2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az ortodox egyház elárulta a románokat

fordítottaHadházy Zsuzsa 2002. október 02. 12:17, utolsó frissítés: 12:17

[Gazeta de Cluj, 2002.09.26-10.02] Két éve a #b#Román Ortodox Egyház#/b#, mivel évszázadokon keresztül az elnyomott román nép mellett állt, saját kérésére megkapta a nemzeti egyház címet. De lássuk, mennyire voltak lojálisak a BOR főpapjai.




Mottó: "Hol és miben nyilvánul meg, testvérgyilkos románok, a szülőhazátok iránti szeretetetek? Hogy lehet erény a ti hazafiasságotok? A jó, amire a ti hazafiasságotok törekszik, abban áll, hogy másoknak fájdalmat okozzatok. Szomszédaitok kárára akarjátok növelni országotok határait; más népek kifosztásával akarjátok növelni hatalmatokat és jövedelmeteket (...) Megsemmisítitek az emberi társadalmak közti kapcsolatokat, megszentségtelenítitek az ártatlanságot, kiirtjátok az igazság fogalmát" - Vasilie Mangra, Erdély érsekének bölcsességeiből.

Most két éve a Román Ortodox Egyház (BOR) azzal az indokkal, hogy ő volt az egyetlen keresztény felekezet, amely évszázadokon keresztül az elnyomott román nép mellett állt, kitartóan követelte, hogy az egyházi törvényben kapja meg a nemzeti egyház címet. Bár éppannyira nemzeti, a Román Görög Katolikus Egyház nem kapta meg ezt a megtisztelő címet. Mi több, a tizenkét év alatt, amióta ismét törvényesen működik, gyakran vádolták árulással az ortodox főpapok az unitus egyházat. Legutoljára Bartolomeu Anania, Jára, Felek és Kolozs érseke vádolta a Provincia folyóirat román értelmiségi csoportját azzal, hogy tagjai görög katolikusok, és hogy el akarják adni Erdélyt Magyarországnak. Túl azon, hogy csak egyikük tartozik ehhez a felekezethez, a többi ortodox vallású, ostobaság árulással vádolni az Erdélyi Iskola, a román nemzeti tudat első képviselőinek utódait.

De lássuk, mennyire voltak lojálisak a BOR főpapjai a román néphez. Ennél súlyosabb, hogy a BOR főpapjai ki akarják sajátítani a román hazafiságot, bár az ortodox egyház soha nem tett mást, mint alávetette magát a világi hatalomnak, bármelyik is volt az. A legsúlyosabb pedig az, hogy a BOR főpapjai megátkozták a román katonákat, akik 1916-ban Erdély osztrák-magyar uralom alóli felszabadításáért harcoltak. Az erdélyi BOR meghajtotta fejét a magyar uralom előtt, és elárulta népét, holott arra volt hivatva, hogy igazságosan vezesse őt. A Nagyszebenben hetente háromszor megjelenő Telegraful Român volt az a sajtóorgánum, amely ezeknek a szörnyűségeknek nyilvánosságot biztosított.



Kiéhezett bukarestiek?

1916. július 27.-i 14-es számát a Telegraful Român azzal kezdi, hogy elítéli az Erdélyi Román Nemzeti Tanács, vagyis az erdélyi románok politikai képviselőinek tevékenységét. "A Román Nemzeti Tanács, mintha nem látná és nem tudná, mi történik a világban, a legnagyobb nyugalomban várja, hogy a történelem kimondja felette az ítéletet!" Egy héttel később a kormányzat ugyanazon félhivatalos kiszolgálója Octavian Gogát támadja meg:

"Bukarestben az elviselhetetlen nyári kánikula ellenére folytatódik a régóta megkezdett kampány annak érdekében, hogy rávegyék a kormányt a semlegesség felmondására, a háborúba való belépésre Oroszország mellett, hogy elvegyék Erdélyt, és megadják az Osztrák-Magyar Monarchiának a halálos döfést, ahogy azt az oroszbarát hadfiak mondják (...) Természetesen az orosz követség által fizetett gyors lábú fiaink nem hiányozhatnak az ilyen nyilvános összejövetelekről, amelyeken ők is követelik Erdélyt, hazájukat, amelyet gyáva módon elhagytak a veszély idején. Vasile Lucaciu, a nagy demagóg, elnökli őket és beszédeket tart nekik, amelyeken néha kinyilvánítja az iránti vágyát, hogy egy méltóságteljes összejövetel elnöke lehessen (a bukaresti kiéhezetteké?) Gyulafehérváron, Erdély román hadsereg által meghódított fővárosában - és a költő Goga is beszél, és biztosítja az őt meghallgató keveseket és a neki hívő még kevesebbeket arról, hogy neki is van hite: éspedig hisz az Istenben és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásában (...) De Goga úr nehezen üdvözül, mert a hite hamis (...) Megvénül majd Goga úr anélkül, hogy látná az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását" - állítja a lap. Csakhogy a költő még fiatalon meglátta a monarchia összeomlását.


"Mint valami horda, lerohanják Erdélyt"

1916. augusztus 7-én Vasilie Mangrát Magyarország és Erdély Román Ortodox Egyházának érsekévé nevezik ki. Ebből a tisztségéből a főpap tiszteletre méltó feladatának érzi elítélni a Kárpátokon túli román testvéreit, akik, meglátásában, "mint valami horda, lerohanják Erdélyt". Nem sokkal később Románia feladja semlegességét, és - az Antant ígéretének birtokában, miszerint a háború után ezt a tartományt a királysághoz csatolják - Erdélybe küldi csapatait. A Telegraful Român a románoktól való félelmében ideiglenesen felfüggeszti megjelenését. Mindössze október 11-24-én jelenik meg, miután az osztrák-magyar és a német csapatok legyőzték a román hadsereget. A lap vezetősége magyarázkodik:

"Lapunk utolsó számát szokás szerint szerdán, augusztus 17-30-án nyomtatták ki a következő nap dátumával, azon a napon tehát, amikor Nagyszebenben jól hallattszottak az ellenséges ágyúk lövései, hiszen hazánkba meglepetésszerűen, rögtön a bukaresti kormány hadüzenete után betörtek a román csapatok, és nem lévén időnk ilyen gyorsan nagyobb számú csapatot küldeni a határra, hogy megfelelő módon fogadjuk őket, jócskán behatoltak Erdélybe, Nagyszeben irányába (...) Így tehát a románok erdélyi inváziója rövid ideig tartott, vállalkozásukra pedig drágán ráfizettek."


Vasilie Mangrea megtagadta a testvéreit

Augusztus 30-án a Telegraful Românban megjelenik a Körlevél az erdélyi román főegyházmegye papjaihoz című írás, amelyben arra szólítják fel a románokat, hogy vessék alá magukat az osztrák-magyar kettős koronának. "Ez alkalommal is felhívjuk a figyelmüket elhivatottságuk hazafias kötelességére, hogy tanácsolják a vezetésükre bízott népnek: óvakodjék minden olyan szótól és tettől, amely beárnyékolhatná a hazaszeretetet." A magyar vezetés ortodox papok közvetítette propagandája. Ugyanannak a számnak egy másik, szuggesztív című cikke: Új ellenségünk, így siránkozik: "Mert nagy a mi nemzetszeretetünk, de még nagyobb hazaszeretetünk." Lefordítva: nem számít a nép, amelyet szolgálunk, csak az uraink.

Ezután egy cikk Vasilie Mangra érseknek a bécsi udvarnál tett látogatásáról számol be. "Majd Őexcellenciája, Vasilie Mangra érsek biztosította uralkodónk Őfelségét a monarchiában, különösen a magyar államban élő románoknak Őfelsége, a dinasztia és a haza iránti hűségéről és lojalitásáról. Őexcellenciája, az érsekünk, különösen hangsúlyozta, hogy Románia álnok és előre nem látott támadása az Osztrák-Magyar Monarchia ellen elszakított minden eddig létező lelki köteléket a monarchiabeli és a regáti románok között", és a magas rangú BOR-főpap megtagadta vér- és hittestvéreit.


A jövendő pátriárka is elítéli a "román hódítókat"


Később Ioan I. Papp, Arad és Miron E. Cristea dr. (a BOR jövendő első patriárkája), Karánsebes ortodox püspöke, fejezte ki szolidaritását a trónnal szemben, arra biztatva az Osztrák-Magyar Monarchia román katonáit, hogy harcoljanak bátran a "regáti román hódítók ellen". 1916. október 22-én Vasilie Mangra érsek visszatér a kérdésre: "Amikor Románia ilyen végzetes módon elfelejti, hogy minden érdeke, egész nemzeti léte Magyarországhoz köti, és meghajol az orosz csábítások és terrorizmus előtt, amikor ennyi ellenségességgel veti ránk magát, akkor a magyarországi románok be tudták ismét bizonyítani hűségüket és áldozatkészségüket azáltal, hogy ugyanazzal az elszántsággal harcoltak romániai testvéreik ellen is, akik ősi földjüket tapodták, a magyarországi románok nem feledték el, hogy Romániát az Osztrák-Magyar Monarchia hozta létre és emelte erős és független ország rangjára." Az érsek a történelmet sem ismerte elég jól, ha arra gondolunk, hogy a fejedelemségek 1859-es egyesülése, ami a modern román állam alapja, a Habsburgok tiltakozása ellenére történt.


Vasilie Mangra: "Pogány ellenség"

Vasilie Mangra sokkal patetikusabb hangon tér vissza erre a kérdésre a lap 1917. január 27/14.-i számában. "Hol és miben nyilvánul meg, testvérgyilkos románok, szülőhazátok iránti szeretetetek? Hogy lehet a ti hazafiasságotok erény? A jó, amire a ti hazafiasságotok törekszik, abban áll, hogy másoknak fájdalmat okozzatok. Szomszédaitok kárára akarjátok növelni országotok határait; más népek kifosztásával akarjátok növelni hatalmatokat és jövedelmeteket (...) Megsemmisítitek az emberi társadalmak közti kapcsolatokat, megszentségtelenítitek az ártatlanságot, kiirtjátok az igazság fogalmát (...) Aki képmutató szavakkal és a kifosztás szándékával közeledik felénk, az nem a mi testvérünk, hanem pogány, ádáz ellenség, aki ő maga mond ítéletet testvérei és szülei felett, hogy gyilkos étvágyát kielégítse (...) És minden magyarországi román katona Istennek tetszően cselekszik, ha szétzúzza fegyverével az ellenséget, aki olyan szégyenteljes módon zúdult rá az erdélyi lakosokra, és elűzte őket otthonaikból" - átkozta meg Vasilie Mangra a román katonákat. De abból, amennyire a történelmet ismerjük, úgy tűnik, nem nagyon ismerte "Isten akaratát". Egy másik szövegben, amit egész sor román főpap írt alá, az örök alávetettséget igazolta: "Semmit nem akarunk tudni a megígért szabadságról. Minden erővel ragaszkodunk magyar hazánk sérthetetlenségéhez." Igaz, hogy ez utóbbi cikk aláírói között görög katolikus főpapok is vannak. De az éppen ennyire igaz, hogy a görög katolikusok nem siettek kiátkozni Kárpátokon túli testvéreiket, mint tették azt az ortodoxok.


Megalázó alávetettség

Az Erdélyi Román Ortodox Egyház állásfoglalása az első világháború idején botrányos. Mindenféle szempontból. Először is Krisztus szavainak megfelelően, "Adjátok meg császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené", az egyház nem hajthat térdet a világi hatalom előtt. Még kevésbé folytathat propagandát ez utóbbi érdekében. Az "egyház-állam szimfónia" ortodox tantétele legtöbbször nem más, mint a megalázó alávetettség elfogadása azok részéről, akiknek mindenekelőtt bátraknak kellene lenniük.Végül pedig saját fajtájuk elítélése az erdélyi BOR főpapjai által, azok elítélése, akik etetik papjaikat, és beléjük vetik reményüket, nem más, mint a nép elárulása. Hogy beszélhetnénk akkor nemzeti egyházról?

Másrészt, fogadjuk el, hogy a BOR-nak tiszteletben kellett tartania az akkori ország, Ausztria-Magyarország törvényeit. Méltányos magatartás, de semmiképp sem következik belőle az egyház átalakítása a testvérgyilkosság propagandaeszközévé. Érdemes megjegyezni, hogy ebben az időben a magyar nemesek állásfoglalása Erdély "román inváziójával" szemben sokkal enyhébb volt, mint az ortodox papoké. Akik szintén románok voltak. Egyetlen elfogadható érvük volt a BOR főpapjainak, ami a román katonák elítélése mellett szólt: az orosz veszély. De ez is vitatható volt, mert Erdélybe akkor szigorúan csak román csapatok vonultak be. Egy biztos: akik most azzal vádolnak, hogy eladtuk magunkat Magyarországnak, csak mert vitát kezdeményeztünk egy egyszerű közigazgatási reformról, abban az időben elátkozták az Erdély kifosztására küldött "hódító" román hadsereget és a "bukaresti kiéhezetteket". Bocsáss meg nekik, Istenem, nem tudják, mit cselekszenek.

Ui. Felkérjük a történészeket, papokat és mindenkit, akinek van mondanivalója a kérdés kapcsán, fejtse ki a véleményét.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS