2019. február 19. keddZsuzsanna
-4°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen trendek rajzolódnak ki a 2011-es népszámlálás etnikai adatsoraiból?

Horváth István 2012. február 03. 12:25, utolsó frissítés: 12:25

Növekedett az országban élő kisebbségek aránya. A magyarság térvesztése a szórványmegyékben a leglátványosabb.


Az Országos Statisztikai Hivatal által február 2.-án közölte a 2011-es népszámlálás első (ideiglenes) adatsorait. Az adatok egyáltalán nem meglepőek, hisz mind az általános népességfogyás, és ezen belül a magyarok számának a csökkenése előrelátható volt. Ezt visszaigazolták az eleddig nyilvánosságra került részeredmények is.

Az ideiglenes adatközlés birtokában néhány kérdés egyértelműben megválaszolható, az egzaktabb adatok birtokában néhány trend már vázolható. De kezdjük először azzal:


tudjuk-e pontosan mekkora Románia népessége?

A kérdés furán hathat, hisz a népszámlálásra úgy tekintünk, mint az elképzelhető legprecízebb demográfiai mérésre. Ez igaz, de az utóbbi évtized nagymértékű nemzetközi migrációjának a kontextusában kevésbé egyértelmű, hogy kik azok akiket stabil népességként regisztrálnak?



Nem áll szándékomban felsorolni az elméletileg lehetséges helyzeteket, csak pár adatot emelnék ki: 2010 végén (sajnos még nem hozzáférhetőek a 2011-es adatok) 2,77 millió román állampolgárt regisztráltak migránsként a különböző országok hatóságai. Persze a különböző országokban a migráns meghatározása eltérő.

Ebben az összesítésben azokat tekintették migránsnak, akik törvényesen egy éve vagy annál több, illetve egy évnél nagyobb tartózkodásra feljogosító vízummal éltek az adott ország területén.

Román állampolgárságú migránsok a világ országaiban 2010 végén. Az adatok forrása Világbank International Migration and Development program, Bilateral Migration Matrix adabázisRomán állampolgárságú migránsok a világ országaiban 2010 végén. Az adatok forrása Világbank International Migration and Development program, Bilateral Migration Matrix adabázis


Ám a népszámlálás során (2011 végén) regisztrált kintlévőség sokkal kisebb volt. Huzamos kint tartózkodóként 910.264, ideiglenes kint tartózkodóként 658.887 személyt, vagyis mindösszesen 1.569.151 személyt regisztráltak eltávozottként.

A fennmaradó 1,2 millió körüli személy (aki szerepel a befogadó országok statisztikájában, de nem jelenik meg kinnlevőként a népszámláláskor) egy részét valószínűleg


nem regisztrálták sehogyan

a népszámlálás során, másrészt, mint itthon tartózkodó népességet regisztrálták. Hogy hány személyt nem regisztráltak egyáltalán és hányat az itthon tartózkodó stabil népesség részeként? Nehezen megválaszolható kérdés.

A gyors értékeléseket megelőzendő: nem róható fel a bizonytalanság sem a népesség fondorlatosságának, sem a népszámlálást lebonyolító statisztikai hatóság szakmai és szervezési hiányosságainak (bár erre láthattunk pár példát). Egyszerűen arról van szó, hogy egy mobilis népességet nehéz egyértelműen beszorítani egy népszámlás egzakt nyilvántartási rendszerébe.

Az elsőként megemlítendő fontos trendváltás a kisebbségek részarányának az alakulásával kapcsolatos. Románia nem román nemzetiségű lakosságának a részaránya 1930 óta folyamatosan csökken. Ám ez a trend, úgy tűnik, megfordult. A 2002-es 10,52%-os


nem román nemzetiségű részarány 2011-re 11,41%-ra növekedett.

Ezen a trenden belül külön elemzendő a különböző etnikumok számának és számarányának az alakulása az utóbbi négy évtized során. Látható, hogy a magyarok részaránya 1977-ben 7,95% volt, 2011-re pedig 6,5%-ra csökkent. A romák részaránya ugyanebben a viszonyítási időszakban 1,05%-ról 3,25%-ra nőtt.

A magyarok utóbbi tíz éves csökkenése (2011-ben 2002-höz viszonyítva) 13,5%-os, az 1992-2002-es periódusban 11,9%-os. Míg a magyarok számbeli csökkenése enyhén felgyorsult, a romák számbeli növekedése, bár számottevő volt, enyhén lassult.

1992-2002 között a magukat romának vallók száma 33,4%-al növekedett, az utóbbi évtizedben ez a szám „csak” 15,7%-al nőtt. Mi több, az utóbbi évtized perspektívájában gyakorlatilag


a romák maradtak az egyetlen etnikum,

amely sem számban, sem részarányban nem csökkent. Az eleddig számbelileg is növekvő török népesség száma 2011-re csökkent.

Románia etnikai összetételének alakulása az utóbbi négy népszámlálás soránRománia etnikai összetételének alakulása az utóbbi négy népszámlálás során


Ha a trendeket nézzük, nagyon szembeötlő a „nem nyilatkozik” kategória alakulása. Habár az össznépességnek mindösszesen 0,31%-a került ebbe a kategóriába 2011-ben, arányuk jelentősen megnövekedett, hisz 2002-ben mindösszesen 1941 olyan személyt regisztráltak, aki nem nyilatkozott a nemzetiségéről.

Valószínűtlen, hogy ez a jelentős mértékű növekedés kizárólag identitási folyamatoknak volna betudható (például a vegyes házasságból származó gyerekek szülei nagyobb mértékben visszakoztak a gyerekeik etnikai besorolásától).

Az etnikailag be nem soroltak számának a jelentős növekedése sokkal inkább az adatregisztráció és utófeldolgozás módszertanában bekövetkezett változásoknak tudható be, például annak, hogy


nem mindig fogadták el

az otthon tartózkodó családtagnak a külföldön élő családtag/hozzátartozó nemzetiségi hovatartozására vonatkozó bejelentését. Ám ez csak egy lehetséges feltevés. A beazonosítatlan nemzetiségűek jelentős számbeli növekedéséről továbbra is lehet (és szükséges) reflektálni.

Mégy egy utolsó, trendeket reflektáló adatsor fél bele ebbe a gyors feldolgozásba: a magyar népesség területi közigazgatási vonatkozásban megnyilvánuló dinamikája. Románia össznépessége 12,2%-al csökkent az utóbbi évtizedben.


A magyarok esetében a csökkenés 13,5%-os volt.

Ám ha megyei lebontásban szemléljük, akkor látványos különbségek tapaszthatóak. Ez röviden úgy fogalmazható meg, hogy minél kisebb a magyarok lélekszáma (és részaránya) egy adott megyében a fogyás mértéke annál nagyobb. Például a Bánságban és Dél-Erdélyben látványos a különbség.

Míg az erdélyi magyarok csökkenése átlagosan 13,5%-os volt, Temes megyében 30%-os, Aradon majdnem 25%-os, Fehér és Brassó megyékben majdnem 23%-os. A magyarság átlagos csökkenési rátája alatti csökkenést regisztrált Szilágy, Szatmár, Maros, Bihar illetve az átlagnál jóval kisebb mértékű volt Kovászna és Hargita megyékben (7,54 illetve 6,31%-os).

Az erdélyi megyék összlélekszáma és a magyarok száma az utóbbi két népszámlálás során. 1: Összlakosság alakulása 2002-2011 (%) 2: Magyar népesség alakulása 2002-2011 (%) 3: A magyar népesség részaránya 2002 (%) 4: A magyar népesség részaránya 2002 (%)Az erdélyi megyék összlélekszáma és a magyarok száma az utóbbi két népszámlálás során. 1: Összlakosság alakulása 2002-2011 (%) 2: Magyar népesség alakulása 2002-2011 (%) 3: A magyar népesség részaránya 2002 (%) 4: A magyar népesség részaránya 2002 (%)


Az erdélyi megyéken belül is sajátosan alakul a magyar etnikai arány. Szilágy és Hargita megyében a magyarok fogyása kisebb mértékű volt mint a megyei átlag, tehát ezekben a megyékben a magyarok részaránya 2011-ben (2002-höz viszonyítva) javult.

Minden más megyében a magyar népesség fogyása nagyobb volt a megye lakosságának átlagos fogyásánál, tehát a megyén belüli részarányok inkább kedvezőtlenül mozdultak el. Kiemelendő Temes megye, ahol 7,46%-ról, 5,46%-ra csökkent a magyarság számaránya. Általbán a tág értelemben vett szórványmegyékben jelentős a térvesztés. Ezekhez még hozzákapcsolhatóak a köztudatban nem szórványként nyilvántartott Brassó és Kolozs megyék is.

A szerző szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docense.

Az alcímeket szerkesztés során emeltük ki.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS