2017. október 22. vasárnapElőd
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A romániai roma-magyar kötődésű népesség az 1992. és 2002. évi népszámlálási adatok tükrében

Papp Z. Attila 2011. augusztus 13. 18:17, utolsó frissítés: 18:17

2002-ben 80-90 ezer körül mozgott a magyar cigányok lélekszáma, és a trendek alapján 2025 körül mintegy 150 ezerre tehetjük lélekszámukat.


Elemzésünk a romániai magyar kötődésű romák szocio-demográfiai leírására vállalkozik. Elöljáróban néhány fogalmi pontosítást kell eszközölnünk. A népszámlálási adatok ismertetése során romának azokat tekintjük, akik a nemzetiséget, illetve az anyanyelvet firtató kérdésekre cigány vagy roma, illetve romani választ adták, avagy válaszát e kategóriák szerint kódolták. Ezek az adatok tehát önbevallásra épülnek. Roma-magyar kötődésűnek vagy „magyar cigányoknak” azokat tekintjük, akik a népszámlálások során a nemzetiségi és anyanyelvi kérdésekre eltérő választ adtak, és míg egyik kérdés kapcsán roma vagy magyar nemzetiséget adtak meg, a másik kérdés kapcsán magyar vagy roma anyanyelvet vallottak. A roma-magyar kötődésű populáció tehát a roma nemzetiségű magyar anyanyelvű és a magyar nemzetiségű roma anyanyelvű alcsoportokból tevődik össze. Jelen elemzés elsősorban a népszámlálások publikált adatsoraira támaszkodik, ám mivel az előbbiekben definiált roma-magyar kötődésűekre vonatkozó adatsorok nem érhetők el, a Minnesotai Egyetem IPUMS adatbázisaira építve saját számításokat is közlünk.


Roma-magyar kötődésűek becsült és hivatalos lélekszáma


Akárcsak más országokban is, Romániában is elfogadott tényként kezelik azt, hogy a népszámlálás nem méri pontosan a romák számát és lakosságon belüli arányát. Noha ezek a becslések fontosak lehetnek, mégis azt gondoljuk, a népszámlálásokból leszűrhető fontosabb adatsorok is relevánsak a roma populáció társadalmi-gazdasági megismerése és körülírása szempontjából. Annál is inkább, mert a népszámlálás önbevallásra (autoidentifikációra) épül, tehát olyan populációról van szó, amely „kifelé”, azaz a kérdezőbiztos jelenlétében is vállalja roma identitását.

A roma populáció nagyságát nyilván más szempontokból is meg lehet becsülni. Összegezve a vonatkozó különféle becslésekkel kapott számadatokat, azt állapíthatjuk meg, hogy 1992-ben vélhetően 50-70.000 magyar cigány volt Romániában, 2002-re pedig nagyobb valószínűséggel 80-90.000 körül mozgott lélekszámuk (és e trendek alapján 2025 körül mintegy 150.000-re tehetjük lélekszámukat). Fontos azonban annak is a tudatosítása, hogy minél magasabbra becsüljük a roma-magyar kötődésűek számát, annál alacsonyabb lesz a romániai magyarok lélekszáma.



A hivatalos adatok szerint Románia jelenlegi területén 1930 és 2002 között a romák aránya 0,3 és 2,4 százalék között mozgott. A legalacsonyabb szintet az 1966. évi népszámlálás mutatta ki, a legmagasabb lélekszámot és arányt pedig a 2002. évi összeírás során regisztrálták. A romák száma 1966 óta a hivatalos adatok szerint is több mint nyolcszorosára növekedett, ám a két utolsó népszámlálás között is mintegy 33 százalékos növekedés mutatható ki. (1. táblázat)

1. táblázat: Románia összlakossága, illetve a román, magyar és roma nemzetiségűek száma és aránya 1930-2002 között


Az ötvenes, hatvanas években hivatalosan romakérdés nem létezett, és a hatóságok gyakorlatilag arra törekedtek, hogy szőnyeg alá söpörjék e népcsoport súlyos problémáit. Még a hatvanas évek végén is, amikor létrehozták az „együtt élő” nemzetiségi dolgozók országos tanácsait, ez nem terjedt ki a romákra.

Noha a nemzetiségi kérdést maga Ceauşescu is megoldottnak tekintette, a hetvenes évek közepén mégis készült felmérés a romákra vonatkozóan, és gyakorlatilag ezután kezdtek a romák sajátos helyzetére is koncentrálni. 1977-ben az RKP programot készített a romák társadalmi integrációjára, és ennek érdekében pedagógusokból, egészségügyi káderekből és a párt képviselőiből ún. demográfiai bizottságokat hoztak létre. A program hatékonyságát és a bizottságok működését 1983-ban egy jelentésben áttekintették, és megállapították, hogy a társadalmi beilleszkedés még sok tennivalót kíván. A nyolcvanas évek közepétől azonban a rendszer válságjeleinek terjedésével ez a fajta cigánypolitika is elmaradt.

Az állami etnopolitika ilyen jellegű megnyilvánulásai mellett nem véletlen a romák számának ingadozása, illetve hivatalos alulbecslése sem. Noha a népszámlálási adatok feldolgozásánál a cigány kategória minden alkalommal szerepelt, a népszámlálási kérdőíveken még a legutolsó 2002. évi összeírás során sem tüntették fel a nemzetiségeket, csak a többségi román etnikumot, ami szintén hozzájárulhatott a nemzetiségi/etnikai adatok megbízhatóságához.

1992 és 2002 között a romák aránya az erdélyi megyékben átlagosan 20 százalékkal emelkedett
(miközben a magyarok aránya mintegy 12 százalékkal csökkent). A romák száma Szatmár, Bihar és Szilágy megyében megugrott, Maros megye átlagos növekedési arányt mutatott, míg a másik két székely megye gyökeresen eltérő mintázatot alakított ki: Kovászna megyében gyakorlatilag megduplázódott a romák száma, Hargita megyében pedig stagnálást mutatott ki a népszámlálás.1992-ben közel húszezer roma-magyar kettős kötődésű egyént regisztráltak, 10 év múlva már 28 százalékkal többet, mintegy 25 ezer roma-magyar kötődésűt azonosíthatunk be, ami ugyanakkor azt jelenti, hogy a romániai roma nemzetiségűek közel 5 százaléka, illetve az erdélyi romák mintegy 10 százaléka valamilyen szempontból magyar cigánynak tekinthető.

Fontos megjegyezni, hogy miközben a romániai magyar nemzetiségűek, illetve anyanyelvűek száma 1992-2002 között közel 200.000-rel csökkent (ld. 2. táblázat), addig az eltérő nemzetiségre és anyanyelvre épülő kettős identitású személyek száma és aránya konstans maradt. A kettős kötődésűek szerkezetében azonban azt is fontos rögzíteni, hogy a román-magyar identitásúak száma (5 százalékos) csökkenő tendenciát mutat, a roma-magyar kötődésűek aránya pedig dinamikusan növekszik.

2. táblázat: A roma-magyar, román-magyar, teljes magyar és roma-román kötődésűek száma és alakulása - 1992, 2002.

2. táblázat: A roma-magyar, román-magyar, teljes magyar és roma-román kötődésűek száma és alakulása - 1992, 2002.


A roma-magyar kötődésűek szerkezetén belül a roma nemzetiségű és magyar anyanyelvűek alcsoportja a meghatározó. Némileg leegyszerűsítve azt mondhatnánk, a magyar cigányok elsősorban azért magyarok, mert magyar az anyanyelvük.

A roma-magyar identitásúak zöme falvakon él: a roma anyanyelvű és magyar nemzetiségűek mintegy háromnegyede, míg a magyar anyanyelvű romák 64 százaléka él falvakon. A valamilyen magyar kötődéssel rendelkező romák több mint 90 százaléka mindkét referencia évben 5 megyében élt: Szatmár, Bihar, Maros, Kovászna és Harghita megyékben. Szatmár és Bihar megyékben 1992-ben mintegy 43 százalékuk élt, ám 2002-re már több mint fele e két határmenti megyébe koncentrálódott. E határ mentére való „eltolódást” egyrészt az abszolút számok is jelzik, és még markánsabb a falusi népesség körében, hiszen 2002-ben Szatmár és Bihar megye Erdély falusi magyar kötődésű romáinak közel kétharmadát kiteszik. Az említett öt megyében, a romániai magyar nemzetiségűek csak kétharmada él, ami jelzi, hogy a kettős kötődésű romák identitás szerkezetében meghatározó a helyi többséghez (esetünkben a magyarokhoz) való alkalmazkodás.


1. ábra: A roma-magyar kötődésűek megyék szerinti eloszlása 1992, 2002 (%)


Iskolázottsági adatok

A 2002-es hivatalos adatok országos és nemzetiségi adatsorai is nyilvánvalóvá teszik, hogy a roma nemzetiségűek iskolai végzettsége mesze elmarad a lakosság más rétegeitől, hiszen mintegy 93 százalékuk legfeljebb 8 osztályt végzett, és több mint harmaduk egyáltalán nem járt iskolába.

Ha a 25 év fölötti roma-magyar kötődésűek iskolai végzettségét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy 1992-ben a roma-magyar kötődésűeken belül volt a legalacsonyabb az iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya, ám 2002-re éppen körükben lett a legmagasabb ezek aránya. Ezzel párhuzamosan az elemi és általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya közel azonos szinteket ért el a roma-magyar, illetve a roma populáción belül, ám a szakiskolai végzettségűek aránya mindkét referencia évben a magyar kötődésűek körében a legalacsonyabb, és a kettő közötti különbség 2002-re jóval nagyobb lett, mint 1992-ben: 1992-ben 1,3, 2002-ben pedig 2,6 százalékpont. Magyarán, a vizsgált 10 évben a roma-magyar kötődésűek iskolai pozíciói egyre gyengébbek lettek.

Tekintve, hogy a magyar kötődésű romák elsősorban magyar többségű vidékeken élnek, ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a magyar cigányokat a magyar nyelvű oktatási alrendszer még kevésbé tudja integrálni, mint a többségi oktatási rendszer a romákat általában – pedig ezen utóbbi is sok kívánni valót hagy maga után.


Szocio-demográfiai adatok

A magyar kötődésű romák és a roma nemzetiségűek országos szintjén is a férfi/nő arány kiegyensúlyozott. Az átlagéletkort etnikai csoportok szerint vizsgálva egyrészt azt állapíthatjuk meg, hogy 1992 és 2002 között elöregedőben van a lakosság, és különböző mértékekben ez érvényes az összes nemzetiségre és országosan is, másrészt pedig láthatjuk, hogy a roma nemzetiségűek és a roma-magyar kötődésűek a legfiatalabbak.


2. ábra: Átlagéletkorok nemzetiségek szerint és országosan – 1992, 2002 (év)


A roma-magyar kötődésűek körében is tapasztalni kis mértékű elöregedést, azonban azt is megállapíthatjuk, hogy ez a sajátos kettős kötődésű etnikai csoport a legfiatalabb az országon belül. A csoporton belül a vizsgált 10 év alatt azonban kettős folyamat zajlott le: a városi népesség átlagéletkora csökkent, ugyanakkor a nők átlagéletkora 10 év alatt a férfiakét is meghaladó módon növekedett. A népesség (és ezen belül a nők) 10 év alatti enyhe öregedése magával hozza a teljes termékenységi arányszámok (15-49 év közötti nők által szült átlagos gyermekszám) hasonló mértékű csökkenését is. Mindazonáltal a romák, illetve a magyar kötődésű roma nők körében a termékenység továbbra is nagyon magas (2002-ben: 2,17, illetve 2,23), ami előrevetíti a populáció további számbeli növekedését is.

A magyar kötődésű romák vallási szerkezete a magyarokéhoz áll közel és nem az országosan mért roma nemzetiségűekéhez, ugyanis a roma-magyar kötődésűek körében is a magyar történelmi egyházakhoz való tartozás dominál. Ugyanakkor két lényeges jelenséget regisztrálhatunk az 1992-2002-es időszakban: egyrészt a roma-magyar kötődésűek körében a református egyház 10 százalékpontos térvesztését, másrészt pedig a neoprotestáns egyházakhoz, elsősorban a pünkösdista, baptista, adventista egyházhoz való tartozás megerősödését tapasztalni. Ez azonban nem csak a magyar kötődésű romák körében érvényes, hanem – arányaiban is markánsabban – az egész roma nemzetiségre.

Családi állapot tekintetében megállapíthatjuk, hogy országos szinten és mindegyik nemzetiségi csoport vonatkozásában csökkent a házasságban élők aránya az utóbbi két népszámlálás között. Ugyanakkor a roma nemzetiségűek és a roma-magyar kötődésűek körében az is szembetűnő, hogy míg 1992-ben a családi állapot szerkezete közel állt a román vagy a magyar nemzetiségűekéhez, 2002-re gyökeres eltérés tapasztalható: nagyon magas a nőtlen, hajadon kategóriájúak aránya, és jóval országos átlag alatti a házasok aránya. Ebből azonban téves következtetés volna arra jutni, hogy a házasság intézményének devalválódása következtében nagyfokú individualizmus érvényesülne a romák körében. Sokkal inkább arról van szó, hogy a házasság intézménye a romák esetében nem esik egybe a jog által szentesített házassággal. A hivatalos házasságok alacsony aránya ellenére, a – 2002. évi népszámlálás által is mért – tényleges élettársi kapcsolatok aránya eléri és kisebb mértékben meg is haladja a magyar vagy román nemzetiségűek arányait. A családi állapot ezen struktúráját pedig úgy értelmezhetjük, hogy a romák körében éppen hogy nagyobb értéke van a valamilyen formában történő élettársi együttélésnek, mint a társadalom más etnikai csoportjainak.


Gazdasági helyzet

Az inaktív populáció aránya a romák körében a legmagasabb, és ez az arány 1992 és 2002 között további enyhe növekedést mutat. A két népszámlálás közötti gazdasági átmenet időszakának tekinthető korszak ilyen értelemben majd mindegyik etnikum vesztesnek tekinthető. Megjegyzendő azonban, hogy míg a romák és a roma-magyar kötődésűek körében is mindkét referencia évben nagyon magas volt az inaktívak aránya, addig a magyarok körében (és az ország lakosságának körében is) 2002-re jutott mélypontra. Ezek az adatok azt is jelzik, hogy a roma-nem roma feszültségek növekedhetnek, hiszen a lecsúszó rétegek/nemzetiségek relatív deprivációjához kapcsolódó bűnbakkereséséhez kapóra jöhet a környezetben folyamatosan jelen lévő még szegényebb réteg, a romák megbélyegzettsége.

A romák oly vékony aktív rétege továbbá elsősorban szakképzettséget nem igénylő munkakörökben, illetve a mezőgazdaságban dolgozott és – legalábbis 1992-ben – mintegy negyedük szakképzett foglalkozásokat is művelt, más foglalkozásokban pedig csak elvétve találni romát. 2002-re a szakképzettek aránya is megcsappant, és gyakorlatilag szakképzetlenként, illetve mezőgazdasági munkásként regisztrálták.


Lakásviszonyok

Az egy háztartásra jutó átlagos szobaszám 10 év alatt országosan és az összes nemzetiség körében is növekedett. A roma-magyar kötődésűek viszont kétszeresen is hátrányosabb helyzetben vannak, mint az ország többi etnikai csoportja: egyrészt az alpopuláción belül nagyságrendekkel kisebb az átlagos szobaszám mindkét referencia évben, ráadásul ez az egyetlen alcsoport, ahol 10 év alatt e mutató tekintetében is csökkenés regisztrálható. Hasonló trend állapítható meg a háztartások átlagos alapterülete szempontjából is, ezúttal is a roma-magyar kötődésűek mutatják a legalacsonyabb értékeket. Ugyanakkor a lakások ellátottsága, a közművesítés állapota szerint is kijelenthetjük, hogy míg 1992-ben a roma-magyar kötődésűek egy-két mutató alapján a romániai cigánysághoz képest valamivel jobb helyzetben voltak, 2002-re rosszabb vagy hasonló helyzetbe kerültek, mint a roma nemzetiségűek, és országos szinten a leghátrányosabb társadalmi rétegnek tekinthetjük.


Zárszó

A roma-magyar kötődésűek magyarok általi integrációja a rendszerváltás után elmaradt, a romák irányába történő elmozdulásuk elméletileg jelenthetné a roma etnicitás megerősödését, ám valójában etnikai és szociális hátránygyűjtő medenceként aposztrofálhatjuk e populációt: az etnikai dimenzió és a szociális hátrányok kölcsönhatása hatványozottan visszahat helyzetükre, és a legsérülékenyebb csoportként konstituálja őket. Pedig fokozottabb odafigyelésük azért is fontos lenne, mert a különféle becslések alapján jelenleg közel százezres tömeget kitevő rétegről van szó, és a hivatalosan mért termékenységi arányszámok is jelzik, a roma-magyar kötődésűek száma fokozatosan növekedni fog. Szociális helyzetük alapján azonban a romániai és az erdélyi magyarok underclass, azaz társadalom alatti és kívüli rétegét gyarapítják, amely tény mellett sem a többségi társadalom, sem a – sok kistérségben valójában helyi többségnek számító – kisebbségi magyarok nem mehetnek el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS