2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Unitárius gazdaságszervezés 1920-1940 között, 2. rész

Pál János 2011. július 16. 11:18, utolsó frissítés: 2011. július 18. 09:55

A gazdasági világválság közepette lassan elkezdődött az erdélyi magyar társadalom újjáépítése, a kisgazdák támogatása és tanítása.


1930-ban a gazdasági önállósodás utjára lépő és saját erőforrásaira támaszkodni törekvő, döntően agrárjellegű kisebbségi magyar társadalom számára nélkülözhetetlen szükségleté vált egy mezőgazdasági profilú iskola létrehozása. Az egyház felismerte ennek nemzetgazdasági, társadalmi-szociális jelentőségét, így a gazdasági válság közepén Kolozsvár – saját erőforrások hiányában – magyarországi pénzforrások bevonásával látott hozzá az iskola felállításához.

Ez a felismerés expliciten kifejezésre jutott abban a levélben, melyet Mikó Lőrincz egyházi titkár intézett Szentmártoni Kálmán főgimnáziumi tanárhoz a szervezkedés szakaszában: „[...] mert én az iskolát olyan fontosnak tartom, hogy még akkor is fenn kell tartanunk, ha mindkét főgimnáziumunk felső tagozatát le kellene építenünk.”

Mikó így határozta meg az egyháznak az iskolával kapcsolatos, távlati tervét: „Bizalommal gondolunk a Romániában most egyetlen magyar nyelvű gazdasági iskolánk úttörő munkájának arra az eredményére is, hogy csapásokkal sújtott, soraiban megritkult középosztályunk meggyöngült erejét a hasznos ismertekben s ennek következtében anyagi jólétben gyarapodó kisbirtokos híveink fogják pótolni és lesznek egyházunk fenntartó oszlopai.”

A megváltozott gazdasági viszonyok miatt az egyház egzisztenciájának alapjait a meggyengült középosztály helyett a gazdaságilag megerősödött kisbirtokos rétegre kívánta áthelyezni. Az egyházi kereteket túllépő nemzeti dimenziókra többen és eltérő összefüggésben mutattak rá. Schöppner Sámuelnek a gazdasági iskola szerepéről írott gondolatai tágabb keretekben, de a Mikóével azonos alapkoncepciót tartalmaznak: az erdélyi magyar kisebbségi társadalom bázisát



a gazdaosztály kell képezze,

ezért annak megerősítése, talpra állítása elsődleges fontosságú. A nemzeti birtokszerkezet megőrzésének és a gazdasági válság negatív hatásai kivédésének kettős gondolatával találkozunk Elekes Dénes egyik évzáró beszédében, melyben az iskola szerepéről értekezik: „Kedves fiaink, ennek az intézetnek, melyben eljöttetek, célja az, hogy az általános műveltség emelése mellett, saját vagy gondjaitokra bízott birtok okszerű kezelésére tanítson és így módot nyújtson arra, hogy aránylag rövid idő alatt általános műveltséggel bíró és szakképzett gazdákká nevelkedjetek. Célkitűzése intézetünknek az is, hogy a gazdák gyermekeikbe a föld szeretetét megerősítse és ezzel megtartsa a földet a történelmi hivatású kisgazda-társadalom kezében. Ezt pedig olyan képpen próbálja keresztülvinni, hogy megtanít titeket a mostani viszonyoknak megfelelő ésszerű gazdálkodásra.”


Korábbi anyagunk:

>> Unitárius gazdaságszervezés 1920-1940 között >>

Ugyanő 1937. júliusában a székelykeresztúri egyházköri közgyűléshez intézett beadványában így összegezte az iskolával kapcsolatos jövőképét: „Lelki szemeim előtt az általános gazdasági ismeretekkel bíró, a kertészeti ismeretekkel felszerelt és szövetkezés, valamint modern állattenyésztés ismereti iránt lelkesülő ifjú székely gazda gárda lebeg, amely fel van vértezve az élet minden szükséges fegyverével, hogy megtarthassa ősi rögét, hitét és magyarságát.”

Nem utolsó sorban az iskola azt is célként tűzte ki, hogy a kivédje és megoldja a gazdasági nehézségek miatt megváltozott elhelyezkedési és foglalkozásbeli viszonyokat.


Székelykeresztúri tejfeldolgozó üzem

A gazdasági iskola az egyház társadalmi súlyának és hírnevének gyarapításával egyetemben hatékony érdekérvényesítő eszköznek bizonyult Kolozsvár kezében. Általa sikerült elérni, hogy Marosvásárhely után a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége a második tejfeldolgozó üzemét – több versengő település közül – Székelykeresztúra telepítse, egy, az egyház által adományozott telekre.

Az üzem létrehozása egyébként kiválóan tükrözi azt az érdekközösséget, ami az egyház és a kisebbségi magyar társadalom között fennállt, azokat a mozgatórugókat, melyek az egyházat motiválták: „Keresztúr erősebb termelő és kultúrközponttá válnék és nagyobb pénzforgalom emelkedésével székely népünknek több megélhetési forrása akadna [...] a gazdasági iskola növendékei különleges képesítést nyerhetnek, ezzel a tejfeldolgozó üzemek részére szakképzett vajmesterek fognak rendelkezésére állni, [...] a nyári női tanfolyamnak növendékeit is szélesebb körű képesítéssel lehetne ellátni.” Vagyis a zömében unitárius vidék gazdasági megerősödése közvetetten az egyháznak is hasznára válna.


Női gazdasági és háztartási tanfolyam

1931-ben a gazdasági iskola vezetőségének szintjén egy női háztartási és gazdasági tanfolyam beindításának az ötlete is felvetődött. Az igény nemcsak az egyházon belül, hanem a magyar társadalom részéről is megfogalmazódott. Az igazgatóság és a Romániai Magyar Kisebbségi Nők Központi Titkárságának vezetősége több ízben is tárgyalt a kivitelezésről.



galeria_2406.jpg
Egyházi irat
galeria_2407.jpg
Egyházi irat
galeria_2408.jpg
Körirat a lelkészeknek
galeria_2409.jpg
Levél
galeria_2410.jpg
Levél az egyházi képviselőtanácsnak
galeria_2411.jpg
Magyar Nép

A végső lökést végül a 1932. júniusában megszervezett homoródkarácsonyfalvi ifjúsági konferencia szolgáltatta, ahol a női résztvevők is kérvényezték a tanfolyam beindítását. A konferencián előadói minőségben részt vevő Nagy Endre 1932. augusztusában támogatóan továbbította az EKT felé a konferencián megfogalmazott igényt. Az EKT viszonylag rövid időn belül – az RMKNKT-val folytatott többszöri tárgyalás után – beleegyezését is adta a tanfolyam megszervezésére.

A női háztartási és gazdasági tanfolyam célja háztartási és gazdasági ismeretek megtanítása volt mellyel a „[...] családok jövedelmét és megélhetési lehetőségeit fokozni tudják.” A képzés programjából kiderül, hogy az nemcsak a szakismeretek, hanem a magyar történelemi, irodalmi és művelődési alapismeretek elsajátításának lehetőségét is biztosította.

Az 1933 nyarán Székelykeresztúron beindult tanfolyam óriási népszerűségnek örvendett: kezdetben a hallgatók számát 40-ben határozták meg, a hatalmas igény miatt azonban végül 60 hallgatót vettek fel. 1934-ben, hasonló okokból, ismét átlépték a beiratkozási küszöböt, de az eredményesebb és hatékonyabb oktatói munka érdekében a hallgatói számot 1935-re már szigorúan 40-ben maximalizálták.


Népnevelés a gazdaságszervezés szolgálatában

Az egyháztársadalmi szervezeteken kívül a gazdasági jellegű felvilágosítás és nevelés legfontosabb láncszeme a Gazdasági Iskola volt, melynek tevékenysége túllépte az intézet kereteit. Tanárai az iskola hatóköréhez tartozó régióban jelentős felvilágosító munkát végeztek. Kötelező terepmunkát jelentett számukra a hallgatók nyári meglátogatása és ellenőrzése. Ezek elsődleges célja a falu mentalitásának megváltoztatása volt. „Kitűnő alkalmak gazdasági újítások bevezetésére [...]” írta Nagy Endre, lehetőség „[...] rábírni az apát arra, hogy fia újításait ne akadályozza, hanem legrosszabb esetben kisebb területre szorítsa.” A szaktanárok terepjárásuk során gyakorlati útmutatásokkal és tanácsokkal látták el a falu érdeklődő gazdaközönségét.

Az iskola és hallgatói közötti kapcsolattartás nem korlátozódott csupán a képzés időtartamára. Kolozsvár a modern gazdálkodási módszereket a végzett hallgatókon keresztül szerette volna falura „exportálni”, ezért kötelezővé tette a tanárok és hallgatók közti folyamatos kommunikációt. A népszerűsítés másik formáját a településen tartott, jelentős tömegeket megmozgató, ingyenes előadások képezték, ahol általános gazdasági ismeretekről, gyümölcstermesztésről, méhészetről, baromfitenyésztésről, szövetkezeti kérdésekről beszéltek.

A gazdasági szakismeretek másik hatékony közvetítő csatornáját az iskola szakkönyvtára képezte, melyet nemcsak a diákok, hanem a vidék gazdái is igénybe vettek. Az egyházi középületek a népnevelés közegeiként is szolgáltak. Brassóban, Homoródszentpálon, Vargyason a helyi lelkészek (Kovács Lajos, Ürmösi József, Dobai István), Alsórákoson pedig a helyi ifjúsági egylet meghívására tartott templomokban előadást a szövetkezeti mozgalomról az ÁGISZ-t szervező Kacsó Sándor. A kultúrotthonok, egyházközségi, lelkészi (pl. Balázs, Dobai) könyvtárak, gyülekezeti termek, iskolák a népnevelés további fórumait képezték.

Kiváló népművelési lehetőséget biztosítottak az időszakosan és alkalmilag megjelentetett egyházi kiadványok. A harmincas évektől kezdve a központ által kiadott Keresztény Magvető külön mellékletet (Népnevelés) jelentetett meg hívei számára, a gazdasági, történelmi, irodalmi, néprajzi, és közegészségügyi ismeretek tolmácsolására. Az ugyanezt az olvasóközönséget megcélzó 1928-ban elinduló Erdélyi Magyar Unitárius naptár (1937-től Unitárius Naptár), hasonló tartalommal, pedig kizárólag népnevelői céllal jelent meg a Dávid Ferenc Egylet sajtóorgánumaként. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk az 1930-1936 közt megjelenő, elsősorban vitafunkciót betöltő, Kévekötés ifjúsági lapot, továbbá a regionális szórású, Fikker János szerkesztette Kövendi Életet (1933–1938) is.


Más magyar gazdasági intézményekkel való kapcsolat, cél- és érdekközösség

A két legjelentősebb magyar gazdasági intézmény közül az egyház a GHSz-szel állt közvetlen és intézményes kapcsolatban, érintkezéseikből pedig világosan körvonalazódik az a szerep, melyet a gazdaságszervezésben az egyháznak szántak: tőkejegyzés („Miután tudjuk, hogy Méltóságos Egyházkerület átérzi ezen hivatás fontosságát, fajfenntartó erejét és nemzeterősítő hatását, mert hiszen a múltban is élveztük nagybecsű támogatását, mert újólag azon kéréssel fordulunk a Méltóságos Igazgató Tanácshoz, méltóztassék intézkedni, h. az egyház felesleges tőkéi Szövetségünknél helyeztessenek el betétül, hogy a szövetkezeteinknek nyújtott hitelek útján azok nemzetgazdasági célt szolgáljanak.”), valamint szövetkezeti népszerűsítés, szervezés és nevelés.

Markáns példa utóbbiakra gr. Haller István 1938 novemberében Gál Miklós főgondnokhoz intézett levele, melyben arra kérte Gált, hasson oda, hogy a teológián és gazdasági iskolában elsőrangú gazdasági szakemberek adják elő a szövetkezés tantárgyát, mivel a lelkészektől és tanítóktól függ a magyar falu jövője.

A GHSz-hez hasonló intézményes kapcsolatról a Hangya és a kolozsvári központi egyházvezetés közt nem tudunk, de vidéken mindkét intézmény szervei, alkalmazottai eredményesen együttműködtek. Példa erre Végh Benjámin árkosi és Ürmösi József homoródszentpáli lelkészek, akik igazgatósági tagokként tevékenykedtek a Hangyában. Utóbbi szerteágazó és gazdag szervezői és ügyviteli munkáságot fejtett ki a szövetkezet keretében, az ő nevéhez köthető a Szövetkezés című lap beindításának ötlete is.


Összegzés

Az egyház gazdaságszervező tevékenységében két korszak különíthető el. Az első periódus 1920-tól az évtized végéig tartott. Ez az időszak egybeesett az állam diszkriminatív intézkedéseinek első hullámával és az egyház, valamint a kisebbségi magyar közösségek gazdasági térvesztését, anyagi erőforrásainak kisajátítását eredményezte. Ez az egyház és lelkész szerepének átértékeléséhez, valamint a nevelésügy kényszerű átszervezéséhez vezetett.

Az első évtizedet az útkeresés jellemezte, a második korszak, mely a gazdasági világválsággal indult, a kikristályosodó elképzelések gyakorlatba ültetésének, a sikeres intézményépítésnek időszaka, mihez a kényszerítő tényezőt a román kormányok magyarságpolitikai intézkedései szolgálták.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS