2019. december 6. péntekMiklós
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Romastratégia: kényszer-házifeladat Romániának?

B. D. T. B. D. T. 2012. február 23. 13:22, utolsó frissítés: 2012. február 24. 07:46

Fosztó László segítségével elemeztük a romániai stratégiát, amelyet az EU unszolására dobtak össze és fogadtak el. Olyan is lett.


Az Európai Bizottság 2011 nyarán döntött úgy, hogy szükséges egy európai szintű, összehangolt keretstratégia a romák integrációjának előmozdítása érdekében. Ezt megelőzően Járóka Lívia fideszes EP-képviselő készített jelentést egy roma keretstratégiát javasolva. A jelentést a kérdést egyik prioritásának tekintő magyar EU-elnökség idején fogadta el az Európai Parlament.

Minden tagállamnak ki kellett dolgoznia és 2011 végéig be kellett nyújtania az Európai Bizottsághoz a saját területén élő romákat célzó stratégiát vagy integrált programcsomagot. Nem feltétlenül stratégiákat vártak, hanem olyan intézkedéseket, amelyeket több területen összehangolva léptetnének életbe az adott országban.


Románia elkészítette a „házi feladatot”

2011. december 14-én Románia parlamentjében is elfogadták a romastratégiát. Ám míg például Magyarországon következetes, már-már fárasztóan aprólékos kormányzati kommunikáció hívta fel a társadalom és az érintettek figyelmét a stratégia elfogadásának mozzanataira a közvitára bocsátástól a módosításokon át az elfogadásig, Romániában ez elmaradt. Az Országos Romaügynökség (ANR) a dokumentum szerint már 2010 novemberétől konzultációs folyamatot indított el a különböző minisztériumok, intézetek, helyi hatóságok, civil szervezetek részvételével, és 2011. augusztus 1-31. között társadalmi konzultációt tartott a szövegjavaslatról. Ám a sajtóban nem volt nyoma a romastratégiáról szóló híreknek, egyes kormányzati portálokon vagy romaszervezetek honlapjain jelent meg néhány információ csupán.



A romastratégiának ez a fajta – talán nem szándékolt, de némiképp nemtörődömségre utaló – „elhallgatása” már csak azért sem mellékes, mivel az ajánlásokban kifejezetten arra buzdították a tagállamokat: szervezzenek minél szélesebb körű társadalmi konzultációt a kérdésről, vonják be az érintetteket, a civil társadalmat, a szakértőket a kidolgozásba. Valamiféle konzultáció ugyan történt, a legnagyobb roma szervezetek – pl. a Romani Criss – fogalmaztak is meg javaslatokat, ám az egész folyamat nem kapott szélesebb nyilvánosságot.

Ennek az „elhallgatásnak” a lehetséges oka, hogy ez egy kívülről és felülről jövő kezdeményezés – magyarázta kérdésünkre Fosztó László, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet antropológus kutatója.

„Valamilyen szinten feltételül szabták, hogy a stratégia írója az akadémiai és a civil szférát bevonja a konzultációba, ez valamilyen szinten meg is történt. Ám pl. a Kisebbségkutató Intézetnél a kutatói szintre nem jutott el semmiféle megkeresés, hogy javaslatokat várnának” – mondta a romakutató, aki egyébként nagyon fontos, mindeddig példa nélküli, összeurópai erőfeszítésként értékelte a kezdeményezést, hogy államok fölötti, összehangolt stratégia készüljön, amely számonkérhető lesz a végrehajtásért felelős kormányokon.

Romániának volt egy előző romastratégiája is, amely 2002-2010 között volt érvényben. Az ország csatlakozás előtt állt, s mint ilyen, meg kellett felelnie az ún. koppenhágai kritériumoknak. Ebben benne van az is, hogy a kisebbségek védelmében kell létezzenek bizonyos szabályozások. Ahogy Romániának ratifikálnia kellett a Kisebbségi Nyelvek Chartáját, ugyanúgy külső nyomásra el kellett fogadnia a romastratégiát is – magyarázta a romakutató. Tehát az előző stratégia esetében is egy külső nyomásra létrejött vállalásról beszélhetünk; ennek a 2010-ben lejárt stratégiának az utóda lett ez a mostani.

>> Románia romastratégiája 2012-2020 román nyelven [.pdf]

>> Románia romastratégiája 2012-2020 angol nyelven [.pdf]

A romániai romastratégia a következő cselekvési területeket tekinti prioritásnak: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás, kultúra, szociális háló, közösségfejlesztés. Megjelöl ugyanakkor néhány számszerűsíthető célt is, amely alapján a stratégia sikeressége mérhető lesz, például 30%-kal növelnék 2020-ig a roma diákoknak fenntartott helyek számát az egyetemeken, 25%-kal az egészségügyi mediátorok számát, 30%-kal a kötelező osztályszámot elvégző romák arányát stb. (A különböző területeken vállalt intézkedések/célszámok ismertetésére egy következő cikkben visszatérünk.)


Kipipáltuk? Most jön a neheze

Az Európai Bizottság tavaszig kielemzi az országok által benyújtott stratégiákat, majd várhatóan közli minden országgal az elbírálás eredményét, esetleg kiegészítéseket, módosításokat kérhet. Ezzel párhuzamosan érkezhetnek független kritikák is ezekhez a stratégiákhoz. Maga az európai romastratégia az igazságügyi igazgatósághoz tartozik, ez értékeli ki az országos stratégiákat, de a végrehajtáshoz, működéshez az összes többi igazgatóság is hozzájárul, pl. hozzárendelik a regionális fejlesztési, strukturális alapokat is mint pénzforrást. Ezért is beszélnek a romastratégia esetében törvényi és pénzügyi eszközökről.

Nemrég a 34 civil szervezetet tömörítő Alianţa Civică a Romilor din România (ACRR) azt kifogásolta, nem világos a kormány miből és hogyan akarja finanszírozni a romastratégia megvalósítását. A román kormány szándéknyilatkozatán túl valódi elkötelezettséget várnának, többek közt azt, hogy megjelenjen az ország költségvetésében is, a különböző minisztériumokban ezekre a lépésekre mennyi pénzt szánnak. (2012-2015 között a román állam 234 710 000 lejt – mintegy 54 millió eurót – szánna a romastratégia megvalósítására – áll a dokumentumban, ám azt nem tudni, ebből mennyi lenne az ország saját hozzájárulása, illetve mennyit terveznek uniós forrásokból finanszírozni.)

„Elvileg minden szektoriális lépéshez az illetékes minisztériumnak kellene elkülönítenie forrásokat – magyarázta Fosztó. – Biztosítani kellene azt, hogy ha vállalták a stratégia egy elemének kivitelezését, akkor ez ne csak papíron történjék, ehhez járuljon adminisztratív kapacitás, valaki vállaljon felelősséget a kivitelezésért, és biztosítani kell, hogy helyi szinten is megvalósuljon a terv.”

A kutató veszélyfaktort lát abban, hogy Romániának nagyon alacsony az abszorbciós képessége, és az uniós források felhasználásának hirtelen „megugrása” a roma projektek esetében sem várható. „Fel kellene tunningolni az egész rendszer adminisztratív képességeit ahhoz, hogy jól működjön” – vélte.


Helyzetismeret, know-how, helyi tudás kellene

A korábbi romániai romastratégiát többen bírálták például amiatt, hogy nem lehet megfelelően kiértékelni, monitorizálni az intézkedéseket, eredményeket; nem volt leszögezve világosan, milyen mutatók alapján lehetne ezeket felmérni. A mostani stratégia sikerességéhez is elengedhetetlen lenne, hogy ismerjük a jelenlegi helyzetet a romák oktatása, munkaerőpiaci helyzete, lakáskörülményei terén.



„Elég egyenetlen, hogy melyik országban mennyit tudunk a problémáról. A politikai gyakorlat sikeressége elsősorban nem a számokon múlik. Az Európa Tanács létrehozta a létező jó gyakorlatok adatbázisát, amelyeket máshol is alkalmazni lehetne. A tudás többféle formájára lenne szükség – magyarázta Fosztó. – A strukturális adatok – azaz a gazdasági mutatók, a gyermekszegénységre, nevelőszülőkhöz került gyerekekre, sokgyermekes családokra vonatkozó adatok stb. – nagyon fontosak, de ehhez csatolni kell a know-how-t is, hogy mit fogunk csinálni, a policyket, gyakorlatokat. Egy harmadik fontos elem pedig az experimentation, azaz próbálgatni, mi fog vagy mi nem fog működni, és ehhez nagyon fontos a helyi tudás. A local konwledge a harmadik pillér a strukturális adatok és a know-how mellett. Emiatt is elengedhetetlen a helyi önkormányzatok, aktorok, NGO-k, illetve a tudományos közösség szerepvállalása.”

Az Európai Unió nyugati államai a kelet-közép-európai országokról úgy gondolják, itt sokkal súlyosabb, kezeletlenebb a helyzet, mint náluk. Magyarországon a menekültkérelmek, Romániában a Franciaországba, Olaszországba, Spanyolországba vagy Nagy-Britanniába migrálók irányították a figyelmet az itteni romák helyzetére. De mennyire összehasonlíthatók ezek az országok, lehet-e például azt mondani, hogy Romániában rosszabb a helyzet e probléma kezelése terén, mint mondjuk Magyarországon?


Magyarországon nagyobb a leszakadás, mint Romániában

„Magyarország proaktív szerepet vállalt a romastratégia kidolgozásában. Ami az országon belüli integrációs politikák alkalmazását illeti, e téren van, amiben élen jár, és van, amiben kevésbé jeleskedik. Romániában a kisebbségek rendelkeznek parlamenti képviselettel, Magyarországon ez hiányzik, ott más típusú, kisebbségi önkormányzati szerkezetben valósították meg a képviseletet. Az elkülönített egyetemi helyeket Magyarországon csak nemrég vezették be a Semmelweiss Orvostudományi Egyetemen vagy a rendőrtiszti főiskolán, ez Romániában régóta működik. Amiben viszont tényleg előbb állnak, az a szisztematikus iskolai deszegregációs programok. Az oktatási integráció eredményeit sokan vitatják, de tény, hogy egy elég szisztematikus elképzelés arra, hogyan kellene az oktatás minőségét javítani” – vázolta a két ország közti különbségeket Fosztó.

Magyarországon lakhatási deszegregációs, telepfelszámolási programok is voltak, nagy alapítványok indítottak megélhetés- és munkahelygeneráló projekteket. Szándék és tett volt tehát korábban is, ám a telepfelszámolás vagy más ilyen jószándékú kezdeményezések, politikák helyi hatása nem mindig egyértelműen vált a romák javára – hívta fel a figyelmet. Magyarországon megnőtt a romaellenesség, amit nyilván több tényező okozott, de egyik lehetett a helyi projektek előkészítetlensége is.

A tanulság az, hogy olyan politikákat kell kidolgozni és olyan lépéseket kell tenni, amelyek nem szítják a csoportközi feszültségeket, nem rontanak a közösségek közti kapcsolaton. „Ebből a szempontból talán Magyarországon rosszabb a helyzet, mint nálunk, ott a romaellenesség jobban felszínre tört. Nyilván nálunk is létezik romaellenesség, de ezt nem a jószándékú politikai kezdeményezések okozták, hiszen lakásépítési kezdeményezés például elég kevés volt” – tette hozzá.

Szlovákiában vagy Magyarországon makrószinten élesebb a leszakadás, szegregálódás, elszegényedés egyes régiókban, mint Romániában – vélte Fosztó. Észak-Kelet-Magyarországon vagy Kelet-Szlovákiában ez erőteljesen tapasztalható. Legalábbis abból ítélve, amennyi adatunk van, Romániában ilyen méretű leszakadó térségek még nem jöttek létre – magyarázta.

„Magyarországon Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a Cserehát az egyik ilyen terület, amely a lakhatást és munkahelyteremtést, az oktatási helyzet javítását célzó kutatási és közpolitikai projektek egyik terepe. Ott a falvak nagy részében a roma lakosság került többségbe, és egy ilyen zárt térségben ez elég nagy problémát jelent a helyi embereknek: az infrastruktúra nem fejlődik, nem jönnek befektetések. Önmagától ez nem fog megváltozni. Romániában regionálisan a szegénység és a roma lakosság nem kötődik ennyire egy mikrorégióhoz.”

Romániában, például Kovászna megyében is vannak olyan kistérségek, ahol eléggé koncentrálódik a szegénység, és a roma népesség aránya is nagy: Előpatak-Árapatak-Hete, Erdővidék-Brassó határa. Ezekre mindenképp oda kell figyelni, mert az elszegényedés a konliktusok forrásává is válhat – mutatott rá Fosztó. „Ám Szlovákiában több száz ilyen településről van szó, és Magyarországon is jóval nagyobb területekről. Ott a nagyvárosoktól való távolság is nagyobb, azok a régiók elszigeteltebbek, ezért mondom, ott súlyosabb a helyzet” – tette hozzá.


Helyi részvétel nélkül nem fog menni

A stratégia helyi kezdeményezőcsoportok létrehozását szorgalmazza, illetve helyi „roma szakértők” alkalmazását a polgármesteri hivatalokban – ezek lennének hivatottak a helyi igényeket felmérve egy helyi akciótervet készíteni. Ám egy olyan településen, ahol szinte teljesen hiányzik a helyi roma értelmiség, könnyen kimaradhat a roma lakosság az őket érintő érdemi megbeszélésekből, döntésekből. Mi a garancia, hogy a közösség hangja valóban elér a kezdeményezőcsoportig, és valóban figyelembe veszik érdekeiket, igényeiket?

„A fejlesztési projektek dogmája, hogy a helyiek részvételén kell alapuljanak. Hogy kívülről jön valaki, és úgymond elkezdi fejleszteni a közösséget, az kizárt, hogy sikeres lesz. Nem arról kellene szóljon a helyi kezdeményezőcsoport, hogy egy embert jól kiképeznek és az majd irányítja a dolgokat, hanem valamilyen szinten belülről kellene erjeszteni az igényt.

Egy helyi kezdeményezőcsoport a fejlesztési szakirodalom szerint lehet akár egy helyi focicsapat, egy kisvállalkozáshoz vagy akár egy egyházhoz kapcsolódó csoportosulás, dalárda – egy csoport, amely társadalmi tőkét tud termelni” – mondta Fosztó.

A helyi kezdeményezőcsoport létrehozása pont ezért nem adminisztratív kötelezettség kellene legyen, ami kimerül abban, hogy a polgármestert utasítják erre, s ő gyorsan összeverbuvál/kinevez egy kezdeményezőcsoportot. „Fontos, hogy a tagok ne adminisztratív kötelezettségként fogják fel szerepüket; interiorizálniuk kell a fejlesztési célokat, hogy ne a fejük fölött zajló fejlesztés menjen végbe, mert akkor az nem hoz reális változást” – magyarázta a kutató.

Mi történik, ha nem indul be magától ez a folyamat? Annak sajnos elég nagy a valószínűsége, hogy el se jut egy-egy faluba a romastratégia híre, főleg hogy a média sem tematizálja a kérdést. Az antropológus szerint ha helyileg egy polgármester nem látja be a kezdeményezés fontosságát, nagyon nehéz kívülről generálni bármit is.

„Pénzzel ugyan érdekeltté lehet tenni, ha a kormány erre külön keretet ad, s akkor gyorsan csinál egy ’romaprojektet’, ami viszont nem feltétlenül hoz változást helyi szinten. Hosszú tudatosítási folyamatra van szükség, a monitorizálási rendszernek arra kell irányulnia, hogy azonosítsa az anomáliákat már a projektek lefutása előtt, vagy menet közben is tudja ezeket jelölni és kiértékelni. Így lehet kiszűrni azokat az eseteket, hogy mondjuk egy szegénység elleni projektbe nem vonják be a romákat, olyan alapon, hogy úgysem tudnak a romastratégiáról, de lehívják rá a pénzt. El lehet képzelni ilyen visszaéléseket, nem kell nagy fantázia hozzá. Pont ezért folyamatos felügyelet, monitorozás, kiértékelés kell.”


Megtanítják őket, hogy legyenek toleránsak?

Nagyon sok múlhat egy-egy településen a szociális vagy oktatási területtel foglalkozó, önkormányzatnál dolgozó személyeken, pedagógusokon. Erre való tekintettel került be a romastratégiába több, közalkalmazottakat célzó továbbképző terve is, a közvélemény számára előírt „érzékenyítő kampányok” mellett (emberi jogokról, diszkriminációról, romák kultúrájáról és történelméről stb.)

Ám a helyi adminisztráció, intézményrendszer Romániában túlterhelt, észszerűtlenül megszervezett, alulfizetett. Nehéz lehet pl. rávenni egy polgármesteri hivatalban dolgozó személyt, hogy továbbképzőre járjon, mentalitást váltson, és esetleg másképp viszonyuljon a „romaproblémákhoz”, mint ahogy eddig tette. A közalkalmazottak kiábrándultak, fásultak, bizalmatlanok, nem érdekli őket semmi, csak nyűgöt és terhet látnak bármilyen felülről rájuk erőszakolt „reformkezdeményezésben”, mert annyi ilyen volt, hogy nem hisznek már semmilyen stratégiában. Tegyük fel, a polgármesternek felülről jön egy utasítás, hogy küldje el néhány munkatársát egy „ne gyűlöljük a cigányokat” képzésre. Hogy lehet elérni, hogy ez ne csak kirakatdolog legyen, tényleg változzon valami?

A helyi tudás, a helyismeret jelentős szerepet kell kapjon ezeken a képzéseken, nem elég, ha a szakemberek elszajkózzák a résztvevőknek a jogi, adminisztratív vagy pszichológiai alapismereteket, vagy a tolerancia fontosságáról papolnak nekik. „Ha hangúlyt fektetnek a gyakorlatorientáltságra, magas minőségű a képzés, tényleg tanul valamit az illető, és hasznát látja, akkor megváltozhat a viszonyulása” – érvelt Fosztó.

A képzéseknek kulcsszerepük lehet, hiszen a romák és a többség viszonyában is nagyon fontos a kommunikáció és a tanulás. Az sem elhanyagolandó tényező, hogy egy-egy ilyen képzésnek közös szakmai identitásfejlesztő szerepe is van. Egy önkormányzatnál ezzel a területtel foglalkozó személy bekerülhet egy szakmai csoportba, ahol hozzá hasonló szakemberekkel oszthatja meg tapasztalatait, vagy tanácsot kérhet társaitól.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS