2017. november 19. vasárnapErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nyilvánosan is lelepleződött a közoktatás megszépített világa

kérdezett:B. D. T. 2011. július 07. 12:33, utolsó frissítés: 2011. július 08. 11:56

A katasztrofális érettségi eredmény esély arra, hogy a társadalom szembenézzen azzal, mi zajlik az iskolában – véli Papp Z. Attila oktatáskutató.


Az idei katasztrofális érettségi eredmények kapcsán mindenkinek van elmélete arról, ki a „hibás”. Hogyan jutottunk idáig, kiket lehet felelősként megnevezni?

Papp Z. Attila: – Hogy ki a felelős, azt egyértelműen nem lehet megmondani. Rengeteg tényező összjátéka következtében alakult mindez így, és ez a bűnbakkeresésesdi szerintem alapvetően nem vezet jó irányba.

Én inkább ebből indulnék ki: ez az eredmény voltaképpen esély arra, hogy a román vagy a romániai magyar társadalom szembenézzen azzal, mi zajlik az iskolában.

Egyébként ami történt, szakértői szempontból nem meglepő: a PISA-eredmények 2000 óta jelzik, hogy Romániában a 15-16 évesek kompetenciái szinte a leggyengébbek európai szinten. Tehát kívülről nézve semmi különleges nincs abban, hogy ezek az eredmények születtek. Ráadásul a tavaly is már csak kétharmadnak sikerült az érettségije, az is már jelezte, hogy itt komoly gondok vannak. Itt most szembesülni kell a tényekkel, és esélyként kell felfogni.

A McKinsey-jelentés legfrissebb kiadása tavaly decemberben jelent meg. Ez azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet egy ország oktatási teljesítményét növelni. Van egy-két megállapítás, amely teljes mértékben illik arra a folyamatra, ami jelenleg zajlik Romániában. Azt állítják, hogy akkor indulhat el bármilyen pozitív oktatásfejlesztési folyamat, ha valamilyen sokkhatás éri az országot. Ez lehet akár egy politikai elitcsere, egy kormányváltás, vagy lehet egy, az oktatásra vonatkozó sokkoló jelentés vagy valamilyen más jellegű megrázó eredmény.

Valaminek tehát történnie kell, ami berobbanthatja ezeket a változásokat. Ezért gondolom, hogy ha az érintettek komolyan vennék a jelenlegi történéseket, és nem bűnbakkereséssel szórakoznának, és ha az egész nem lenne ennyire politikailag kiélezett, jó esély lenne most arra, hogy minden szereplő elgondolkozzon a saját felelősségén.

Papp Z. Attila
Amúgy pedig azt gondolom, mindenki felelős a kialakult helyzetért. Miközben jelenleg kölcsönös egymásramutogatásnak vagyunk szemtanúi, korábban mindenki hozzájárult egy mesterséges, kis balkáni, korrupciós elemekkel fűszerezett világ fenntartásához. Tudjuk, hogy az elmúlt években egy érettségi diplomát meg lehetett vásárolni 150 euróért, „pityókával” lehetett kedveskedni a Székelyföldre érkező érettségi bizottsági elnöknek, a tanárok nem buktattak, a diákok elhitték, hogy jól teljesítenek stb. Ezen talán lehetne változtatni.

Ugyanez a Mckinsey-jelentés – amely több mint 30 ország összehasonlító elemzésére épül – azt is mondja, hogy a berobbanás után, ha komolyan veszik, körülbelül hat évnek kell eltelnie, hogy a diákok iskolai teljesítménye változzon.


Szerinted rendszer-, azaz törvényszinten is kellene változtatni?

– Igen, és erre jó esély is van, hiszen van egy új oktatási törvény. Kérdés, hogy azt hogyan fogják alkalmazni. Mindig hangsúlyozom, hogy komoly gondok vannak a pedagógusképzéssel, ha egyáltalán azt, ami jelenleg Romániában ezen a néven fut, pedagógusképzésnek lehet nevezni. Mindenki tudja, miről van szó: elvégzek egy akármilyen egyetemet, illetve egy pedagógiai modult, majd utána tanár lehetek. Ezt nem nevezném igazi pedagógus- vagy tanárképzésnek. És hogy közhelyet mondjak, nyilván több pénz is kellene, és hatékonyabban kellene a rendszerbe befektetni. Ez mind hozzásegítené Romániát, hogy érdemi változás történjen.

Az új oktatási törvényben egyértelműen benne van a rendszerszintű változtatás lehetősége. Hiszen arról szól többek között, hogy áttérnek a kompetencia alapú oktatásra. Az a baj viszont, mint ahogy annyi mindennel Romániában, hogy csak deklaratív szinten történnek a dolgok. Ahhoz, hogy ez ténylegesen működjön, nagyon sok mindent meg kellene változtatni. A pedagógusképzés reformja nem elég, a pedagógiai tartalmakon is változtatni kellene, kompetenciaalapúvá alakítani. És ami nagyon fontos, hogy mindezt egy mérési-értékelési rendszerrel kellene társítani, az értékelési kultúrát fejleszteni.

Magyarországon minden évben van egy kompetencia alapú mérés, ami nem olyan típusú teszt, amit Romániában is szoktak alkalmazni. Nem lexikális tudást mér, hanem azt, milyen készségei vannak a különböző osztályokba járó diákoknak. Tehát vannak olyan jó gyakorlatok, amiket akár Magyarországról, de más országokból is át lehetne venni. A mérés és értékelés kultúrája rendkívüli módon hiányzik a romániai rendszerből.


A legrosszabb eredmények a szakközépiskolákban születtek. Milyen intézkedésre lenne szükség, hogy ez ne ismétlődhessen meg?

– A szakképzés a teljes kelet-európai térségben problémás, ez általános jelenség, Magyarországon sem tudták rendesen kitalálni. A munkaerőpiac olyan gyorsan változott/változik, hogy az iskola, amelynek nagyon nagy a tehetetlenségi ereje, nem tudott alkalmazkodni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy volt-e rá oktatáspolitikai akarat stb. Tehát a szakképzéssel mindenképpen kellene kezdeni valamit.

Én is azt gondolom, hogy lehetne két- vagy többszintűvé tenni az érettségit. Hiszen jogos, hogy azoktól, akik nem akarnak továbbtanulni, ne ugyanazt várjuk el, mint az egyetemre készülőktől.

Biztató hír azonban, hogy a romániai magyarok jobban teljesítettek, mintegy 20 százalékkal meghaladják az országos átlagot.


Hargita megyében azonban nem szerelték fel a megfigyelőkamerákat, mert nem volt rá pénz, és egyes román sajtókommentárok ezzel hozták összefüggésbe a jobb eredményeket...

– Ennél bonyolultabb a dolog. Mindez nagyon árulkodik arról, hogy az érettségi hogyan zajlott. Volt egy ajánlás a miniszter részéről, hogy be kell kamerázni, de ugyanakkor az érettségi módszertanában ez nem szerepelt. Ebből kifolyólag a tanfelügyelőségek vagy alkalmazták ezt a miniszteri ajánlást, vagy nem. Ezen túlmenően az is gond volt, hogy a gyakorlatba ültetéshez semmiféle pénzalapot nem rendeltek. Márpedig pénzbe kerül, hogy az osztálytermeket bekamerázzák.

Mindez megint arról árulkodik, hogy Romániában a rendszert, amely egységes kellene hogy legyen, egyik megyében így alkalmazzák, másikban másképp. Még egy ilyen viszonylag egyszerű vonatkozásban sincs konszenzus az alkalmazásról. Máshol ez elképzelhetetlen lenne.

Erre épülve pedig elkezdődtek a találgatások, hogy miért jobbak ezeknek a megyéknek az eredményei. Lehet, van összefüggés, nem tudom, az országos első Suceava megyében sem voltak a termek bekamerázva. De nem a bűnbakkeresés logikája mentén kellene újra találgatásokba kezdeni, hanem azt felvetni, egy ilyen horderejű dolog, mint az érettségi vizsga miért nem tud egységes feltételek mellett zajlani egy oktatási rendszeren belül.


Ismerve a romániai intézmények és az ott dolgozók mentalitását, a reformra való fogékonyság hiányát, akár az iskolaigazgatók, tanárok szintjén is, milyen esélyt látsz a változási folyamat beindulására, és hány évet, amíg az előbb vázolt mentalitásváltás bekövetkezik?

– Csak akkor lehetséges a tényleges változás, ha a rendszer fontos szereplőit bevonjuk ezekbe a reformfolyamatokba, és akár a döntésekbe is. Nem arról van szó, hogy a diákokkal közlünk, egyeztetünk valamit, hanem nagyon intenzíven be kellene vonni a tanárokat, pedagógusokat, és pont ilyen mértékben a szülőket is. A korábban említett mesterséges világ egyik fenntartó pillére a szülő, aki egyrészt elvárta, hogy a gyereke jól teljesítsen, és ugyanakkor hajlamos volt arra is, hogy mondjuk korrupt módon érettségi diplomát vásároljon vagy vásároltasson.

Mindez döntés kérdése. Minderre nagyon jó nemzetközi gyakorlatok vannak, nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt. Inkább abban látom a kockázatot, hogy nem lesz egy konstans politikai akarat arra, hogy ezeket a változásokat végigvigyék.

A McKinsey-jelentésben szereplő hat év azért pont annyi, mert ha a választások négyévente vannak, ahhoz, hogy bármilyen változtatást elérjünk, kell az előbb említett berobbantás után egy stabil társadalmi-politikai környezet is. Ha mondjuk egy párt vagy koalíció megnyeri a választást, egy év múlva nekikezd a reformnak, de ezt csak kb. 2 évig tudja végezni, mert utána ismét választások következnek, és arra koncentrál - mivel az oktatási rendszerben nagyon nagy az ellenállás is -, hogy választások előtt nagyobb horderejű változtatást ne eszközöljenek már. De ha ugyanaz a kormány marad, akkor az elkövetkező 1-2 évben be tudja fejezni, amit a korábbi ciklusban elkezdett.

Ezért lehet jótékony az oktatási teljesítményekre a stabil politikai környezet is, ám Romániában kérdéses, hogy ez mennyire lesz adott.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS