2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csak attitűd a környezet- tudatosság, a cselekvés elmarad

B. D. T. B. D. T. 2009. november 04. 09:44, utolsó frissítés: 12:04

Legkorábban 10-20 éven belül éri utol a gyakorlat az elvet Romániában, és válhat életvitellé a környezettudatosság.



Aggódunk az erdőirtás miatt, de ha tehetjük, megvesszük olcsóbban a gyanús eredetű tűzifát, építkezéshez a deszkát, gerendát, vagy a fenyőcsemetéket karácsonykor. Támogatjuk elvben a szelektív hulladékgyűjtést, ám a gyakorlatban mindez túl sok nyűggel járna, a kihelyezett, különböző típusú hulladéktárolókat pedig úgyis egy helyre ürítik. Szeretnénk, ha a település, ahol élünk, kevésbé lenne szennyezett, ám mi magunk is gyakrabban járunk autóval, mint biciklivel vagy tömegközlekedési eszközzel – esetleg pont azzal érvelve, hogy így kevésbé vagyunk kitéve a légszennyezés káros hatásainak.

A fenti példák jól illusztrálják, mit jelent az, hogy Romániában a környezettel kapcsolatos társadalmi hit- és gyakorlatrendszer nem nevezhető koherensnek. Létezik és közvélemény-kutatások szintjén meg is jelenítődik a környezettudatos attitűd, ám a polgárok kevésbé hajlandók a cselekvés szintjén is környezettudatosnak mutatkozni, azaz tenni valamit vagy pénzt áldozni az elvben amúgy elfogadott célokért.

Nistor Laura, a csíkszeredai Sapientia óraadó oktatója a környezettudatos magatartást kutatja Romániában. Ez egy olyan szakterület, amivel viszonylag kevesen foglalkoznak, Románia fehér foltnak számít a nemzetközi környezettudatosság-vizsgálatokban. Nistor Laura a csíkszeredai Társadalmi helyzetkép – társadalmi innováció című konferencián egy, a rurális Romániára vonatkozó országos kutatás eredményeit ismertette. A konferenciát a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottsága szervezte a Sapientián.

A vizsgált adatok a 2005-ös Eurobarometrul Rural néhány kérdésének mélyebb tanulmányozásán alapultak. Célja többek közt az volt, hogy megalkossa




„a környezettudatos vidéki polgár” profilját,

tehát hogy milyen társadalmi körülmények és személyes értékrendszerek (például individualizmus vagy éppen kollektivizmus) befolyásolják az attitűdöt a falusi lakosok esetében.

*az adatok forrása: 
<br />
Rurális Eurobarométer 2005,
<br />
Soros Alapítvány*az adatok forrása:
Rurális Eurobarométer 2005,
Soros Alapítvány
A kutatást 2005 őszén végezte a Metro Media Transilvania és az AB Research Group a Nyílt Társadalomért Alapítvány kezdeményezésére, ám a bemutatott következtetések eddig nem képezték hasonló elemzés tárgyát.

Az itt bemutatott grafikonok viszont megjelentek már a gyorsjelentésben.

A kutató szerint az általános tapasztalat az, hogy a környezettudatossággal kapcsolatos attitűdök


nem változnak olyan gyorsan,

mint ahogy például a politikai attitűdök, vagy akár az aktuális környezetvédelmi közpolitikák egy adott országban, tehát nem tévedünk sokat, ha 2009-ben a 2005-ös adatokra hivatkozunk.

Jó példa erre, hogy 1999-ben is hasonlóan vélekedtek a romániai megkérdezettek a környezetvédelmi kérdésekről, mint 2005-ben.



A 2005-ös rurális Eurobarométer adatai alapján kiderült, a jobb anyagi helyzetben lévő, fejlettebb vidéki településen élő, magasabban iskolázott megkérdezettek, köztük is


elsősorban a nők viszonyulnak pozitívan

a környezetvédelemhez, ők azok, akik inkább aggódnak a környezet állapotáért. A romániai vidéki lakosság esetében az életkor nem befolyásolta jellemzően a környezettudatos attitűdöt, ami ellentmond mind a romániai helyzetnek, mind a szakirodalmi hipotéziseknek. Köztudott ugyanis, hogy a témakörhöz általában pozitívabban viszonyulnak a fiatalabb generációk, többek közt amiatt, hogy az oktatási vagy médiaüzeneteken keresztül jobban szembesülnek a környezetvédelmi problematika súlyosságával.

A szakirodalomban leírtaknak némileg ellentmond az is, hogy a romániai vidéki lakosság esetében úgy tűnik, inkább az individualizmus és nem a kollektivizmus motiválja a környezettudatosságot. Itt arról van szó, hogy inkább azok a válaszadók tűnnek viszonyulásaikban környezettudatosnak, akik fontosabbnak tartják az ego védelmét a közérdekeknél – magyarázta a kutató.

Tágabb értelmezésben ez azt jelenti, a vizsgált populáció esetében valószínűsíthető, hogy ha valakit a környezetszennyezés közvetlenül érint, vagyis a saját bőrén vagy környezetében tapasztalja annak hatását, inkább hajlandó környezetvédelemre, mintha a tágabb közösségért, netán


"Földünkért” vagy "az emberiségért” aggódna.

A kutató hangsúlyozta, ezeket az eredményeket más kutatásokéval is össze kell vetni, illetve megfigyelés alapú kutatásokkal kiegészíteni. Csak így lehetne feltárni, valójában milyen mértékű az inkoherencia a közvélemény-kutatások során vallott attitűdök és a napi gyakorlatok közt. Ezt kérdőívekben sajnos kevésbé vizsgálják, illetve ha igen, akkor is sokat torzít a válaszokon a társadalmi elvárásnak megfelelő megnyilatkozás.

A másik gond, hogy a kérdőíveknél nem mindig figyelnek a specificitás kritériumára, azaz nem kérdeznek rá arra is, hogy ha az illető például egyetért a szelektív hulladékgyűjtéssel, ő maga szelektíven gyűjti-e a hulladékot.

A romániai egész populációra kiterjedő közvélemény-kutatások eddig azt jelzik, hogy nemcsak a viszonyulások és a cselekvések közt nincs érdemi összhang, hanem sok esetben még az attitűdök is ellentmondanak egymásnak. Például a települések szennyezettség-fokának megítélése nem áll szignifikáns kapcsolatban a környezetvédelemre való anyagi áldozatvállalási hajlandósággal – magyarázta Nistor Laura.

Kutatásmódszertani szempontból azt is meg kell viszont jegyezni, hogy amikor a kérdéshalmazok igen specifikusak, vagyis hasonló tematikát fürkésznek, akkor legalábbis az attitűdök szintjén megjelenik egyfajta hasonlóság. Jó példát szolgáltatott erre a vidéki lakosság esete az erdő-kérdéskörrel: amikor a válaszadók úgy ítélik meg, hogy kevés erdő van az országban, sokkal szigorúbban viszonyulnak az erdőkitermelés kérdéséhez is.

*az adatok forrása: Rurális Eurobarométer 2005,
<br />
Soros Alapítvány*az adatok forrása: Rurális Eurobarométer 2005,
Soros Alapítvány


*az adatok forrása: Rurális Eurobarométer 2005,
<br />
Soros Alapítvány*az adatok forrása: Rurális Eurobarométer 2005,
Soros Alapítvány


Továbbra is nyílt kérdés marad viszont, hogy mi a helyzet a tényleges gyakorlattal. A viszonyulások és cselekvések kapcsolatának feltárására kis léptékű, megfigyelés alapú kutatások már vannak, ám szisztematikus, országos szintűekről nincs tudomása a kutatónak, és úgy látja, nem is lehetne érdemben ilyeneket végezni. A reprezentativitás miatt elsősorban az a fontos, hogy minél több olyan kérdés kerüljön be a kérdőívekbe, amelyek a viszonyulások, vélemények mellett konkrét cselekvéseket is vizsgálnak.


Következtetés:

a kelet-európai blokk államaiban a környezettudatosság ad-hoc szerű, nem koherens hitrendszer. Ezzel szemben a nyugati országokban a kérdezőbiztos előtt környezettudatosnak mutatkozó válaszadó a valóságban is jobban figyel életvitelére, és alkalmazza a szóban hangoztatott elveket és módszereket, például nemcsak mondja, de csinálja is a szelektív hulladékgyűjtést. Évtizedek alatt, de beért a már a hatvanas években elkezdett környezettudatosság-kampányok eredménye, változott nemcsak az attitűd, de a cselekvés is.

Levonható tehát az a következtetés, hogy legkorábban 10-20 éven belül Romániában is utoléri a gyakorlat az elvet, és a környezettudatosság életvitellé válhat – állapította meg Nistor Laura. Egyelőre ott tartunk, hogy a lakosság tisztában van a környezetvédelmi probléma fontosságával, a téma társadalmi értékével, és diskurzusaiban ennek megfelelően tárulkozik a kérdezőbiztos elé.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS