Az ötödik abortusz vagy a tizedik gyerek után
Bakk-Dávid Tímea 2011. december 05. 09:15, utolsó frissítés: 2011. december 16. 10:58Egy romániai nő átlag 3-szor esik át abortuszon élete során. A helyzet azért javulóban: egyre többen kérnek információt a terhességmegelőzésről, és mennek el nőgyógyászhoz, akár a férj tudta nélkül.
A gyermek a csípős hidegben elöl-hátul átázott ruhájában ül anyja karján, artikulálatlan hangokat hallatva. Valószínűleg bepisilt. Felismerhetetlenül koszos arcocskájához dörzsöli ökleit, fel-felköhög, folyik az orra. Nem tudom, milyen idős lehet, állítólag több mint 2 éves. Anyja elutasító és agresszív az elején, aztán visszakozik. Az idegenek a „hatóság”, akiktől félni kell, s még rendőr is van velünk.
Mi vár alkoholszindrómával született csecsemőjére, akit a kórházban ugyan kikezeltek, de nem tarthatják ott még egy hónapig, és „hazakerül”?
Az „otthon” egy elhagyott raktárhelyiség. Tömény, torokkaparó füst odabenn – fűtenek, amivel tudnak, csak egy ablaknak aligha nevezhető lyuk van a helyiségben, de a hideg ellen azt is elszigetelték.
Az anya a csecsemőről nem akar lemondani, s amikor szóvá teszik beszélgetőtársai a karján ülő nagyobb gyerek állapotát, közli, hogy most akarta tisztába öltöztetni. A helyiségben nincs mosakodásra alkalmas eszköz, sem víz. Egy kékszesznek tűnő folyadékkal teli palackot szúrok ki az asztalon; van egy fantaszínű folyadékkal teli cumisüveg is.
Élettársa is jelen van, amikor egy ingyenes fogamzásgátló programról beszélnek neki, és úgy tűnik, helyeselné az ötletet. Valószínűleg azért, hogy szabaduljon tőlünk, a nő beleegyezik abba, hogy orvoshoz menjen. Megvan a beprogramálás, legyen készen ekkor és ekkor, tisztálkodjon meg, utánajövünk, elvisszük – egyezkedik Rákos Zsolt szociális munkás, a bukaresti székhelyű, francia támogatással működő SERA alapítvány fogamzásgátlást népszerűsítő programjának Kovászna megyei ügyintézője.
Az anya a kórházban hagyott csecsemőt vissza akarja kapni. A lakáskörülmények azonban enyhén szólva nem megfelelőek – talán ha kimeszelnék a raktárat, s a nyílt tüzű kályhának a füstjét kéménnyel elvezetnék... A kétéves gyerek és az egész család életére veszélyes így ez a hely.
Mégis, a csecsemő hamarosan visszakerül hozzá.
Hogy lehetséges ez? Ha sürgősségi eljárásról van szó, törvény szerint 48 órán belül bírósági rendelet kellene szülessen arról, hogy biztonságba kell helyezni a gyereket, ki kell emelni a családból. Ám két-három hétig is elhúzódhat az egész ügy. Rengeteg iratot kell beszerezni – magyarázza Sibianu Adél szociális munkás –, és a helyzetet csak nehezíti, hogy az anyának nincs személyi igazolványa.
És ha a szociális munkás el is veszi a gyermeket – pontosabban elindítja a papírmunkát, hogy javasolja a gyerek kiemelését a családból –, mit csinál vele? Hazaviszi? Ez nem egy amerikai film.
Nemrég egy benzinkútnál láttam a nőt a csecsemővel, koldult. Lehet, már ismét terhes – végül nem sikerült elvinni orvoshoz.
Adél foglalkozik Kovászna megye szinten a kórházban elhagyott gyerekekkel. Mindkét szociális munkás a Kovászna Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Vezérigazgatóság munkatársa. Bár jelenleg súlyos nevelőszülő-hiány van Kovászna megyében a közalkalmazások befagyasztása miatt, csodával határos módon Adélnak mégis sikerült találnia helyet a kisbabának, akit – miután november 21-én másodszor is kiengedtek a kórházból – november 22-én hipotermiával ismét kórházba szállítottak. Ahogy a kórház értesítette erről Adélt, a gyermekvédelmi igazgatóságnál különleges főigazgatói rendelkezéssel a baba azonnali elhelyezéséről döntöttek, arra hivatkozva, hogy életveszélyben van. November 24-én elvették az anyától a csecsemőt, és a kisfiút is szeretnék elhelyezni. Az anya természetesen fellebbezhet, a végső döntést a bíróság hozza meg.
Ez a sokkoló eset szerencse kivételesnek számít. Bár a fél országot a szegénység rizikója fenyegeti,, és 350 ezer gyerek él szegénységben, a többségük szülei nem veszélyezteti az életüket felelőtlenül, és körülményeihez képest igyekszik gondoskodni róluk. Legalábbis ezt remélem az alapján, amit tapasztaltam.
„Magának van gyermeke? Ha van, Isten áldja” – milyen sokszor hallom ezt a mondatot, amikor „a szegények közé” megyünk. Mi, városiak, viszonylagos jólétben élők, gépkocsival, aktatáskával, kütyükkel. "Terepezünk". Behívnak a házukba, de óvatosak, gyanakvóak, és ha városiak, középosztálybeliek maradunk odabent is, nincs esély a kommunikációra.
A gyermek – akár ott téblábol, akár kint hancúrozik – élete, egészsége, növekedése, gyarapodása, áldása mint közösen vallott érték hozza közel egymáshoz a jelenlevőket. Egy mesterségesen, anyagi és társadalmi helyzet mentén megosztott világ "szegény" és "gazdag" képviselőit. Akkor is ez a közös érték alapozhatja meg a bizalmat, ha éppen pont arról beszélgetünk, milyen fogamzásgátlási módszerek léteznek, mi lenne adott esetben a legmegfelelőbb, és milyen érvek szólnak amellett, hogy az illető anya is alkalmazza őket.
Fogamzásgátlás és oktatás
Ez a két kulcsszó dominál a nemzetközi ajánlásokban a szegény vagy fejlődő országokban élő nőkre vonatkozóan. A szegénység mókuskerekéből való kitörés képlete eszerint az, hogy megfelelő oktatásban kell részesíteni a gyerekeket, megakadályozni a korai (gyerek-)házasságokat, tinédzserkori teherbe esést a fogamzásgátló módszerek népszerűsítésével, hozzáférhetővé, sőt lehetőleg ingyenessé kell tenni a szegények számára a fogamzásgátlást. Ezáltal javul a népesség egészségügyi állapota, több szülői figyelem és támogatás jut kevesebb gyerekre, akik, ha felnőnek, remélhetőleg a középiskola és az egyetem elvégzése után, ugyanezt a példát fogják követni családalapításkor.
A fogamzásgátlás segíti a gazdasági fejlődést, és az ezt célzó programokba fektetett összeg legalább négyszeresen megtérül azáltal, hogy csökkennek az egészségügyi és szociális kiadások, érvel az ENSZ Népesedési Alapja által kiadott jelentés.
A Világbank szerint évi 51 millió nem kívánt terhesség fordul elő a fejlődő országokban a fogamzásgátlás elmaradása miatt; ezekben az országokban nagyon magas a gyermekhalandóság is. Évente 350 ezer nő veszíti életét szülés közben vagy az utólagos komplikációk következtében, 68 ezren pedig abortusz miatt. Ha annak a 137 millió nőnek, aki jelenleg nem fér hozzá semmilyen fogamzásgátló módszerhez, mégis hozzáférést biztosítanának, 25-35 százalékkal lehetne csökkenteni a gyermekhalandóságot. A Világbank ezért minden kormányt arra biztat, tegye lehetővé a fogamzásgátló módszerekkel való megismerkedést a társadalom minden rétege számára, nőknek és férfiaknak egyaránt, és biztosítson könnyített hozzáférést a fogamzásgátlással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Románia nem Afrika, itt mindenki tudja, mi az óvszer, sőt, inkább csökkenő demográfiai mutatóink miatt kéne aggódnunk – szólhat a laikus és tájékozatlan vélemény. Kelet-Közép-Európa országaiban azonban a világon a legmagasabb az abortuszok aránya. Az EU-ban Romániában végzik a legtöbb abortuszt; a Nevelés a Fogamzásgátlásról és Szexualitásról Társaság (SECS)adatai szerint míg egy romániai nő átlagosan 3-szor esik át abortuszon élete során, Nyugaton ez az átlag 1 körül mozog, de inkább alatta.
>> Abortuszok számára vonatkozó adatok a Pro Vita keresztény egyesület honlapján >>
A nemzetközi média is sokkoló sztoriként tálalta, hogy Romániában 22 millió abortuszt végeztek 1958 és 2008 között, azaz többet, mint amennyi az ország lakossága. Ehhez természetesen hozzájárult 1989 előtt Ceausescu fogamzásgátlókra vonatkozó tilalma is. A terhességmegszakítások száma a kilencvenes években egy darabig akár a tripláját is elérte a szülések számának – az utóbbi években fokozatos csökkenés volt tapasztalható.
2009-es adat szerint Romániában 1000 élveszülésre 520 abortusz jutott, 2008-ban 576, 2007-ben 639.
Abortuszok: Kovászna megye az élvonalban
A csökkenő tendenciára Már Erzsébet kézdivásárhelyi nőgyógyász, szülészorvos is felhívja a figyelmet; a városban egyébként 2010-ben 590 abortuszt végeztek kérésre, és 560 szülés volt, ez azt jelenti, 1000 szülésre 1053 abortusz jut.
Ez az arány riasztóan magasabb, mint az országos átlag. Viszont Kovászna megyében még ennél is magasabb az abortuszok aránya, legalábbis 2008-ban 1000 szülésre 1270 abortusz jutott, ezzel az ország legkisebb megyéje az első helyen állt az abortuszlistában.
2008-ban a következő megyékben haladta meg az abortuszok száma a szülések számát: Arges, Brăila, Kovászna, Ialomiţa és Bukarest. A legkevesebb abortuszt Szilágy megyében végezték: itt ezer szülésre mindössze 147 abortusz jutott.
Hogy még mindig az abortusz a leggyakrabban alkalmazott fogamzásgátlási módszer Romániában, az annak tudható be, hogy 1989 után sem sikerült megfelelő családtervezési és népesedési politikát kidolgozni. Beszédes adat, hogy a nőknek csak 34 százaléka használ modern fogamzásgátló módszert Romániában. Ennek legfőbb oka még mindig az, hogy a vidéki és szegényebb településeken élők nem jutnak hozzá a megfelelő információhoz.
Ezért is roppant jelentős a SERA programja Romániában: a megyei szociális és gyermekvédelmi hatóságokkal együttműködve igyekeznek a hátrányos helyzetű, gyermeküket elhagyó, sokgyerekes, szegény, fiatalkorú, és/vagy több fogyatékkal élő gyereket szülő anyák körében népszerűsíteni a fogamzásgátló módszereket.
Az elsődleges cél: megelőzni a gyermekelhagyást
A SERA 2003-ban kezdte el Romániában terhességmegelőzési programját – közölte a Transindex kérdésére Bogdan Pavel programkoordinátor. A cél a kórházban hagyott újszülöttek számának csökkentése volt; mint arról egy korábbi riportunkban beszámoltunk, a kórházban elhagyott gyerekek egy részét sikerül ugyan visszavinni a családjába, ám legtöbb esetben állami gondozásba kerülnek, vagy esetleg egy arra alkalmas rokonnál helyezik el őket. A tavalyi riport majdnem minden alanya egyébként azóta fogamzásgátlót használ.
Amióta a SERA programja működik, sikerült ily módon visszaszorítani a gyermekvédelmi rendszerbe bekerülő gyermekek számát. Bogdan Pavel nem tud még egy olyan szervezetről, amely hasonló programot működtetne. A SERA-t a Care France franciaországi szervezet támogatja anyagilag.
A SERA 21 romániai megyében működteti a programot, azaz a fél országban. A lefedett megyék: Tulcea, Argeş, Beszterce-Naszód, Galac, Szilágy, Szatmár, Kolozs, Bákó, Bihar, Botoşani, Konstanca, Vaslui, Iaşi, Suceava, Neamţ, Prahova, Kovászna, Hargita, Buzău, Dâmboviţa és Máramaros. Áprilisi statisztikájuk szerint eddig több mint 20 ezer nőnek biztosítottak ingyenes tanácsadást, és több mint 12 ezer nő vett igénybe valamely általuk ingyenesen biztosított fogamzásgátló módszert.
Bogdan Pavel szerint jelenleg a családtervezés terén a legnagyobb probléma, hogy a szükséges fogamzásgátló eszközöket – spirálok, tabletták, injekciók stb. – már nem biztosítja ingyenesen az állam Romániában. Emiatt a program további működése érdekében a SERA fizeti az összes felhasznált fogamzásgátlót.
A programot egy-egy megyében elvileg másfél évig finanszírozza a SERA – Kovászna megye az egyetlen, ahol 2011. végéig hosszabbították meg a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatósággal kötött szerződést. Kovászna megyei munkatársaik, Rákos Zsolt szociális munkás és Marcela Izbăşoiu asszisztensnő a program kezdete, 2009. szeptembere óta 620 nőnek nyújtott tanácsadást, közülük 343-an kezdtek el ingyenesen használni különböző fogamzásgátló módszereket. A program működése óta a megyében a következőképpen alakult az elhagyott gyerekek száma: 2007-ben 47, 2008-ban 48, 2009-ben 50, 2010-ben 35, 2011-ben eddig 32 eset volt.
A hosszú távú eredmények érdekében azonban az egészségügyi minisztériumnak biztosítania kellene az ingyenes fogamzásgátló eszközöket. A családtervező irodákkal korábban szoros együttműködésben dolgozó SERA-sok azonban most már nagyrészt adományokra és saját magukra vannak utalva. „Nem lehet eléggé megköszönni a SERA-nak, hogy biztosítja a munkánk anyagi és eszközfeltételeit, és azoknak a nőgyógyászoknak, akik ingyen ellátják az általunk beprogramált nőket” – hangsúlyozta Rákos Zsolt. Sepsiszentgyörgyön Ruszi Csilla és Carmen Stoica, Kézdivásárhelyen Már Erzsébet és Baka Tünde, Baróton Huszár Hajnalka, Kovásznán Petre Condrea, Bodzafordulón Vasile Iliuţa segít orvosként a programban.
A száguldó szocmunkások
Rákos Zsolt a SERA-tól kapott autóval havi átlag 4100 km-t tesz meg – egy-egy eset végigkövetése, a konzultációtól a nőgyógyászati vizsgálatig és utólagos monitorizálásig akár 10 vagy még több kiszállást is feltételez ugyanarra a helyszínre, ugyanahhoz a személyhez. A megye minden sarkába el kell jutni, olyan falvakba is, ahol nincs aszfaltút – sőt, oda kell a leggyakrabban menni.
Amint tavalyi riportunkban is írtuk, a romániai szociális munkások túlterheltek, nagy esetszámmal dolgoznak, több területet is lefednek. Rákos Zsolt az igazgatóságnál azokért a gyerekekért felel, akiket rokonoknál helyeznek el, amellett, hogy a SERA programját működteti. A SERA-s kocsival szokott utazni Sibianu Adél is, aki a kórházban elhagyott gyerekeken kívül az utcagyerekekért, valamint a bántalmazásos esetekért felel.
Célcsoportjuk tehát részben megegyezik, hiszen mindegyik anya, akinek gyerekotthonba vagy nevelőszülőhöz került a gyereke, érdekelt lehet abban, hogy megelőzzön egy újabb nem kívánt terhességet.
„Legalább tízen kellene dolgozzunk csak a fogamzásgátlás projekten, hogy igazán hatékony legyen” – véli Zsolt. El kellene jutni minden településre, többször visszajárni, a polgármesteri hivatalokban kapcsolatembert találni (ez lehet a helyi szociális munkás, de van, ahol a jegyző, a családorvos vagy az egészségügyi mediátor), segítségükkel beazonosítani azokat a nőket, akiknek szükségük lehet felvilágosításra, külön elbeszélgetni mindegyikükkel.
Az önkormányzatoknak is érdeke, hogy minél kevesebb nem kívánt terhesség, illetve potenciális elhagyott gyerek legyen a faluban, mert minden hozzájuk tartozó, állami gondozásba került gyerek ellátása éves anyagi költségének, azaz 7789 lejnek ki kell fizetniük a 25%-át a megyei gyermekvédelmi igazgatóságnak.
A SERA programjának lényege, hogy valóban hozzáférhetővé teszi az igénylőknek az egészségügyi szolgáltatásokat. Ez nem abban merül ki, hogy kiosztanak néhány pirulát meg óvszert, főleg hogy inkább a spirál meg az injekció „van divatban”. A tájékoztatás után meg kell szervezni a következő találkozót; a klienst el kell vinni nőgyógyászhoz; ha valamilyen betegsége van, előbb kikezelik, majd kezelés után ismét vissza kell vinni vizsgálatra; tucatnyi út, és akár fél év is beletelhet, míg egy-egy nehezebb esetnél sikerül például a spirál beültetése. Mindez ingyenesen, hiszen általában olyan nőkről van szó, akik nem tudnák kifizetni a költségeket. Teljesen személyre szabott szociális szolgáltatás ez, ami rendkívül idő- és erőforrásigényes.
A francia támogatók idén Romániába látogattak, és leginkább azon voltak megdöbbenve, milyen kevés a nőgyógyász, és hogy nem lehet kapni – sokszor pénzért sem – fogamzásgátló eszközöket. Március óta például az országban egyáltalán nem árusítanak hormoninjekciót, ami vissza fog hatni a nem kívánt terhességek számára is, mivel pl. Kovászna megyében több zónában is az injekciót választották sokan a SERA programja keretében, és egy részük nem akar áttérni más módszerre, magyarázta Zsolt.
A SERA autója és offroados versenyzőket is megszégyenítő sofőrje a megye olyan zugaiba vitt el, ahol korábban soha nem jártam, és nem is tudtam, hogy létezik. Olyan nőkkel – asszonyokkal, nagymamákkal és kislányokkal – találkoztam, akiknek soha nem volt biztos a holnapi megélhetés, akik csak néhány évet jártak iskolába, akiknek a lakásában nincs vezetékes víz, gáztűzhely, fürdőszoba, központi fűtés vagy hűtőszekrény. Nem is férne, hiszen sokadmagukkal laknak egyetlen szobában.
Vallás, szegénység és fogamzásgátlás
Sok az éhes száj, nem hiányzik még egy, de ha már az Isten adta, elvetetni nem szabad – vallják a vallásos roma nők szinte egyöntetűen. Bár a fogamzásgátlást egyes egyházak bűnnek nevezik, és híveiknek megtiltják, egyre több nő van, aki – ha kell, titokban, a férje és szomszédai tudta nélkül – kikéri a szakemberek tanácsát, és alkalmazni kezdi valamelyik módszert.
A 14 gyermekes O., aki a nőgyógyásznál sorban állva még gyorsan átszalad a másik épületszárny ablakához, hogy megnézze újszülött gyermekét, harmincvalahány évesen már nagymama. Elég, hogyne lenne elég a 14 gyerek – nevet, habár elég nehezen adta be a derekát: fél a paptól. „A magzatot megölni bűn. Én nem is tenném soha. De a papunk azt mondja, injekciót se adassunk, mert ha Isten úgy rendeli, hogy meg kell foganjon és meg kell szülessen egy gyerek, annak nem szabad elleneszegülni.” Tőle már vettek el gyermeket, a rossz lakhatási feltételek miatt. Vissza szeretné venni őket, hogy együtt legyen az egész család, nem tudja, hogyan, de hátha az Isten megsegíti.
17 éves falustársa nemrég szülte harmadik gyermekét. Határozottan nyilatkozik: férjét is rábeszélte, és az beleegyezett, hogy spirált helyezzenek be az asszonykának.
Sokat nyom a latban a férjek meggyőzésénél, hogy nem sterilizálásról van szó, nem egy végleges állapotról, ha majd később még akarnak gyereket, még vállalhatnak, ha úgy állnak anyagilag.
Azoknak a falvaknak a központjába, ahol a neoprotestáns egyházak elöljáróinak nagy befolyásuk van, a SERA autója már be sem megy. Ám a szociális munkások minden eszközzel segítik a saját életéről, testéről a döntést meghozó nőt. A konfliktust elkerülendő, „összekötőkön” keresztül üzennek egymásnak és beszélnek meg találkát a falu szélén azzal a nővel, akit nőgyógyászhoz visznek. Ritka eset, hogy az illetőnek van telefonja, amin keresztül közvetlenül lehet vele kommunikálni. „Nagyon sok olyan kliensünk van, akivel rendszeresen így találkozunk, hogy a szomszédai, a közösség ne tudjon az egészről” – mesélte Zsolt.
A prédikátoroknak nagy a befolyása, főleg az írni-olvasni nem tudó falusi asszonyok körében. Egy 16 gyermekes anya az elején beleegyezett, hogy „megcsináltatja”; legutolsó két gyerekét majdnem elvesztette, és őt is nagyon megsínylette a sok szülés. Végül mégis elállt szándékától, feltehetően a férje és a pap rábeszélésére.
Ám olyan falusi magyar asszony is van, akinél nem a vallási indokok, hanem egyszerűen a férj zsarnoki döntése hiúsítaná meg a beavatkozást. Mint egy olyan esetben is, amikor a családfő csak arról tudott, hogy fogyatékkal élő lányának ültetnek be spirált, és a felesége csak kísérő.
Zsoltéknak tavaly óta számtalan új esetük van. Például egy egyedülálló, városi, kétgyermekes anyáé, akire a kórház hívta fel a figyelmüket, hogy „nem tudja nevelni a gyerekeit”, és ajánlják, hogy vegyék állami gondozásba a kicsiket.
Ám amikor mélyebben megismerték az esetet, kiderült, egy többszörösen bántalmazott, emiatt depresszióban szenvedő nőről van szó. Élete során ötnél több abortuszon esett át; most a SERA szolgáltatását igénybe véve fogamzásgátlót használ. Pszichológust vittek hozzá, segítették élelmiszercsomaggal, ruhával, a depressziójából helyrejött.
Mégsincs igazi happy end. Bár egyelőre gyereknevelésin van, albérletben lakik a két gyerekkel – de hogy a gyes lejárta után mi lesz a kis családdal, nem tudni.
„Van, akin nem lehet segíteni”
A SERA-val idén a fogamzásgátlást népszerűsítő program keretében meglátogatott családoknál sok esetben úgynevezett összetett beavatkozásra lenne szükség; azaz a halmozottan problémás helyzetet összességében kellene valahogy megoldani, nem egy-egy részproblémát (mint amilyen egy újabb nem kívánt teherbe esés megelőzése). Ám sajnos nincsenek integrált szociális szolgáltatások, például olyan intézmény, amely befogadna egy problémás anyát gyerekével vagy akár gyerekeivel.
A riport elején szereplő alkoholszindrómás csecsemő anyjához bennünket elkísérő közösségi rendőr szerint nincs mit tenni ezekkel a lecsúszott emberekkel, felelőtlen szülőkkel. Neki amúgy sincs semmiféle beavatkozási lehetősége: nem veheti el a gyereket, nem büntethet, nem kényszergyógykezeltethet senkit. Irodájában kitölti a megfelelő papírokat, elvégezte a munkáját. És neve elhallgatását kéri.
Anyás központ van ugyan, ám egyrészt kevés a hely – megyeszinten 20 –, másrészt a túlterhelt alkalmazottnak nem hiányzik még egy púp a hátára, amit egy alkoholista, antiszociális, esetleg mentálisan sérült felnőtt befogadása jelentene.
Ilyenkor el lehet venni a gyereket tőle (és hónapokig húzódhat a gyerek elhelyezése is, tekintettel a nevelőszülők hiányára és a családi otthonok telítettségére), és vele már nem törődik senki. Kinek lenne feladata törődnie egy lecsúszott emberrel? A különböző hatóságok tulajdonképpen tologatják ide-oda aktacsomók formájában egy ember sorsát; senki nem illetékes igazán, és mindenki megteszi a maga kötelességét, a papírok rendben vannak.
A fogamzásgátlás hozzáférhetővé tétele szükséges, de nem elégséges feltétele a helyzet javulásának. Ha belegondolunk, az történik, hogy úgy próbáljuk csökkenteni a szegények számát, hogy megelőzzük a megszületésüket.
Hogy eközben mi történik az anyával, a többi gyerekével, a mélyszegénységben élő családokkal? A kérdést a Románia szociális kiadásait tovább csökkentő – és közben új szociális kerettörvényt alkotó – döntéshozók nem biztos, hogy feltették önmaguknak.
A riportban szereplő személyek, települések nevét a személyes adatok védelme céljából nem közöljük.