Milliárd dolláros kérdés: mire cseréljük le a MIG-21-eseket?
Sipos Zoltán 2012. március 09. 11:26, utolsó frissítés: 11:262015-re az utolsó MIG-ből is kiállítási tárgy lesz. A román kormánynak muszáj lesz vadászgépet vásárolnia, akkor is, ha egy vasa sincs rá.
Mint üveges tótnak a hanyatt esés, úgy hiányozhat a jelenlegi gazdasági helyzetben a vadászgép-flotta lecserélése az ország vezetésének, azonban nincs mese: idén el kell dönteni, milyen többfeladatú vadászgép váltja a MIG-21 LanceReket, és rövid időn belül meg is kell vásárolni azokat.
A román légierő 1962-ben állította hadrendbe az első MIG-21-eseket. A vietnami háború legendás vadászgépe mára muzeális darabbá vált: jelenleg leginkább gyűjtemények és tehetős magánszemélyek vásárolják a megmaradt üzemképes példányokat, körülbelül 100 ezer dollárért.
Rettegett vadászgépből viccfegyver
Míg a hatvanas évektől 50 ország használta, ma már csak Kubában, Etiópiában, Szíriában, Ugandában, Észak-Koreában és hasonló harmadik világbeli országok haderejében találkozhatunk MIG-21-esekkel – NATO-tagországok közül egyedül Bulgáriában áll még hadrendben a típus.
A román légierő MIG-21-esei hadrendből való kivonását a kilencvenes években egy alapos korszerűsítéssel odázták el, mely révén fogadni tudják a NATO-fegyverzetet, és korszerű avionikai berendezésekkel kommunikálni is tudnak a többi NATO-repülőgéppel. A vadászgépek élettartama azonban hamarosan lejár, cseréjük időszerű.
Alkatrész-cserebere, gyakorlatlan pilóták
Bár államtitoknak számít, hogy a román légierő 49 MIG-21-ese közül hány üzemképes, sejteni lehet, hogy a katonai repülőtereken parkoló vadászgépek csak egészen kis hányada hadrafogható – a többi gépet egyszerűen cserealkatrésznek használják.
A folyamatos meghibásodások mellett a pilóták éves repült ideje is tragikus: míg a NATO-standard évi 180-200 repült óra, addig egyes kezdő pilóták Romániában 10-20 órákat repülnek. Nem csoda, hogy egymást érik a repülőbalesetek.
2015-ben biztosan véget ér a MIG-korszak: ekkor ugyanis az utolsó vadászgép üzemideje is lejár. Az üzemidőt meghosszabbítani csak egy költséges, 1 millió euróba kerülő nagyjavítással lehet, enélkül a megmaradt román MIG-21-esek legfeljebb kiállítási tárgyak lehetnek.
Évek óta fel-felbukkan politikai nyilatkozatokban az új vadászgépek beszerzése: szó volt az amerikai F-16-osról (úgy tűnik, ez a típus Băsescu kedvence), de felmerült még a svéd Saab Gripen, az Eurofighter Typhoon valamint a francia Mirage is.
Mennyibe kerülnének az új vadászgépek?
Nehéz megbecsülni, egyik-másik típus pontosan mennyi pénzbe kerülne: az F-16-os egy régebbi változatának (A/B) “listaára” 25, a Gripen 20, az Eurofighter 60, a Mirage pedig 40 millió dollár.
Persze ez csak irányár – a vadászgépek mellett a személyzet kiképzésével, a különféle fegyverzeti és földi rendszerek beszerzési árával, az üzemben tartás költségeivel is számolni kell. Gyakran a drágább repülőgép alacsony üzemben tartási költségei miatt hosszú távon a legolcsóbb.
A szerződés ráadásul sok esetben ún. offset-megállapodást is tartalmaz: ez esetben az eladó cég vagy kormányzat kötelezi magát arra, hogy a vásárló államtól bizonyos terméket megvásároljon, vagy egy adott értékű befektetést eszközöljön.
A vásárlás politikai vonzata sem elhanyagolható: gyakran előfordul, hogy a gyártó ország “baráti” áron vagy előnyös finanszírozási ajánlattal ad el fegyvert a szövetségesének, míg más országok csak magasabb áron, vagy egyáltalán nem férhetnek hozzá az adott eszközhöz.
A légierőnek egy vasa sincs
A román hadsereg rendelkezésére álló pénzforrásokat tekintve nagyjából mindegy, mennyibe kerülnek a különféle vadászgép-típusok: a jelenlegi válságköltségvetésből sem az olcsóbb, sem pedig a drágább repülőket nem lennének képesek megvásárolni és fenntartani.
Bár a NATO-csatlakozás idején Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy a GDP 2,38 százalékát védelmi kiadásokra fordítja, a Védelmi Minisztérium néhány éve a GDP kevesebb, mint 1 százalékából, 5,1 milliárd lejből (kb. 1,5 milliárd USD) gazdálkodik.
Tanácstalan a Legfelsőbb Védelmi Tanács
A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén tavaly decemberben volt napirenden a vadászrepülő-beszerzés, azonban anyagi okok miatt nem sikerült dűlőre jutni.
Hivatalosan jelenleg semmilyen tárgyalás nem folyik ezügyben – a CSAT 2010. márciusában hagyta jóvá a Védelmi Minisztérium 24 használt F-16-os (Block 25) megvásárlásáról szóló tervét. Az amerikai kormány által kért 1,3 milliárd dolláros beszerzési ár első, 750 millió dolláros részletét azonban a kormány nem tudta honorálni, ezért az ajánlat 2010 augusztusában lejárt.
Több ajánlat érkezett
Az ajánlat egyébként 24 használt, de teljesen felújított és felszerelt F-16-osra vonatkozott. A csomag részeként az amerikai fél 3-5 évig műszaki és logisztikai segítséget nyújtott volna, továbbá vállalták volna a személyzet kiképzését, a gépek szállítását, a földi infrastruktúra átalakítását, az adminisztratív költségeket. Ezen felül a légierő fegyverzetet és lőszert is kapott volna.
A SAAB igen jól hangzó ajánlatot tett: 24 többfeladatú Gripen vadászgépet adott volna 1 milliárd dollárért. A szerződéssel egy 100 százalékos offset-program járt volna, tehát a svéd állam 1 milliárd dollár értékben eszközölt volna befektetéseket Romániában. A svédek ezen kívül kedvező finanszírozási ajánlatot is tettek, illetve lehetőség lett volna lízingelni a Gripeneket. Az ajánlat hátránya, hogy a fegyverzetet külön kellett volna megvásárolni.
Az idő azért sürget, mert egy ilyen méretű vadászgép-beszerzés nem megy egyik napról a másikra: a tárgyalások, a típus kiválasztása, a szerződés aláírása, a pilóták és a földi személyzet kiképzése, a repülőterek átalakítása az új típus fogadására mind időigényes műveletek.
A háttérben folynak a tárgyalások?
Legutóbb a Wikileaks által közzétett Stratfor e-mailekben volt szó arról, hogy Csehország próbál meggyőzni néhány közép-európai országot – többek között Romániát – F-16-osok közös vásárlására, azt remélve, hogy így jelentős árengedményt lehet majd kicsikarni. Az e-mail szerint így a pilóták kiképzésén és a javítási költségeken is spórolni lehetne.
Sokatmondó elszólása volt Gabriel Oprea védelmi miniszternek az Ungureanu-kormány beiktatását megelőző bizottsági meghallgatáson: gyakorlatilag pénzt kért arra, hogy a pilóták F-16-os kiképzését meg lehessen kezdeni. Mint egy blogger rámutatott, ez azt jelenti, hogy egyrészt a hadsereg már döntött a típust illetően, valószínűleg már a szerződés is alá van írva, és a gépek hamarosan érkeznek: másképp értelmetlen elkezdeni a pilóták kiképzését.
Tényleg fontos ez?
Jogosan merül fel a kérdés: valóban annyira sürgető dollármilliárdos nagyságrendű összegért vadászgépeket vásárolni? Nem lehetne ezt a pénzt oktatásra, egészségügyre vagy éppen autópályára költeni?
A válasz: nem. Illetve lehet élni vadászrepülőgépek vagy akár légierő nélkül – például Puerto Rico, a Fidzsi-szigetek vagy Szamoa nagyon jól elvan légierő nélkül, mint ahogy Andorra, Lichtenstein és a Vatikán sem panaszkodik.
Azonban az a NATO-tagország Románia, mely egyszersmind a Fekete-tenger térségének meghatározó hatalma szeretne lenni, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne legyen képes biztosítani a saját légtere feletti folyamatos ellenőrzést.
Bár napjainkban Romániát nem éri katonai fenyegetés, nem szükségszerű, hogy ez mindig így is maradjon – az orosz befolyás alatt álló Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal sem éppen feszültségmentes a viszony.
Arról nem is beszélve, hogy a NATO-csatlakozáskor az ország ígéretet tett arra, hogy folyamatosan 48 NATO-kompatibilis vadászgéppel rendelkezik majd. A NATO-ban – mely úgy működik, hogy a tagországok összedobják a fegyveres erőiket – nem néznék jó szemmel azt, hogy egy tagország ilyen módon “potyázik”.
A NATO keretein belül persze van lehetőség arra, hogy egy tagország légtér-ellenőrzését valamely más NATO-tagország lássa el. Ez azonban szintén nem olcsó, ugyanakkor pedig kész politikai öngyilkosság: melyik román politikus vállalja azt a bejelentést, hogy Románia légterében például magyar vadászgépek járőröznek majd?