatóságok esetleg megpróbálják a lakosokra átruházni a felelősséget?

Ezt én így nem mondanám, szerintem inkább van uszító jellege. Igenis, kérik, hogy ne adakozzanak, de nem érzem úgy, hogy ezzel hárítanák a felelősséget. És valahol nem is feltételezem a hatóságokról, hogy annyira bonyolultan gondolkodnának.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS