2017. aug. 24. csütörtökBertalan
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A boldog békeidők - Bernády emlékezetének mechanizmusai

György V. Imola 2011. október 01. 17:06, utolsó frissítés: 2011. október 08. 12:57

Bernády György alakjának kiemelt szerepe van a közösség etnikus identitástudatának fenntartásában.


Az emberek örökös igénye a múlt eseményeit megőrizni emlékezetükben. Az emlékezés kultúrája mindig egy bizonyos csoport ügye, és minden csoportnak megvan a maga eseménytömege, amit megőrizni törekszik. Így jönnek létre bizonyos szokásesemények, technikák, melyek magukban hordozzák a kollektív emlékezés lehetőségét, az identitás és a közösségi hovatartozás nyilvános vállalásának szükségességét. Mindezek központjában állhat egy kultúrhős, amely emlékezetének szerepe éppen a közösségi identitásformák megteremtésében és fenntartásában, a társadalmi kötelékek létrehozásában érhető tetten. Ilyen kultúrhős Marosvásárhelyen Bernády György, aki 1902 és 1913 között a település polgármestereként jelentős városfejlesztő tevékenységet fejtett ki.

>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>

1989 után, amikor megszűntek a kommunista rezsim tiltásai, Marosvásárhely nyilvános szférájában is megjelenhettek a magyar etnicitás elemei. Az RMDSZ politikai párt tagjai tevékenykedni kezdtek annak érdekében, hogy Bernády György egykori polgármester emlékezetét publikus diskurzusokba helyezzék ki. 1992-ben hozták létre véglegesen a Bernády György Közművelődési Alapítványt, hivatalos keretet nyújtva az emlékezet ápolásának, és elkezdődhetett az emlékezet helyeinek megteremtése. Az emlékezet tartósságának tétele különösen vonatkozik olyan elemek megőrzésére, amelyeknek szerepük van a közösség etnikus identitástudatának ébrentartásában. Esetünkben Bernády György alakjának kiemelt szerepe van a közösség etnikus identitástudatának fenntartásában, ugyanis egy olyan vezető egyéniségről van szó, aki a 20. század eleji békeidőkben fellendítette az akkor még szinte teljesen magyar etnikumú város gazdasági és kulturális életét.

Pesti felvétel Bernády Györgyről


A Bernády György alakja és tevékenysége által meghatározott időszak Marosvásárhely számára korszakfordulót jelentett. A történelmi eseményeknek ez a vetülete a hivatalos és helyi történetírásban egyaránt megegyezik. Makrotörténeti dimenziókban azonban


Bernádynak csekélyebb a jelentősége,

mint amilyent a helyi elit tulajdonít neki. A város múltjában sorsfordító időszakként szerepel a 20. század eleje. Ezzel a korszakolással egy kettős retorikai mozgás megy végbe, egyidőben következik be az idő térbeliesülése és a tér időbelivé válása. Itt egyben identitásalakításról is szó van. A 20. század eleje, mint korszakhatár, egy ilyen identitásképző önreflexiós pillanatként jelenik meg. A múltat az adott közösség veszi birtokba és változtatja örökséggé, patrimóniummá. Az ennek mentén kialakított terek, a lokalitáshoz kötődő kimagasló egyéni életút emlékművei egyfajta mentális térképet képeznek a közösség tudatában. Az észlelt térbeli elemek szubjektív jelentését a közösség érzelmi úton is feldolgozza, azaz identitása részévé teszi.

(...) ugyanakkor térfoglalás is történik. Itt például egy úgymond Bermuda-háromszög alakult ki, a románok tekintetében. Mer’ ott van Petőfi, most e’ kicsivel errébb jött Aranka György, ott van Bernády, s ha tovább megyünk a Bolyai-téren ott van a Bolyai-szobor meg utána a pszeudoszféra, és (...) ez itt a miénk. Ott van Rákóczy, ott van Borsos Tamás, tehát azt a részt, ami igazán magyar volt, most már magyarokkal be is népesítettük. (...) s ők is beállították oda a várhoz közel Mihai Viteazult, ott arrább egy kicsit Petru Maiort, csakhogy a mi szobraink szebbek
– meséli Nagy Miklós Kund.

A Bernády György Közművelődési Alapítvány székhelye

Azzal, hogy az adott közösség történetének helyhez kötött eseményeit emlékművekkel jelöli meg a térben, egyben birtokába veszi a teret. Így a történelem, az idő vertikális dimenzióját a szinkronitás mindenkori jelenidejévé alakítja. A marosvásárhelyiek számára is kitüntető jelentősége van a történelmi építészeti emlékeknek, a róluk szóló narrációknak, a Bernádyhoz kapcsolódó emlékműveknek. Az ilyen emlékhelyek révén válik a tér a közösség történetével összeforrott térré, szülőfölddé. Az etnikus/kulturális identitás őrzését hasonlóan igényli a város román közössége is, aki szintén a tér birtokbavételére törekszik.


Így egyfajta párhuzamos létezés alakul ki.

A közösség identitásfenntartó mechanizmusainak egyike a szoborállítás folyamata. A Bernády György Közművelődési Alapítvány tagjai kezdettől fogva folyamatosan tevékenykednek a Bernády-kultusz kiépítése érdekében. Első lépésként 1994-ben Bernády György-szobrot állítottak fel a róla elnevezett téren. A város további történelmi személyek emlékét is felvállalta. A már említetteken kívül a közelmúltban Petőfi Sándor, Borsos Tamás, II. Rákóczi Ferenc és Aranka György szobrait is leleplezték. Az említett szobrok avatásai közül a Bernádyé volt a legnagyobb esemény. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a felszabadult politikai helyzetben lehetőség nyílt a csoporttudat, a közösségi identitás nyilvános felvállalására, másrészt jelzi, hogy Bernády György valóban kiemelkedő szerepet foglal el a helytörténetben.

Bernády György mellszobra a róla elnevezett kultúrközpontban

Bernády emlékezetének a nyilvános szférában különböző emlékhelyei vannak. A közalapítvány 1995-ben nyitotta meg a Bernády György Kultúrközpontot, mely különböző kulturális rendezvényeknek ad otthont. 1996-ban Bernády-mellszobrot helyeztek el a székház nagytermében. 1998 óta évente megrendezésre kerülnek a Bernády-napok. 1998. október 16-án, az első rendezvény alkalmával avatták fel az egykori polgármester mellszobrát a Kultúrpalota tükörtermében. 1999-ben emléktáblát helyeztek el Bernády György egykori lakóházának homlokzatán.

2002-ben polgármesterré választásának 100. évfordulójára Bernády Györgyöt ábrázoló domborművet állítottak a Maros Megyei Tanács, az egykori Városháza épületében. Nyílt illetve burkolt kritikai beszéd nyilvánult meg a dombormű kapcsán, melyet a rendezvény megnyitásával egyidőben Pop Dumitru, a Nagy-Románia Párt szenátora önkényesen levert a falról. Helyére a párt másikat állított, amely az épület pincéjében meggyilkolt románoknak állított emléket. Egy nappal később a közművelődési alapítvány munkatársai a plakettet visszafüggesztették és felavatták. 2004 őszén újabb emléktáblát lepleztek le a Bolyai Farkas Elméleti Líceum amfiteátrumában, és a helyiséget Bernády György Teremnek nevezték el. Ennek indoka a polgármester évekig tartó kollégiumi főgondnoksága volt. 2007-ben a Kultúrpalota első emeletén avatásra került a Bernády-emlékszoba.

Bernády György mellszobra a Kultúrpalotában

A fenti emlékápolási eljárások többnyire a minden év őszén megrendezett Bernády-napok alkalmával kerültek sorra. Ezeken az alkalmakon


más kultusz-generáló cselekvések is teret kapnak.

Rendszeressé váltak például a kis- és középiskolásoknak szervezett helytörténeti, városismereti vetélkedők. Szintén évente a városért legtöbbet tett polgárt Bernády-emlékplakettel tisztelik meg. Az ismétlődés, a hasonló előírt eljárások, ennek érték- és értelemadó szerepe az eseményt ünneppé, sőt rítussá teszik.

Az alapítvány által kezdeményezett emlékállítások részben a szimbolikus térfoglalás konkretizációjaként könyvelhetők el. A folyamatosan fennálló rákészültség, a kampányszerűen felbukkanó saját illetve idegen térfoglalási gyakorlat kikristályosította azokat az eljárásokat, amelyeket az elit a leghatékonyabb térfoglalási, térbirtoklási módozatoknak tartott. A birtoklás legfontosabb jelei – azaz a szimbolikus súlyú közéleti beszéd, középületek birtoklása, új építkezések beindítása, iskolák, utcák, terek átnevezése; köztéri emlékművek állítása; szimbolikus súllyal felruházott közösségi rendezvények stb. – Bernády György kultuszának kapcsán is megjelennek a lokális és egyben nemzeti identitás fenntartásaként. Ilymódon a szimbolikus térfoglalás évről évre tágabb körben terjeszthető.

Marosvásárhelyen három szobor áll, amelyek az építő polgármester iránti tiszteletet jelképezik. Az egyik, a már említett teljes alakos szobor a Vártemplom előtti Bernády-téren helyezkedik el. Felállítása után két évvel a Bernády György Kultúrközpontban avattak fel egy mellszobrot, és végül szintén mellszobrot állítottak a Kultúrpalotában is. A szobrok elhelyezését figyelve, nyilvánvalóvá válik, hogy a kultusz építése az etnikai kisebbség identitásának erősítését szolgálja. Az első, teljes alakos szobrot a Vártemplom, a Teleki-ház, a központi katolikus plébánia és néhány magyar főúri család fennmaradt régies stílusú háza fogja közre. Egyrészt az épületek adott kort idéző jellege, másrészt az a tény magyarázhatja az elhelyezést, hogy itt úgynevezett steril környezetben állhat a szobor. Azaz körülötte semmilyen más, a másik etnikum által emelt és tisztelt emlékmű nincs.

A Bernády Györgyöt ábrázoló dombormű az egykori Városháza épületében

Az emlékezetet forgalmazó diskurzusokban felelevenítődnek a korabeli események és politikai helyzet, az ún. boldog békeidők, amely példaként kerül elő minden ismétlődő rítusban. A szobrot évente megkoszorúzzák, körülötte emlékbeszédek hangzanak el. A Bernády-napokon a teljes alakos szobor előtti téren és a Kultúrpalotában álló mellszobornál is ünnepélyesen tisztelegnek a városlakók, inkább az értelmiségi réteg.

Az emlékművek születéséhez, életéhez, eltűnéséhez kapcsolódó események bővelkednek méltán elítélhető, kifigurázható, lekezelhető gesztusokban. Ilyen gesztust magával hordozó esemény volt 2002-ben a Bernády-emléktábla kifüggesztése a Megyei Tanács épületében. Az emlékmű-állítás történetében a helyi társadalom etnikumközi viszálykodása érhető tetten. Az arcképet ábrázoló dombormű körüli vita egyrészt a szimbolikus térfoglalási cselekvések egyike, ezek a cselekvések pedig mindkét etnikum részéről intenzívek. A megyei tanács épülete a két csoport terének ütközési pontja, kritikus helyszín. Ezt érzékelteti az ellentétezés, amely folytatódott néhány hónap elteltével is: a Nagy Románia Párt tagjai újra eltávolították a domborművet, és élénk vita alakult ki a megnyilvánulások körül. A konfrontációban a két etnikum eltérő történetírása is tetten érhető. Míg a magyar etnikum büszke a nagymúltú elődjére, addig


a román etnikum várostörténetében Bernády alakja és tevékenysége nem jelent kimagasló korszakhatárt,

amelynek emléke előtt tisztelegni kellene. Azt, hogy Bernády kultuszának fenntartására igény van, jelzik az említett ünnepségek, emlékestek, szoboravatások, nevének különböző helyeken való szerepeltetése. A gyerekek Bernádyval való megismertetése főként azokban az iskolákban történik, amelyeket egykor Bernády építtetett (az iskolaépületekben általában szintén emléktábla áll). A pedagógusok fontosnak tartják megismertetni a diákokkal a város történelmének ezt a szegmentumát. Ugyancsak az ismertetés általi önazonosságtudat-fejlesztésen van a hangsúly akkor, amikor a Bernády-napok alkalmával a diákoknak helytörténeti vetélkedőket rendeznek, és itt alapvető súllyal szerepelnek Bernády György kultusz-tárgyai.

Bernády György szobra a Bernády-téren

Bernády nevének politikai kampányokon való elhangzása ugyancsak azt jelzi, hogy a kultusz nagymértékben hozzájárul a kisebbségi magyar öntudat acélozásához. Ugyanakkor a mai politikusok tisztában vannak azzal, hogy a mítosz bizonyos értelemben sebezhetetlen. A védelmezés és népszerűsítés érdekében a politikusok módszeresen járnak el, jól előkészített, megfontolt lépéseket tesznek. A politikai elit a mitizálódó hős alapértékeit itt is érzelmileg fűtötten, már-már a szakrális nyelvezet határát súroló módon fogalmazza meg. A tudatos hagyományteremtésben a kultuszt elsősorban az érzelmekre alapozzák A kampányon belül felelevenített Bernády-kultusz bizonyos mértékben propagandaként szolgál, és emellett célja a kultusz éltetése.

Az évek során a szertartásokon elhangzó szövegek, az emlékezet kiváltotta attitűd jellegében némileg változott. Ez azt is bizonyítja, hogy a hős nem végleges, eleve adott figura, hanem folyamatos újraalkotások sorozatában létezik. A kultúrhős érdemeinek hangoztatása néhol redundánsnak tűnik, akárcsak a követésére buzdító felhívások. Erre vonatkozóan a helyi közösség sztereotip epikus kliséket és állandósult nyelvi fordulatokat forgalmaz., mint például:


„ilyen emberekre van szüksége az erdélyi magyarságnak”;

„mindannyiunk erkölcsi kötelessége” valamit tenni a hagyomány ápolása érdekében vagy Bernády emlékezetének fenntartása érdekében; hozzuk vissza, éljük meg újra a „boldog békeidők” korát; „Bernády György városa” virágzott és virágoznia kell; „Marosvásárhely jótevője”, „a városépítő Bernády” szellemi örökségét ápolnunk kell.

Bernády személyét nemcsak a kultusz hagyományai, hanem intellektuális igényű elemzések is kísérik. Az érdeklődést, a tiszteletet illetve a lokális identitás megőrzési szándékát bizonyítják a helyi kiadványok és azok széles érdekeltségi köre. Ezek a kiadványok a Bernády György Közművelődési Alapítvány gondozásában jelennek meg. A sort az 1993-ban megjelent Bernády György városa című képesalbum nyitja, amelyet az egész alakos szoboravatásról szóló kis füzet követ, címe Bernády – emléknap. Majd következett a Bernády György emlékezete című kötet, A Megtartó Másság - Tuenda alteritas című fényképalbum, A Dr. Bernády György Közművelődési Központ magyar nyelvű bemutatkozó füzete, Bálint Zsigmond fotóalbuma Karácsonytól Pünkösdig címmel, Bandi Kati textilművész albuma, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány Bernády Ház című újabb bemutatkozó füzete, a Bernády György városa című, Marosi Barna-féle dokumentum-riport második, bővített kiadása. 2007-ben Nagy Miklós Kund szerkesztésében Bernády György emlékiratok jelentek meg. 2008-tól 2010-ig minden évben egy-egy újabb színes albumot adtak ki A Városháza, Galéria a Bernády Házban, Dacolva sorssal, idővel címekkel. A kiadványok mindenike minőségi, igényes szerkesztésű, színes képekkel ellátott. A szövegekre többnyire pátoszos beszédmód jellemző, amelyet a szerzők az érzelmi hatás kiváltásának és a mitikus idő és tér hangsúlyozásának okán használnak. A szintén igényes nyomtatású, valósághű képek többnyire kultusztárgyakat ábrázolnak.

A Bernády György Közművelődési Alapítvány néhány kiadványa

Hasonló módon több internetes oldal is működik, melyeknek vagy kifejezetten a Bernády-kultusz éltetése a céljuk, vagy a város egykori képének, történelmének és neves személyiségeinek is a megismertetése – ennek pedig jelentős részét a Bernády-kultusz teszi ki. A helyi kiadványokhoz hasonlóan a világhálón is Bernády György életművét ismertető szövegek jelennek meg, amelyeket helytörténeti írások kísérnek. A szerkesztők célja itt is az emlékezet életben tartása, módszerben pedig hasonlóan az érzelmi szférára hagyatkoznak. A nyomtatott illetve elektronikus közegben láthatóvá váló szövegek és képek ugyanúgy nevezhetőek az emlékezet helyeinek, mint a kultusz térbeli elemei.

Az 1989 után hirtelen lendületet vett Bernády György-kultusz tehát a helyi közösség identitásőrzési és -erősítési mechanizmusainak jelentős eleme. A létrejövő lokális társadalmi emlékezet jól körvonalazható társadalmi gyakorlatok, megemlékezési szertartások, és ennél általánosabb kulturális konstrukciók, hagyomány, mítosz és identitás együttesét képezi. Ez megmutatja, hogy a közösségnek milyen a múlthoz való viszonya. A 20. század eleji konjunkturális idők közösségi emlékezetben való megtartása egyben a közelmúlt, a kommunista rezsim emlékezetből való kihagyását is implikálja. Bernády György korszakának kultusza tehát egy felejtési folyamat része is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS