2018. október 19. péntekNándor
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Trianon szindróma az Adatbankban

kérdezett:Sipos Zoltán 2011. április 07. 15:29, utolsó frissítés: 22:13

A szakma által is elismert dokmfilmsorozat közzétételét elkezdtük, sőt románul is feliratoztuk. A film kapcsán Ablonczy Balázs történészt kérdeztük.


A sorozat öt, egyenként 20 perces részből áll. Jelenleg az első rész érhető el, de folyamatosan töltjük fel a további részeket is. A Trianon szindróma rendezője Szakály István, szakmai referense és moderátora Ablonczy Balázs történész volt.

>> Az első rész itt nézhető meg


Az utóbbi években, talán évtizedben egész kis Trianon-popkultúra alakult ki: gondolok az autómatricákra, kitűzőkre, ilyen-olyan szerzőkre, idézetekre. Mit gondolsz, miért?

Ablonczy Balázs: – Huhh. Ennek van egyrészt köze az elmúlt évek politikai válságához – egy csomó embernek kapaszkodó kell, valami szilárd érték, ami ellensúlyozza a rettenetes valót. Nem értek egyet azokkal, akik szerint ez a lecsúszóban lévő középosztály pótléka. A középosztály lecsúszóban van és ez elég baj, de amikor a zöldnél állok a mi budahegyvidéki utcánk végén, egyáltalán nem a legszakadtabb autókon van Nagy-Magyarország matrica.



Ablonczy Balázs <i>(fotó: könyves.blog.hu)</i>Ablonczy Balázs (fotó: könyves.blog.hu)
Számunkra mindig akkor merül fel nyomatékosan a "mi a magyar?" kérdése, amikor válsághelyzet van. Például a harmincas évek, vagy épp most, a kettős állampolgárság, a gazdasági válság, a tévészékház-ostrom idején. Itt van egy piaci rés, nemcsak a szó materiális értelmében, hanem az eszmék között is. Ezek a szerzők/kütyük/matricák valós igényt elégítenek ki. Bár tartok tőle, hogy viselőik nagy többsége alulmaradna egy Nagy Vármegyefelismerő Versenyen.


És véleményed szerint inkább eltakarnak, vagy felfednek ezek az eszmék?

– Ezt most így nem tudom megmondani. Lehet, hogy lecseng az egész pár éven belül – ennek tulajdonképpen már most vannak jelei. De egy váratlan válsághelyzet bármikor felerősítheti őket. Számomra azt mutatják meg, hogy az eszmei konstrukciók milyen félelmetesen tartósak. Nem sok különbséget látok retorikailag egy barikad.hu cikk vagy egy tetszőleges harmincas évekbeli gondolatfutam között. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jajistenemittvannakanácik, de mindig elképeszt az állandóság.




Milyen esélye van egy, a szakszerűséghez, objektivitáshoz, az eseményeknek több szemszögből való vizsgálatához ragaszkodó történésznek egy ilyen áramlattal szemben? Bele kell törődnie, hogy egy elefántcsonttoronyban éli le életét?

– Ez baromi nehéz kérdés. Én ugye láthatóan választottam. Megcsináltuk a filmet, írtam egy kis népszerűsítőt Trianon legendáiról és a könyvhétre jelenik meg egy vastagabb munkám Észak-Erdély négy évéről. De egyáltalán nem biztos, hogy ez 1. hatékony, 2. rokonszenves, 3. történészhez illő stratégia. Amivel szemben gyakran beszélünk, az sokkal dinamikusabb, érzelemtelibb és mozgósítóbb diskurzus, mint a miénk. Ráadásul szkeptikus vagyok az általam űzött aufklérista hozzáállással szemben. Másfelől viszont én azért űzöm a köz jóvoltából a világ egyik legjobb mesterségét, hogy elmeséljem a múltat azoknak, akik hajat nyírnak, zöldségesládát pakolnak, gyerekeket tanítanak és a csirkebelező gépsor mellett állnak. Nekik nincs idejük levéltárba járni, ezért tartanak engem.


Tavaly jelent meg a saját könyved Trianon legendák címmel. Változott-e a saját Trianon-interpretációd a film elkészítése után?

– Alapvetően nem. Mindig van bennem egy ambivalencia a történészi objektivitásra való törekvés és a meggyötörtekkel való empátia miatt, de ezzel együtt kell élni. Hajlok arra, hogy bizonyos értelemben felsőbb, nem földi akaratot lássak a történtek mögé: gondviselést/végzetet. A távlati célnak előbb-utóbb nyilvánvalóvá kell válnia, még ha ez nem is nagyon történeti megközelítés.


A Trianon szindrómát 5 éve mutatták be. Volt-e valamilyen visszhangja a határokon túl, az "érdekelt" nemzetek közében?

– Erről sajnos semmilyen információm nincs.


Hogyan sikerült meggyőzni a filmben szereplő szakértőket, hogy vállalják a jelenlétet? Általánosabban: mi az a szakmai garancia, amit egy történész keres, amikor kap egy felkérést egy ilyen bonyolult, megosztó témáról szóló filmben való szereplésre?

– Ez személyfüggő. Olyan személytől kell jöjjön a felkérés, akiben az ember megbízik. Szakály István egy csomó ilyen filmet készített már, a neve ismert a történeti ismeretterjesztésben. A magyar történészek ismerik őt. A franciák részben az én személyes ismeretségeim révén jöttek össze, másokat magyarok ajánlottak a figyelmünkbe. Margaret MacMillant például nem ismertem, de a könyve magyar lektora voltam: ott a kiadó segített.


A filmben többször elhangzik a retorikai kérdés, hogy mi az a bűn, amivel a magyar nép megérdemelte ezt a büntetést? Tudod erre a kérdésre a választ?

– Nem. És ennél nem mennék tovább a transzcendenciában.

>> Tovább a Trianon filmhez

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS