2019. június 25. keddVilmos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Készül a közös székelyföldi oktatási stratégia

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2010. május 08. 11:09, utolsó frissítés: 11:10

Jó hír: ezúttal alkalmazni is lehet a decentralizációnak köszönhetően - de többletmunka, lassan érnek be az eredmények. Nekünk kellett.



Milyennek kell lennie a székelyföldi iskolahálózatnak, milyen szempontból előnyös és miért lehet hátrányos a decentralizáció, melyek az oktatási decentralizáció, a hamarosan parlament elé kerülő oktatási törvénytervezet előnyei, hátrányai? A Sikeres Székelyföld konferenciasorozat negyedik kiadásában iskolaigazgatók, oktatásfejlesztési szakemberek, kutatók, önkormányzatok képviselői vitatták meg a tanügyi rendszerben küszöbön álló változásokat és lehetőségeket.

A sepsiszentgyörgyi tanácskozáson a kormány is képviseltette magát Markó Béla miniszterelnök-helyettes személyében, aki előző nap több háromszéki településen is találkozott pedagógusokkal, önkormányzati vezetőkkel. A hozzászólók közül többen felvetették a közös székelyföldi oktatási stratégia kidolgozásának szükségességét.

Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke felidézte, 2008-ban hirdették meg Hargita megyével közösen, újraépítik a Székelyföldet; a közös terveknek egyik fontos pillére az oktatási kérdés. Kulturális háttér, értékek nélkül csak napszámosai lehetnek a térségnek – fejtette ki. Markó Béla szövetségi elnök leszögezte, optimista beszédet tartani jelen körülmények között képmutatás lenne; „a kormány amelynek én is tagja vagyok, drasztikus intézkedésekre kényszerít, ezért is fontos a perspektívákról beszélni”, fogalmazott.

Markó Béla, Keresztély Irma, Tamás Sándor
<br />
Fotó: Henning János

Fotó: Henning János" >Markó Béla, Keresztély Irma, Tamás Sándor
Fotó: Henning János

Néhány éve már téma volt, hogy az az ország, amely ki akar lábalni a gazdasági bajból, az oktatását kell fejlessze; azok az államok, amelyek gazdaságilag kiemelkedően teljesítenek,


minden lehetséges forrást oktatásfejlesztésre fordítottak.

Székelyföld oktatási stratégiájának is erre kell irányulnia. Perspektíváit és esélyeit latolgatjuk, hogy törhet ki hátrányos helyzetéből, amelyet nem ő okozott saját magának, viszont neki kell saját erejéből kilábalnia belőle.

Hangsúlyozta, a törvénytervezetben kompromisszumok árán megjelenő decentralizációt vállalni tudja, és azt szeretné, mindannyian vállalják. Óriási esély, hogy a döntés a helyi közösségek kezébe került: a középiskolák a megyei önkormányzatok hatáskörébe, az általános iskolák a helyi önkormányzatokhoz.

Markó szerint az az előnye ennek, hogy Hargita és Kovászna megye viszonylatában, összehangoltan lehet végiggondolni, milyen profilú osztályokra van szükség a középiskolákban, a szakképzésben.

>> Pontról pontra az oktatási törvénytervezet >>
>> Mi legyen a fenntarthatatlan oktatási intézményekkel? Kritikus kérdések a PONT konferenciáján >>

Az iskolák vezetőtanácsaiban a tanárok mellett a szülők, önkormányzat képviselői döntenek arról, kik tanítsanak az illető iskolában, sőt a tantervvel, programmal kapcsolatosan is. A közösségeknél a döntés.


Ez lehetőséget ad, de bajt is jelent, kínt, nyűgöt

– hangsúlyozta Markó. Mostantól nem csak kidolgozzuk a stratégiákat, és várjuk, hogy mások alkalmazzák, hanem mérlegeljük a keresletet, kínálatot, meghozzuk a megfelelő döntést és mi magunk érvényesítjük azt – mondta. Markó ennek szellemében sok sikert kívánt az értelmiségi tanácskozásnak, majd kíséretével távozott.

Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő néhány mutató alapján a Kovászna megyei oktatási helyzetet mutatta be. Kiemelte: a decentralizációval lehetőség nyílik valódi iskolai autonómiára. Környezetével jó kapcsolatot fenntartó, autonóm, magas szakmai értékeket képviselő intézményrendszer működtetésére kell fókuszálni. Úgy vélte, Kovászna és Hargita megyében eddig megtalálták a megoldást arra, hogy úgy tegyék hatékonnyá az oktatást, ne kelljen bezárni egyetlen iskolát sem, a kistelepüléseken is fenntartják az óvodákat, iskolákat.

Mindezt annak ellenére, hogy évente átlagosan 700 gyerekkel csökken a létszám Háromszéken. Az alapkoncepció: minden területi közigazgatási egységben legyen legalább egy önálló jogi személyiségű iskolaközpont, amelyhez több iskola is tartozik.

Kovászna megyében 91 jogi személyiséggel rendelkező iskola van, 48 városon, 43 falun; összesen 343 oktatási intézmény, ebből 59 román, 208 magyar, 76 vegyes. Az átszervezés nem jelenti az iskolák felszámolását, ám a minőségi oktatás érdekében meg kellene szüntetni a falvakra jellemző összevont osztályokat, és


bevinni a gyerekeket a községközpontba.

A gyereklétszám-, óraszám-csökkenés következtében 5 év alatt a megyében 3810-ről 3102-re csökkent a pedagógusi állások száma. Olyan visszásságok is vannak, hogy míg bizonyos szakterületeken túltermelés van, túl sok óvó- és tanítóképzős végez, mégis a falusi iskolákban pedagógushiány van, szakképzetlenek tanítanak. Következésképp a helyi közösségeknek olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a pedagógus megtelepedjen a faluban – az új törvény értelmében megtehetik azt, hogy azt válasszák, aki valóban ott akar dolgozni.

A főtanfelügyelő felvetette a megyéken átívelő, szakképzési konzorciumok létrehozásának ötletét, mert ily módon könnyebben megoldható lenne a diákok munkaerőpiaci igények felé igazítása. A szakoktatásról egyébként külön tanácskozást fognak tartani a közeljövőben.

Az igazgatóknak az új rendszer kihívásában újfajta menedzseri képességeket kell elsajátítaniuk,


egy egészen új filozófiát kialakítaniuk.

Ezért az iskolamenedzsment sikeressége rendkívül személyfüggő – hívta fel a figyelmet. Az iskoláktól mindenki változást vár; nehéz helyzetben vannak az iskolamenedzserek, olyan időszakban kell levezényelni a reformot, amikor az iskola mibenlétének és küldetésének átértékelése folyik.
Fotó: Henning JánosFotó: Henning János

Birtalan József megyemenedzser némiképp a főtanfelügyelő felvetéseire is reagálva azokról a nehézségekről beszélt, amelyekkel az önkormányzatok szembesülnek, amikor a szakemberek megtartására tett erőfeszítések nem hoznak eredményt. Csíkszeredában krónikus orvoshiány van, hiába építenek nekik lakásokat, most a mínusz 25 százalék miatt kivándorolnak Svájcba, mi meg maradunk az üres lakásokkal és az orvoshiánnyal – fogalmazott.

Szerinte tágabb összefüggésben kellene nézni a helyzetet; a törvény például elmélyítheti a néhol már létező feszültséget az igazgatók és polgármesterek között; az egyházi tulajdonú iskolaépületek rendezetlen ügyeiben most majd magukra maradnak az önkormányzatok. Szükség lenne helyi szinten egyéb jogosítványokra is, mert jelenleg egy önkormányzatnak nincs aktív hatásköre a gazdaságfejlesztésre, nem alkalmazhat helyi adópolitikát, befektetéspolitikát, így a munkaerőpiac és szakképzés kereslet-kínálati rendszerét sem tudja összehangolni.

Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester szerint túl nagy súllyal kapnak szerepet az oktatási intézmények vezetőtanácsaiban a szülők és az önkormányzatok. Egészen gyakorlati okok miatt fennáll a veszély, hogy


ezek a tanácsok működésképtelenek lesznek:

nehéz lesz például az időpont-egyeztetés a szülőkkel a gyűlések megtartására. A pedagógusok alkalmazásánál az ismeretségi tényező nyomhat többet a latban, vagy hogy a választható tantárgyakat katedrakiegészítési szempontok szerint szabják meg. Nem tudni, mi történik a városi önkormányzat által leadott pályázatokkal az oktatási infrastruktúra fejlesztésére, ha a megyei tanácshoz kerülnek át a középiskolák? Sepsiszentgyörgy többek között leadott egy pályázatot napelempark létrehozására, 4,4 hektáron; az itt termelt áramot bevezetik a hálózatba, ennek értékét pedig a közintézmények (így az iskolák) számláinak kiegyenlítésére fordítják majd.

Az alpolgármester szerint fel kell térképezni az oktatási infrastruktúrát, az oktatási intézmények élére menedzseri képességű igazgatókat kinevezni, ám minden döntésnél elsősorban a gyerekek érdekét nézni.

Bokor Tibor szenátor arra hívta fel a figyelmet, ma egy iskolaigazgató készíthet statisztikát, felvehet takarítónőt, esetleg kapust, ebben ki is merülnek a jogkörei – ez így nem működhetett. A Nagy Mózes Gimnázium volt igazgatójaként mindig a decentralizáció híve volt; kifejtette meggyőződését, hogy a jelenlegi központosított, alulfinanszírozott rendszer most változni fog.


"Ez a törvény felér egy kis autonómiával,

hiszen eljutottunk oda, hogy a közösség vezesse saját intézményeit" – hangsúlyozta. Szerinte nem kell félni attól, hogy a vezetőtanácsokban nem az iskolaigazgatóé lesz a valódi döntés joga: „ha jó az igazgató, ezek a tanácsok formálisan működnek”, tette hozzá.

A szenátor – aki aktívan részt vett a törvénytervezet előkészítésében – elmesélte, hogyan jutottak végül dűlőre a vezetőtanácsok létszáma és összetétele kapcsán. Az első verzióban ugyanis még úgy szerepelt, hogy a tanács elnöke nem lehet tanár – ezen sikerült változtatni, oly módon, hogy a testületnek nem lesz elnöke, hanem ülésvezetője, viszont az igazgató készíti elő az anyagot, a javaslatokat.

A tanácsok 13 tagúak, 4 szülő, 4 tanár, 4 személy pedig az önkormányzat képviseletében lesz a tagja, valamint maga az igazgató. Tehát a tanárok az igazgatóval együtt már öten lesznek, a tanács működőképességéhez pedig 7 tag kell jelen legyen, ami nagy eséllyel megvalósul. A szenátor ugyanakkor hangsúlyozta, óriási felelősség és döntési szerep hárul ezekre a vezetőtanácsokra, a költségvetést is ők állítják össze.

Bokor Tibor szerint hasznos volna, ha az önkormányzatok nem feltétlenül tanácsosokat, hanem erre felkért szakembereket küldenének a vezetőtanácsokba. Oktatásfejlesztésben jártas személyeket kell keresniük, és ugyanezt a négy személyt delegálniuk a város összes iskolájába, így kaphatnak összképet. A beiskolázási terveket is a vezetőtanácsok állítják össze, és itt is fontos az összehangolás.


Majdnem minden szülő azt akarja,

hogy a gyereke a központi iskolába járjon. Megnövelhetik az osztályok számát a központi iskolában, de ez veszélyes, elsorvaszthatja a külvárosi iskolákat – hívta fel a figyelmet.

Pethő Mária iskolaigazgató azt javasolta, mivel nagyon fontos a tanárképzés minősége a közoktatás fejlesztésében, a tanárjelöltek évközi gyakorlati időt is tölthessenek abban az iskolában, ahol majd dolgozni szeretnének, legyen folyamatos a kapcsolat, hogy időben kiderüljön, ha nem működik valami. Lehetne egy keretpályázatot leadni humánerőforrás-fejlesztésre, amiből az iskolák szintén pályázat útján forrást kaphatnának a gyakornoki program finanszírozására.

Henning László megyemenedzser szerint úgy lehetne jobb teljesítményre ösztönözni a pedagógusokat, ha egy minimum-maximum skála mentén egy összkeretből, differenciáltan kapnák a bérüket. Az iskolának és az önkormányzatnak közelebb kell kerülnie egymáshoz, ha például a vezetőtanácsokban rendszeresen hiányoznak az önkormányzat képviselői, az igazgató teljesítményükre tegyen panaszt a helyi tanácsban, ugyanígy a szülők esetében a szülői bizottságokban.

A centralizáltság, amit nem szerettünk, olcsó és hatékony, a decentralizáció bonyolult, költséges, sok időt, pénzt, energiát kell rá fordítani, tanulni kell hozzá, és fel kell készülni egy elhúzódó folyamatra – hangsúlyozta Bíró A. Zoltán, a Székelyföldi Fejlesztési Intézet vezetője. "A helyi kormányzáshoz jogi és pénzügyi keretek kellenek. Ma Romániában a jogi kereteket próbálják megteremteni, remélhetőleg pénzügyi keretek is lesznek. Ezek nem rajtunk múlnak, mert országos keretek – ám emellett meg kell születniük helyi-regionális szinten a megegyezéseknek is. Sajnos, hátrányban vagyunk a megegyezésekre való felkészülésben,


nem tudjuk sokszor azt sem, hogyan kell tárgyalni.

Ám mindenképpen térségi kontextusban kell gondolkodni. Fontos, hogy szülessenek konkrét javaslatok, bevált módszereket lehessen megosztani, ezért várják a bekapcsolódókat a stratégiai tervezésbe. A pedagógusok megtelepítésére például sok technika van; egy iskolához többféle funkciót lehet társítani, lehet a térségi felnőttképzés helyszíne, távmunkaközpont, menedzselhetne településhez kapcsolódó projekteket. Több mindenhez értenek a pedagógusok, mint amit tanítanak – próbáljuk a munkájukat hasznosítani ily módon is, hogy több szállal kötődjön a településhez – magyarázta.

„Nem rózsaszín világ áll előttünk, kemény kihívás, nagyon sokat kell dolgozni” – „ijesztgette” a résztvevőket Keresztély Irma, ismét hangsúlyozva a személyi tényező fontosságát. Ha nem kapunk elhivatott embereket, akkor csak kipipáltunk egy újabb konferenciát; ezeket a célokat egyénileg és közösségileg is fel kell vállalni – fogalmazott. El kell mondani az iskolában, reflektálni kell rá, beszélni róla, az ötleteket, javaslatokat beküldeni, mert ez hozzásegít egy konszenzusos végeredményhez.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS