|
L. Balogh Béni A román külügyminiszter elájult a térképre pillantva. Teleki Pál magyar miniszterelnök sem örült túlságosan.
HIRDETÉS A kb. 60 ezer km²-nyi Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt. Román statisztikai adatok szerint viszont a lakosság 50,2%-a volt román és csak 37,1%-a „székely és magyar.” Dél-Erdélyben, román fennhatóság alatt hozzávetőleg félmillió magyar maradt. A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” („dictatul de la Viena”) megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt, kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.
Bár 1989 decemberétől megszűnt a történetírás felülről való irányítása és eltörölték a cenzúrát, a témával kapcsolatos legtöbb román történeti feldolgozás – kevés kivételtől eltekintve – ezt követően is a nemzeti „mártirológia” szempontjait részesítette előnyben a tárgyilagos, tudományos vizsgálattal szemben. A magyar történetírás ezzel szemben már a hetvenes-nyolcvanas években is elfogulatlanabbul, kritikus és önkritikus hangon írt az eseményről, s a mai magyar történészek értékelései is többnyire kiegyensúlyozottak. A döntés előzményeit illetően ki kell emelnünk, hogy a két világháború között Magyarországnak, a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései Romániával szemben. Magyarország Erdélyt, a Szovjetunió Besszarábiát, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát, az ún. Cadrilatert kívánta megszerezni. 1940. június 26-án Moszkva ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, két nap múlva pedig a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét. Ennek hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült Erdély teljes vagy részleges visszaszerzése érdekében. Az Európa nagy részét uraló náci Németország Magyarországot önmérsékletre intette, Romániát pedig a határrevíziót érintő tárgyalásokra szólította föl. 1940. augusztus 16-24. között Turnu Severinben (Szörényváron) magyar-román megbeszélésekre került sor. A Hory András által vezetett magyar küldöttség Erdély területi megosztására tett javaslatot, mire Valeriu Pop román küldöttségvezető leszögezte: a lakosságcsere elvéből kell kiindulni. A továbbiakban egyik fél sem engedett álláspontjából − Budapest a területi, Bukarest az etnikai elvből −, így a „tárgyalások” kudarccal zárultak. A magyar kormány már ezt megelőzően, augusztus 22-én úgy döntött: a Turnu Severin-i tárgyalások sikertelensége esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök másnap kiadta a Románia ellen augusztus 28-án indítandó hadműveletek irányelveit. A balkáni háború megelőzése érdekében a „tengelyhatalmak” gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Németország és Olaszország hazarendelte budapesti, illetve bukaresti követeit, a magyar és a román külügyminisztert pedig 29-ére Bécsbe kérették. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.
Kelet felé ezután egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátok gerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát. A térképen kék ceruzával meghúzott vonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során komoly gondokat okozott a határőrizeti szerveknek. Hitler döntésének hátterében német nagyhatalmi érdekek álltak: a stratégiai fontosságú ploieşti-i román olajmezők, illetve a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme. A Führer olyan megoldást keresett, amely „pacifikálja” a térséget a további szovjet terjeszkedés megakadályozása és a tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Bizonyos mértékig kielégítette a magyar igényeket, de Romániát sem gyengítette le túlságosan, hiszen szövetségesként számolt vele. Az időközben Bécsbe érkezett román és magyar küldöttség tagjai a döntésről csak augusztus 30-án, annak ünnepélyes kihirdetésekor szereztek tudomást. Mihail Manoilescu román külügyminisztert sokkolta a bejelentés. Rápillantva a térképre, elszörnyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette eszméletét és összeesett. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követően tért magához.
nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.” A román küldöttség többi tagjával együtt, Manoilescu is a legrosszabb esetben csak a Magyarországgal határos keskeny országrész − Bihar, Szatmár, Szilágy megyék, esetleg még Máramaros − elvesztésével számolt. Hory András így emlékezett vissza a kihirdetés pillanataira: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután 15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky [István magyar külügyminiszter] személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel már szaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezt a pillanatot sohasem felejtem el.” Teleki Pál miniszterelnök azonban, aki már útban Bécs felé is aggódott a várható német követelések miatt, rögtön észrevette, hogy a Székelyfölddel nincs vasúti összeköttetés, és a visszatért terület délnyugat felől nehezen védhető. Ezenkívül jól tudta, hogy a németektől kapott „ajándékért” igen magas árat kell majd fizetnie az országnak. Mivel nem hitt a német győzelemben, azt is sejtette, hogy a Hitler által megvalósított revízió nem lehet hosszú életű. Szűkebb körben később többször kifejtette, hogy hiába volt az egész erőfeszítés, mert a háború után megint vissza kell adni Észak-Erdélyt, és mindez csak megrontotta a szomszédokkal való viszonyt. Hasonló aggodalmakat táplált a nagy köztiszteletnek és befolyásnak örvendő egykori miniszterelnök, Bethlen István is, aki Telekihez hasonlóan szintén erdélyi származású volt. Mindketten tudták azonban azt is: a felkínált területet visszautasítani annyit jelent, mint megtagadni az ország húsz éves revíziós múltját, s a közvélemény előtt szinte hazaárulásnak számított hangosan kimondani, hogy a revízió lesz Magyarország veszte. A korabeli magyar közvélemény a döntést az igazságtalan trianoni békeszerződés részbeni orvoslásaként fogta fel, és sikerként értékelte. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták a döntést. Romániában mérhetetlen felháborodást keltett a döntés híre. A társadalom egyöntetűen nemzeti tragédiaként élte meg a Besszarábia és Észak-Bukovina elvesztése utáni újabb jelentős területcsökkenést, amely több mint egymillió nemzettársukat magyar fennhatóság alá juttatta.
Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A bevonuló honvédséget a magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette. A románok ezzel szemben úgy érezték, hogy a hazájukat vesztették el, és a félelem légköre uralkodott el köztük. A szeptember 5-étől 13-ig tartó bevonulás során igen súlyos románellenes atrocitásokra került sor. A Szilágy megyei Ördögkúton mintegy 80, Ipp helységben 154, Zilahon pedig öt románt öltek meg a bevonuló honvédek. Magyar részről hivatalosan mindezt azzal magyarázták, hogy a magyar katonaságot − főleg a Szilágyságban − sokszor érték szórványos lövések. Ez azonban semmiképpen sem indokolta az ilyen mértékű kegyetlen megtorlást. Az észak-erdélyi bevonulás, majd a négyéves magyar uralom során ténylegesen elkövetett atrocitások román részről történő felnagyítása, eltúlzása általános jelenségnek számított azokban a hetekben, hónapokban. A rémhíreket a korabeli romániai sajtó is átvette, a bukaresti kormány pedig igyekezett politikai tőkét kovácsolni azokból a tengelyhatalmak fővárosaiban. A román közvélemény, a publicisztika és a történetírás egy jelentős része mind a mai napig − a tényeket elferdítve − a román nép elleni szisztematikus, előre eltervezett „népirtásként” tekint a bevonulásra és az ezt követő mintegy négyéves magyar uralomra. Hogyan értékeljük a második bécsi döntést? Az „anyaországhoz” visszakerült észak-erdélyi magyarság 1940−1944 között megerősödött nemzeti öntudatában, Dél-Erdélyben viszont a magyarok nagyarányú térvesztése következett be. Észak-Erdélyben a kisebbségbe került román lakosság helyzete számottevően romlott: demográfiai, gazdasági, kulturális téren egyaránt meggyengült. Földrajzilag és gazdaságilag az Erdélyt kettészelő új államhatár ugyanolyan rossz, mesterséges választóvonalat képezett, mint az 1920-as trianoni. Történelmileg kialakított tájegységeket osztott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágott el, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktől. Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére. A döntés mindkét ország számára súlyos bel-és külpolitikai következményekkel járt. Tehertételt jelentett a magyar-román államközi kapcsolatokban, és tovább növelte a két állam kiszolgáltatottságát Hitler Németországával szemben. Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés viszonylag rövid életű volt. Romániában 1944. augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak és átpártolt a szövetségesek oldalára. Ez külpolitikailag kedvezőbb helyzetbe hozta Romániát Magyarországnál, és komoly szerepet játszott abban, hogy a győztes nagyhatalmak Erdély kérdésében alapvetően Románia javára döntöttek. Az új határ nyomvonala azonban még nem dőlt el végérvényesen. A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta, de az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságosabb határ meghúzására törekedett. A második világháborút lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva álláspontja érvényesült, és az 1947. február 10-én aláírt békeszerződés a trianoni határok helyreállításáról rendelkezett. HIRDETÉS
50. Bernad Denes Nincs szandekomban ezt a temat tovabb feszegetni, celomat elertem.
49. kesztió Sem Erdély etnikai összetétele, sem a magyar történelmi büszkeség, sem a román történelmi büszkeség, sem a nagyromániás/revíziós álmok nem jogosítják fel egyik államot se, hogy igényt formáljanak Erdélyre. Ha abból indulunk ki, hogy mely részeket és hova faszább csatolni, régen rossz. Erdély nem vagyontárgy, hogy alku, cserebere, adásvétel tárgya legyen. Leereszkedett bár egyszer – a múlt század folyamán – a két civódó állam a csóró erdélyiekhez azzal a kérdéssel, hogy TI hova akartok tartozni, vagy nem jobb-e nektek inkább a függetlenség? Naugye.
48. Nemes Szilárd Megjegyzések:
47. Egry Gábor 7. A szerző említi, hogy a megtorlásoknál hivatkoztak az említett casus bellire: „Magyar részről hivatalosan mindezt azzal magyarázták, hogy a magyar katonaságot − főleg a Szilágyságban − sokszor érték szórványos lövések. ”
46. Egry Gábor 5. A szöveg elég egyértelműen a kormányzat magatartásáról beszél, abból nem következik, sem az, hogy a honvédség csak augusztus 22-én kezdett támadási terveket készíteni/javasolni, sem az, hogy már korábban.
45. Egry Gábor (folyt. a 2. ponthoz)
44. Egry Gábor 2. Ha szigorúan nézzük, akkor mindkét népszámlálás irreleváns, hiszen az adatokat azért szokás idézni, hogy a döntés „igazságosságát” vagy „igazságtalanságát” igazolják. (NB. ebben az összefüggésben az „igazságosság” mondjuk a náci Németországhoz fogható publicisztikai fordulat.) Ugyanakkor semmilyen adatunk nincs arra, hogy 1940. aug. 30-án milyen volt a kérdéses terület nemzetiségi összetétele, már pedig egyedül az lenne releváns ebben az összefüggésben. Az 1930-as adatok elavulása 1940 augusztusára elsősorban a rá következő időszak népmozgalmi folyamataira vezethető vissza (hogy ezek mondjuk a magyarság arányának növekedéséhez vezettek volna, az kérdéses), míg az 1941-es népszámlálás adatai a döntés után nem sokkal lezajlott meglehetősen nagy migráció miatt nem alkalmasak az augusztus végi helyzet leírására. Ettől azonban még az 1930-as népszámlálás adatai nem feltétlenül lesznek irrelevánsak (magyar kormányzati háttérszervek is azokat használták). (folyt. köv.)
43. Egry Gábor Nyilván minden kollégának jól esik ha kifejezetten ismeretterjesztő célú és terjedelmű írásaikat szigorú kritikusok "még megfelel, de át kellene írni sokkal bővebbre" megjegyzéssel minősítik. Mindazonáltal Bernád Dénes pontjai esetenként kissé felületesnek tűnnek.
42. Bernad Denes Nemes Szilard irta: "De mivel Teleki is tisztában volt azzal, hogy háború küszöbén állnak, mely nagy eséllyel Németország vereségével ér véget úgy, hogy Magyarország támogatta őt".
41. Nemes Szilárd @33. Tutifruti
40. Bernad Denes 7, A roman tortenetirasban jol „mediatizalt” ippi, ill. ordogkuti attrocitasokrol meg kellett volna emliteni, hogy nemcsak ugy, talalomra tortentek, hanem valos vagy velt „casus belli” elozte meg (a megtorlas viszont valoban tulmeretezett volt).
39. Bernad Denes 5, A Honvedseg mar joval aug. 28-a elott tervbe vette Romania megtamadasat, csak a kormany utasitasara halasztgatta az offenziva megkezdeset.
38. Bernad Denes 1, A hivatalos szoveg szerint a Becsi Dontest mind a roman, mind a magyar fel kerte a nemet, ill. az olasz kormanytol, es annak eredmenyet elore, fenntartasok nelkul elfogadja (ez a reszlet pl. ki van cenzurazva a roman dokumentumgyujtemenyekbol, pontosabban pontokkal van helyettesitve).
37. Bernad Denes A nagyszamu hozzaszolas es eltero velemenyek egyertelmuen jelzik, hogy a tema „el”, erdekli a pasziv es aktiv olvasot (aki hozza is szol), ezert erdemes foglalkozni vele.
36. Botond Nehez ehhez a temahoz indulatmentesen hozzaszolni, csak ket okbol: 70 eve tortent az egesz, sokunk nagyapja, az enyem legalabbis, ott volt Horthy katonai kozott. Masfelol , a "reintregit" Romaniarol ki kell mondani, 2010-ben Europa egyik kullogo allama egy csomo szempontbol . Hadd tegyem hozza, amit az utcamban lako egyik idos roman bacsi mondott: a bevonulo magyar katonak egyszeruen elzavartak a romanokat Kolozsvarrol, igy ot is, meselte, hogy igy tanulta meg azt a magyar szot, hogy "kifele".
35. asdf Mindenkinek ajánlom Domokos János "Tartsd eszedben/Keep It in Your Mind" (1996)című dokumentumfilmjét. A helybéliek szemszögéből (magyarok és románok) mutatja be az ippi eseményeket és ezek utóéletét, beleértve a 90-es évek megemlékezéseinek hatását a helyi közösség életére. Régen láttam a filmet, de elevenen él bennem a kép, amikor egy magyar ember zokogva emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor a magyar katonák tudtára adták, hogy az általa megásott 2x2-s sírhely nem lesz elég az áldozatok számára.
34. Novák Zoltán Tévedés ne essék hölgyeim és uraim, a konstruktív kritika és vita mindig is jól jön, szükséges. Volt viszont néhány olyan beírás (többnyire névtelenül),amely nem ebben a szellemiségben kezelte ezt a cikket: tudatos hazugsággal, románbérencséggel stb. vádolva a szerzőt. Ezt a hozzállást utasítottam el. Ennyi részemről.
33. Tutifruti 1. A cimvalasztas is erdekes. Erdemes utana guglizni mikor szoktak hasznalni ezt a szokapcsolatot: "ceruza vastagon fog". A II. Becsi dontes, a magyaroknak egyertelmuen kedvezo dontes volt, amit a nemet kancellar eszkozolt ki (utolag mar mindenki tudja, hogy ki volt Hitler, 1940-ben meg csak kevesen)
32. páskándiné sebők anna minden tiszteletem a cikket védelmezőknek, de lám lám önök sincsenek az indulatok híjával.Pont erről van szó az objektívitásról, ez esetben a hiányáról, ha ilyen kérdéshez nyúl - aminek a köztudatban nincs pontos ismerete, köszönhetően az elmúlt 50 év oktatásának - akkor ha nagyot markol, keveset fog.A tabuk ledöntése úgy érvényes ha minden oldalról elkezdődik,egyébként nem történik meg a hatás és ellenhatás nosza, mert nem kár a gőzért.
31. L. Balogh Béni E tényszerű megállapításokba a szerző feltételezett személyes elfogultságait vagy értékítéleteit belemagyarázni: csúsztatás. Különösen azért, mert az írás egyértelműen állást foglalt a korabeli és a későbbi román propaganda hamisításaival szemben.
30. L. Balogh Béni Rövid kis írásom élénk visszhangja is bizonyítja, hogy a 20. századi történelmünk iránti érdeklődés örvendetes módon növekszik. A sokszor indulatos hozzászólások azonban jelzik, hogy a második bécsi döntés és az azt követő négy év nem „lezárt” korszak, hanem ma is szenvedélyes viták tárgyát képezi. A témát kutató történészek, levéltárosok számára ezért is különösen fontos a tárgyilagos, a „sine ira et studio” elvén alapuló, elfogulatlan szemléletmód. Nincs értelme elhallgatni vagy letagadni az észak-erdélyi bevonulás során elkövetett magyar atrocitásokat, mint ahogyan beszélni kell a dél-erdélyi magyarok 1940-1944 közötti üldözéséről is. Ez utóbbira a cikk valóban nem tért ki. A téma iránt érdeklődők a http://balogh.adatbank.transindex.ro oldalon (is) olvashatnak erről.
29. ébredő székely Ellenben visszatetsző Novák Zoltán kioktatása, hogy ki mit olvasson, és ki hogyan kezelje nemzeti frusztrációit, előítéleteit. Csak nyugalom Novák Zoltán, élnek olyan emberek is, akiknek saját, külön-bejáratú véleménye van, és amely eltér az Ön véleményétől. Nem biztos, hogy helyes, vagy igaz, de az illető személy saját véleménye. Őket is el kell fogadni, mint komment-partnereket, ha már az internet vadászmezejére lépett. Vagy ki kell cserélni az olvasókat?
28. ébredő székely L. Balogh Béni szövege, a második bécsi döntés száraz forgatókönyve, aminek eddig is ismert adatait laza szaknyelvvel és statisztikai adatokkal összevakolva román és magyar optikán keresztül tálal a transindex olvasóinak. Évfordulós szempontból állja a helyét. Az olvasók, pedig elolvasták és néhányuk, élve a kommentálás azonnali lehetőségével, reagáltak. A reakciók olyanok amilyenek, ám egyik sem sértő, vagy megalázó a szerzőt illetően. Legalábbis egy zsidó-keresztény kultúrkörben szocializálódni látszó szerző számára nem lehet az, attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadta a szöveg közzétételét a transindex oldalain.
27. ébredő székely Mi a robléma? Mi ez a nagy felhajtás? L. Balogh Béni írt egy cikket? tanulmányt? nevezzük szövegnek. (Novák Zoltán szerint hely hiány miatt tulajdonképpen egy kérdésfelvetés.) A cím, ami eléggé bulváros, mert valahogy el kell adni a szöveget: „Amikor Hitler ceruzája vastagon fog”. Hitler még él? Azért nem ártott volna a múlt idő. Vagy várjuk, hogy mikor fog vékonyan „fogni” a ceruzája? A szövegben, a címben jelzett ceruza nyomvastagságáról megtudhatjuk, hogy az adott léptékű térképen 6 km-t jelentett, és ez mit, illetve milyen gondokat okozott a valóságban a határ tényleges meghúzásakor. Ez csak a cím.
26. Fülöp Attila Sem mi, sem a románok, sem más nemzet nem fog tudni kollektívan másképp gondolkozni az ehhez hasonló vitás kérdésekről, minthogy "elvették", "megcsonkították", "nemzetellenes". Jelen esetben mindkét nép kiveszi a saját sérelmeit és szükség esetén lobogtatja, a saját nemzetvédő politikáiról pedig elnéző kacsintással vesz tudomást "nem volt az olyan súlyos". Ha pedig valaki meg meri kezdi a tabukat akkor zsidó-,kommunista-,román- vagy bármilyen egyéb bérenc. S ezzel a vita le is van tudva. Kár a gőzért.
25. Salanus 4 oldalban nem lehet mindenre kitérni, bizonyos dolgok árnyalhatók persze, de kedves kommentelők:
24. Novák Zoltán A személyeskedő, szándékos hazugsággal való vádaskodást viszont elutasitom. Ha valaki azért akar történelmi tematikájú cikket olvasniitt, ezen a portálon, ebben a rovatban, hogy a nemezeti stb. frusztrációihoz, jól beidegződött előitéleteihez találjon szellemi téptalajt, megerősitést nyerjen, akkor rossz helyen jár. Olvasson tovább Raffayt. A szakmai észrevételeket, kritikát (pl. jelen esetben szivesen olvastak volna Dél Erdélyről stb.) szivesen vesszük, sőt várjuk. Igyekszem minél hamarabb sort keriteni, egy olyan irásra, amely bemutatja, hogy milyen gazdasági, kuturális változások mentek végbe az emlitett korszakban (1940-1944.
23. Novák Zoltán A kommenteket olvasva nagyon úgy tűnik, h sokan nincsenek felkészülve arra, hogy ezt az igen fontos korszakot, eseményt megpróbálják a régi tabuk nélkül szemlélni. Nagyon sok, jogos kiegészitő kérdést fel lehet tenni e cikkel kapcsolatosan is. Béni elsősorban, a szerkesztők, többek között jómagam, megadott szűk keretek között próbált néhány fontos, elsősorban politikatörténeti jellegű kárdást ismertetni. Természetesen, a kérdésnek még rengeteg aspektusa létezi, amelyekről az olvasók jogosan várják el, hogy emlités történjen: Dél-Erdély, a visszacsatolás utáni gazdasági, kulturális jelenségek stb. A jővőben erre is sort keritünk.
22. Báró Kedves olvasó és főleg kritizáló közönség!
21. zandirham Béni, te aztán jól belefin@ottál a nullás lisztbe!
20. Aragorn Tegnap láttam egy interjút Raffay Ernővel a dunatv-én és egy ideillőt mondott: "...van egy nagy gyűjteményem a szomszédos országok történelem tankönyveiből. Még az a jobb ha nem írnak semmit" mert annyi a hazugság van bennűk.
19. Báró Kedves atrocitás pró-kontrák!
18. corvinus "Történelmileg kialakított tájegységeket osztott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágott el, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktől."
17. széköly Béni! Azért itt lett volna még mit taglalni, figyelembe venni, leírni....egy kicsit több felkészülést!
16. zammo Nem ismerem L. Balogh Béni-t, viszont abban biztos vagyok, hogy nincs átfogó képe a román magyar(mult és jelenbeli) viszonyokról!
15. terembura szerintem egy bolíviai nandutenyésztőt kellene felkérni, hogy objektíven, de legalábbis pártatlanul mesélje el, hogy is történt valójában. habár, a rózsa floreszék esete óta...
14. aha Az is megdöbbent hogy a román nyelvű propagandisztikus, félreinformálás-helyzetteremtés céljából megjelenített írásokat történelmi forrásként kezeli a szerző. Olyan ez mintha Hitler zsidóellenes propaganda-anyagaira hivatkozva írnánk meg a zsidók történetét.
13. aha "a felkínált területet visszautasítani annyit jelent, mint megtagadni az ország húsz éves revíziós múltját, s a közvélemény előtt szinte hazaárulásnak számított hangosan kimondani, hogy a revízió lesz Magyarország veszte." ??
12. aha Ledöbbentő ez a cikk. Román politikai érdekek szerint próbálja átértelmezni a magyar politikát.
11. Ernő Egy utolsót a cikkről, részemről: még csak czika tihamér tud ilyen fájin cikket irni, habár név után nem úgy néz ki, hogy rokonok lennének.
10. neonomad No végre, elkezdjük túltenni magunkat a szenvedő szerepén és megnézni az eseményeket. Nem csoda, hogy nagy a felháborodás. Itt volt az ideje megtörni ezt a székely tabut... Valóban meg kellett volna említeni a román atrocitásokat is és voltak hasznos hozadékai a négy évnek, de azt hiszem kell némi szembenézés azzal, hogy nem fekete-fehér a történet. A fehér Trianon előtti múlt és a fekete jelen egy ostoba hozzáállás. Ennél talán mégis árnyaltabbak a helyzetek, mindig...
9. Lehel Ez a második feltűnően románpártoló cikk. Csalódott vagyok...
8. Botond Nos, a temahoz hozza kell tenni, hogy a del erdelyi magyarok is ugyanugy fizikai atrocitasoknak voltak kiteve 1944 vege fele , mint a romanok eszak erdelyben 1940 korul. (Magyarremete, Korostarkany, Varasfenes - nehany falu, ahol magyarokat gepfegyvereztek le a romanok). Ezenkivul diszkriminalasban, vagyonelkobzasban, megfelemlitesben volt reszuk 1940-44 kozott a del erdelyi magyaroknak. A magyar kulpolitika a teljes lakossagcserere kellett volna osszpontositson, igy nagyobb esellyel tarthatta volna meg legalabb Eszak Erdelyt. masfelol pedig a kozemberek is ezt valasztottak: a Del-Erdelyi magyarok Eszak- Erdelybe, az eszakerdelyi romanok Del- Erdelybe menekultek.
7. Reficul Nem a témához kapcsolódik, de itt egy érdekes hír a bukaresti Nemzeti Megváltás Katedrálisának építésnek magyar vonatkozásáról, miszerint magyar pénzből épül. Több érdekes bukaresti építkezésről szóló cikk is linkelve van
6. Ophelia A szokásos Transindex bullshit. Hogy aszonya, milyen szar is volt hogy visszakerültünk Magyarországhoz, és milyen jó lett megint minden miután Romániához csatoltak újra. Mert a Romániához való tartozás az ugye a Kánaáán maga, mert gazdaságilag csak akkor életképes Erdély és Székelyföld, ha a román állam pumpál bennünket a képzeletbeli pénzekkel.Ja és ez az álságos "románokat bántottak" szöveg. Az már, hogy a románok mit műveltek el a székelyföldi falvakban a bevonulás után, az ugye a kutyát nem érdekli. Tele van a hócipőm ezzel a "legyünk mindenkivel igazságosak, aztán velünk meg mindenki feltörülheti a padlót" looser logikával.
5. Ernő "Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére." Ez egy fura mondat, ez egy fura cikk. És nagyon finoman fogalmaztam. Erdély gazdasági életére egy dolog volt kedvezőtlen hatással: az hogy Romániához csatolták és ez tart a mai napig és talán még sokáig amíg valaki meg nem veszi ezt a hazug országot ahol érték nem teremtődik csak aljasság és hazugság. És ezt éljük trianon óta és még éljük sokáig amint mondtam. De ezt sokáig lehet fejtegetni még.
4. riccsmond "súlyos románellenes atrocitásokra került sor."
3. corvinus "Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére."
2. fegyver „Bár 1989 decemberétől megszűnt a történetírás felülről való irányítása és eltörölték a cenzúrát” hm...?
1. páskándiné sebők anna nem elfelejteni a jó történéseket, a vasút teljes rendezését, felujítását, az oncsa erdélyre is vonatkozott a 4 év alatt, házak épültek a munkásoknak, a szociális háló müködésbe lépett, a románok magyarok elleni atrocitásait legalább megemliteni kérném, valamint a máig tartó kulturális fellendülést, a negatív hatását a bécsi döntésnek 1944 óta sulykolják, még az újszülöttek is ismerik, tudom a jó pap holtig tanul.Kérném a kettős mércét elfeledni. |
 SZAVAZÓGÉPHány diák érettségizik idén sikeresen?
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
RSS
Ügyeletes szerkesztõ: Balázsi-Pál Elõd
(c) Média Index Egyesület 1999-2013
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék | Buton de panică
