2017. február 22. szerdaGerzson
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A nyugati világ ábrázolása az ötvenes évek kommunista propagandájában

Lázok Klára, Novák Zoltán 2011. november 19. 14:50, utolsó frissítés: 14:50

Az "ellenséges és haldokló Nyugat" képe folyamatosan jelen volt a szocialista tömb országainak propagandájában. Miért és milyen módszerek alapján működött a propaganda?


"Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának" - jelenti ki a klasszikussá lett A tanú című film egyik szereplője, Virág elvtárs. Az ötvenes években az "ellenséges és haldokló Nyugat" képe folyamatosan jelen volt a szocialista tömb országainak propagandájában. Miért és milyen módszerek alapján működött a propaganda? Jelen írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk, az ötvenes évek Romániájában miként ábrázolták az ideológiailag ellenségesnek tartott kapitalista világot, a Nyugatot. Elemzésünk középpontjában egy karikatúra sorozat áll, amely egy nyárádmenti falucska iskolájának padlásáról került elő néhány éve.

Az 1950-es évek az ún. klasszikus sztálinizmus időszakát jelentették Romániában. 1947-1948-ban a Román Kommunista Párt megszerezte a teljes hatalmat, az ország mind gazdaságilag, mind politikailag a Szovjetunió hatáskörébe került. A lenini modell átvétele hosszú időre kiiktatta a nyugati mintájú társadalmi berendezkedés lehetőségeit. A proletárdiktatúra eme kezdeti szakaszában a párt állandó offenzívát folytatott a rendszer vélt és valós ellenfelei, ellenségei ellen. Egy időben zajlott az ellenségnek tartott társadalmi osztályok (gazdag parasztság – lásd a kulákokról szóló cikkünket – gyártulajdonosok, egyházak) és a Nyugat ellen folytatott harc, amelyben a propaganda fontos szerepet töltött be. A Szovjetunió és az USA által vezetett nyugati tömb közötti hidegháborút – főleg annak ideológiai vetületét - sokan a hagyományos orosz nyugatellenség egyfajta folytatásának tartják. Az ötvenes évek első felében a sztálini vezetés még hitt abban, hogy a szocializmust tovább lehet terjeszteni, akár a nyugati világ rovására is.







A keleti és a nyugati tömb közötti vetélkedés több szinten zajlott:

gazdasági, ideológiai, vagy akár katonai versengés. Az ötvenes években a két nagyhatalom és szatellitjeik – közvetetten vagy közvetlen – gyakran mérték össze erejüket, esetenként akár katonai területen is: a koreai háború, a berlini felkelés, az 1956-os szovjet intervenció Magyarországon, a suezi válság, az első szputnyik fellövése stb.

Hatalmuk megtartása és legitimálása végett a kommunista pártok fontosnak tartották az egyes társadalmi rétegek szimpátiájának megnyerését, támogatását. A szövetségesnek tartott munkásokat, földműveseket és értelmiségieket folyamatosan mobilizálták (mozgósították) a „nagy politikai ügyek” támogatására. Az állandó mozgósításnak az volt a lényege, hogy ezzel a megcélzott társadalmi rétegek mentalitását, cselekvéseit ráhangolják a pártpolitikára és kiiktassák már csírájában az erre veszélyes gondolatokat, véleményeket. Az állandó „kultúrharc, szántási-vetési, aratási csaták, ötéves tervek, antiimperialista kampányok” mind-mind azt a célt szolgálták, hogy a társadalmat a kommunista ideológia által körülírt és meghatározott koordináták között tartsák.


Miért és mennyire volt fontos a propaganda a kommunista diktatúrák számára?


Hannah Arendt a totalitárius rendszerek működéséről szóló munkájában azt írja, hogy a totalitárius eszme az értelmiséget és a nagyon szegény rétegeket képes elsőként megnyerni. A tömegek szimpátiájának elnyerése végett szükség van a propagandára. K. Kalasnyikov szovjet propagandista szerint „Sztálin elvtárs szavaiból kiderül, hogy a bolsevikok addig maradnak legyőzhetetlenek, amíg tartják a kapcsolatot a széles tömegekkel.(…) A párt és a nép közötti kapcsolat megteremtésének és fenntartásának, a kommunista nevelésnek a fő eleme a tömegpropaganda.” A kommunista propagandának, agitációjának három alapformája létezett: beszélt, írott és vizuális.



A kommunista rendszerekben alkalmazott propaganda a következő technikákra épült:

– A dolgok leegyszerűsített bemutatása, a célponttal szembeni negatív gondolatok táplálása (szocialista országok – kapitalista, kizsákmányoló országok)

– Ugyanazon ideológiai állítások több műfajban és kontextusban történő állandó ismétlése és a rájuk való utalás.

– Az érveket a már meglevő, a kollektív tudatban létező érzésekre, illetve ellenérzésekre alapozzák (pl. a háborútól, szegénységtől való félelem)

Az ellenségesnek tartott Nyugatot és az ún. kapitalista világot ezen módszertan alapján ábrázolták a kommunista Romániában is.


Mind az írott, mind az audio-vizuális propagandában egy kétpólusú világrend került bemutatásra.

Két, egymással gyökeresen ellentétes világ, a rohamosan fejlődő keleti, szocialista több és a gazdasági és morális válság jeleit mutató Nyugat. Például, az országos napilapot, a Scanteiát olvasva egy olyan, válságban levő Nyugat képe rajzolódott ki az olvasó előtt:

– amely súlyos belpolitikai válsággal küzd, ahol nem működik a többpártrendszer

– amely a túltermelés és az elosztás miatt gazdasági csőd szélén áll

– ahol állandó politikai krízis dúl, gyakoriak a sztrájkok, tüntetések, elegedetlenségek

– ahol alacsony az életszínvonal, sok a munkanélküli

– amely folyamatosan fegyverkezik és a világbékére tör, és erre felhasználja a nemzetközi szervezeteket

– ahol meghamisítják a történelmet

– ahol az USA és Nagy Britannia egymással küzd a nagyobb zsákmány reményében

– ahol az USA, Nagy Britannia és Franciaország elnyomja a gyarmati népeket


A Nyugatellenes propaganda egyik érdekes színfoltját képezték a karikatúrák,


amelyek erős, vizuális hatásukkal és frappáns mondanivalójukkal igyekeztek minél sötétebben ábrázolni az ellenséges világot. A fehér-fekete vagy színes karikatúrák különböző újságokban, folyóiratokban, könyvekben jelentek meg és jutottak el nagyon sok emberhez, de gyakorta készültek nagyobb méretű, falra akasztható változatok is. A karikatúrák a fent említett, és a műfaj sajátosságaira jellemző módszertan alapján készültek.



Nagyon fontos szerepet játszott a színösszetétel. Erre a propaganda bizottság külön módszertant hozott létre. A láthatóság kedvéért a piros, kék, sárga és zöld színeket javasolták a következő kombinációkkal: sárga alapon fekete, fehér alapon zöld, piros vagy kék, fehér alapon fekete, kék alapon fehér, fekete alapon sárga, piros alapon fehér, fekete alapon piros stb. A Kelet-Nyugat ellentétpárt megszemélyesítő alakokra vonatkozóan a szocialista szereplőket meleg színekkel (sárga, piros) ábrázolták, a nyugatiakat hideg és halvány színekkel (szürke, zöld).

Az allegorikus ábrázolást illetően a szocialista szereplőket jó megjelenésű, atletikus termetű, pozitív mimikájú és kisugárzású alakokkal ábrázolták, a nyugatiak beteges, torz vigyorú, ravasz tekintetű, gyenge testalkatú és fizikumú alakokkal.

A karikatúrákat esetenként szöveggel is ellátták, amelynek az volt a célja, hogy magyarázattal szolgáljon, kiegészítse a rajz által szolgáltatott vizualitást. Az itt bemutatott karikatúrák szövegét pl. Dan Desliu, az akkori román himnusz szerzője írta. A karikatúrák által ábrázolt történetek, történések egy-egy ismert politikai eseményre, gazdasági-társadalmi jelenségre épültek, amelyek alapján ki lehetett domborítani az ellenséges tábor hiányosságait. Példaként lehet említeni az itt is látható tajvani konfliktust, a nácizmusra való visszautalást, a gyarmati népek nemzeti ébredését vagy az olajár ingadozását, a kapitalista kapzsiságot.


A Nyugati világot nem egységesen, homogén közegként mutatták be.

Például nagyon jól elkülönült egymástól a negatív jelzőkkel (kizsákmányoló, elnyomó) ellátott közép- és felső osztály valamint a szocializmus győzelme után áhítozó elnyomott nyugati munkásosztály. A nyugati világ államait is differenciáltan mutatták be. Főkolomposnak, főbűnösnek az USA, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország számítottak. Az ötvenes évek folyamán a Nyugat ellen folytatott negatív propaganda fontos eleme volt az önmaga legitimitását, felsőbbrendűségét bizonyítani vágyó szocialista országoknak.








ItthonRSS