Az Unió szaporodik, csak mi nem
B. D. T. 2010. július 28. 17:19, utolsó frissítés: 17:19Romániában jelenleg valamivel magasabb a magyar nők termékenységi mutatója, mint a románoké.
Átlépte a félmilliárdot az Európai Unió lélekszáma: tavaly 1,4 millió fővel 501,1 millióra növekedett a lakosok száma – jelentette be az Eurostat. A növekedés a lakosság természetes gyarapodásának, valamint a bevándorlásnak köszönhető. A természetes gyarapodás félmillió, a nettó bevándorlás pedig 900 ezer fő volt. Tavaly összesen
5,4 millió gyerek született az Unióban.
Az egész Európai Unióban a születési ráta az előző évhez képest 2009-ben némileg csökkent, és minden ezer lakosra vetítve 10,7-et tett ki. A halálozási ráta viszont nem változott, minden ezer lakosra 9,7 haláleset jutott.
Magyarország a születési és a halálozási arányt tekintve is a kedvezőtlen tendenciákat mutató országok közé tartozik, így a holtversenyben éllovas Bulgária és Lettország mögött következik a lélekszámfogyást elkönyvelő országok között. A tízmilliót kissé meghaladó lélekszámú Magyarországon tavaly 96 ezer gyermek született, ami megközelítőleg 9,6 ezrelékes rátát takar, szemben a 13 ezrelékes halálozási rátával. Mind a születési, mind a halálozási ráta stagnál az évezred eleje óta – emlékeztetett az Eurostat.
Romániában 2010. január elsején 21.462.000 volt a lakosságszám szemben az egy évvel azelőtti 21.499.000-rel. A csökkenés elsősorban a természetes fogyás számlájára írható, amely ezer lakosra 1,6 volt az Eurostat szerint, enyhe növekedést mutatva a tavalyi 1,5-höz képest. Ehhez még hozzájárul az ezer lakosra jutó 0,1 „nettó” kivándorló (azaz a kivándorlók számából levonták a bevándorlókét), így összességében évente ezer lakosra számítva 1,7 a népességcsökkenés. Magyarországon ugyan nagyobb ütemű a természetes fogyás,
de még mindig többen vándorolnak be, mint ki:
ezer lakosra számítva 1,6 fővel nőtt ennek következtében 2009-ben a lakosság, így a 3,4-es természetes fogyásból lefaragva a végső népességcsökkenési mérlege az országnak 1,8 ezrelék.
Romániában jelenleg valamivel magasabb a magyar nők termékenységi mutatója, mint a románoké. Szemben a románokkal, ahol a felsőfokú végzettek és jobban keresők csoportjában majdhogynem automatikus, hogy csak egyetlen gyereket vállalnak, a magyaroknál Magyarországon is és Erdélyben is van egy jelentősebb mag, aki három vagy több gyereket szeretne – mondta el a Transindexnek Kiss Tamás szociológus-demográfus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A 2011-ben esedékes népszámláláson ennek ellenére várhatóan 1,3 millió alá csökken a romániai magyarok száma.
Majdnem minden kelet-európai államban az a trend, hogy a végzettség foka fordítottan arányos a gyerekvállalási kedvvel. Ezzel szemben a romániai magyar felsőfokú végzettségűek közel egyharmada vállalna három vagy több gyereket; ez románoknál mindössze 10 százalék – tudtuk meg a kutatótól. A képzettség és a termékenység viszonya tehát U görbét mutat a magyaroknál, az alacsony végzettségűek is hajlamosabbak nagycsaládot alapítani, hasonlóképpen a másik oldalon a felsőfokú végzettek is.
A kutató a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban rendezett népesedéspolitikai kerekasztalon elmondta, családpolitika terén szerinte nem lehet kimondottan magyar politikát folytatni, de a szórványban élő magyar fiatalok figyelmét fel kell hívni törvény adta lehetőségeikre, például az állami lakások igénylésére. A családalapítás és a gyermeknevelés lehetőségeiben az önkormányzatok is segítséget nyújthatnak – idézte az előadót az MTI.
Kiss Tamás magyar érdeknek nevezte
a 90 ezer fősre tehető erdélyi magyar cigányság bevonását a magyar intézményrendszerbe. Ennek a magyar anyanyelvű, pozitív népszaporulatú etnikai csoportnak mintegy fele a Székelyföldön, Hargita és Kovászna megyében él. Ehhez képest jelenleg nem létezik a Hargita és Kovászna megyei RMDSZ-nek semmiféle stratégiája arra vonatkozóan, hogyan lehetne integrálni ezt a csoportot – hívta föl a figyelmet.
Ugyanakkor kiemelte, hogy Magyarország a kettős állampolgárság megadásával egy jelentős migrációpolitikai érdeknek is engedett. Évente 20 ezer főnyi határon túli magyar migráns esetében sokkal olcsóbb az integráció, mint a kínai vagy afgán bevándorlóknál, a kettős állampolgárság kapcsán jó lenne beszélni erről a jelentős tényezőről – tette hozzá.
Az Európai Unióban a legmagasabb születési arányt Írországban (minden ezer lakosra vetítve 16,8), Nagy-Britanniában (12,8), Franciaországban (12,7), Cipruson (12,2) és Svédországban (12,0) mérték.
Románia a maga 10,4 ezrelékével
a középmezőnyben van (10,7 az európai átlag), míg a legalacsonyabb arány Németországot (7,9), Ausztriát (9,1), Portugáliát (9,4), Olaszországot (9,5), Lettországot (9,6) és Magyarországot (9,6) jellemezte.
Az elhalálozást illetően Bulgária vezeti a listát, 14,2 ezrelékkel, majd Lettország (13,3), Magyarország (13) és Litvánia (12,6) következik. Romániában is nagyon magas, 12 ezrelék a halálozási ráta. Arányaiban a legkevesebben Írországban (6,6), Cipruson (6,7), Luxemburgban (7,3) és Máltán (7,8) haltak meg. Mindebből adódóan a legmagasabb természetes növekedési rátát Írország vezeti (10,2), majd nagy leszakadással Ciprus (5,5), Franciaország (4,3), Luxemburg (4,0) és Nagy-Britannia (3,7) következik.
Az Eurostat adatai szerint az unió lakosságának gyarapodása 60 százalékban a bevándorlásból adódott. Mindent összevéve nyolc tagállamban csökkent, 19 tagállamban nőtt a népesség, a két véglet: 6,2 ezrelékes csökkenés Litvániában és 17,2 ezrelékes növekedés Luxemburgban.
A legnagyobb bevándorlási rátákkal
Luxembourg (+13.2‰), Svédország (+6.7‰), Szlovénia (+5.8‰), Olaszország (+5.3‰) és Belgium (+5.1‰) büszkélkedhet, ezzel párhuzamosan a kivándorlás a legmagasabb a következő országokban volt: Írország (-9.0‰), Litvánia (-4.6‰).
Luxemburg után a lakosságnövekedés a legmagasabb Svédországban (+9.1‰), Szlovéniában (+7.2‰), Belgiumban (+7.1‰) és az Egyesült Királyságban (+6.7‰). A legnagyobb arányú népességcsökkenést Litvánia után Lettországban (-5.7‰), Bulgáriában (-5.6‰) és Németországban (-2.5‰) regisztrálták. A sorban következik Magyarország (-1,8‰), Románia (-1,7‰), Málta (-1,6‰), Észtország (0,2‰)
A kelet- és nyugat-európai országokban tapasztalható demográfiai trendek közti különbség mindig hullámzó volt – magyarázta Kiss Tamás. Nyugaton a hatvanas évek első feléig tartott egy baby boom, utána csökkent, majd kiegyenlítődött a növekedési ráta. Keleten a hatvanas évekre csökkent le a születésszám, elérte a mélypontot, majd általában egy represszív születésszabályozási intézkedés (Romániában is része volt ennek az abortusz betiltása, lásd a dekrét-gyerekek jelenséget) követte az adott állam részéről.
Térségünkben Csehországban volt egyedül pozitívnak mondható családtámogatási rendszer, amelynek célja a népesség termékenységi mutatóinak növelése volt, a költségvetés 10 százalékát fordították ilyen programokra. 1990 után Kelet-Közép-Európában
összeomlottak ezek a népesedéspolitikai rendszerek,
drasztikusan leesett a termékenység, ezzel párhuzamosan azonban Nyugaton pont ebben a periódusban kezdték kiépíteni a családtámogatási rendszereket, áldoztak erre, és ennek látszik az eredménye – vázolta a közelmúltbeli kontextust a kutató.
Kelet-Európa országairól az is elmondható, hogy már a 90-es évektől modellváltás van, kitolódott a házasságkötés és gyermekvállalás időpontja. A 60-70-80-as években az elterjedt modell szerint a nők hamar családot alapítottak, és már a húszas éveik első felében megszülték a gyerekeiket. Ez változott, jelenleg a nők átlagosan a húszas éveik második felében szülnek, és várhatóan a modellváltás végén hasonlóan pl. Skandináviához a harmincas éveik elejére tolódik az anyák gyerekvállalásának időpontja.
A mostani kelet-európai népességcsökkenés tehát konjunkturális, és abból adódik, hogy a potenciális anyák még nem szülték meg azokat a gyerekeket, akiknek az előző modellben már meg kellett volna születniük. Összegezve, a népességszámítások középtávon termékenységnövekedést valószínűsítenek Kelet-Európában is, a térség országaiban a születési ráta várhatóan közelíteni fog a nyugati országokéhoz.
Forrás: MTI/EFE/APA, Eurostat-közlemény (.pdf)