Doomsday lesz, vagy sikerül stratégiát összehozni?
Bakk-Dávid Tímea 2009. december 12. 11:54, utolsó frissítés: 2009. december 13. 15:08Brassó vagy Hargita felé közeledjen Háromszék? Mi legyen a fenntarthatatlan oktatási intézményekkel, a parlagon hagyott földekkel? Kritikus kérdések a PONT konferenciáján.
2015 végéig hívhatóak le pályázati alapok a jelenlegi, 2007-2013-as EU-s költségvetésből – hat éven belül tehát nemcsak a tervezésnek, de a megvalósításnak is sorra kell kerülnie egy-egy térség fejlesztése esetében. 2015 vízválasztó év, és nem is elsősorban a sikeres pályázatok mennyiségéről, hanem a térségnek valóban hasznos, életképes, közép- és hosszútávú tervektől függ, hogy Erdély milyen pozícióba fejlődik.
„Pályázni nem cél, hanem eszköz”
– nem véletlenül választották tehát a mottót a csütörtöki Háromszéki fejlesztési konferencia szervezői. A konferencia az Erdély 2015 kezdeményezés első találkozója volt. A PONT csapata közös gondolkodásra hívott szakembereket, döntéshozókat és polgárokat, hogy a térség jövőbeni fejlődése útját kirajzolják, és meghatározzák a kritikus pontokat. A résztvevők közül többen megfogalmazták, jelenleg hiányoznak a hosszú távú stratégiai fejlesztési koncepciók, sőt a középtávú tervezésben is hátrányban van a térség.
Háromszék esetében az egyik fontos kérdés, hogy a Sepsiszentgyörgytől 30 km-re lévő Brassó vagy inkább a szomszédos székely megye, Hargita irányába közeledjen, illetve hogy a Háromszék-márka vagy a Székelyföld-márka az erősebb – vázolta a konferencia főbb irányvonalait Farkas András fejlesztési tanácsadó, a PONT vezetője. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az együttgondolkodás nemcsak a konferencia ideje alatt működik, hanem a következő találkozóig intenzív on-line kommunikáció folyik majd az Erdély 2015 honlapon.
Bagoly Miklós, a Kovászna Megyei Vállalkozók Szövetségének (ASIMCOV) elnöke köszöntőjében arról beszélt, a kezdetben elsősorban érdekvédelmi tevékenységről fokozatosan gazdaságfejlesztésre fektetnék a hangsúlyt. Felmerült az igény, hogy
létrehozzanak egy gazdaságfejlesztő központot
Sepsiszentgyörgyön. Klárik László megyemenedzser arra hívta fel a figyelmet, néha túlértékelik a pályázatokból lehívható pénzalapokat, hiszen az elkövetkező hét évben Románia 30 milliárd eurót kapna, ami óriási összeg, ám a GDP-nek mégis csupán 3,75 százalékát teszi ki. A turizmus ágazata is némiképp túlértékelt, jelenleg az ország bevételeinek 1 százaléka származik turizmusból, ami ugyan növekedni fog, ám a felső határ jó esetben 5 százalék – ennyi például a franciaországi turizmus részesedése a francia költségvetésben.
A fejlesztésekkel beavatkozás történik egy térség életébe – Székelyföld elvárja a fejlesztést, azaz a beavatkozást, de nem mindegy, milyen irányú és mértékű ez. Ahhoz, hogy a térség valóban érvényesíthesse azt, amit akar, helyi gazdaságpolitikára, oktatáspolitikára, pénzügyi politikára van szükség.
Jelenleg az önkormányzatok költségvetésének 30-40 százaléka származik közvetlenül saját bevételből, a többi központi kiegészítés, mert ilyen az országos pénzügyi politika: az adók nagy része az állami kasszába megy.
Székelyföld el tudja tartani magát
– állította a megyemenedzser. Ami szükséges: nagyobb decentralizáció, Székelyföld politikai súlyának, erőforrás-kezelő és –mozgósító képességének növelése, a civil szféra szerepének növelése.
Hajdu Gábor Hargita megyei tanácsos kiemelte, bár a kommunizmusban az ötéves terv fogalmát lejáratták, a hosszútávú tervezés elengedhetetlen ahhoz, hogy 2015 ne „doomsday” legyen Erdély és a Székelyföld számára. Térségi identitásokról szólva szerinte a tág erdélyi és leszűkített háromszéki között a székelyföldi térség és identitás megerősítésére kellene hagsúlyt fektetni.
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, Hargita megyei RMDSZ-es képviselő csatlakozott Farkas Levente, a Marketingiskola.ro alapítójának azon véleményéhez, miszerint
az eddigi fejlesztések automatikusak, nem pedig tudatosak voltak,
a döntéshozókat főképp a megérzéseik vezérlik. Hogy ebből stratégiai koncepció legyen, szükséges feltérképezni az erősségeket, gyengeségeket. Egy jó fejlesztési tervnél érdemes a hagyományos térségi identitásban gondolkodni, ezért fontos a háromszéki márka mint a székelyföldi márka alrendszerének része. Háromszék a Székelyföld része, ám az egyének szempontjából Brassó fontos vonzáskör, mint a legerősebb munkahelyteremtő piac, hívta fel a figyelmet. Társadalmilag azonban Háromszéknek a legalapvetőbb érdeke a székelyföldi szálak erősítése.
A kutatás és innováció területe kulcsfontosságú a térség fenntartható fejlesztése tekintetében, a kérdés az, létezik-e együttműködés az oktatási és vállalkozói szféra között, vannak-e kutatási pályázatok, alkalmazkodni tud-e az oktatás a munkaerőpiaci kihívásokhoz. A stratégiát ugyanis a helyi tudásra és szakmai tapasztalatra kell alapozni – fejtette ki.
Egy kisvállalkozás is lehet innovatív:
ötlet, partner és finanszírozás kérdése az egész – az innovációhoz közpénzt kell rendelni, hogy akik mernek, tudjanak lépni – fogalmazott.
Lukács László, a nemrég megalakult Székelyföldi Vállalkozások és Egyesületek Szövetségének vezetője azon markáns véleményének adott hangot, miszerint nem szabad a brassói románoknak Háromszéken telket eladni, mert demográfiailag veszít a térség. Bagoly Miklós rámutatott, értelmetlen azt kérni a helyiektől, hogy ne adják el több pénzért az ingatlant. A beköltözők az elárvult falusi házakat vásárolják fel, és azért, hogy a megüresedett ingatlanokba nem helyi fiatalok költöznek, csakis mi vagyunk a hibásak – fogalmazott.
Bagoly szerint az, aki ide akar jönni, elszánta magát és tisztában van azzal is, hogy alkalmazkodnia kell a helyi körülményekhez; Brassó közelségének az előnyeit nem szabad kihasználatlanul hagyni, a hátrányokat pedig el kell kerülni – tette hozzá. Klárik László ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, a brassói befektetők körében nem örvend népszerűségnek Sepsiszentgyörgy környéke, mert a média negatív képet közvetít – ezt pont egy brassói vállalkozótól tudja, aki Háromszéken indított céget.
Keresztély Irma a romániai magyar közoktatás kihívásairól beszélt. A Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint rengeteg stratégia, elemzés és koncepció készült e területre, mégsincsenek jól működő programok. Fontos lenne, hogy négyévenként,
kormányváltásonként ne kelljen mindent újrakezdeni,
hanem legyen egy átfogó stratégia, amelyet periodikusan lehetne korrigálni, de a fő cél szem elől tévesztése nélkül. A főtanfelügyelő a demográfiai csökkenést és a magyarul tanuló diákoknak az országos 6,6 százalékon aluli, 4,9 százalékos arányát emelte ki előadásában. Míg az óvodában még 6,3 százalék tanul magyarul, a középiskoláig ez folyamatosan csökken 4 százalékra, a szakképzésben 3,5 százalékra. Ennek oka egyrészt az a szülői döntés, amely a gyerek érvényesülése érdekében a román iskola mellett dönt, de rossz az intézményeloszlás is, hiszen a szórványban gyakran nincs is lehetősége a magyar diáknak anyanyelvén tanulni.
Háromszéken a meglévő iskolák és a tanulók nemzetiségi megoszlása megfelel a megyei arányoknak. A gond az, hogy nyolcadik osztály után 10 százalékos a lemorzsolódás, főleg a falusi gyerekek nem tanulnak tovább.
Tény az is, hogy középiskolai szinten túlméretezett az iskolahálózat; a pedagógusok nem látnak túl a saját iskolájuk érdekein, de az önkormányzatok sem vállalnak fel egy olyan népszerűtlen döntést, mint ami egy iskola bezárása lenne. Pedig
hosszú távon fenntarthatatlan a jelenlegi helyzet,
és kritikussá válik, amint a normatív finanszírozást, azaz az egy gyerekre jutó támogatást bevezetik. A református iskolák terjeszkednek, egyre több líceumi osztályt indítanak Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön, míg a mezőgazdasági szakközépiskolában például, amely a vidékfejlesztés szempontjából prioritásértékű profillal rendelkezik, lassan alig marad tanuló.
A főtanfelügyelő egy sor javalatot fogalmazott meg: szerinte a magyar közoktatás intézményrendszerét úgy kell átalakítani, hogy megfeleljen a helyi közösség igényeinek. A falusi iskolákat oly módon kell átszervezni, hogy konzorciumokat alakítsanak több „fiókiskolával” – így lehet csökkenteni a költségeket. Országos versenyvizsgáztatás helyett legyen a helyieknek beleszólása abba, hogy kit vesznek fel, mert a jelenlegi rendszerben számtalan példa van arra, hogy keresztbe ingáznak a tanárok: a bodoki lakos Sepsiszentgyörgyre, a szentgyörgyi tanár Bodokra. Mindketten szeretnének otthon tanítani, de a rendszer nem ad erre lehetőséget.
A falusi iskolák konzorciuma révén a szaktanárnak több tanintézetből összegyűlne az óraszáma, és mégse kellene olyan tantárgyakat tanítania, amihez nem ért – így javul az oktatás minősége. Ezt a konzorciumokra vonatkozó tervet a Kovászna megyei tanfelügyelőség előterjeszti a minisztériumnak is.
Keresztély Irma erdélyi oktatási fejlesztési stratégiát szorgalmazott. Szólt az egyházi vonalon működő szórványkollégiumokról, amelyek nagyon hasznos tevékenységet végeznek ugyan, de hosszú távon szerinte nem újabb intézmények létrehozásában és fenntartásában kellene gondolkodni.
A beolvadás végigasszisztálása helyett terv kell
– szögezte le. Be kell vonni több magyar gyereket a romániai magyar közoktatásba, a szórványban is lehetőséget kell adni, hogy magyarul tanuljanak. A szórványban az óvodai és elemi oktatást kell fenntartani hosszú távon, 5-8-ban pedig iskolaközpontokba tömöríteni a tanulókat; a középiskolások Hargita vagy Kovászna megyében is továbbtanulhatnának. Erősíteni kell a középfokú szakképzést, és az élethosszig tartó tanulás nemcsak hangzatos divatszó kellene maradjon.
Vajda Lajos a különböző gazdasági területeken működő válallkozások klasztereinek megalakítása mellett emelt szót: turisztikai, termelői, faipari és főleg élelmiszeripari klaszter kell. A megye területének 50 százaléka alkalmas mezőgazdasági termelésre, de egyre nő a parlagon hagyott földek száma, a termelők kiteszik a ház elé a pityókát, flakonban adogatják el kis tételben a tejet. Hogy hatékony legyen az agráripar, hálózatokba, szövetkezetekbe kell tömörülni – hangsúlyozta az ASIMCOV ügyvezetője.
Gazdaságfejlesztés tekintetében fontosak azok a kezdeményezések, amelyek a helyi termékek fogyasztását ösztönzik, illetve a helyi munkaerő alkalmazását („Adjunk munkát egymásnak” kezdeményezés). A panziók, vendéglők például
helyi termelőktől kellene vásároljanak.
A 35 ezres, azaz 17 százalékot kitevő roma lakosság problémáiról is szót ejtett. Háromszék nemcsak a legkisebb és leghidegebb megye, de multikulturális közeg; ennek a cigányságnak fele román, fele magyar anyanyelvű, és a fejlesztési terveknek rájuk is kell gondolni. Ugyanakkor a Székelyföld régiót közösen más történelmi régiókkal együtt kellene promoválni, összefogva a Mócvidékkel, Bukovinával, tanulva tőlük és egyúttal elfogadtatni a Székelyföld-márkát a románokkal.
Szakáts István a kultúra szociális értéktermelő hatásáról, társadalmi katalizátor-szerepéről tartott előadást, gyakorlati példákkal fűszerezve. Az AltArt Alapítvány elnöke a „nagy narratívák” – nemzetállam, képviseleti demokrácia, globalizáció – haláláról, a kis narratívák relevanciájáról, a lokálisan, alulról szerveződő kezdeményezések jövőjéről beszélt.
A kultúra hozadéka nemcsak a termék, hanem a társadalmi jelentőséggel bíró egyéni tett: ennek a hozadéknak a mérése nem igazán lehetséges a közgazdaságtan eszközeivel. Bourdieu-t idézve kiemelte, a kultúra és az oktatás biztosítja a hatalmi osztályok közti átjárhatóságot; itt természetesen nem olyan „kulturális termékekre” kell gondolni, amely
szervilis, problematizálást kerülő viszonylást
tükröz és közvetít tovább (pl. korondi giccs). A kultúra által generált társadalmi innovációk viszont egy közösségen belül erősítik a kohéziót, és a részvételi demokrácia irányába mutatnak: ilyen lehet a helyi pénz létrehozása, amely a helyi szolgáltatásokat és a helyi lakosokat egyaránt kedvezményezett helyzetbe hozza pl. turisztikai szolgáltatások igénybevétele esetén; az utcai fesztiválok, flash mobok, amikor demonstrálja az ott élő közösség, hogy a tér az övé; vagy például egy banképület előtti tér kialakítása a közösség közreműködésével és konzultációjával. Ellenpélda is létezik: amikor egy közösség mereven elzárkózik és skanzenbe vonul, élő múzeummá alakítva saját területét (bővebben lásd itt).
A párbeszédbe bárki bekapcsolódhat, akinek a felmerült témákról véleménye, ötlete, hozzászólása van. A konferencia videó- és hanganyagát hamarosan publikálják; a PONT csapata összegezi és konkrét projektötletekkel egészíti ki az elhangzottakat, melyhez külső javaslatokat is vár. A következő konferencia 2010. március 11-én Csíkszeredában lesz.