Mircea Toma: tájékoztattam a nyilvánosságot a cenzúráról
kérdezett:Kertész Melinda 2010. március 04. 17:35, utolsó frissítés: 17:36Egy csoport újságíró távozik az Academia Caţavencutól: Mircea Toma, az egyik alapító is velük tart. Az okokról és tervekről kérdeztük.
A távozó csapat, többek között ön is arról beszélt, hogy a nyomásgyakorlás a választási kampány során vált igazán elviselhetetlenné. Miért éppen most döntöttek úgy, hogy elhagyják a lapot? Hogyan kommentálja Doru Buşcu igazgató kijelentését, miszerint a távozás összefüggésben áll a bércsökkentés hírével?
‒ Előbb arról beszélnék, hogy miért mennek el az újságírók a laptól: azért mennek el, mert a tavalyi év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a Realitatea-Caţavencu trösztön belül az újságírás kompromittálásának veszélye óriási. Az újságírókat arra kötelezik, hogy akár véleményanyagok szintjén eleget tegyenek a menedzsment, a marketing osztály, a tulajdonos részéről érkező parancsoknak, ez pedig lealacsonyító. Persze, patetikusan hangzik, de a romániai sajtó az évek folyamán megbékélt ezzel a helyzettel, minden szerkesztőségben tetten érhető egy bizonyos mértékű öncenzúra – tisztelet a kivételnek.
Végső soron mindig az újságírók tűrőképességén múlik, hogy mekkora mértékű öncenzúrát lehet megvalósítani egy adott szerkesztőségen belül. Az Academia Caţavencu lap esetében a tavaly fogyott el a szerkesztőség tűrőképessége. Már én is kerültem olyan helyzetbe, hogy visszautasították az általam ajánlott témákat, ami a Academia Caţavencu lap fennállása óta soha nem fordult elő velem: egyszer csak Videanuval, vagy amint azt már többször is említettem, a Roşia Montană Gold Corporationnal kapcsolatos témáim hirtelen tabukká váltak abban a pillanatban, hogy az RMGC reklámidőt, -felületet vásárolt a Realitatea-Caţavencu trösztön belül.
Míg korábban szerkesztőségi szinten történt a döntéshozatal, hirtelen felsőbb, vezetőségi szinteken kezdett ez zajlani, a végeredményt pedig lefelé kommunikálták, mígnem úgy éreztem magamat, mintha egy ellenséges magatartású intézmény pénztárablakába ütköznék szüntelen.
Egyébként én már korábban eldöntöttem, hogy távozom, gyakorlatilag már tavaly felmondtam. Külső munkatársként voltam jelen a hetilapnál, mivel sajnáltam lemondani arról a nyilvánosságról, amelyet az Academia Caţavencu biztosított a közérdekű üzeneteim közléséhez.
Az alapító tagok után a laphoz érkező kollégáim hasonló helyzetekkel szembesültek. Továbbá az utóbbi évben, bizonyos, a válság és az igazgatás számlájára írható problémák miatt az egyébként nyereséges Academia Caţavencu lapot a Realitatea-Caţavencu trösztön belül igazságtalanság érte.
Több médiaorgánum veszteségeit a lap bevételéből kezdték finanszírozni, aminek következményeképpen gazdasági szempontból az Academia Caţavencu nehéz helyzetbe került, hiszen a tröszt kilátásai gyászosak, a csőd felé mutatnak, a lapnál dolgozó újságírók pedig jogosan érzik úgy, hogy egy süllyedő csónakban eveznek.
A bizonytalanság és a fentről jövő nyomásgyakorlás hatására nem csoda, hogy sokan a távozás mellett döntöttek. És nem a nagyobb fizetés reményében mentek el ezek az emberek, mert valószínűleg a kilátásba helyezett 15%-os fizetéscsökkentésnél is sokkal kevesebbet, jelenlegi fizetésük egynegyedét fogják megkeresni. Azért mennek el, mert egy, a saját lábán megálló kiadványt akarnak létrehozni.
Mit mondhat el jelen pillanatban az új kiadványról?
‒ Az új kiadvány ötletgazdái a fiatalabb kollégáim, akik meghívtak, vegyek rész a projektben. Egy alternatív Academia Caţavencut szeretnénk megvalósítani. A Caţavencu szót mindenképpen át szeretnénk menteni az új kiadvány nevébe, noha az Academia kifejezés nem lesz jelen, hiszen az Academia Caţavencu egy brand, amely a Realitatea-Caţavencu tröszt tulajdonában van. Az új lap az Academia Caţavencu eredeti szellemiségében fog felépülni: politikai szatírára szakosodott hetilapot tervezünk szerkeszteni, bár külalak szempontjából bizonyára lesznek majd eltérések.
Jelenleg egy üzletember hajlandó akkora összeget kölcsönözni, amely segítségével piacra lehet dobni az új kiadványt. Ő majd később visszakapja a pénzét és részvényesként tovább is a tulajdonosi körben marad, de csupán egy akkora részesdéssel, amely révén nem sérül a lap véleményformáló függetlensége. Nem szerepel az első 500 leggazdagabb romániai üzletember között, ha jól tudom, pénzét a tőzsdén szerezte, és egy bukaresti rádió tulajdonosa.
Ön szerint rombolta-e az ön által elnökölt sajtófigyelő ügynökségnek hitelét az a tény, hogy a nyilvánosság tudomást szerzett az Academia Caţavencu lapnál végbemenő cenzúráról?
‒ Tájékoztattam a nyilvánosságot a öncenzúráról illetve a cenzúráról, nemegyszer saját példákkal támasztottam alá kijelentéseimet. A sors fintora, hogy mikor nyilvános beszélgetéseken saját újságírói tevékenységem során tapasztalt cenzúrával, vagy öncenzúrával kapcsolatos esetekről, például a Roşia Montană Gold Corporation miatt tapasztalt cenzúráról beszéltem, erről egyetlen sajtós sem írt. Nem csoda, hiszen ugyanabban a csónakban evezünk: csak kevés sajtóorgánum, például a Formula AS és az utóbbi pár hónapban az Evenimentul Zilei kerülte el az RMGC által kialakított média-embargót.