2019. november 21. csütörtökOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az MPP-től és az RMDSZ-től is elszívna embereket az új Tőkés-párt

Kertész Melinda kérdezett:Kertész Melinda 2010. október 04. 17:41, utolsó frissítés: 2010. október 05. 09:47

Toró T. Tibor szerint életet lehelne az EMEF-be, ha az RMDSZ-szel egyenrangú felekként ülhetnének tárgyalóasztalhoz.


Az EMNT hétvégén, Nagyváradon ülésező választmányának döntése értelmében amennyiben a november 27-én összeülő Országos Gyűlés is áldását adja, megalapítják a Tőkés László által képviselt értékeket valló pártot, amelynek fő célkitűzése az autonómia megteremtése lesz. Az új pártról Toró T. Tiborral, az EMNT alelnökével beszélgettünk.

Toró T. Tibor interjúkat ad az EMNT alakuló ülése előtt, 2003. december 13-ánToró T. Tibor interjúkat ad az EMNT alakuló ülése előtt, 2003. december 13-án


Az MPP-projekt ha nem is bukott meg, de igencsak legyengült; Szász Jenő pártja már nem tekinthető meghatározó tényezőnek a politikai porondon. Ugyanakkor az RMDSZ pedig országos szinten meglehetősen jól áll, főleg egy újonnan alakuló párttal szemben: komoly szervezeti struktúrát, parlamenti képviseletet tud felmutatni. Mitől lehetne sikeres egy harmadik politikai alakulat?

Toró T. Tibor: – Éppen azért gondoljuk úgy, hogy szükség van egy autentikus autonomista pártra, mert a létező két politikai alakulat nem teszi a dolgát. Bár az RMDSZ autonomista retorikát használ, ha a politikai döntéseit és cselekvéseit nézzük, akkor ezek egyáltalán nem az autonómia felé mutatnak, hanem éppen ellenkezőleg: egy olyan típusú bukaresti politikát képviselnek, amely az autonómia ellen van.

A Magyar Polgári Párt pedig, miután nagy reményeket fűztünk hozzá, hogy elindul és képes lesz az RMDSZ alternatívájává válni egy markáns autonomista politikával – a jó kezdet után igazából azt lehet mondani, hogy a „jóravaló restség” (javítva, szerk.) bűnébe esik és nem teszi a dolgát. Nem mutatnak arra a dolgok, hogy valaha is képes lesz az RMDSZ alternatívájává válni.

Márpedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács abban érdekelt, hogy egy hiteles és az autonómia felé mutató politikai érdekképviselete legyen az erdélyi magyarságnak. Először azt gondoltuk, hogy azzal a civil-politikai mozgalommal, amit az elmúlt hét évben kialakítottunk, egyrészt sikerül párbeszédet generálni a pártpolitikai formációk között, másrészt pedig olyan közhangulatot kialakítani, amellyel sikerül rávenni ezeket a pártokat arra, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által preferált értékrendet képviseljék és az autonómia irányába mutató lépéseket tegyenek.

Be kellett látnunk az elmúlt évben, hogy ilyen szempontból csak nagyon csekély sikereket tudunk felmutatni. Az erre létrehozott intézmény keretében, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon éppen ennek a stratégiának és a közös cselekvésnek kellett volna megszületnie, azonban ez nemigen hozott eredményt. Ennek a két politikai alakulatnak a tehetetlensége, vagy éppen ellenérdekeltsége vezetett minket erre a meggyőződésre, hogy létre kell hozni egy autonomista pártot. Erről tanácskozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács választmánya ezen a hétvégén. Egyöntetűen arra az álláspontra jutott, hogy javasolni fogja a november 27-én összeülő országos gyűlésének, hozza meg ezt a döntést és segítsen azoknak, akik egy ilyen pártot létre akarnak hozni.


Az EMEF-nek milyen jövője van olyan körülmények között, hogy megalakul az új párt? Úgy gondolja, hogy az új párt bejegyzése kimozdíthatja a holtpontról az EMEF-et, amely már nagyon rég nem ülésezett?

– Azt hiszem, hogy az EMEF intézménye fel fog értékelődni, amikor egyenrangú felek ülnek majd a virtuális vagy valós asztalnál. Eddig az EMEF-nek a legfőbb problémája azt volt, hogy az egyik felől ott ült az RMDSZ a maga 20 évével, jogi személyiségével és a parlamenti képviselet monopóliumával a háta mögött. A másik oldalon pedig ott ült a Tőkés László vezette küldöttség, tele jó szándékkal, tenni akarással, hittel és elszántsággal, mely azonban nem rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyekkel az RMDSZ.

Azok, akik rendelkeztek ezekkel az eszközökkel – gondolok itt az MPP vezetőségére és elnökére – nemhogy segítettek volna, hanem éppenséggel ellene voltak ennek az általunk elindított folyamatnak. És ezért azt gondolom, akkor lesz valós tétje az EMEF-en belüli tárgyalásoknak, hogyha minden tekintetben egyenlő felek ülnek egymással szemben.


Az új pártnak szüksége lesz mind a Székelyföldön, mind a Partiumban egy kemény szavazói bázisra, illetve pártvezetőkre. Honnan fogják kitermelni ezeket az embereket, főleg a Székelyföldön, ahol a szavazatokon az MPP és az RMDSZ osztozik?

– Tehát honnan lesznek a pártnak a jó értelembe vett aktivistái, tisztségviselői, arcai, munkásai? Ez a kérdés egyik része. Másrészt, hogy lesz-e tömegbázisa a Székelyföldön, vagy a Székelyföldön kívüli magyar közösségekben? Én azt hiszem, hogy a tömegbázis, a bizalom és a támogatottság akkor lesz meg, amikor képesek leszünk felmutatni egy hiteles programot és hiteles arcokat, embereket ennek a programnak a megvalósításához.

Másrészt ezek az emberek megvannak, csak jelenleg vagy elfordultak a politikától, mert nem látják a létező pártstruktúrákban a helyüket, vagy egyáltalán csalódottak ezek tevékenységében. Mások pedig be vannak szorulva ezekbe a pártstruktúrákba: mind az RMDSZ-be, mind az MPP-be. Vagy itt, vagy ott vannak azok, akik úgy gondolják, hogy politikai eszközökkel kívánnak tenni valamit a közösségért. Tehát konkrétan önkormányzatokban, parlamentben, a pártok szakértői testületeiben.

Nos, én azt hiszem, hogy bizonyos szempontból felelősségünk és erkölcsi kötelességünk megteremteni ezeknek az autonómiáért küzdő embereknek a lehetőséget, hogy végre a saját meggyőződésük szerint tudják tudásukat adni a közszolgálathoz, az autonómiához.


Tehát mondjuk ki, többek között az MPP-től és az RMDSZ-től hódítana el embereket az új párt.

– Az MPP-től, RMDSZ-től, de azokat is bevonnánk, akik nincsenek elkötelezve, gondolok itt a fiatalokra, akik eddig nem is tudtak behatolni ezekbe a zárt struktúrákba. Az RMDSZ eléggé zárt struktúra, az MPP pedig az elmúlt időszakban zárkózott be és taszította ki magából azokat, akik a pártelnök véleményével ellentétes véleményeket fogalmaztak meg.

Az EMNT által támogatott párt, amelyet létre szeretnénk hozni, mindvégig nyitott struktúra kellene maradjon. A tenni akarás, az elkötelezettség, a becsület lennének azok a kvalitások amelyek alkalmassá tennének valakit ahhoz, hogy ebben szerepet vállaljon.


Miért nem az EMNT vagy a jogilag bejegyzett Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) alakul párttá?

– Jogos a kérdés. Azért is jogos, mert olyan hírek látnak napvilágot, amelyek szerint az EMNT párttá alakul. Nem akar az EMNT párttá alakulni. Az EMNT, amely jogi személyisége szerint EMNM, azért jött létre, hogy széles merítésű civil-politikai mozgalomként tegyen az autonómiáért, főleg mozgalmi civil eszközökkel.

Azok az emberek, akik mellénk álltak az elmúlt másfél évben, amikor átalakítottuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, erre szerződtek, ezért jöttek, hogy civil-politikai mozgalom keretében tevékenykedjenek. Ezért velük szemben nem lenne becsületes, ha most azt mondanánk, hogy az EMNT-t párttá alakítjuk.

Az EMNT-ben ugyanakkor vannak olyan emberek, akik a kemény politika eszközeivel szeretnének tenni valamit, ezek lesznek gondolom azok, – és ezek is szorgalmazzák tulajdonképpen a párt létrehozását – akik szerepet vállalnak a pártban. A mozgalom és a párt nagyon jól kiegészítik egymást, a párt például önkormányzatokban próbál helyet szerezni, hogy eszközökhöz jusson a programja megvalósításához. A mozgalom teszi tovább a dolgát. Én úgy érzem, hogy mindkettőre szükség van. Így válik lehetővé, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel a cél, az autonómia eléréséért cselekedjünk.


Tőkés László legmarkánsabb arc az EMNT-ben és vonzáskörében. Miért nem vállal elnöki tisztséget?

– Egyértelműen Tőkés László a legmarkánsabb arc és annak az erkölcsi-politikai tőkének, amivel az EMNT jelen pillanatban rendelkezik, jelentős része Tőkés Lászlótól származik. Azt szeretnénk, ha az EMNT által létrehozott párt is tudná hasznosítani ezt a tőkét.

De Tőkés László európai formátumú politikusként, az Európai Parlament alelnökeként a kárpát-medencei magyar nemzetegyesítés nagy ívű nemzeti programjának egyik legmarkánsabb arca és személyisége. Túlzás nélkül azt mondhatnám, hogy Orbán Viktor mellett Tőkés László az, aki ezt a nemzetpolitikát megjeleníti. Nem egy tipikus pártpolitikus, és gondolom, nem is az a dolga, hogy pártelnökként rendet teremtsen az erdélyi magyar politikában.

Ezt a munkát másoknak kell elvégezniük. Én remélem, hogy lesznek olyanok, akik szívesen vállalják és teszik a dolgukat. Tőkés Lászlóra szüksége van a mozgalomnak is, a pártnak is és az erdélyi valamint a kárpát-medencei magyar politikának is. Én úgy gondolom, hogy ott kell végeznie a munkáját, ahol a legtöbbet tehet ezekért a dolgokért. Olyan értelemben lesz Tőkés-párt ez a párt, hogy a Tőkés által képviselt értékeket vállalja fel, nem pedig olyan értelemben, hogy a Tőkés László személyes pártja lesz. Ebben konszenzus volt az EMNT választmányában, ebből a szempontból teljes volt az összhang.


Ki indul az elnöki tisztségért?

– A párt nem jött létre, csak a szándék fogalmazódott meg. Az Országos Gyűlés illetőségi körébe tartozik az a döntés, hogy támogatja-e vagy sem ezt a kezdeményezést. November 27-én ül össze az Országos Gyűlés, mely meghoz egy döntést. Onnantól kezdődően indul el a párt létrehozásának az amúgy rögös, hosszú és zegzugos folyamata. Ismeretes, hogy Romániában egy pártot létrehozni nem könnyű dolog, európai viszonylatban az egyik legszigorúbb párttörvény van érvényben. Talán az orosz és fehérorosz párttörvény szigorúbb a románnál, tehát igazából a volt Szovjetunióbeli, egykori diktatúrákból átalakult és demokratikusnak egyáltalán nem mondható országokéhoz hasonló.


Még két év van a helyhatósági és parlamenti választásokig. Addig várhatóan bejegyzik az új pártot. Szándékoznak majd indulni ezeken a választásokon?

– Ezt nyilván azok fogják eldönteni, akik a pártot meg fogják alapítani. Én egyelőre úgy látom, hogy bő fél év áll a rendelkezésünkre, hogy ezt a pártot létrehozzuk. A következő évnek az első felében el kell végezni azt a munkát, amit a pártalakítással jár, ahhoz, hogy a 2012-ben bekövetkező választási évben teljes jogú játékossá váljon ez a párt. Az, hogy 2012-ben mi fog történni, nyilván a megfelelő pillanatban kell feltenniük azoknak a személyeknek, akik erről dönteni fognak.

Én most úgy látom, olyan állapotba kell hozni ezt a struktúrát, hogy bármit megtehessen, és teljes eszköztárral bármilyen célhoz vezető úton emelt fővel végigmehessen. Én bármilyen típusú együttműködést el tudok képzelni a különböző politikai alakulatok között, egészen odáig, hogy akár egy választási pártot is be lehetne jegyezni.

Azokon a választásokon, ahol egységes fellépés szükségeltetik ahhoz, hogy a magyar érdeket meg tudjuk jeleníteni, hatékonyan tudjuk képviselni, akkor például az RMDSZ-szel és a Magyar Polgári Párttal létrehozhatnánk egy választási pártot, amely tükrözi egyrészt a választói támogatottságot, másrészt pedig a leghatékonyabban tudja megjeleníteni a magyar ügyet a parlamentben vagy egyéb fórumokon.


Tehát nem merül fel az kérdés, hogy a Tőkés-párt az RMDSZ ellenében induljon?

– Nem zárhatjuk ki ennek a lehetőségét. Az egyezség a feleken múlik. Én annyit mondhatok, hogy ha nekem ebben a pártban befolyásom lesz, akkor csak úgy tudom elképzelni az együttműködést, ha az egy olyan program köré szerveződik, amely az autonómia irányába mutat, és amely az EMNT által képviselt integrált autonómia-koncepció köré épül.

Magyarán ez azt jelenti, hogy mind a Székelyföld, mind a többi vidékek területi autonómiája, mind pedig Erdély-szinten a kulturális autonómia egyidejű és egyenrangú képviseletére épül és olyan programokat vállal fel, amely ezek irányába tesz lépéseket, vagy mutatja meg, hogy hogyan lehet ezek irányába haladni.

Én e köré tudok elképzelni bármilyen választási koalíciót, és semmiképpen sem egy olyan program köré, amelyet ma az RMDSZ markánsan képvisel. Vagyis azt, hogy tegyük félre az autonómia kérdését, és azt a bukaresti kijárásos politikát csiszolgassuk, amely ideig-óráig hozhat eredményeket olyan kérdésekben, mint az aszfaltozás vagy az infrastrukturális fejlesztés, de ez semmiképpen sem tud áttörést hozni a nemzetpolitikában.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS