Az iskolai agresszió volt a BBTE szociológia tanszéke szervezésében rövid szünet után újrainduló Szociológiai nyílt estnek a témája. A főleg diákokból álló hallgatóság előtt Aáry-Tamás Lajos, jogász, a magyarországi oktatási jogok biztosa, valamint Kósa András László szociológus, az ombudsman tanácsadója számoltak be a hivatal munkájáról, illetve arról a széleskörű szociológiai vizsgálatról, amely a magyarországi oktatási intézményekben mérte fel az agresszió szintjét. A BBTE szociológiai karának új, Szántó utcai épületében szerdán megtartott kötetlen beszélgetést Ferencz Zsolt újságíró moderálta.

	Főleg az egyetemisták panaszkodnak Kósa beszámolója szerint évente kb. 1000 panasz érkezik a hivatalhoz, az olyan típusú kérdésektől, hogy szabad-e a biológia tanárnak dolgozatíráskor A és B sorra osztani a diákokat a valóban komoly, jogsértő esetekig. Jelenleg hét jogász dolgozik ezeknek a panaszoknak az orvoslásán, és legkésőbb 30 napon belül válaszolnak. Érdekes adat, hogy az internet terjedésével látványosan megugrott a panaszok száma, mivel e-mailen keresztül bárki könnyen eljuthat a hivatalhoz. Ugyanakkor nagyobb a felsőoktatásból érkező panaszok aránya, ami a szociológus szerint azért meglepő, mert ezen a szinten sokkal inkább jellemezőek a formalizált, írott szabályok, mint a középiskolákban. De vannak már egyre gyakrabban az óvodával kapcsolatos ügyeik is, mivel Magyarországon komoly probléma, hogy túl kevés az óvoda, és sokan panaszkodnak, hogy messzire kell vinni a gyereket.

A beszélgetés egyik apropója éppen az volt, hogy az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala december 1-én lesz 10 éves. Annak idején valóban egyedi kezdeményezésként indult el, hiszen Európában nem volt rá példa. Kósa András László ennek kapcsán kifejtette, hogy az Egyesült Államokban bevett szokás, hogy az oktatási intézményekben iskolajogászok működnek, és Magyarország is elkezdett ebbe az irányba haladni.

Az oktatásjogász egy külön szakmává vált, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország lakosságból 4 millió személyt közvetlenül érint az oktatás – azáltal, hogy diák, szülő vagy éppen pedagógus. Aáry-Tamás Lajos az ombudsmani hatásköre kapcsán elmondta, hogy az oktatási jogok biztosát a szaktárca nevezi ki, és csak a miniszter felé tartozik elszámolással. Ugyanakkor az ombudsman csak ajánlásokat fogalmazhat meg, ezek nem kötelező érvényűek, nem végrehajthatóak, de az esetek többségében elfogadják.

	Kósa András László és Aáry-Tamás Lajos (a szerző felvétele)

A sokasodó panaszok és a sajtó

Aáry-Tamás beszámolt róla, hogy a hivatal fennállása óta érkeztek arra vonatkozó panaszok, hogy a tanár bántalmazta a diákot, ami súlyos jogsértésnek számít, és gyakran vezetett a tanár elbocsátásához. De egyre gyakrabban érkeztek olyan típusú bejelentések is, hogy a szülő vagy diákok verték meg a tanárt. És természetesen voltak olyan jellegű bejelentések is, hogy a diákok agresszívek egymással, növekszik az iskolai terror – az egyre szaporodó hasonló esetek vezettek el a felismeréshez, hogy szükség van egy átfogó szociológiai kutatásra.

Mint elmondta, készült már korábban egy olyan szociológiai vizsgálat, amely kollégisták esetében vizsgálta a beavatási szertartásokat, és megállapította, hogy sok esetben szélsőségesen brutális eljárásokról van szó, amit a tanárok nem hogy eltűrnek, de időnként még támogatnak is. De az igazi lavina akkor indult el, amikor a magyar sajtót bejárta az a mobillal készült felvétel, amelyen egy a kilencedikes diák gázcsővel ütlegelte tanárát. A jelenséggel való ilyen fajta szembesítés pedig heves társadalmi vitát váltott ki.

Az ombudsman kifejtette, a politikum, de a közvélemény hozzáállása is az volt az iskolai agresszivitáshoz, hogy a problémát gyorsan és hatékonyan kell megoldani, módosítani kell a büntetőtörvénykönyvet, drasztikus intézkedéseket kell bevezetni. Aáry szerint a lényeges kérdés inkább az volt, hogy mi az agresszió oka, mi folyik a mélyben, ezért tartották szükségesnek a felmérés elvégzését, mert a szankciónak mindig csak az utolsó lépésnek kell lennie. A kutatási eredmények kapcsán elmondta, nem fognak javaslatokat megfogalmazni sem a politikusoknak sem a szakmának, számukra az adatok értelmezése a fontos, és az, hogy mindenki számára hozzáférhetővé és érthetővé tegyék azokat.


A tanárok szerint 2-3%-os az agresszivitás

A kutatásban 186 intézmény 4300 diákját és közel 1000 tanárját kérdezték meg, a reprezentatív mintában minden település és intézménytípus képviselve volt. A felmérés szinte teljes mértékben online zajlott, a kérdőíveket a hivatal honlapján töltötték ki. A kapott eredményeket a beszélgetés alkalmával ismertették először nyilvánosan: eszerint a szakiskolákban a legerősebb az erőszak-kultúra elfogadása (a diákok és a tanárok egyaránt elfogadják), és a gimnáziumokban a legalacsonyabb.

Ugyanakkor az is kiderült, hogy a szakiskolákban nagyobb tekintélyelvűség uralkodik. A jogász szerint a különböző iskolatípusok közötti eltérések felhívhatják a figyelmet a különböző társadalmi osztályok közötti különbségekre is, mert a gimnáziumokban, ahova jellemzően értelmiségi szülők gyermekei járnak, sokkal inkább a verbális agresszió formái a jellemzőek.

A tanárok értékelése szerint az agresszió mértéke az iskolákban 2%-os abban az esetben, amikor a tanárok bántalmaznak, a pedagógusok elleni fizikai agresszió esetében pedig 3%-os. Ezzel szemben a diákok meglátásában az arányok így alakultak: 10%-os, amikor őket fenyítik, 3%-os akkor, amikor ők lépnek fel erőszakosan az oktatók ellen.

Kérdésre válaszolva az ombudsman elmondta, hogy az egyházi iskolák jó irányban térnek el az átlagtól, itt a legkevésbé jellemző az iskolai agresszió, vagyis a gimnáziumokon belül is az egyházak által fenntartottakban volt a legjobb a helyzet. Vizsgálták továbbá a különböző iskolatípusokban a tanárok nemek szerinti megoszlását, a tanárok végzettségét és a szülők iskolai végzettségét is: de ezeknek és az agresszió mértéke közötti összefüggéseknek a feltárására még ezután kerül sor.


A pedagógusok eszköztelensége

A kutatás során kiderült, hogy a tanárok legnagyobb problémája, hogy teljesen eszköztelennek érzik magukat, úgy érzik, nincs rá módjuk, hogy hassanak a diákokra – fejtette ki Aáry-Tamás Lajos. Az oktatói szakszervezetek több ízben megpróbáltak azért fellépni, hogy eszközöket kapjanak a diákok megfegyelmezésére. De a tanárok igazából egyedül maradnak a problémával, mert a közbeszéd a jelenséget iskolai problémának tekinti, amit az adott intézmény kellene megoldjon - erre azonban a tanárok nincsenek felkészülve. A jogász szerint egy komplex társadalmi problémáról van szó, amire a társadalom egészének kell megoldást találnia.

Az ombudsman meglátása szerint a rendszerváltás óta jelentősen megváltozott a pedagógusok szerepe és társadalmi megítélése, ugyanakkor a tanárok alkalmazkodása az új helyzetekhez is lassabbnak bizonyult, mint maga a folyamat. Rosszul fizetett szakmáról van szó, amely elvesztette az egykori, az 50-60-as években még meglévő tekintélyét.

A növekvő iskolai agresszió egyik magyarázata a jogász szerint a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, amely nagyobb feszültségekhez vezet a tanintézményeken belül is. Ugyanakkor a média szerepét is megemlítette, mivel a sajtóban teljesen hétköznapivá vált az erőszak bemutatása, és az agresszív számítógépes játékok terjedése is befolyásoló tényező lehet. A technikai fejlődés terén is drámai változás történt, amire talán nem vagyunk még kellően felkészülve: bárki rögzíthet a mobiljával egy iskolai verekedést, ami perceken belül felkerülhet az internetre, fejtette ki.

Aáry-Tamás Lajos véleménye szerint a társszakmák segítségét kellene kérni a pedagógusok számára, ugyanakkor meg kellene vizsgálni, hogy a jelenlegi oktatási módszerek és körülmények megfelelőek-e, hogyan lehetne ezeket módosítani. Az agresszió elleni küzdelemben a minimalizálásra kell törekedni, mert teljesen megszüntetni nem lehet, vélekedett az oktatási jogok biztosa.

	Férfimodellt akarnak az óvóbácsik A közvetlen hangvételű beszélgetés során a magyarországi oktatási rendszer néhány érdekessége is szóba került. Például létezett egy olyan, időközben már eltörölt jogszabály, amelynek értelmében a kismamák számára ingyenes volt a felsőfokú oktatás. Ez pedig olyan furcsa helyzeteket teremtett, hogy a legdrágább MBA-képzéseken előfordult olyan, hogy a hallgatók fele kismama volt. Egy másik történet, hogy a magyarországi óvóbácsik érdekszövetsége is megkereste a hivatalt azzal a panasszal, hogy az óvodákban talán túlságosan is hangsúlyos a női modell szerepe, pedig a férfi-minta ebben az életkorban is nagyon fontos lenne a gyermekek számára.