2019. november 22. péntekCecília
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szex, párkapcsolat, buli, pornó – és anyaság kiskorúaknál

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2011. december 15. 17:41, utolsó frissítés: 18:44

„Mindenki fél a szüleitől. Hogy miért nem hallgatunk rájuk, amikor azt mondják, nem szabad, ez még korai? Mert nem úgy mondják el, ahogy kéne."


„Mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok, a barátom jobban megijedt, mint én. Főleg hogy apám tiltott is azelőtt tőle. Tudta, hogy együtt vagyunk, de tiltotta a kapcsolatot, mert sokkal idősebb, mint én. 15 vagyok, a barátom 18. Pedig szerintem ez nem is nagy korkülönbség. Olyan ismerősöm is van, hogy 10 éves, és 25 éves barátja van... Mondtam neki, ne foglalkozzon azzal a sráccal, de haragudt. Én is haragudtam, mikor nekem mondták.”

A kilencvenes évek elején egy hetedikesnek a szerelem és az együtt járás az esetek nagy többségében plátói kapcsolattal volt egyenlő. Ritka volt, hogy egy lány 12-14 évesen már elkezdje a nemi életet. K., aki 15 évesen gyereket vár, azt mondja: volt osztályában szerinte már egyetlen lány sem szűz, a nemi életet általában 12 évesen kezdték el.

Az utóbbi időben egyre nő a tinédzserterhességek száma Romániában. Az abszolút számok tekintetében Nagy-Britannia után Románia a második uniós ország, ahol a legtöbb tinédzser, kiskorú anyát regisztrálják, ám ha e terhességek lakosságszámhoz viszonyított arányát nézzük, Románia az első helyre kerül.

Aki iskolába jár, mindenkinek van barátja – közli tinédzser interjúalanyom, aki hamarosan szülni fog, emiatt kimaradt az iskolából. Nem középiskoláról van szó, hanem X megye Y községének általános iskolájáról.


„Vannak bulik, ahová beengednek kiskorúakat. A nagyobb fiúknak van annyi esze, hogy azért jönnek össze egy kisebb lánnyal, hogy ’engedje meg’, aztán otthagyják. Ezzel a mostani barátommal egy barátnőmön keresztül ismerkedtem meg, összejártunk, s beleszerettem. Közeledett hozzám, viccelődött, elkérte a számomat, s egyik este megkérdezte, hazakísérhet-e. Beszélgettünk, aztán hazakísért egy buliból is. Egyre komolyabb lett a kapcsolatunk, már két és fél éve, hogy együtt vagyunk. 12 és fél éves voltam, amikor összejöttünk. Nekem ő volt az első, akivel lefeküdtem, türelmes volt velem, várt, hogy felkészüljek erre. 14 éves koromban történt meg.”


Azt ajánlották: hagyja a szülészeten a babát

K. élete, amikor 4 és fél hónapos terhesen megtudta, gyereket vár, gyökeresen megváltozott. Igaz, azelőtt sem tervezte, hogy továbbtanul, mert apjának nem lett volna pénze, hogy a városban taníttassa kisebbik lányát. K. édesanyja külföldön él, még kiskorukban elhagyta a családot, új életet kezdett.

Barátja támogatja K-t, odaköltözött hozzájuk, segít az apjának, dolgoznak. A nevére veszi a gyereket, de nem házasodnak össze. K. nem akarja lekötni magát. „Aztán lehet egy olyan is, mint apuéknál, hogy valami ok miatt el kell válni. Ezért nem akarok férjhez menni hozzá.”

„Eddig is egyik napról a másikra éltem. Nem terveztem, hogy hová felvételiznék, mert tudtam, az anyagiak úgysem engednék meg, hogy városra menjek iskolába. Álmaim sem voltak, hogy mi szeretnék lenni, nem terveztem semmi konkrétat, mert tudtam: úgysem lehetek az.”

<i>fotóink illusztrációk</i>fotóink illusztrációk


K. nem szégyelli a könnyeit, bizonytalanságát, hogy mit hoz a jövő, hogyan alakul majd az ő és a születendő gyerek élete. Fél a szüléstől is, szerencsére családtagjai elkísérik. Felháborodva meséli, hogy a kórházban azt tanácsolták neki: hagyja ott a babát a szülészeten. „Ha már ezt végigcsinálom, mert ugye nem lehetett elvetetni, akkor már nem hagyom ott.”

Aki hasonló helyzetbe kerül, annak azt tanácsolná: minél hamarabb forduljon a szüleihez. „Nagyon féltem elmondani apukának, de jobban tettem volna, ha elmondom hamarabb, mert lehet, a kapcsolatai révén sikerült volna egy olyan klinikára bejutni, ahol még 4 hónapos magzatot el lehet vetetni.” Most már mindegy, a baba és a mama is makkegészséges szerencsére, és várják, hogy találkozhassanak: két gyerek, egy nagy és egy kicsi, a felnőttek világában. K. egyik barátnője is nemrég szült. Meglátogatta, karjába vette a csecsemőt, és egyből „beleélte” magát az anyaságba, elképzelte, hogy az övé is ilyen lesz.





Jószándékú rossztanácsok

A rokonság egyébként nem igazán törődik azzal, hogy K. teherbe esett. „Ti csináltátok, intézzétek” – volt a reakció. De azért van, aki segít.

Két nőrokon volt az, akiket meg mert kérdezni a védekezésről. „Eleinte pirulával védekeztünk. Nem orvos írta fel, hanem a rokonom ajánlotta. De nekem attól hormonzavarom volt, ezért abbahagytam. Óvszert használtunk egy darabig, de a másik rokonom meg azt mondta, nem biztonságos azzal sem.” E tanácsok hatására a „tradicionális” megszakított közösülés módszerét kezdték alkalmazni, így történt a baj.

„Az a legjobb, ha valaki a szüleinek elmondhat mindent. Nekem nem is volt, akinek elmondjam. Apuval hogy beszélgessek ilyenekről?” A leendő nagytata most sem tanácsot ad, hanem tettekkel bizonyítja, a lánya mellé áll. Annyit mondott: nem így kellett volna, de ha már megtörtént, fogjon össze a család, és neveljék fel tisztességesen a gyereket.

K. megszakította a kapcsolatot volt osztálytársaival; két barátnője szokta néha felhívni, hogy megkérdezze, jól van-e. Sokan amiatt, hogy már nem jár hozzájuk, s nem mennek együtt bulizni, eltávolodtak tőle. K.-t bántja ez, de van, amikor amúgy sincs kedve senkivel beszélgetni. Inkább írogat a naplójába.

A nem megfelelő nevelés az oka, hogy manapság egyre több kiskamasz kezdi el a nemi életet – véli K. Ő szülőként többször leülne beszélgetni a gyerekével, hogy megnyerje a bizalmát. „Mindenki fél a szüleitől. Hogy miért nem hallgatunk rájuk, amikor azt mondják, nem szabad, ez még korai? Mert nem úgy mondják el, ahogy kéne. Nekem is elmondták, hogy még nem vagyok kifejlődve 18 éves koromig, s addig még ne. De nekem volt egy hiány az életemben, amit nem volt, aki kitöltsön. Féltem attól, hogy ha ezt nem teszem meg, el fogom veszíteni a barátomat. A barátnőim is biztattak. Mondták, hogy nem lesz baj, túl lehet élni, pedig tudtam, fájdalmas az első, de végül belementem.”

„Egy barátnőm hasonló cipőben jár, csak neki még meg lehetne csinálni az abortuszt. Nála az a gond, hogy a családja teljesen elfordult tőle, nem is akarnak hallani róla, elkergették otthonról, a lány már azon gondolkodik, jelentkezzen a gyermekvédelemnél, hogy tegyék be egy árvaházba. Mostohaapja megverte, nem jár iskolába egy ideje, mert nem tudott hazamenni a ruháiért, könyveiért” – meséli K., aki szerencsésnek mondhatja magát ilyen szempontból. „Már úgyis megtörtént a baj, akkor miért nem állnak melléje, hogy tetessék el? Az ő esetében lehetne, és még nem tud róla senki. Fél, hogy megtudják a faluban, és mindenki csúfolni fogja” – magyarázza.

Egy másik barátnőjéről is mesél, akit mindenki kurvának nevezett, „mert ő mindenkinek megengedte, aki akarta, hiába mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó”. Annak a lánynak is van már gyereke. „Már a végén bulizni sem tudott menni, mert csak füttyögtettek s ordibáltak utána. Még az internetre is fel van téve, pornóképek vannak róla.”


Pornót néznek a neten

Miért kezdik ennyire korán a nemi életet a gyerekek? K. szerint nem is a tévé, a médiából átvett minták sarkallják a fiatalokat, hanem az internetes pornó. Sokan nem is messengerezésre, információszerzésre használják az internetet, hanem pornót néznek. Természetesen a szülők semmit nem tudnak az egészről.

És nemcsak néznek. Lefényképezik magukat meztelenül, és valaki másnak az arcát rakják a képre, majd a megbuherált fotót feltöltik valamelyik közösségi oldalra. Mi célból? „Az emberek szeretik megalázni egymást, szeretnének jobbak lenni mindenkinél, megmutatni, hogy ki vagyok én, pedig lehet, közben nincs is semmijük, amire büszkék lehetnének. Engem mindig csúfoltak amiatt, hogy nincs internetem, mert nem volt rá lehetőségem, hogy beköttessük.”

Hogy találnak rá a pornóra a tinik? Tulajdonképpen kíváncsisággal kezdődik legtöbbször az egész. „Van, hogy fejből csak úgy beírok egy ilyen szót a keresőbe, valami marhaságot. S akkor kiad egy csomó mindent.”

Szexuális felvilágosítás hetedikben

Hetedikben embertanból a gyerekeknek sok mindent elmagyaráznak a menstruációról, a nemi kontaktusról, a védekezési módszerekről, a terhesség előjeleiről – a tankönyvben mindez benne van. „Voltak képek is, hogy melyik fogamzásgátlót hogy kell használni. Ijesztő dolgok is voltak: pl. hogy aktus közben két ember összeragadhat! Ez engem nagyon megijesztett. De mindenkinek a kedvence a biológia volt” – nevetett K.

A tanáruk nyomatékosan elmagyarázta azt is, hogy ha valaki közeledik hozzájuk, és nekik ez nem tetszik, hívjanak segítséget, mert „vannak perverz hajlamú emberek, akiket nem állít meg az, hogyha nemet mondunk nekik”.

„A tanár mondta, ha valami bajunk van, fordulhatunk hozzá, mert tudja, hogy a szülőkhöz nem merünk. Nyílt volt velünk nagyon. Mikor a nyári vakációban megtudtam, hogy terhes vagyok, akkor már nem volt ahogy megkeressem. De furcsa is volt utólag ráébredni, hogy miközben magyarázta, hogy mik a terhesség jelei – hányinger, szédülés, reggeli rosszullét, kívánósság, a mell megduzzadása –, én már közben terhes voltam, de semmi ilyen jelet nem tapasztaltam. Egy kicsit éreztem, hogy meghíztam, a csípőm is kiszélesedett, de nem gondoltam, hogy azért. Azóta sem volt rosszullétem.”


Félelem a kiközösítéstől

K.-t felkereste az osztályfőnöke, próbálta rávenni, fagyasszák be a tanévét, és majd folytathatja az iskolát. De a tinédzserek világában nagyon kemény normák, megbélyegzések, szabályok vannak. A „felnőtt világ” kegyetlen leképezése győztesekre és vesztesekre osztja a gyerekeket. K. azért nem akar visszamenni az iskolába, mert csúfolni fogják, és ez jelen pillanatban sokkal fontosabb tényező, mint az, hogy később, felnőttként esetleg hasznát venné a továbbtanulásnak, egy általános iskolai diplomának, netán egy érettséginek. Kis- és nagykamasznak lenni néha rémálom, és végtelenek a hetek, hónapok, csigalassúsággal telnek a tanévek, amíg elérkezik a várva várt szabadság. Persze szinte azonnal kiderül, hogy semmit nem jelent elrúgni a 18. életévet.



K. azt mondja, így is mindig kiközösítették, mert azelőtt egy másik iskolába járt. „Egy sorstársammal kénytelenek voltunk egymással barátkozni, mert mindenki más eltaszított magától. Aztán én kezdtem beilleszkedni, próbálkoztam, például segítettem nekik bizonyos tantárgyakból. Hogy barátkozzanak velem. A másik kiközösített lány viszont utolsó volt mindenből, mert a szülei nem álltak mellé. Nekem sem, de a testvérem sokat segített otthon a tanulásban” – mesélte.


Egyre több a 14-15 éves lányanya

Régen is volt olyan, hogy egy lány még iskolás korában, 16-17 évesen esett teherbe, ma azonban riasztóan sokan 14-15 évesen lesznek várandósak. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak romákról van szó, hanem magyarokról és románokról is – hangsúlyozta kérdésünkre Már Erzsébet kézdivásárhelyi nőgyógyász. Szakorvosként úgy látja, még 18 évesen is túl korai a gyermekvállalás, minimum 22-24 évesen érnek meg a nők érzelmileg a szülésre.

„A mai tinik természetesnek veszik a nemi kapcsolat korai megkezdését, teljesen más az életszemléletük, mint az idősebb generációknak. Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy ügyelnek a saját és partnereik biztonságára is közben. Ennek elsősorban a tudatlanság és az igénytelenség az oka”, vélte a szakorvos.

A fogamzásgátlási lehetőségek ismerete és biztonságos használata az illető lány, nő saját magával szembeni igényességével függ össze. Már Erzsébet szerint az a lány, aki ad magára, eljön, megkérdezi az orvost, hogy milyen módszert ajánl, vagy hogy melyik tablettát válassza. Ez nem is elsősorban attól függ, hogy az illető nő tanult-e vagy sem, hanem inkább a neveltetésétől. „Aki nem törődik saját magával, az éli az életét, s ha terhes marad, megkapartatja, és kész” – vázolta egyes páciensek hozzáállását az orvos.

„Az értékek manapság már nem a régi értékek. A tinédzsereket a hormonok és az érzések irányítják, amit kevésbé tartanak kordában, mint a korábbi generációk. De közben sajnos tudatlanok is, azt sem tudják, mit jelent egy párkapcsolat, mit jelent nőnek lenni. Lehet, a menstruációja még meg sem állapodott igazán, és már rendszeres nemi kapcsolatban él, sokszor több partnerrel is. Sajnos, rossz irányba megyünk, sem a tanárok, sem az orvosok, sem az egyház, sem a szülők nem tesznek semmit a gyermekek lelkivilágáért” – mondta az orvos, aki az egész társadalom közös felelősségére hívta fel a figyelmet a jelenség kapcsán.


Fogamzásgátlásról az iskolában

A bukaresti székhelyű SERA alapítvány az ország 21 megyéjében elsősorban sokgyerekes anyák körében, a gyerekelhagyások csökkentése érdekében népszerűsíti a fogamzásgátló módszereket. (Lásd riportunkat: Meg nem született szegények, 2011. december 5.) Kovászna megyében következő félévtől szeretnék kiterjeszteni a programot az iskolákra, illetve a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság hatáskörében működő családi házakra is.

„Már tartottunk néhány ilyen órát az osztályfőnöki óra keretében. Általában külön választjuk a fiúkat és a lányokat, egyrészt, hogy ne poénkodják el egymás között, másrészt meg így jobban megnyílnak, hiszen a szex még most is tabutéma. Csinálni csinálják, de nem beszélnek róla” – magyarázta Rákos Zsolt szociális munkás, a SERA Kovászna megyei ügyintézője.

Az órákon egyforma lapokat osztanak ki, amire a diákok névtelenül felírhatják a kérdéseiket, ezekre aztán igyekeznek kimerítően válaszolni. A fogamzásgátló módszerek közül csak az óvszert és a tablettát népszerűsítik, hiszen spirált csak olyan nők esetében ajánlott alkalmazni, akik már legalább két gyermeket szültek, ugyanígy hormoninjekciót is csak szülés után adnak.

„Azt is szoktuk hangsúlyozni, hogy minden lány, akinek már megjött a havi vérzése, évente egyszer menjen el nőgyógyászhoz, és az orvosnak őszintén mondja el, ha volt már nemi kontaktusa. Nagyon fontos lenne a rendszeres orvosi vizsgálat a nemi betegségek, többek között a méhnyakrák-megelőzés szempontjából is” – tette hozzá Rákos Zsolt.



A barátok és a net a fő információforrás

Egy sepsiszentgyörgyi egyetemi hallgató, Kedves Henrietta 2011-ben megvédett államvizsga-dolgozatának részeként kérdőíves kutatást végzett a város néhány középiskolájának diákjai körében, amelyből kiderül: a megkérdezettek mintegy fele beszélgetett el otthon a szüleivel a szexualitásról. 28%-uk mondta azt, hogy az iskolában sem kapott semmiféle jellegű szexuális felvilágosítást. Legtöbben elsősorban barátoktól, barátnőktől, az internetről vagy a párjuktól szerzik az információkat a szexualitásról.

Zágoni Imola Kovászna megyei nevelési tanfelügyelő elmondása szerint 7. és 11. osztályban biológiából tanulnak a gyerekek szaporodásbiológiát, ennek keretében zajlik a szexuális felvilágosítás. A középiskolában osztályfőnöki órák keretében esik szó a kérdésről. Létezik ugyanakkor egy opcionális tantárgy, az egészségügyi nevelés, amelynek keretében szexuális nevelés, családnevelés is helyet kap, ezt a tantárgyat azonban az ortodox egyház tiltakozása miatt nem vezették be kötelező módon az iskolákba.

Ám mi történik azokkal, akik már korábban otthagyják az oktatási rendszert (vagy az oktatási rendszer löki ki magából őket)? Ők teljesen kimaradnak a felvilágosító kampányokból, pedig ők az egyik legveszélyeztetettebb csoport, ami a korai terhességet/terhességmegszakítást illeti.

A szexuális nevelés ugyanakkor szinte teljesen hiányzik az 5-8. osztályból – a tanárok többsége nem tudja elképzelni, hogy erre szükség lenne ilyen kis korban (11-15 évesekről van szó). Pedig a gyerekek egyre korábban kezdik a szexuális életet, és ha maximum csak annyit hallanak a felnőttektől, hogy „nem szabad”, „ez bűn”, „ez tilos”, az semmit nem változtat a viselkedésükön, viszont bizalmatlanságot generál a felnőttek iránt, akiktől segítséget, megértést nem, csak szidást, esetleg büntetést kapnak.

A sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Kórházban 2010-ben 78, 2011-ben november végéig 88 kiskorú kismamát regisztráltak, aki ott szülte meg gyermekét, és ez csupán az egyik kórház a megyében. 2009-ben Romániában összesen 28 328 szülés esetében volt kiskorú az anya. A statisztikában szereplő abortuszok 11%-át ugyanebben az évben kiskorú lányokon hajtották végre: összesen 16 656-ot a Nevelés a Fogamzásgátlásról és Szexualitásról Társaság (SECS) tanulmánya szerint.



Terhes diákok az iskolában

A tanfelügyelőségek nem követik az iskolaköteles kiskorú terhesek számának alakulását, nem kapnak napirenden ilyen értelmű adatokat az iskoláktól. Ha a gyerek a tanórák 25%-áról hiányzik, akkor iskolai elhagyás (abandon scolar) esete áll fenn, ez kerül be a statisztikákba, s az indoklás a hiányzások nagy száma. A tanfelügyelőségeknek nincs különösebb lehetőségük e gyerekek segítésére, főleg ha ő nem hajlandó tovább iskolába járni.

Ha valaki kimarad 5-8. osztályban szülés miatt, van lehetősége tanulmányai folytatására, csak újra kell járnia azt a tanévet, amelyet nem fejezett be, s mi segítjük az újrabeiskolázását, alkalmazkodását – magyarázta kérdésünkre Zágoni Imola.



Az iskolát elhagyó gyereknek próbál „utánamenni” az iskola, függetlenül attól, milyen okból hagyja abba a tanulást. A diák terhességére vonatkozó adatok bizalmasak, ezért nem tudnak az érintett intézmények statisztikát készíteni a jelenség gyakoriságáról; a gyerekeknek – mint ahogy pl. bántalmazás, családon belüli erőszak esetében is – iskolapszichológus segíthet abban, hogy vissza tudjon integrálódni az iskolai-, illetve osztályközösségbe – mondta el a Transindexnek Bokor Attila roma- és speciális oktatásért felelős tanfelügyelő. Ugyanakkor van tudomásuk több esetről is, amikor a gyerek emiatt hagyja abba az iskolát; a tanfelügyelő olyan diákokról is tud, akik szülés után folytatták tanulmányaikat.

A roma diákok esetében elmondható, hogy már 14-15 éves korban, ha élettársi kapcsolatba lépnek, sajnos otthagyják az iskolát, akkor is, ha nem esnek teherbe – tette hozzá. Ennek megelőzésére például a sepsiszentgyörgyi Őrkőn, a Néri Fülöp iskola diákjainak a Caritas szervez programot, amelynek keretében családtervezési nevelést is kapnak a gyerekek.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS