Geoană bukása megmentette a PSD-t?
B.P.E., Erdély FM 2010. február 23. 13:23, utolsó frissítés: 14:55Mi áll a szociáldemokrata elnökváltás hátterében, kik mozgatták a szálakat, és milyen sors vár a bukottakra? #b#Bányai Péter#/b#, #b#Bognár Zoltán#/b# és #b#Székely István#/b# politológusok válaszolnak.
A PSD hét végén tartott maratoni, húszórás kongresszusán a 38 éves Victor Ponta legyőzte Mircea Geoanát. Hogyan történhetett ez meg?
BOGNÁR ZOLTÁN
A PSD tisztújító kongresszusán történtekben elsősorban nem az az érdekes, hogy a pártelnöki székért folytatott versenyben Mircea Geoană, a PSD elnöke és vereséget szenvedett volt államfőjelöltje alulmaradt a 38 éves Victor Pontával szemben, hanem az, hogy ennek érdekében a Geoanăval egy generációba tartozó kihívói sorra visszaléptek.
Ennek vélhetőleg két oka van. Az első, hogy az elvek és érdekek mentén leginkább megosztottnak tekinthető romániai párt Geoană-ellenes csoportjai kölcsönösen nem fogadták el, hogy valamelyik csoport Geoană generációjához tartozó „erős embere” a pártelnöki tisztség megszerzése révén tovább erősödjön, ezért egy mindannyiuk által veszélytelenebbnek ítélt, fiatalabb jelöltre volt szükség a konszenzus létrejöttéhez.
A második ok, hogy a PSD felismerte, a kommunista rezsim egykori haszonélvezői köré szerveződő stabil szavazóbázisa öregszik, azonban a párt jelenlegi arculata alkalmatlan arra, hogy az exkommunista-antikommunista törésvonalat már nem érzékelő generációk ténylegesen azonosuljanak vele.
Victor Pontára emiatt nehéz feladat vár. Amennyiben hosszútávon meghatározó politikusa kíván maradni a PSD-nek, egyszerre kell figyelembe vennie és védenie a megválasztása hátterében álló exkommunista-nagykapitalisták érdekeit, és modern, nyugati típusú szociáldemokrata párttá, a városi fiatalok számára világnézeti okokból vonzó párttá alakítania a szervezetet.
Első sajtónyilatkozatai és intézkedései arra engednek következtetni, hogy Ponta nem csak hogy szabad kezet kapott a párt imázsának átalakításához szükséges reformok bevezetéséhez, hanem arra is, hogy támogatói éppen ezt tekintik jelen pillanatban legfőbb feladatának.
BÁNYAI PÉTER
Várható volt Ponta győzelme?
– Ponta győzelme elképzelhető volt ugyan, de nem tűnt valószínűnek. Geoană ellen különböző csoportok fogtak össze, akik egyszerre több kártyával játszottak, több szcenárió is létezett. Érdekesség, hogy az első szcenárió szerint Cristian Diaconescu lett volna a legesélyesebb Geoană ellenében. Ehhez képest Ponta győzelme pont fordítva, a háttérben kezdődött.
Érdekes módon az történt, hogy megérezték, hogy Cristian Diaconescuban nem lehet bízni, nem ő volt igaziból a Geoană-ellenes összefogásnak a megoldása, s valahogy egy héttel ezelőtt bejött a Ponta-változat. Egy nappal a kongresszus előtt beszéltem egy párton belüli bizalmas forrásommal, és halvány fogalma sem volt, hogy mennyi az esély. Nem lehetett tudni, mert olyan sok küldöttről volt szó, és a megyei elnök hiába Geoană-párti, mert a szavazás titkos.
Geoanát a szó szoros értelmében vett politikusok közül egy sem támogatta. Óriási volt viszont a támogatottsága a bárók, a félmaffiózók, maffiózók, a különböző hivatalnokok körében. Nem egy konkrét politikai irány követői támogatták, hanem azok, akik egyszerűen befektettek: itt egyszerű bizniszről volt szó, eléggé tisztes bizniszről.
Biztos forrásból tudom, hogy Geoană nagyon komoly összegeket vett át különböző tisztségek ígéretéért különböző emberektől, főleg egy évvel ezelőtt, a parlamenti választások előtti periódusban. Ezek az emberek természetesen nem kaphatták vissza ezeket a pénzeket, illetve ezért cserében egyedül abban reménykedhettek, hogy Geoană győz.
Az egésznek semmi köze nem volt ahhoz, hogy Geoană jobboldali vagy baloldali, reformista vagy antireformista, akik rá támaszkodtak, azokra nem lehet azt mondani, hogy nacionalistábbak vagy kommunistábbak, hanem egyszerűen pénzt fektettek bele, és valami hasznot akartak látni.
Ha Geoană nyer, akkor nyilvánvalóan a normál politikusok, mint Năstase – akit normál politikusnak tartok akkor is, ha mellékesen korrupt is, mert igenis voltak elképzelései, ambíciói, valamennyire ideológiája is – ezt nem tűrték volna, és akkor tényleg szakításra került volna a sor, a PSD mindenképp kettőbe vagy háromba szakadt volna. Az, hogy így is elmegy három-négy senkiházi, nem érdekes, ezzel nem vesztett a párt semmit.
Az, hogy az új elnök fiatal, jelez valamit, még akkor is, ha az eredmény csalódás lesz. De ő mindenképp egy ember, akinek van színe-szaga. Geoană egy katasztrófa volt, egy semmi: se jobboldali, se baloldali, humorérzéke sem volt, nem lehetett tudni róla semmit igaziból, egy hivatalnokszerű valami, egy megfoghatatlan, pitiáner alak volt. Ponta mégiscsak egy értelmesebb figura, nem a jellem csúcsa, nem egy nagy politikus, de a PSD ezzel mindenképp megerősödött.
Ami számomra nagyon fontos volt, hogy nehogy bejöjjön a magyarországi szituáció, vagy valami ahhoz hasonló. Ha a PSD itt négy irányba szakad, akkor bizony Băsescuék hatalma és a hatalommal való visszaélés lehetősége megtriplázódik. Pillanatnyilag Bocék nyilvánvalóan gondolnak arra, hogy három év múlva lesz választás, és a választáson egyelőre semmi ok abban reménykedni, hogy többet nyernek, mint amit most utoljára nyertek, sőt. Létezik a PSD, és még létezik a PNL is.
Ha most Geoană győzelme szétrúgta volna a PSD-t, akkor bizony ismerjük Băsescuék diktatorikus, autoriter, visszaélésekre hajlamos törekvéseit, és szemtelenebbek lennének, például a Rosia Montana ügyben, mert éreznék, hogy nőnek. Mint ahogy most történik Magyarországon: mit érdekli a Fideszt most már, hogy itt lesz az ellenzék. Azelőtt sem sokat törődtek ezzel, de most az MSZP-nek 15%-a lesz, hát persze, hogy elszemtelenednek, vissza tudnak élni a hatalmukkal. Ezért érzem nagyon fontosnak, hogy a PSD erősödjön, vagy legalábbis ne gyengüljön, hogy legyen egy fék Băsescu és Boc visszaéléseivel szemben, valami, amire odafigyelhetnek.
Zárójelben mondom el, nagyon érdekes volt, hogy az egész román sajtóban mindenféle hülyeséggel megvádolták Geoanát, egy lakás kifelejtésével a vagyonnyilatkozatból, teljesen negyedrangú ügyekkel, de senki sem csinált abból nagy ügyet, amikor pár hónappal ezelőtt megjelent a Youtube-on egy filmecske, ami abszolút autentikus.
Egy nő bemegy hozzá, leül, és azt mondja neki, hogy tudod, szeretnék egy biztos bejutó helyet a parlamentbe, és hoztam neked ötezer eurót, a pártnak, de borítékot nem hoztam. És átad kézbe valami pénzt. Ez egy őrület, ilyen a világon nem volt, hogy valaki átad készpénzt, és ő zsebre dugja. Nyilvánvaló, hogy ez egy mindennapi dolog náluk, teljesen természetes, hogy pénzeket vesz át befutó helyért. Jellemző, hogy ezt a kártyát Băsescuék sem nagyon játszották ki, mert ezzel ők bármikor zsarolhatóak.
Mennyire lesz képes Ponta gyakorolni a hatalmat egy olyan pártban, ahol ennyi erős ember van?
– Nem is az a lényeg, hogy ő gyakorolja. A nagyobb baj az, hogy az új vezetőségben a kétharmad a Geoană embere. Bár ezt nem lehet konzekvensnek tekinteni, mert ezek egyszerűen a hatalomhoz dörgölőző karrieristák, nincs szó arról, hogy megmaradtak volna Geoană híveinek, de nem bizalmi és nem túl kompetens figurák.
Nem lehetnek illuzióink Ponta kapcsán, de az biztos, hogy kétszer intelligensebb Geoanál. Nem tisztességesebb föltétlenül, de nem is olyan buta tolvaj, primitív rabló, mint amilyen Geoană volt, tulajdonképpen középszerű, de szellemes, mindenképpen jobb.
Ami még nagyon jó, hogy a Vanghelie-ügy így felfúvódott, és úgy néz ki, hogy vele leszámolnak. Ő egy szimbólum, a maffiózó, félanalfabéta, Gigi Becali típus. Nem kívánhatom, hogy az összes gyanús üzletembertől megszabaduljanak, azok ott vannak minden párt körül, de legalább a félalfabétáktól szabaduljanak meg. A félanalfabéták menjenek szépen Elena Udreához, Elena Băsescuhoz, ha lehet.
Elképzelhető, hogy Ponta Crin Antonescu népszerűségéből is el tud venni? Most már osztozniuk kell a fiatal vezető politikus imidzsen.
– Ez igaz. És Crin Antonescu keményen dolgozik azon, hogy a saját népszerűségéből is elvegyen, sajnos. Nyilvánvaló, hogy nagyobb hatalmat akar magának a párt körül, amit emberileg megértek, de ismerem az ő kapacitását, középszerűségét. Katasztrofálisak azok, akik őt tanácsokkal látják el – például a felesége, Adina Vălean.
Természetes, hogy Ponta nagyon sokat fog ártani a liberálisoknak, mert, azt hiszem, Antonescunál egy fokkal okosabb. És Antonescu addig is gyengülni fog: nem lehet Tăriceanuhoz mérni, és nemhogy hallgatna a tanácsukra, hanem eltávolítja őket.
Mi lesz Geoană sorsa, meg tudja őrizni például a szenátusi elnöki tisztségét?
– Lehet, hogy egy ideig meg tudja őrizni. Ez a hatalmi játszmáktól függ, attól, hogy ki mennyit ad, mert ez egy biznisz. De az a politikus, aki eldob félóra alatt ötszázezer szavazatot, politikailag halott.
Ez már az elmebajhoz közel áll, hogy miután végig arról szól a kampány, hogy ő a mogulok embere, Vîntu embere, ő utolsó este elmegy Vîntuhoz, amikor tudja, hogy nonstop filmezik. És ami még súlyosabb, hogy Hrebenciuc adott neki két ötletet, hogy mit válaszoljon majd erre a kérdésre, de ő ahelyett, hogy ezeket használta volna, dadogott. Ameddig Geoană nem szerepelt, 7 százalékos előnye volt. De amikor szerepelt a párbajban, mindent megtett, hogy sokat veszítsen.
SZÉKELY ISTVÁN
Az államelnökválasztást követően a PSD-ben belső harcok kezdődtek el. Mennyire vezettek ezek a mostani eredményhez?
– Az elnökválasztás kampányában a PSD jelöltje, Mircea Geoană elmondta: amennyiben veszít, lemond elnöki tisztségéről. Ez a bejelentés azonban nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy ígéretét a választások másnapján be is váltsa, kénytelen volt viszont összehívni a kongresszust, aminek az eredménye azért nem volt annyira egyértelmű, mint ahogy most utólag megpróbálják feltüntetni.
Ha visszatekintünk néhány évet, azt látjuk, hogy részben ismétlődnek a 2004-es történések, amikor az akkori pártelnök, Adrian Năstase a PSD jelöltjeként elveszíti az elnökválasztást Băsescuval szemben. Ezt követően szintén kongresszust hív össze, aminek elnökválasztásán – korrupciós támadások közepette – már nem is indult, így lett Mircea Geoană a PSD elnöke. Most Geoană vesztett Băsescuval szemben, és veszíti el pártelnöki pozícióját.
Kik álltak a két jelölt háta mögött?
– Geoanănak eléggé jelentős támogatói akadtak a nagy PSD-s alapszervezetek körében – itt elsősorban a Marian Vanghelie által vezetett bukaresti alapszervezetet és ennek holdudvarát szokás emlegetni. Az utolsó pillanatig kérdés volt, ki az, aki az elnök kihívója lesz, hiszen nagyon sokan jelentették be indulási szándékukat az elnökválasztáson, bár utólag látszik, sokan csupán azért jelentkeztek, hogy ha elnöknek nem is választják meg őket, azért az alelnöki pozíciók valamelyikét megszerezhessék az elnökjelöltnek járó nagyobb figyelem közepette.
Három jelentős visszalépésről beszélhetünk, mindhárom olyan személyiség, akiknek különben volt esélye nyerni. Miron Mitrea és Radu Mazăre konstancai polgármester visszalépése során Victor Pontát támogatta, egyetlen olyan jelölt volt, Cristian Diaconescu, aki a hivatalban lévő elnök javára lépett vissza.
A PSD-n belüli erővonalak érdekes módon nem a párt alapkérdései mentén szerveződtek. Ettől a kongresszustól azt is elvárhattuk volna, hogy néhány ideológiai kérdésben, a politikai vonalvezetés, illetve a fiatalítás kérdésében próbálja dűlőre vinni a párton belüli vitát.
Az elvi kérdések terén időről-időre felmerül a baloldal megújításának igénye. A PSD szavazóbázisa a klasszikus baloldali pártok szavazóbázisához hasonló: elsősorban a bérből és fizetésből élők, a vidék lakossága, illetve azok a társadalmi csoportok alkotják, akiket a rendszerváltás veszteseinek szoktunk nevezni.
A bázisuk tehát elsősorban azok, akik érdekeltek az állam újraelosztó szerepében, egy olyan baloldali kormányzásban, amelyik a társadalmi egyenlőség nevében mindenkitől elvesz, akinek (legálisan!) egy kicsit is többje van, és ezt visszaosztja azoknak, akik állami támogatásra szorulnak. Mint tudjuk, Romániában ez igen tekintélyes számú réteg.
A másik kérdés a politikai vonalvezetés: az elnökválasztás során azt láttuk, hogy egy Băsescu típusú, egészpályás letámadást hirdető, időnként botránypolitikusnak minősíthető ellenféllel szemben Mircea Geoană megpróbált egy másféle politikai attitűdöt felmutatni, de ezzel alulmaradt. Nagy valószínűség szerint Romániában nem Geoană-típusú pártvezérre van szükség, aki múltját, habitusát tekintve inkább karrierdiplomata, rezzenéstelen arccal, kiszámított mozdulatokkal, sótlan, szűkszavú politikai habitussal. Idegen ő a szappanoperák világában.
A fiatalítás kérdése eddig csak Iliescu körüli vitákban merült fel. Most Victor Ponta személye hozta elő, mivel ő lényegesen fiatalabb a PSD eddigi elnökeinél – ő volt a 2000-es évek első felében a PSD ifjúsági tagozatának elnöke.
Ezzel szemben amit a kongresszuson láttunk, az nem a PSD előtt álló nagy kérdések tisztázása volt, hanem egyféle bozótharc. Ha az állandóan kavargó és helyezkedő 1700 küldött közt mégis erővonalakat kellene megállapítani, akkor talán az látszik, hogy a hivatalban levő elnök elsősorban a helyi szervezetekre, a sajtó nyelvén a "helyi bárókra" támaszkodott, és ezzel szemben az ellenjelöltje mellé beállt néhány olyan párton belüli csoportosulás, amelyik inkább az országos politikai színtéren erős.
Ilyen például Iliescu és tábora, aki a '89 előtti beidegződéseit demokratikus viszonyok közé átvezetve, folyamatosan a baloldalt akarja megújítani, vissza szeretne térni a néphez, a munkásosztályhoz és a szociáldemokrata hagyományokhoz. Ő a PSD talán egyetlen emblematikus figurája, és mint ilyen, még mindig jelentős erőt képvisel.
A másik Pontát támogató erős tábor Adrian Năstase és köre: azok a politikusok, akik elsősorban a 2000-2004-es kormányzati szerepvállalás során erősödtek meg valamely szakpolitika vagy akár az állami javak újraosztása területén. Ők általában nem köthetők alapszervezetekhez, illetve elegük volt a területi szervezetek meghatározó befolyásából. Ide sorolható egyébként Miron Mitrea is, aki markáns, meghatározó figurája volt a Năstase-féle kormányzatnak.
Az is látszott, hogy a hivatalban levő elnök erejét, ugyanakkor gyengeségét is Marian Vanghelie támogatása jelenti, aki a romániai politika soros fenegyereke. Ő saját magát bukaresti vagányként határozza meg, és időnként eléggé primitívnek is mondható megjegyzései kapcsán vált híressé, vagy inkább hírhedté.
Milyen változások várhatóak? Ponta Iliescu és Năstase bábja lesz, vagy egy erőskezű elnök?
– Rövidtávon nem látok messzemenő változásokat a PSD-ben. Itt el kell mondani, hogy a PSD a mindenkori hatalom pártja: ez az a szervezet, amely meghatározta a kilencvenes éveket, amely az 1996-2000-es periódust leszámítva 2004-ig kormányon volt. Ez az egykori állampárt letéteményese, ebbe a pártba gyűltek össze azok a politikusok, akik létformája a hatalom birtoklása, és akiknek jelentős része '89 előtt is hatalmon volt.
Ennek a pártnak legnagyobb problémája, hogy ellenzékben van, márpedig politikusainak döntő többsége épp azért van ebben a szervezetben, mert mint hatalmi tényezőre számít a saját pártjára. Abból, hogy Ponta elsősorban a 2012-es választások megnyerésében határozza meg elsődleges célját, látszik, hogy ő a mostani ellenzéki helyzeten nem tud változtatni. A liberálisoknál az volt a kérdés majdnem egy hónapon keresztül, hogy a PNL vállaljon-e kormányzati felelősséget, vagy ne. A PSD-nél ilyen gondok nincsenek, mindenki számára világos, hogy a jelenlegi politikai konjunktúrában nem lesznek kormányzati tényezők.
Az alapkonfliktus tehát az: a PSD a hatalom pártja, a pártban lévő emberek döntő többségének hatalmi érdekei vannak, ők pedig most azzal szembesülnek, hogy ezeket nem tudják érvényre juttatni. Várható volt, hogy a kongresszus után folytatódnak az átülések. Vasárnap már be is jelentette két képviselő és egy szenátor, hogy átülnek a függetlenek táborába, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Băsescu parlamenti hátterét fogják erősíteni. Ez a folyamat nehezen állítható le, a további hetekben-hónapokban újabb átülések várhatóak. Ezek azonban egyéni dezertőrök, látszik, hogy nincsenek párton belüli, markánsan elkülönülő csoportosulások, így a pártszakadás feltételei nem adottak.
Előnye az újonnan megválasztott elnöknek, hogy fiatalsága okán nem kötődik a '89 előtti romániai állapotokhoz, hiszen '89-ben mindössze 17 éves volt – reflexei, beidegződései már más korok terméke. Előnye továbbá, hogy a PSD döntő többségétől eltérően nem érdekelt cégekben, gazdasági vállalkozásokban, nem az a PSD-politikus, akiről éppen ő fogalmazta meg nagyon frappánsan, hogy délelőtt a korrupcióellenes ügyészség vendége, délután pedig parlamenti képviselő.
Ő tehát nem „fogható” meg ilyen szempontból, mint ahogy Mircea Geoană a Vîntu-féle kapcsolatokon keresztül, de külügyi tevékenységének ilyen-olyan vetületei kapcsán is támadható volt. Azt gondolom, Victor Ponta egy hitelesebb politikai vonalvezetés letéteményese lehet. Úgy tűnik azonban, párton belül fiatalsága inkább hátrányt, mint előnyt jelent, hiszen a PSD-ben meghatározó idős generáció nehezen fogadja el őt, már csak életkora miatt is.
Az, hogy Ponta a Năstase felfedezettje, mennyire fog érződni elnöki munkásságában?
– Azt hiszem, nincs olyan helyzetben a PSD, hogy a napi politikájában erőteljesen érződjön egy ilyen befolyás. Másként alakulna a helyzet, ha a PSD olyan hatalmi pozícióban lenne, hogy tőle függjenek a különböző személyi kérdések, egy minisztérium vagy a kormány politikai vonalvezetése.
Egy ellenzéki politikai pártnak kétségtelenül vannak eszközei, hogy egyféle politikai alternatívát felmutasson, de az nem ilyen direkt, közvetlen döntéseken keresztül érhető tetten. Itt elsősorban arra lehet számítani, hogy a helyi szervezetek dominanciája, ami az elmúlt években meghatározta a párt politikai vezetését, most helyére kerül.
Itt arra gondolok, hogy az elnökségben egyfajta egyensúlyi állapot alakult ki a régi és az új elnök támogatói között. Továbbra is ott van például Vanghelie, a Geoană-féle pártvezetés emblematikus figurája, azonban vélhetően már nem ő fogja meghatározni a politika napi témáit.
A PD-L azt követeli, hogy Geoană mondjon le a szenátus éléről. Mi lehet a további politikai karrierje?
– Ebben az esetben szintén a Năstase-féle analógiát emlegetik, hiszen, miután elvesztette az elnökválasztást, távoznia kellett a képviselőház elnöki pozíciójából is.
Másképp fogalmaznám meg ezt a kérdést, hiszen emlékezzünk vissza: Geoană azért lett a szenátus elnöke, mert a választások után a PD-L a PSD-vel alakított kormányt, és ennek a több mint 70%-os parlamenti koalíciónak az egyik alkuja éppen a Geoană szenátus-elnöki pozíciójára vonatkozott. Ez a koalíció azonban felbomlott.
Tehát amennyiben Geoană elveszíti szenátusi elnöki pozícióját, az elsősorban nem annak tudható be, hogy nem ő lett a PSD elnöke, hanem annak, hogy megerősödött az új, PD-L-RMDSZ-es parlamenti többség. Számomra természetesnek tűnik, hogy ha a sorozatos átülésekkel ez a parlamenti többség konszolidálódik, akkor ez fogja a házelnököt adni, aki pedig minden bizonnyal nem PSD-s politikus lesz.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!