L. Balogh Béni
NAGYHATALMI ÉRDEKEK
A második bécsi döntés: amikor Hitler ceruzája vastagon fog


A román külügyminiszter elájult a térképre pillantva. Teleki Pál magyar miniszterelnök sem örült túlságosan.


HIRDETÉS




1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palota aranytermében Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter ünnepélyesen kihirdette a második bécsi döntést. Ennek értelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerződés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 km²-nyi terület mintegy 2/5-e, 43 104 km², az ún. Észak-Erdély.

A kb. 60 ezer km²-nyi Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt. Román statisztikai adatok szerint viszont a lakosság 50,2%-a volt román és csak 37,1%-a „székely és magyar.” Dél-Erdélyben,


román fennhatóság alatt hozzávetőleg félmillió magyar maradt.

A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” („dictatul de la Viena”) megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt, kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.

Román értékelés
A legtöbb román történész azt emeli ki, hogy a diktátum elszakította az ország testétől az 1918-ban a népakarat által Romániával egyesített Erdély egy részét, s az ott többségben élő románokat újra magyar elnyomás alá vetette. Az 1980-as évek elejétől – Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár utasításainak megfelelően – a román történetírás egyik kedvelt témája lett a „fasiszta bécsi diktátum” éles elítélése, a tárgyilagosság és a saját múlttal való szembenézés leghalványabb kísérlete nélkül.

Bár 1989 decemberétől megszűnt a történetírás felülről való irányítása és eltörölték a cenzúrát, a témával kapcsolatos legtöbb román történeti feldolgozás – kevés kivételtől eltekintve – ezt követően is a nemzeti „mártirológia” szempontjait részesítette előnyben a tárgyilagos, tudományos vizsgálattal szemben.

A magyar történetírás ezzel szemben már a hetvenes-nyolcvanas években is elfogulatlanabbul,


kritikus és önkritikus hangon írt az eseményről,

s a mai magyar történészek értékelései is többnyire kiegyensúlyozottak. A döntés előzményeit illetően ki kell emelnünk, hogy a két világháború között Magyarországnak, a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései Romániával szemben. Magyarország Erdélyt, a Szovjetunió Besszarábiát, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát, az ún. Cadrilatert kívánta megszerezni.

1940. június 26-án Moszkva ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, két nap múlva pedig a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét. Ennek hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült


Erdély teljes vagy részleges visszaszerzése érdekében.

Az Európa nagy részét uraló náci Németország Magyarországot önmérsékletre intette, Romániát pedig a határrevíziót érintő tárgyalásokra szólította föl. 1940. augusztus 16-24. között Turnu Severinben (Szörényváron) magyar-román megbeszélésekre került sor. A Hory András által vezetett magyar küldöttség Erdély területi megosztására tett javaslatot, mire Valeriu Pop román küldöttségvezető leszögezte: a lakosságcsere elvéből kell kiindulni.

A továbbiakban egyik fél sem engedett álláspontjából − Budapest a területi, Bukarest az etnikai elvből −, így a „tárgyalások” kudarccal zárultak. A magyar kormány már ezt megelőzően, augusztus 22-én úgy döntött: a Turnu Severin-i tárgyalások sikertelensége esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök másnap kiadta a Románia ellen augusztus 28-án indítandó hadműveletek irányelveit.

A balkáni háború megelőzése érdekében a „tengelyhatalmak” gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Németország és Olaszország hazarendelte budapesti, illetve bukaresti követeit, a magyar és a román külügyminisztert pedig 29-ére Bécsbe kérették. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.

Magyarország a bécsi döntés után
Az új magyar-román határt Adolf Hitler német birodalmi kancellár személyes döntése nyomán, augusztus 27-én húzták meg Berchtesgadenben, egy szűk körű, bizalmas tanácskozáson. Nyomvonala Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz csatolta Nagyváradot és Kolozsvárt.

Kelet felé ezután egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátok gerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát. A térképen kék ceruzával meghúzott vonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során


komoly gondokat okozott a határőrizeti szerveknek.

Hitler döntésének hátterében német nagyhatalmi érdekek álltak: a stratégiai fontosságú ploieşti-i román olajmezők, illetve a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme. A Führer olyan megoldást keresett, amely „pacifikálja” a térséget a további szovjet terjeszkedés megakadályozása és a tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Bizonyos mértékig kielégítette a magyar igényeket, de Romániát sem gyengítette le túlságosan, hiszen szövetségesként számolt vele.

Az időközben Bécsbe érkezett román és magyar küldöttség tagjai a döntésről csak augusztus 30-án, annak ünnepélyes kihirdetésekor szereztek tudomást. Mihail Manoilescu román külügyminisztert sokkolta a bejelentés. Rápillantva a térképre, elszörnyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette eszméletét és összeesett. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követően tért magához.

A bécsi döntés román értelmezése
Az aláírási szertartás végeztével Ribbentrop személyi orvosa vette kezelésbe. Injekciókat adott neki, és igen alacsony vérnyomást állapított meg. Naplójában Ciano így írta le az esetet: „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de


nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.”

A román küldöttség többi tagjával együtt, Manoilescu is a legrosszabb esetben csak a Magyarországgal határos keskeny országrész − Bihar, Szatmár, Szilágy megyék, esetleg még Máramaros − elvesztésével számolt.

Hory András így emlékezett vissza a kihirdetés pillanataira: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután 15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky [István magyar külügyminiszter] személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel már szaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezt a pillanatot sohasem felejtem el.”

Teleki Pál miniszterelnök azonban, aki már útban Bécs felé is aggódott a várható német követelések miatt, rögtön észrevette, hogy a Székelyfölddel nincs vasúti összeköttetés, és a visszatért terület délnyugat felől nehezen védhető. Ezenkívül jól tudta, hogy a németektől kapott „ajándékért” igen magas árat kell majd fizetnie az országnak. Mivel nem hitt a német győzelemben, azt is sejtette, hogy a Hitler által megvalósított revízió nem lehet hosszú életű.

Szűkebb körben később többször kifejtette, hogy hiába volt az egész erőfeszítés, mert a háború után megint vissza kell adni Észak-Erdélyt, és mindez


csak megrontotta a szomszédokkal való viszonyt.

Hasonló aggodalmakat táplált a nagy köztiszteletnek és befolyásnak örvendő egykori miniszterelnök, Bethlen István is, aki Telekihez hasonlóan szintén erdélyi származású volt. Mindketten tudták azonban azt is: a felkínált területet visszautasítani annyit jelent, mint megtagadni az ország húsz éves revíziós múltját, s a közvélemény előtt szinte hazaárulásnak számított hangosan kimondani, hogy a revízió lesz Magyarország veszte.

A korabeli magyar közvélemény a döntést az igazságtalan trianoni békeszerződés részbeni orvoslásaként fogta fel, és sikerként értékelte. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták a döntést.

Romániában mérhetetlen felháborodást keltett a döntés híre. A társadalom egyöntetűen nemzeti tragédiaként élte meg a Besszarábia és Észak-Bukovina elvesztése utáni újabb jelentős területcsökkenést, amely több mint egymillió nemzettársukat magyar fennhatóság alá juttatta.

Magyar honvédek fogadása


Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A bevonuló honvédséget a magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette. A románok ezzel szemben úgy érezték, hogy a hazájukat vesztették el, és a félelem légköre uralkodott el köztük. A szeptember 5-étől 13-ig tartó bevonulás során igen


súlyos románellenes atrocitásokra került sor.

A Szilágy megyei Ördögkúton mintegy 80, Ipp helységben 154, Zilahon pedig öt románt öltek meg a bevonuló honvédek. Magyar részről hivatalosan mindezt azzal magyarázták, hogy a magyar katonaságot − főleg a Szilágyságban − sokszor érték szórványos lövések. Ez azonban semmiképpen sem indokolta az ilyen mértékű kegyetlen megtorlást.

Az észak-erdélyi bevonulás, majd a négyéves magyar uralom során ténylegesen elkövetett atrocitások román részről történő felnagyítása, eltúlzása általános jelenségnek számított azokban a hetekben, hónapokban.

Eltűnt idők: történelmi sorozatunk korábbi anyagai
>> Tóth Eszter Zsófia: Hol nyaralt a Dolgozó Nő? I. >>
>> Andreides Gábor: A magyar rendszerváltozás és Olaszország >>
>> Egry Gábor: Amikor magyar és román úr ugyanúgy mulatott >>
>> Papp Z. Attila: Civil társadalmi eszmény: a nyugati magyar diaszpórák >>
>> Papp Z. Attila: Kitántorogtak Amerikába: a nyugati magyar diaszpórák kialakulása >>
>> Sárai Szabó Katalin: A nő ábrázolása a két világháború közötti református sajtóban >>
>> Koltai Gábor: Egy 1956-os aktfotózás története >>
>> Lénárt András: „Kötelező” barátkozások rituáléja a szocialista turizmusban >>
>> Incze János: Hogyan változott Hunyadi János megítélése a történelem folyamán? >>
>> Németh László Sándor: A székely szombatosok kálváriája a második világháború alatt >>
>> Berecki Sándor: Multikulturalitás az ókori Erdélyben >>
>> Murai András: Egyház, történelem és a film viszonya >>
>> Valuch Tibor: Munkásnők, divat és kommunista erkölcs az ötvenes években >>
>> Havadi Gergő: A jazz, mint hidegháborús fegyver? >>
>> Apor Péter: Miért hiányosak a kommunizmus múzeumai Kelet-Európában? >>
>> Csatári Bence: Szórakozás, koncertszervezés Magyarországon a '70-es években >>
>> Zahorán Csaba: Hatalmi átrendeződés a Székelyföldön és a Har-Kov-jelentés >>
>> Gagyi József: Marosvásárhely, egy etnicizált város >>
>> Tamás Dénes: Magyarok és románok történelmi vertigója >>
>> Vasile Cernat: 1990 fekete márciusa a pszichológia és a demográfia között >>
>> Novák Csaba Zoltán: Marosvásárhely fekete márciusa: a szabadság elviselhetetlen könnyűsége >>
>> Papp Z. Attila: Kitántorogtak Amerikába: a nyugati magyar diaszpórák kialakulása >>
>> >> Gidó Csaba: Nemzetek egymás mellett és ellen az 1848-49-es forradalom idején >>
>> Tóth Levente: Hogyan látta a Horea-féle parasztfelkelést a magyar nemesség? >>
>> Novák Csaba Zoltán: Bikini-koncert Temesváron: rendszerváltás rockzenével >>
>> Tóth Eszter Zsófia: Dalos ügynökügye, avagy hogyan „énekelt” mindenki Koppánya >>
>> A történelmi sorozat összes anyaga >>

A sorozat szerkesztője: Novák Csaba Zoltán
A kegyetlenkedésekről szóló − sok esetben kitalált − történetek megfeleltek a „vérszomjas” magyarok „ázsiai barbárságát” hirdető korabeli román toposzoknak, és minden bizonnyal tovább erősítették azokat.

A rémhíreket a korabeli romániai sajtó is átvette, a bukaresti kormány pedig igyekezett politikai tőkét kovácsolni azokból a tengelyhatalmak fővárosaiban. A román közvélemény, a publicisztika és a történetírás egy jelentős része mind a mai napig − a tényeket elferdítve − a román nép elleni szisztematikus, előre eltervezett „népirtásként” tekint a bevonulásra és az ezt követő mintegy négyéves magyar uralomra.


Hogyan értékeljük a második bécsi döntést?

Az „anyaországhoz” visszakerült észak-erdélyi magyarság 1940−1944 között megerősödött nemzeti öntudatában, Dél-Erdélyben viszont a magyarok nagyarányú térvesztése következett be. Észak-Erdélyben a kisebbségbe került román lakosság helyzete számottevően romlott: demográfiai, gazdasági, kulturális téren egyaránt meggyengült.

Földrajzilag és gazdaságilag az Erdélyt kettészelő új államhatár ugyanolyan rossz, mesterséges választóvonalat képezett, mint az 1920-as trianoni. Történelmileg kialakított tájegységeket osztott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágott el, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktől.

Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére. A döntés mindkét ország számára súlyos bel-és külpolitikai következményekkel járt. Tehertételt jelentett a magyar-román államközi kapcsolatokban, és tovább növelte a két állam kiszolgáltatottságát Hitler Németországával szemben.

Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés viszonylag rövid életű volt. Romániában 1944. augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak és átpártolt a szövetségesek oldalára. Ez külpolitikailag kedvezőbb helyzetbe hozta Romániát Magyarországnál, és komoly szerepet játszott abban, hogy a győztes nagyhatalmak Erdély kérdésében alapvetően Románia javára döntöttek.

Az új határ nyomvonala azonban még nem dőlt el végérvényesen. A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta, de az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságosabb határ meghúzására törekedett. A második világháborút lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva álláspontja érvényesült, és az 1947. február 10-én aláírt békeszerződés a trianoni határok helyreállításáról rendelkezett.

  • Megosztás:




HIRDETÉS




50. Bernad Denes
2010 augusztus 30 18:13 Replikázok

Nincs szandekomban ezt a temat tovabb feszegetni, celomat elertem.
Viszont hadd tisztazzam, a kritikam *epito jellegu*, a jobbito szandek vezerelt. Az osszefoglalo is szerintem alapjaban veve jo. Ezt hangsulyoztam ki a konkluzioban: "a temafelvetes jo, az osszefoglalo szerintem nagyjabol megfelelo..."
A mondatom masodik resze viszont *nem* a terjedelmet kifogasolja, hanem inkabb a bennefoglaltak hianyossagara utal: "...viszont a megkozelites, ill. targyilagossag helyen-kozon „santit”. A tanulmanyra egy alapos atdolgozas mindenkepp rafer."
Ezt tovabbra is hangsulyozom, meg akkor is ha a felvetett pontjaimra Egry Gabor - reszleges - valaszokat addott.

Tehat jo lenne egy atdolgozott - ha tetszik megfogalmazasaiban finomitott - irast olvasni, mindenki okulasara.

Bernad Denes

U.i. Jo lenne ezt az eszmecseret egy specializalt, allando jellegu tortenelmi forumra atvinni, hogy maradjon meg, esetenkent tovabb lehessen fejleszteni. Van-e valakinek erre vonatkozolag otlete?

49. kesztió
2010 augusztus 29 13:22 Replikázok

Sem Erdély etnikai összetétele, sem a magyar történelmi büszkeség, sem a román történelmi büszkeség, sem a nagyromániás/revíziós álmok nem jogosítják fel egyik államot se, hogy igényt formáljanak Erdélyre. Ha abból indulunk ki, hogy mely részeket és hova faszább csatolni, régen rossz. Erdély nem vagyontárgy, hogy alku, cserebere, adásvétel tárgya legyen. Leereszkedett bár egyszer – a múlt század folyamán – a két civódó állam a csóró erdélyiekhez azzal a kérdéssel, hogy TI hova akartok tartozni, vagy nem jobb-e nektek inkább a függetlenség? Naugye.

48. Nemes Szilárd
2010 augusztus 28 12:52 Replikázok

Megjegyzések:
1. Mo. katonailag semleges volt 1940 augusztusában. Viszont geopolitikai helyzete tényleg azt sugallta, hogy az ország nehezen kerülheti el a konfliktusba való bekapcsolódást.

2. Igaz, hogy egy kicsit későbbi eseményből lehet arra következtetni, hogy Teleki nem hitt a német győzelemben (öngyilkossága a délvidéki hadművelet kezdete után), valószínűleg azt sem szívlelte, hogy a Tengely próbálja rendezni a határvitát Mo. és Ro. között.

3. Amióta Hitler a Mein Kampf-ban beszélt a német nép életteréről (Lebensraum), azóta egyértelmű volt, hogy a konfliktus a két ország között elkerülhetetlen.
Ez így van, No. tényleg nem kérte Mo. támogatását a SzU elleni támadáshoz, mivel az nem volt szükséges.
Viszont Hitler ügyesen rendezte el a határokat Mo. és Románia között, mivel a két országot versenyhelyzetbe rakta, s a győztesé lett volna Észak-Erdély. Magyarország nem akarta újra elveszíteni Erdélyt, ezért a Mo. akart a keleti "kereszteshadjáratba" bekapcsolódni.

47. Egry Gábor
2010 augusztus 27 22:21 Replikázok

7. A szerző említi, hogy a megtorlásoknál hivatkoztak az említett casus bellire: „Magyar részről hivatalosan mindezt azzal magyarázták, hogy a magyar katonaságot − főleg a Szilágyságban − sokszor érték szórványos lövések. ”

8. Sztálin lehet, hogy kijelentett ilyesmit, az idézet azonban a román fegyverszüneti egyezményből való. Ugyanakkor a történeti szakirodalomban domináns az a vélekedés, hogy mindez elsősorban azt szolgálta, hogy a román belpolitikában rendelkezzen valamiféle eszközzel. (Ezen túl a román fegyverszünet aláírásakor még nem dőlt el, hogy Magyarország kiugrási kísérlete sikertelen lesz.) Mindenesetre az észak-erdélyi román közigazgatás helyreállítását követően a szovjet diplomácia nem igen adta jelét annak, hogy más határokban gondolkodna, mint az 1937 végiek.

46. Egry Gábor
2010 augusztus 27 22:21 Replikázok

5. A szöveg elég egyértelműen a kormányzat magatartásáról beszél, abból nem következik, sem az, hogy a honvédség csak augusztus 22-én kezdett támadási terveket készíteni/javasolni, sem az, hogy már korábban.

6. A lakosság pszichéjére gyakorolt pozitív hatást említi a szerző, a gazdasági hatások megítélésére meg egyszerűen nincsenek alkalmas kutatási eredmények. Különösen annak tükrében, hogy ehhez lényegében egy vélt gazdasági fejlődési pályát kellene összehasonlítani egy megvalósulttal. A Székelyföldön komoly kísérlet történt beruházásokra, tudásbevitelre és ez egy periférikus régió esetében nem lényegtelen, Romániában vélhetően erre nem került volna sor. Más térségek helyzetének megítélése már nem ennyire egyértelmű, ráadásul nehezíti az is, hogy egyfajta háborús konjunktúra viszonyai közt kellene ezt megtenni. Természetesen említhető a szociálpolitika, de negatív előjellel megemlíthető pl. a zsidóság által felhalmozott tudás és tőke elpocsékolása.

45. Egry Gábor
2010 augusztus 27 22:20 Replikázok

(folyt. a 2. ponthoz)
A becsülhető vándorlás alapján egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a döntés által érintett területen román – esetleg csupán relatív – többség volt. Mindazonáltal ez a döntés – hasonlóan a trianoni békéhez – sem az etnikailag igazságos határvonal meghúzására törekedett, hanem egyéb szempontokat is számításba vett.

44. Egry Gábor
2010 augusztus 27 22:20 Replikázok

2. Ha szigorúan nézzük, akkor mindkét népszámlálás irreleváns, hiszen az adatokat azért szokás idézni, hogy a döntés „igazságosságát” vagy „igazságtalanságát” igazolják. (NB. ebben az összefüggésben az „igazságosság” mondjuk a náci Németországhoz fogható publicisztikai fordulat.) Ugyanakkor semmilyen adatunk nincs arra, hogy 1940. aug. 30-án milyen volt a kérdéses terület nemzetiségi összetétele, már pedig egyedül az lenne releváns ebben az összefüggésben. Az 1930-as adatok elavulása 1940 augusztusára elsősorban a rá következő időszak népmozgalmi folyamataira vezethető vissza (hogy ezek mondjuk a magyarság arányának növekedéséhez vezettek volna, az kérdéses), míg az 1941-es népszámlálás adatai a döntés után nem sokkal lezajlott meglehetősen nagy migráció miatt nem alkalmasak az augusztus végi helyzet leírására. Ettől azonban még az 1930-as népszámlálás adatai nem feltétlenül lesznek irrelevánsak (magyar kormányzati háttérszervek is azokat használták). (folyt. köv.)

43. Egry Gábor
2010 augusztus 27 22:18 Replikázok

Nyilván minden kollégának jól esik ha kifejezetten ismeretterjesztő célú és terjedelmű írásaikat szigorú kritikusok "még megfelel, de át kellene írni sokkal bővebbre" megjegyzéssel minősítik. Mindazonáltal Bernád Dénes pontjai esetenként kissé felületesnek tűnnek.

1. A döntés hivatalos szövege érdekes olvasmány, de a diplomáciai előzményekre vonatkozóan kissé leegyszerűsítő lenne pusztán az említett részre hivatkozni. A cikk szerzője egész – az interneten is elolvasható – monográfiát szentelt a döntés diplomáciatörténetének, talán elhihető róla, hogy ismeri azt. Viszont a román történetírás rögzültségeit biztosan nem az fogja feloldani, ha a Transindexen dezavuálja azokat már persze azon túl, hogy egyébként a szövegben is kritikusan viszonyul azokhoz.

42. Bernad Denes
2010 augusztus 27 15:03 Replikázok

Nemes Szilard irta: "De mivel Teleki is tisztában volt azzal, hogy háború küszöbén állnak, mely nagy eséllyel Németország vereségével ér véget úgy, hogy Magyarország támogatta őt".

Harom megjegyzes:
1, 1940. aug.-ban a haboru mar majdnem egy eve elkezdodott.
2, 1940. aug.-ban, egy nehany ritka kiveteltol eltekintve - *mindenki* ugy latta, hogy Nemetorszag gyozni fog. Nem tudom, hogy Teleki mit gondolt akkor, jo volna ezt tisztazni.
3, 1940. aug.-ban meg nem volt egyertelmu, hogy No. megtamadja a SzU-t, igy nem volt szo arrol, hogy No. barmilyen tamogatast is kert volna Mo.-tol. Sot, 1941. junius 22-e elott sem kerte Berlin Budapest tamogatasat a SzU elleni tamadashoz.

Ha valaki a korabeli esemenyeket akarja reszlehajlasmentesen tanulmanyozni, meg kovetkezteteseket levonni, nem szabad ezeket a kesobbi esemenyek tukreben szemlelni (nem tudom, ha ez igy ertheto - angolul hindsight).

Bernad Denes

41. Nemes Szilárd
2010 augusztus 26 16:28 Replikázok

@33. Tutifruti

"A II. Becsi dontes, a magyaroknak egyertelmuen kedvezo dontes volt..."

Rövidtávon igen. De mivel Teleki is tisztában volt azzal, hogy háború küszöbén állnak, mely nagy eséllyel Németország vereségével ér véget úgy, hogy Magyarország támogatta őt, emiatt a visszacsatolt területek Magyarországhoz tartozását is elutasították volna a győztes hatalmak, így Magyarország vesztesként kerülne a háborúból, tehát hosszutávon negatív hatás lenne az eredmény.
A délvidéki hadműveletnek is hasonló eredménye lett; mivel katonailag támogatta a tengelyt, emiatt egyértelműen a szövetségesek ellen is fordult Magyarország, ezzel már le is mondhatott a visszacsatolt területekről.

Ajánlok mindenki figyelmébe egy másik érdekes témát, mely ehhez kapcsolódik:
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1994-08/historia-1994-08-magyar

40. Bernad Denes
2010 augusztus 24 17:02 Replikázok

7, A roman tortenetirasban jol „mediatizalt” ippi, ill. ordogkuti attrocitasokrol meg kellett volna emliteni, hogy nemcsak ugy, talalomra tortentek, hanem valos vagy velt „casus belli” elozte meg (a megtorlas viszont valoban tulmeretezett volt).

8, Megint egy jo nehany bekezdest atugorva megemlitenem, hogy „A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta” kitetel pontatlan, ugyanis maga Sztalin jelentette ki 1944 oszen, hogy „vissza kell adni Romanianak Erdelyt, vagy annak nagyobb reszet” (az idezet lehet, hogy nem teljesen pontos, mert csak az emlekezetemre hagyatkozom).

Meg lehetne egy jo nehan eszreveztelt fuzni a tanulmanyhoz, de most ennyire futja.

Osszegezve, a temafelvetes jo, az osszefoglalo szerintem nagyjabol megfelelo, viszont a megkozelites, ill. targyilagossag helyen-kozon „santit”. A tanulmanyra egy alapos atdolgozas mindenkepp rafer.

Bernad Denes

39. Bernad Denes
2010 augusztus 24 17:01 Replikázok

5, A Honvedseg mar joval aug. 28-a elott tervbe vette Romania megtamadasat, csak a kormany utasitasara halasztgatta az offenziva megkezdeset.

6, Ugorva egy nehany bekezdest, a Dontes magyarorszagi, ill. erdelyi kovetkezmenyeit negativan beallitani egyertelmuen ferdites. Ugyanis annak ellenere, hogy gazdasagilag valoban nem volt tokeletes megoldas (nem is lehetett), a visszacsatolas tenyet nem lehet osszessegeben negativan beallitani. Mint egy elobbi hozzaszolo emlitette, a szerzo figyelmen kivul hagyta Eszak-Erdely Magyarorszag gazdasagi verkeringesebe torteno visszaillesztesenek pozitiv hatasat (amely messze felulmulta a jelzett nehany hatranyos helyzetet). Es ekkor nem beszelunk a magyar (es nemcsak) lakossagra gyakorolt pozitiv pszichologiai hatasra (amely azonban egy nehany evre ra meresklodott).

38. Bernad Denes
2010 augusztus 24 16:47 Replikázok

1, A hivatalos szoveg szerint a Becsi Dontest mind a roman, mind a magyar fel kerte a nemet, ill. az olasz kormanytol, es annak eredmenyet elore, fenntartasok nelkul elfogadja (ez a reszlet pl. ki van cenzurazva a roman dokumentumgyujtemenyekbol, pontosabban pontokkal van helyettesitve).

2, Azt is ki kellett volna hangsulyozni, hogy az idezett „roman adatok” Eszak Erdely lakossaganak nemzeti osszetetelere az 1930-as nepszamlalasi adatokan alapulnak. Az idokozben eltelt 11 ev ezeket az adatokat avultta tette. A gyanutlan olvaso most azt hiheti, hogy hasonlo fajsulyu adatokrol van szo, ami tevedes.

3, A „dontes” szohasznalatot nemcsak a magyar tortenetiras hasznalja, hanem gyakorlatilag mindenki a romanon kivul (akik kitartoan „diktatumnak” nevezik. Ha az volt, akkor a magyar fel szamara is „diktatum” volt).

4, A „naci Nemetorszag” jelzo hasznalata nem szakmai, inkabb reszlehajlo publicisztikai fogas, amit kerulni kell.

37. Bernad Denes
2010 augusztus 24 16:35 Replikázok

A nagyszamu hozzaszolas es eltero velemenyek egyertelmuen jelzik, hogy a tema „el”, erdekli a pasziv es aktiv olvasot (aki hozza is szol), ezert erdemes foglalkozni vele.

A kozolt osszefoglalo szerintem nagyjabol megfelelo (kiindulva, hogy kizarolag a 2. Becsi Dontes altal erintett eszak-erdelyi helyzet bemutatasara vonatkozik). Viszont van egy nehany reszlet, amelyet emliteni kellett volna, ill. amely pontositasra szorul, hogy a „csusztatas” gyanuja ne alljon fenn. (folyt. kov.)

36. Botond
2010 augusztus 24 14:13 Replikázok

Nehez ehhez a temahoz indulatmentesen hozzaszolni, csak ket okbol: 70 eve tortent az egesz, sokunk nagyapja, az enyem legalabbis, ott volt Horthy katonai kozott. Masfelol , a "reintregit" Romaniarol ki kell mondani, 2010-ben Europa egyik kullogo allama egy csomo szempontbol . Hadd tegyem hozza, amit az utcamban lako egyik idos roman bacsi mondott: a bevonulo magyar katonak egyszeruen elzavartak a romanokat Kolozsvarrol, igy ot is, meselte, hogy igy tanulta meg azt a magyar szot, hogy "kifele".

35. asdf
2010 augusztus 24 12:40 Replikázok

Mindenkinek ajánlom Domokos János "Tartsd eszedben/Keep It in Your Mind" (1996)című dokumentumfilmjét. A helybéliek szemszögéből (magyarok és románok) mutatja be az ippi eseményeket és ezek utóéletét, beleértve a 90-es évek megemlékezéseinek hatását a helyi közösség életére. Régen láttam a filmet, de elevenen él bennem a kép, amikor egy magyar ember zokogva emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor a magyar katonák tudtára adták, hogy az általa megásott 2x2-s sírhely nem lesz elég az áldozatok számára.

34. Novák Zoltán
2010 augusztus 24 11:28 Replikázok

Tévedés ne essék hölgyeim és uraim, a konstruktív kritika és vita mindig is jól jön, szükséges. Volt viszont néhány olyan beírás (többnyire névtelenül),amely nem ebben a szellemiségben kezelte ezt a cikket: tudatos hazugsággal, románbérencséggel stb. vádolva a szerzőt. Ezt a hozzállást utasítottam el. Ennyi részemről.

33. Tutifruti
2010 augusztus 23 22:06 Replikázok

1. A cimvalasztas is erdekes. Erdemes utana guglizni mikor szoktak hasznalni ezt a szokapcsolatot: "ceruza vastagon fog". A II. Becsi dontes, a magyaroknak egyertelmuen kedvezo dontes volt, amit a nemet kancellar eszkozolt ki (utolag mar mindenki tudja, hogy ki volt Hitler, 1940-ben meg csak kevesen)

2. Ip-et Korostarkany esetevel kell oksagi viszonyba helyezni, arrol nem is beszelve, hogy az USA osszes mediahaborujaban is voltak artatlan civil aldozatok. Jo es kell is a "hamuszoras", de csak mertekkel.

3. A Teleki fele "csak megrontotta a szomszédokkal való viszonyt" vicc kategoria, 2010-es ize van a mondatnak ...

4. Vegezetul a cikk vegkicsengese is egyertelmuen teves. Az 1940-es hatarok sokkal igazsagosabbak voltak, mint a trianoniak. Pechunkre egy vesztes hatalom intezte el nekunk.

32. páskándiné sebők anna
2010 augusztus 23 20:28 Replikázok

minden tiszteletem a cikket védelmezőknek, de lám lám önök sincsenek az indulatok híjával.Pont erről van szó az objektívitásról, ez esetben a hiányáról, ha ilyen kérdéshez nyúl - aminek a köztudatban nincs pontos ismerete, köszönhetően az elmúlt 50 év oktatásának - akkor ha nagyot markol, keveset fog.A tabuk ledöntése úgy érvényes ha minden oldalról elkezdődik,egyébként nem történik meg a hatás és ellenhatás nosza, mert nem kár a gőzért.

31. L. Balogh Béni
2010 augusztus 23 19:05 Replikázok

E tényszerű megállapításokba a szerző feltételezett személyes elfogultságait vagy értékítéleteit belemagyarázni: csúsztatás. Különösen azért, mert az írás egyértelműen állást foglalt a korabeli és a későbbi román propaganda hamisításaival szemben.
Be kell látnunk, hogy közép-kelet-európai térségünkben létezik egyfajta „párhuzamos” történelem: ami nekünk öröm, az másnak bánat volt, és fordítva. A román történetírásnak is el kellene fogadnia, hogy az észak-erdélyi magyarság – érthető okokból – eufórikusan, kitörő lelkesedéssel üdvözölte a döntést, és a honvédség bevonulását a 22 éves román uralom alóli nemzeti felszabadulásként élte meg. Addig azonban a témát csak higgadt, nyugodt hangnemben érdemes megközelíteni. Ezért köszönöm a tárgyilagos, mértéktartó hozzászólásokat.

30. L. Balogh Béni
2010 augusztus 23 19:04 Replikázok

Rövid kis írásom élénk visszhangja is bizonyítja, hogy a 20. századi történelmünk iránti érdeklődés örvendetes módon növekszik. A sokszor indulatos hozzászólások azonban jelzik, hogy a második bécsi döntés és az azt követő négy év nem „lezárt” korszak, hanem ma is szenvedélyes viták tárgyát képezi. A témát kutató történészek, levéltárosok számára ezért is különösen fontos a tárgyilagos, a „sine ira et studio” elvén alapuló, elfogulatlan szemléletmód. Nincs értelme elhallgatni vagy letagadni az észak-erdélyi bevonulás során elkövetett magyar atrocitásokat, mint ahogyan beszélni kell a dél-erdélyi magyarok 1940-1944 közötti üldözéséről is. Ez utóbbira a cikk valóban nem tért ki. A téma iránt érdeklődők a http://balogh.adatbank.transindex.ro oldalon (is) olvashatnak erről.
Azt is ki kell mondanunk, hogy a román társadalom nemzeti tragédiaként élte meg Észak-Erdély elvesztését. Tagjai szinte kivétel nélkül úgy érezték, hogy a bécsi döntés nyomán a hazájukat veszítették el.

29. ébredő székely
2010 augusztus 23 18:32 Replikázok

Ellenben visszatetsző Novák Zoltán kioktatása, hogy ki mit olvasson, és ki hogyan kezelje nemzeti frusztrációit, előítéleteit. Csak nyugalom Novák Zoltán, élnek olyan emberek is, akiknek saját, külön-bejáratú véleménye van, és amely eltér az Ön véleményétől. Nem biztos, hogy helyes, vagy igaz, de az illető személy saját véleménye. Őket is el kell fogadni, mint komment-partnereket, ha már az internet vadászmezejére lépett. Vagy ki kell cserélni az olvasókat?

28. ébredő székely
2010 augusztus 23 18:31 Replikázok

L. Balogh Béni szövege, a második bécsi döntés száraz forgatókönyve, aminek eddig is ismert adatait laza szaknyelvvel és statisztikai adatokkal összevakolva román és magyar optikán keresztül tálal a transindex olvasóinak. Évfordulós szempontból állja a helyét. Az olvasók, pedig elolvasták és néhányuk, élve a kommentálás azonnali lehetőségével, reagáltak. A reakciók olyanok amilyenek, ám egyik sem sértő, vagy megalázó a szerzőt illetően. Legalábbis egy zsidó-keresztény kultúrkörben szocializálódni látszó szerző számára nem lehet az, attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadta a szöveg közzétételét a transindex oldalain.

27. ébredő székely
2010 augusztus 23 18:29 Replikázok

Mi a robléma? Mi ez a nagy felhajtás? L. Balogh Béni írt egy cikket? tanulmányt? nevezzük szövegnek. (Novák Zoltán szerint hely hiány miatt tulajdonképpen egy kérdésfelvetés.) A cím, ami eléggé bulváros, mert valahogy el kell adni a szöveget: „Amikor Hitler ceruzája vastagon fog”. Hitler még él? Azért nem ártott volna a múlt idő. Vagy várjuk, hogy mikor fog vékonyan „fogni” a ceruzája? A szövegben, a címben jelzett ceruza nyomvastagságáról megtudhatjuk, hogy az adott léptékű térképen 6 km-t jelentett, és ez mit, illetve milyen gondokat okozott a valóságban a határ tényleges meghúzásakor. Ez csak a cím.

26. Fülöp Attila
2010 augusztus 23 16:23 Replikázok

Sem mi, sem a románok, sem más nemzet nem fog tudni kollektívan másképp gondolkozni az ehhez hasonló vitás kérdésekről, minthogy "elvették", "megcsonkították", "nemzetellenes". Jelen esetben mindkét nép kiveszi a saját sérelmeit és szükség esetén lobogtatja, a saját nemzetvédő politikáiról pedig elnéző kacsintással vesz tudomást "nem volt az olyan súlyos". Ha pedig valaki meg meri kezdi a tabukat akkor zsidó-,kommunista-,román- vagy bármilyen egyéb bérenc. S ezzel a vita le is van tudva. Kár a gőzért.

25. Salanus
2010 augusztus 23 14:00 Replikázok

4 oldalban nem lehet mindenre kitérni, bizonyos dolgok árnyalhatók persze, de kedves kommentelők:
1.Érdemes a címet is elolvasni:a második bécsi döntésről szól a cikk,ha jól értem,és közvetlen következményeiről.(és nem a román csapatok bevonulásáról,vagy a dél-erdélyi magyarok kínzatásairól,az egy másik mise)
2.13.komm: a "színmagyar" Észak-Erdélyről:1941-ben Szilágyban 65%,Besztercében 80%,Máramarosban 70%,MAROSBAN 40% körüli a románok aránya
3.12.komm:1941-ben Ippen alacsony (190 lakos),de a környező Karnacson 90% fölötti a románok aránya (1300 lakos),Ördögkút meg szinte színromán falu.
4.9+14.komm: Az 5. passzusban éppen a mai román történetírás "tárgyilagosságát" fejtegeti a szerző
5.4+6.komm:Az atrocitások románok általi felnagyításáról két passzus szól.Hogy miért kell az atrocitásokat kiemelni?Lásd a kommneteket (nem is voltak, sőt románok sem voltak,stb.)...no comment

24. Novák Zoltán
2010 augusztus 23 12:57 Replikázok

A személyeskedő, szándékos hazugsággal való vádaskodást viszont elutasitom. Ha valaki azért akar történelmi tematikájú cikket olvasniitt, ezen a portálon, ebben a rovatban, hogy a nemezeti stb. frusztrációihoz, jól beidegződött előitéleteihez találjon szellemi téptalajt, megerősitést nyerjen, akkor rossz helyen jár. Olvasson tovább Raffayt. A szakmai észrevételeket, kritikát (pl. jelen esetben szivesen olvastak volna Dél Erdélyről stb.) szivesen vesszük, sőt várjuk. Igyekszem minél hamarabb sort keriteni, egy olyan irásra, amely bemutatja, hogy milyen gazdasági, kuturális változások mentek végbe az emlitett korszakban (1940-1944.
Addig is, ha valaki mélyebben szeretne olvasni a korszakról, ajanlom melegem a Béni eddigi munkásságát. http://balogh.tortenelem.mtaki.hu/

23. Novák Zoltán
2010 augusztus 23 12:42 Replikázok

A kommenteket olvasva nagyon úgy tűnik, h sokan nincsenek felkészülve arra, hogy ezt az igen fontos korszakot, eseményt megpróbálják a régi tabuk nélkül szemlélni. Nagyon sok, jogos kiegészitő kérdést fel lehet tenni e cikkel kapcsolatosan is. Béni elsősorban, a szerkesztők, többek között jómagam, megadott szűk keretek között próbált néhány fontos, elsősorban politikatörténeti jellegű kárdást ismertetni. Természetesen, a kérdésnek még rengeteg aspektusa létezi, amelyekről az olvasók jogosan várják el, hogy emlités történjen: Dél-Erdély, a visszacsatolás utáni gazdasági, kulturális jelenségek stb. A jővőben erre is sort keritünk.

22. Báró
2010 augusztus 23 11:55 Replikázok

Kedves olvasó és főleg kritizáló közönség!

Ezen az oldalon általában csak összefoglaló cikkek jelennek meg komolyabb kutatások eredményeiről (mert ennyi fér ide!!)és ezért nem tartom helyénvalónak azokat a hozzászólásokat, amelyek az alapmunkák ismerete nélkül csak azért születnek, hogy az indulatokat felkorbácsolják. Úgy gondolom, hogy különböző pártállás-fitoktatás helyett jobb volna a szakmai hozzászólást előnybe részesíteni, mert ez az oldal azért született, hogy némi objektivítást vigyen az amúgy is érzelmekkel teli magyar társadalom történelemtudatába. Ha valaki ezt nem tudja megtenni, akkor a személyeskedő és főleg gúnyolódó hangnemét tartsa meg magának!
Tisztelettel,
Berekméri Árpád-Róbert levéltáros

21. zandirham
2010 augusztus 23 08:26 Replikázok

Béni, te aztán jól belefin@ottál a nullás lisztbe!

20. Aragorn
2010 augusztus 22 22:04 Replikázok

Tegnap láttam egy interjút Raffay Ernővel a dunatv-én és egy ideillőt mondott: "...van egy nagy gyűjteményem a szomszédos országok történelem tankönyveiből. Még az a jobb ha nem írnak semmit" mert annyi a hazugság van bennűk.

Na ez a cikk is meg a transindex is ilyen. (még az a jobb, ha nem is írnak)

19. Báró
2010 augusztus 22 19:10 Replikázok

Kedves atrocitás pró-kontrák!
Olvassátok el Illséfalvi Péter: A román-magyar katonai vonatkozásai 1940-1944 között című tanulmányát, csak azért, hogy elfogultság nélkül állajtok majd az ehhez hasonló kérdésekhez a közel-távol jövőban.

18. corvinus
2010 augusztus 22 12:49 Replikázok

"Történelmileg kialakított tájegységeket osztott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágott el, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktől."


és történelmileg kialakított tájegységeket egyesített, mint Partium, Bihar, Szatmár, Máramaros...
vasútvonalakat egyesített: Budapest-Nagyvárad-Kolozsvár, Máramarossziget-Huszt-Beregszász stb.
városoknak adta vissza hagyományos hátterüket, mint Nagyvárad, Debrecen, Nagyszalonta, Szatmárnémeti, Máramarossziget..

csak a tények kedvéért

17. széköly
2010 augusztus 22 12:08 Replikázok

Béni! Azért itt lett volna még mit taglalni, figyelembe venni, leírni....egy kicsit több felkészülést!

16. zammo
2010 augusztus 22 11:42 Replikázok

Nem ismerem L. Balogh Béni-t, viszont abban biztos vagyok, hogy nincs átfogó képe a román magyar(mult és jelenbeli) viszonyokról!

15. terembura
2010 augusztus 22 11:30 Replikázok

szerintem egy bolíviai nandutenyésztőt kellene felkérni, hogy objektíven, de legalábbis pártatlanul mesélje el, hogy is történt valójában. habár, a rózsa floreszék esete óta...

14. aha
2010 augusztus 22 11:01 Replikázok

Az is megdöbbent hogy a román nyelvű propagandisztikus, félreinformálás-helyzetteremtés céljából megjelenített írásokat történelmi forrásként kezeli a szerző. Olyan ez mintha Hitler zsidóellenes propaganda-anyagaira hivatkozva írnánk meg a zsidók történetét.

13. aha
2010 augusztus 22 10:34 Replikázok

"a felkínált területet visszautasítani annyit jelent, mint megtagadni az ország húsz éves revíziós múltját, s a közvélemény előtt szinte hazaárulásnak számított hangosan kimondani, hogy a revízió lesz Magyarország veszte." ??

színmagyar területeket csatoltak vissza, miként lehetett ezt magyarország veszteként értékelni?

"2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt."

Hol élt ez a rengeteg román? Székelyföldön? A Partiumban? Egyedül a máramarosi részben voltak jelentős hányadban. Ha a kommunisták által betelepítetteket és Máramarost leszámoljuk ma sincs 1 millió román Észak-Erdélyben.

12. aha
2010 augusztus 22 10:33 Replikázok

Ledöbbentő ez a cikk. Román politikai érdekek szerint próbálja átértelmezni a magyar politikát.

"a népakarat által Romániával egyesített Erdély egy részét" - a "népakarat" egy ocsmány politikai blöff volt és semmi más. Ha népszavazás lett volna például nem került volna Romániához Erdély, főként nem a 90%+-ban magyar partiumi + székely rész.

"A Szilágy megyei Ördögkúton mintegy 80, Ipp helységben 154, Zilahon pedig öt románt öltek meg a bevonuló honvédek." ezeket ellenőrizni kellenek, lehet nem lakott annyi ember akkoriban a faluban összesen... és ha rálőttek a katonaságra mit kellett volna tenni velük? A fekete-gárdista román katonaság hány magyart ölt meg Erdélyben a megszállás alatt? Valóságos progrom folyt akkor a magyarok ellen.

stb stb.

11. Ernő
2010 augusztus 22 10:09 Replikázok

Egy utolsót a cikkről, részemről: még csak czika tihamér tud ilyen fájin cikket irni, habár név után nem úgy néz ki, hogy rokonok lennének.

10. neonomad
2010 augusztus 22 08:54 Replikázok

No végre, elkezdjük túltenni magunkat a szenvedő szerepén és megnézni az eseményeket. Nem csoda, hogy nagy a felháborodás. Itt volt az ideje megtörni ezt a székely tabut... Valóban meg kellett volna említeni a román atrocitásokat is és voltak hasznos hozadékai a négy évnek, de azt hiszem kell némi szembenézés azzal, hogy nem fekete-fehér a történet. A fehér Trianon előtti múlt és a fekete jelen egy ostoba hozzáállás. Ennél talán mégis árnyaltabbak a helyzetek, mindig...

9. Lehel
2010 augusztus 21 23:56 Replikázok

Ez a második feltűnően románpártoló cikk. Csalódott vagyok...
@fegyver: egyértelműen kiragadtad a lényeget.

8. Botond
2010 augusztus 21 23:00 Replikázok

Nos, a temahoz hozza kell tenni, hogy a del erdelyi magyarok is ugyanugy fizikai atrocitasoknak voltak kiteve 1944 vege fele , mint a romanok eszak erdelyben 1940 korul. (Magyarremete, Korostarkany, Varasfenes - nehany falu, ahol magyarokat gepfegyvereztek le a romanok). Ezenkivul diszkriminalasban, vagyonelkobzasban, megfelemlitesben volt reszuk 1940-44 kozott a del erdelyi magyaroknak. A magyar kulpolitika a teljes lakossagcserere kellett volna osszpontositson, igy nagyobb esellyel tarthatta volna meg legalabb Eszak Erdelyt. masfelol pedig a kozemberek is ezt valasztottak: a Del-Erdelyi magyarok Eszak- Erdelybe, az eszakerdelyi romanok Del- Erdelybe menekultek.

7. Reficul
2010 augusztus 21 22:46 Replikázok

Nem a témához kapcsolódik, de itt egy érdekes hír a bukaresti Nemzeti Megváltás Katedrálisának építésnek magyar vonatkozásáról, miszerint magyar pénzből épül. Több érdekes bukaresti építkezésről szóló cikk is linkelve van


http://ingatlan.net/magazin/2010/08/magyar-penzbol-epul-bukarestben-europa-legnagyobb-bazilikaja-video/

6. Ophelia
2010 augusztus 21 20:50 Replikázok

A szokásos Transindex bullshit. Hogy aszonya, milyen szar is volt hogy visszakerültünk Magyarországhoz, és milyen jó lett megint minden miután Romániához csatoltak újra. Mert a Romániához való tartozás az ugye a Kánaáán maga, mert gazdaságilag csak akkor életképes Erdély és Székelyföld, ha a román állam pumpál bennünket a képzeletbeli pénzekkel.Ja és ez az álságos "románokat bántottak" szöveg. Az már, hogy a románok mit műveltek el a székelyföldi falvakban a bevonulás után, az ugye a kutyát nem érdekli. Tele van a hócipőm ezzel a "legyünk mindenkivel igazságosak, aztán velünk meg mindenki feltörülheti a padlót" looser logikával.

5. Ernő
2010 augusztus 21 20:10 Replikázok

"Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére." Ez egy fura mondat, ez egy fura cikk. És nagyon finoman fogalmaztam. Erdély gazdasági életére egy dolog volt kedvezőtlen hatással: az hogy Romániához csatolták és ez tart a mai napig és talán még sokáig amíg valaki meg nem veszi ezt a hazug országot ahol érték nem teremtődik csak aljasság és hazugság. És ezt éljük trianon óta és még éljük sokáig amint mondtam. De ezt sokáig lehet fejtegetni még.

4. riccsmond
2010 augusztus 21 18:46 Replikázok

"súlyos románellenes atrocitásokra került sor."

miert kell ezt igy kulon kiemelni? sajnaljuk most a romanokat? na es forditva hogy tortent? ki-ki bujik kozben a transidexnel is a szog a zsakbol...

3. corvinus
2010 augusztus 21 18:06 Replikázok

"Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére."
???

Ezt hogy találtad ki??

"Tehertételt jelentett a magyar-román államközi kapcsolatokban,"

a tehertétel nem volt már meg 1939-ban is???

Elfelejted megemlíteni hogy ha nincs a bécsi döntés az erdélyi magyarok ugyanabban az elbánásban részesültek volna mint a besszarábiai nemrománok...

Próbáld meg egy kicsit összetettebben értelmezni a történteket, ne csak az aktuális román propagandát fordítsd magyarra..

2. fegyver
2010 augusztus 21 16:59 Replikázok

„Bár 1989 decemberétől megszűnt a történetírás felülről való irányítása és eltörölték a cenzúrát” hm...?

1. páskándiné sebők anna
2010 augusztus 21 14:32 Replikázok

nem elfelejteni a jó történéseket, a vasút teljes rendezését, felujítását, az oncsa erdélyre is vonatkozott a 4 év alatt, házak épültek a munkásoknak, a szociális háló müködésbe lépett, a románok magyarok elleni atrocitásait legalább megemliteni kérném, valamint a máig tartó kulturális fellendülést, a negatív hatását a bécsi döntésnek 1944 óta sulykolják, még az újszülöttek is ismerik, tudom a jó pap holtig tanul.Kérném a kettős mércét elfeledni.




SZAVAZÓGÉP

Szerinted a Facebook:

Depressziót okoz 65
Az ördög műve 210
Virtuális kocsma 104
A hely, ahol mindenki szebb 385
Létszükséglet 7
Egyik sem 284

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS