2019. július 17. szerdaEndre
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Oroszországban a titkosszolgálatok diktálnak

szerk. 2002. augusztus 29. 17:47, utolsó frissítés: 17:47

Senki úr, Nagy Péter utódja, a felvilágosult despota, a cár -- Oroszország el van árasztva #b#Putyin-giccsekkel#/b#, az őt ábrázoló húsvéti tojásokkal, szobrokkal, képekkel vagy akár babákkal. Honnan jött és hova tart az orosz elnök?




Putyin szinte csupasz kézzel
<br />
menti meg az országotPutyin szinte csupasz kézzel
menti meg az országot
Egy kémregény is született, amiben Putyin szinte csupasz kézzel menti meg az országot a csecsen veszélytõl. Rendben lévõ papírokkal két éve vezeti az országot, amihez hozzájárul még pár év, ami alatt az árnyékbõl irányított a Kremlin folyosóiról és a KGB utódjának irodáiból.


"Vigyázz Oroszországra!"

Nehéz szívvel, de a sok ital után még nehezebb májjal, Borisz Jelcin 1999. december 31-én megtette az elsõ lépést Putyin hatalomutódlása érdekében: bejelentette visszavonulását, ami egy precedens nélküli fejlemény Oroszország történetében. Jelcin volt az elsõ olyan orosz vezetõ, aki önszántából és nem koporsóban távozik a Kremlbõl. A távozás melodrámai volt, a teremben majd mindenki sírt, amikor kifele menet Jelcin megveregette Putyin vállát azt mondván: "Vigyázz Oroszországra!" De ez mindössze a sajtónak szánt játék volt, valójában a jelenetet több hónapnyi kulisszák mögötti elõkészítés elõzte meg.

Putyin 1999 augusztusában lett miniszterelnök, a csecsenek dagesztáni invázióját követõen. Jelcin Sztepasint váltotta le azzal a Putyinnal, aki már elsõ pillanatban Jelcin utódjaként volt beállítva. Az azt megelõzõ pár évben az orosz lapok sokat spekuláltak azon, ki is lehetne Jelcin utódja, a levegõben érzõdött a várakozás, hogy Jelcin egy bejelentésben jelölje ki azt. Ez lehetett volna a liberális Boris Nemcov, vagy Lebegy tábornok. Az, hogy végül Putyin lett, egyféle tréfának tûnt, Putyin egy ismeretlen volt, a Föderációs Biztonsági Szolgálat (FSB) egyik vezetõje, KGB-s kémmúlttal rendelkezett, annak a KGB-nek dolgozott, akinek Jelcin korábban esküdt bírálója volt. Elképzelhetetlennek tûnt, hogy Jelcin egy KGB-s kezére bízza Oroszországot, és mégis ez történt. Az ok: Jelcinnek garanciára volt szüksége, hogy akkor, amikor már nem lesz hatalmon, nyugodt lehessen -- akkoriban lett felderítve több Kreml-közeli korrupciós ügy. Ezt a garanciát pedig egyedül az FSB fõnöke, Putyin biztosíthatta.


Robbanóanyag és cukor

Amikor a csecseneket elûzték Dagesztánból, a dolgok kezdtek lenyugodni. Csakhogy hírtelen bekövetkezett egy színpadi fordulat: a levegõbe repül pár lakóház úgy Dagesztánban, mint Moszkvában, aminek eredménye 300 halott. A lakosság hisztérikusan kéri a csecsenek megbüntetését, akik már az elsõ pillanattól, igaz, mindenféle bizonyíték nélkül, a terrorakció szerzõinek voltak kikiáltva. Példás nemzeti szolidaritás jön létre. Putyin Isten küldöttjeként tûnik fel, akinek feladata a csecsenek megbüntetése: Putyinnak augusztusban mindössze 2%-os volt a népszerûsége, ami az új kontextusban pár hónap alatt 50% fölé emelkedett. Azokban az idõkben senki nem vette komolyan a fenntartásokat, amelyek a terrorcselekmények körül megfogalmazódtak.

Azok az újságírók, akik a moszkvai lakóházak felrobbantásának körülményit vizsgálták, többnyire nem zárták ki az orosz titkosszolgálatok közremûködésének lehetõségét. A sajtó egy másik, Moszkvához közeli merénylettervet is leleplezett. Úgy tûnt, hogy a robbanóanyagot az orosz titkosszolgálatok helyezték el, azonban ennek a titkosrendõrök általi eltávolítását követõen a hatóságok azt nyilatkozták, hogy a zsákokban tulajdonképpen nem robbanóanyag, hanem cukor volt. Mindmáig fennáll a gyanú, hogy a terrorcselekményekért nem a csecsenek a felelõsek és csak alibiül szolgáltak Putyin felemelkedéséhez.

Az orosz csapatok lassú, de koordinált hadi tevékenységbe kezdtek a kaukázusi köztársaságban, és a földdel egyenlõvé tették azt a keveset, amit megkímélt a korábbi leszámolási hullám. A menekültek száma egyre nõtt, miközben nyugaton komoly fenntartások fogalmazódtak meg a kaukázusi kampánnyal kapcsolatban. Belföldön az emberek többsége helyeselte a csecsen mozgalmárok likvidálását, ami egyben Putyin látványos hatalomra kerülését jelentette. A decemberi választásokon a Putyint támogató pártok, az Egység Blokk és a Jobboldali Erõk Szövetsége látványosan szerepeltek, majd Jelcin áldásával Putyin elõször ideiglenesen, majd a 2000 márciusi választásokat követõen fellebbezhetetlenül a Kreml elsõ embere lett.

A Fehér Ház vörös szőnyegén...A Fehér Ház vörös szőnyegén...


Putyin-szerû Oroszország

Az ezt követõ két évben Oroszország sokat változott, ezt ellenlábasai is elismerik. A változások Putyin karakterjegyeit is magukon viselik. Az egyik Putyin sajátosság, ami egyébként megkülönbözteti az orosz vezetõk többségétõl, a titokzatosság. Putyin nagyon zárt, olyan ember, akit nehezen lehet leleplezni. Ennek a stílusnak az egyik elõnye, hogy Putyinnak nincsenek kedvenckéi, olyanok, akik jelentõsen befolyásolni tudnák a döntéshozatalban, vagyis Putyin önmaga ura.

Kevésbé pozitív, hogy soha, még Sztálin vagy Andropov korában sem voltak ilyen erõsek a titkosszolgálatok. Oroszország egy olyan sakktábla, amelyen a titkosszolgálatok játszanak. A sajtót, a pártokat, a bíróságot, a civil szervezeteket vagy közvetlenül a titkosszolgálatok irányítják, vagy azok bizonyos személyek által elkötelezettjei a titkosszolgálatoknak.

A titkosszolgálatok hatékonyságának elsõ jele az volt, hogy Putyin meg tudta szelídíteni azt a parlamentet, ami azelõtt annyi borsot tört az orra alá. A Duma úgy viselkedik, mintha a Kreml csatolmánya lenne. Jelen pillanatban egyszerûen nincs ellenzék. A Duma az a piac, ahol mindennek az áráról meg lehet egyezni. Putyinnak egy törvény kell, a kommunisták kérnek valamit cserébe. Valójában a parlament-paródiáról van szó. Kezes bárányokká váltak helyi kiscárok is. A helyi kormányzók, akiknek érdekei gyakran látványosan ütköztek Jelcin politikájával, kaptak egy utolsó esélyt: aki megfegyelmezte magát, maradt, aki nem, félre lett állítva. Putyin az, aki a pénzt ossza, a helyi autonómia nem létezik, a helyi parlamenteknek gyakorlatilag semmilyen hatalmuk sincs, a köztársaságok kormányzóinak már csak közvetlen kapcsolatuk sincs a Kreml-el, õk jelentéseket küldenek a hét régióvezetõnek, akik a maguk során csak azt továbbítanak Moszkvának, amit jónak látnak.


A sajtó is a Kreml-t szolgálja

Egy törvény lehetetlenné tette, hogy a szakszervezetek tiltakozó megmozdulásokat szervezzenek, a civil szervezetek közül pedig csak azok mûködnek nyugodtan, amelyek a Kreml áldásának örvendhetnek. Ami pedig az emberjogi szervezeteket illeti, azoknak a kommunikációs csatornáit vágták el, és többnyire a Kreml-hez kell folyamodniuk, ha információkra van szükségük. De kategorikusan a legnagyobb eltérés a Jelcin- és Putyin-korszak között a sajtóval szembeni magatartás.

A relatív liberális és toleráns sajtó-szemléletet, ami azt is jelentette, hogy olykor a Kreml koordonált sajtókampányok célpontjává válhatott, újabban egy meglehetõsen autoriter viszonyulás váltotta fel. A Putyin-adminisztráció elsõ hónapjaiban a sajtó volt az egyedüli komoly ellenlábas. A Kreml nagyszabású újságíró-megfélemlítései akciókba kezdett, azokat a lapokat, amelyek nem hagyták alább, gyakorlatilag megszüntették.

Gusinszki Mediamost-ja, ami a térség legnagyobb sajtótrösztje volt, mindössze pár hónap alatt elolvadt. A tröszt NTV nevû tévécsatornáját más sajtóorgánumokhoz hasonlóan tulajdonképpen államosították, megvásárolta a Gasprom. A tröszt szétszaggatásához jelentõsen hozzájárult a sajtó elleni fekete egyenruhás, fegyveres intervenciós csapatok bevetése. A TV6 Berezovszkij adóját a Lukoil vásárolta meg. Az írott sajtó kicsit bátrabb, de a példányszámok miatt nem is jelent különösebb fenyegetést. A sajtó jelenlegi funkciója gyakorlatilag nem sokkal több a Kreml kiszolgálásánál.

A Kreml mûködési elve:

ha elég pénzed van és profi szociál-pszichológusaid, bármit megtehetsz Oroszországban, merthogy diktálni tudod, mint gondolkodjanak az emberek.

Szóval így!Szóval így!
Putyin alatt Oroszországban visszatért a félelem, az emberek többnyire úgy vélik, hogy az érzékeny témákat nem telefonon kell megbeszélni, a politikai vicceket suttogva mesélik, az emberek meg vannak gyõzõdve, hogy az elnök elvtársai ismét a munka mezejére léptek. Ez nem is kétséges: a politikát a volt KGB irányítja, a hadsereg fõparancsnoka egy egykori KGB-s, a külpolitika egyre látványosabban az orosz kémkedés szolgálatában áll, a nagy cégek, trösztök vezetõi többnyire egykori KGB-s elvtársak, de a sajtóban sincs ez másként. A titkosszolgálatok által kézben tartott cégek egyben eszközök is az volt szovjet államok gazdasági kontrolljához. Fontos aláhúzni, hogy olyan profikról van szó, akik grandiózus események megszervezésére és kontrol alatt tartására voltak képesek.


Reformcsomag biztosította népszerûség

Elméletileg Putyin változatlan, 65-70%-os népszerûségének oka az a reformcsomag lehet, amit Putyin Jelcinnel ellentétben át tudott vinni a parlamenten. Csakhogy ezek a reformok -- pénzügyi reform, az agrár kód, az állami költségvetések elfogadása -- mind olyanok, amelyek csak tovább nehezítették az átlagos orosz életét. Amit az oroszok méltányolnak az a stabilitás érzése, amit Putyin alatt éreztek elõször. Ha a külpolitikai kérdésekben kiszámíthatatlannak is tûnik, az átlag orosz számára Putyin következetesebb mint Jelcin vagy Gorbacsov. Elõször az utóbbi 15 évben az oroszok be tudják mérni a jövõt, ami nem lesz bõséges, de legalább nem hoz nagy meglepetéseket.


A NATO, mint politikai klub

Szeptember 11-e után az egész világ belátta, hogy a hidegháború befejezõdött, a fenyegetések másak, a háború egy másik, a nemzetközi terrorizmus elleni háború. Aláhúzom, hogy Oroszország külpolitikáját a pragmatizmus fogja jellemezni, a mi és a partnereink igényeibõl fog kiindulni -- mondta Putyin néhány hónapja a Dumában, a Nemzet helyzetérõl szóló beszédében. Látványos változás történt, Moszkva a nyugat szövetségese lett, de nem csak ígéretek szintjén, hanem egykor elképzelhetetlen döntéseket hozott, megengedte például a jenkiknek, hogy egykori szovjet, közép-ázsiai kaszárnyákat használjanak, mi több, felfüggesztette a kubai és vietnámi orosz katonai jelenlétet.

Putyin megértette, hogy nincs tétje a NATO-bõvítéssel való kínlódásnak, abból az egyszerû okból kifolyólag, hogy ez a NATO már nem az a NATO, ami akkor volt, amikor Putyin Nyugat-Németországban kémkedett. Külön gyönyört okozhat Putyinnak, hogy ahhoz asszisztál, hogy a NATO lassan semmivel sem lesz több egy politikai klubnál.


A BBC nyomán

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS