2019. december 7. szombatAmbrus
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tűzoltás és stratégiai vízió hiánya: egészségügyi mediátorok Romániában

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2012. május 18. 14:58, utolsó frissítés: 15:00

Az előző kormány által decemberben elfogadott romastratégia 2020-ig 25%-kal növelné a mediátorok arányát. Ám, hogy most hányan vannak, és pontosan hányra lenne szükség, senki nem tudja.


Javítana a roma etnikumú román állampolgárok egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésén az előző román kormány által 2011. december 14-én rendeletként elfogadott, a 2012-2020 közötti időszakra vonatkozó romastratégia. A dokumentumban az egyik fontos cselekvési terület az egészségügy.

Az Európai Bizottsághoz kiértékelésre benyújtott dokumentumban Románia konkrét vállalása, hogy 2020-ig 25%-kal növelné a roma közösségekben működő egészségügyi mediátorok számát a 2011-es 450-hez képest, és létrehozna egy őket koordináló adminisztratív szervet az egészségügyi minisztériumon belül.

Előző cikkünkben a romániai stratégiáról megállapítottuk, az EU unszolására dobták össze és fogadták el: olyan is lett. Most megnéztük közelebbről, a jó gyakorlatnak minősített mediátorprogram milyen múltra tekint vissza, és mi a lehetséges jövője.

>> Romastratégia: kényszer-házifeladat Romániának? >>


>> Románia romastratégiája 2012-2020 román nyelven [.pdf]

>> Románia romastratégiája 2012-2020 angol nyelven [.pdf]


Kik is az egészségügyi mediátorok?

Elsősorban a roma közösségek egészségügyi állapotán hivatottak javítani. „Nyilván nem arról van szó, hogy a romáknak speciális betegségei lennének. A mediátoroknak sokkal inkább az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a biztosításhoz, az ellátáshoz való hozzáférés lehetővé tételében van szerepük” – vázolja a szerepkört Fosztó László antropológus.

„A mediátor az a személy, aki átjár a világok között, aki áthidalja a kulturális különbségeket, őt az egészségügyi rendszer mint a helyiek képviselőjét és segítőjét veheti igénybe. A mediátor közreműködik a gyerekek beoltásánál, segít a terhességgondozásban, a megszületett gyerek bölcsődébe, óvodába beíratásánál. Mindenképp egy nagyon lényeges láncszem a negatív demográfiai tendencia ellenében: minden megszülető gyerek roppant fontos, aki jó, ha egészséges emberként nő fel, minőségi oktatást kap, mert így a jövő társadalmának hasznos tagjává válhat” – magyarázta Fosztó.



Olyan roma nők iratkozhatnak be mediátorképzésre, akik részesültek a kötelező iskolai oktatásban, és akiket az illető roma közösség vezetői ajánlanak erre a pozícióra; a közösség elfogadott és elismert tagjainak kell lenniük, ismerniük kell a hagyományokat, nyelvet, kultúrát, jó kommunikációs és problémamegoldó képességekkel kell rendelkezniük – áll a román egészségügyi minisztérium összefoglalójában, amelyet az idén januárban, Szkopjéban szervezett Towards Better Health for Roma című konferencián mutattak be.

A mediátorprogram gyengeségeiként Alexandra Constantinescu, az egészségügyi minisztérium tanácsadója a következőket sorolta fel (.ppt dokumentum): ideiglenes szerződésekkel alkalmazzák őket a helyi egészségügyi hatóságok a kórházakon keresztül; a kezdeti képzés nem elégséges, folyamatosan tovább kellene őket képezni különböző területeken, pl. számítógép-kezelés, pályázatírás, kommunikáció. Szupervíziójuk legtöbbször nem megfelelő, aminek eredményeképpen a mediátorok úgy érzik, alulbecsülik és hanyagolják őket.

Jelentéseiket 2006 óta az egészségügyi minisztériumnak továbbítják. Azelőtt a Romani Criss értékelte ki és összegezte ezeket, ám az állami egészségügyi rendszerben jelenleg senkinek sincs ideje vagy senkinek sem a feladata, hogy elemezze, felhasználja az adatokat és használható feed-backet adjon a mediátoroknak. Pedig olyan stratégiai jelentőségű adatokról van szó, mint az illető roma közösségben a gyerekek, terhes nők, különböző típusú szociális esetek, pl. családon belüli erőszak eseteinek száma.





A minisztérium adatai szerint a romáknak csupán 25%-a véli úgy, hogy jól informált egészségügyi kérdésekben, tehát nagyon nagy igény van az információra. Az egészségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányának oka elsősorban a betegségmegelőzésről való tudás hiánya, illetve az ellátáshoz való jognak és a hozzáférés módozatainak nem ismerete. Hiányosságai ellenére a mediátorprogram egy hatékony beavatkozási modellnek bizonyult a roma közösségekben, ezért a minisztérium felvette a romániai jó gyakorlatok listájára.

Az egészségügyi minisztérium és a helyi hatóságok jó együttműködése révén 2011-ben közel 450 egészségügyi mediátort vontak be a romák közegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosításába – jegyzi meg a minisztériumi dokumentum. 2009 júliusától a 2008/162-es kormányrendelet értelmében az egészségügyi mediátorok a helyi adminisztrációhoz, a polgármesteri hivatalokhoz kerültek, ám az egészségügyi minisztériumtól kapták továbbra is a fizetésüket. Románia romastratégiájának közegészségügyi céljai: oltási, egészségi állapotfelmérési, illetve nevelési kampányok (AIDS, TBC stb.) szervezése, elsősegélynyújtás, higiénia és az egészséges táplálkozás oktatása a roma populáció számára.




Mediátorok Romániában: a kezdetek

A Romani CRISS az Éhezés Elleni és a Fejlődésért Katolikus Bizottsággal (CCFD) partnerségben 1996-ban kezdte el Romániában az egészségügyi mediátorok képzését – áll a mediátorprogramot kiértékelő, 2007-ben publikált jelentésükben (.pdf). A fő cél az volt, hogy javítsanak a kommunikáción az egészségügyben dolgozók és a roma közösség tagjai között, és olyan roma nőket képezzenek ki a feladatra, akik eredetileg legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek.

Első évben 30 nő iratkozott be, amelyből 25 végezte el a képzést. 1998-2000 között megalkották az egészségügyi mediátor működésének módszertanát, illetve a szakma munkaköri leírását. 2001-ben a Romani CRISS közvitát szervezett a romák egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) támogatásával a román parlamentben, amelyen több civil szervezet is részt vett. Itt merült fel egy minisztériumközi bizottság létrehozásának ötlete, amelynek célja a romák egészségügyi helyzetén javító stratégia kidolgozása volt. Ezután az akkori Egészségügyi és Családügyi Minisztérium, az EBESZ/ODIHR és a Romani CRISS aláírt egy megállapodást az együttműködésről. Ezzel párhuzamosan a munkaügyi minisztérium engedélyezte az „egészségügyi mediátor” szakma létrehozását, és bevezették ezt a hivatalos foglalkozások listájába.

A Romani CRISS folytatta a képzéseket, amelyekre legalább 8 osztályt elvégzett roma nők jelentkezhettek. Az egészségügyi minisztérium 2002/619. rendelete alapján a képzést elvégzőket a megyei egészségügyi igazgatóságok alkalmazták, és a Romani CRISS folyamatosan kiértékelte tevékenységüket. Ebben az időszakban a mediátorok kétharmada az egyik legfontosabb prioritásként a romák személyazonossági igazolványhiányának megoldását nevezte meg. Ha ugyanis nincs személyi, nem tud beiratkozni a családorvoshoz, és ellátást sem kap.



A mediátorok szervezete jelenleg NGO-ként működik, egy szakmai szervezetként, korábban a megyei egészségügyi igazgatóságokhoz tartoztak. Örvendetes, hogy a minisztérium visszavenné a koordinációt, véli Fosztó László. Már egy 2005-ös kiértékelő elemzésben felmerült, hogy szükséges volna egy aktív, országos és megyei mediátorhálózat létrehozására. Ennek alapfeltétele a kormányrendelettel elvileg megvalósult, a kérdés az, hogy az új román kormány mikor lép az ügyben.


Tűzoltás és stratégiai vízió hiánya

Sikerprogramként értékeli az egészségügyi mediátorprogramot Daniel Rădulescu, az Egészségpolitikai Roma Központ – Sastipen elnöke. A hatóságok eleinte tartózkodással fogadták a programot, ám a 2002-es kezdeti év utáni évek során lassan a mediátorokra hárult minden, a roma közösségekkel kapcsolatos probléma megoldása a helyi szociális munkások hiányában.

Gond volt a stratégiai vízió hiánya is, az uniós csatlakozásra való felkészülés hajrájában a civil társadalom és a helyi hatóságok is „tűzoltómunkában” próbálták mindenhol életbe ültetni a programot – idézte fel. Ennek bizonyítéka, hogy az egészségügyi minisztérium folyamatosan a rövid távú megoldásokra, a mediátorok meghatározott időre történő alkalmazásának megoldására koncentrált.

Rădulescu szerint a 2002-2007 közti időszakban eléggé tiszta volt a mediátorok helyzete, fizetésüket az egészségügyi minisztérium biztosította a megyei egészségügyi igazgatóságokon keresztül, módszertanilag ezek a megyei hatóságok koordinálták tevékenységüket, munkaköri leírásuk, aktivitásuk köre világos volt. Ebben az időszakban az egyetlen jelzett probléma a munkahelyük bizonytalansága volt (meghatározott időre szólt a szerződésük).


Katasztrofális hatású decentralizáció

2007-től mostanáig a közegészségügyi szolgáltatások decentralizálása határozta meg a mediátorprogramot, amely átkerült a helyi hatóságokhoz. Ebben a periódusban a roma civil társadalom hallgatólagosan beleegyezett a program áthelyezésébe, ugyanakkor tisztában volt a rizikókkal is – hívja fel a figyelmet Rădulescu, aki szakértőként javasolta a minisztériumnak, elemezzék a helyi hatóságok kapacitását a mediátorprogram működtetésére, hogy pontosan körvonalazható legyen, miként is történjen az átadás. Ám ez nem történt meg.



2008-tól megkezdődött a transzfer, és az első szakaszban a 788, 2007-ben még aktív mediátorból csupán mintegy 210-et alkalmaztak a helyi hatóságok, amelyeket nem készítettek fel erre, nem ismerték a programot, nem akarták átvenni, nem tudták, mit is csinálnak ezek a mediátorok, sem a finanszírozásról nem volt fogalmuk.

„A hatás katasztrofális volt olyan körülmények között, hogy a mediátorok nagy része a roma közösségek életében közvetlenül vett részt, és jó eredményeket ért el” – fogalmazott Rădulescu. Ráadásul az alkalmazások befagyasztása miatt nem is vehették át a mediátorok nagy részét, sőt csökkenteniük kellett a személyzetet.

A mediátorprogram addig működött jól, amíg az ország a csatlakozásra készült, mivel az országjelentésekben a romák problémáit hangsúlyosan kezelték – véli Rădulescu. Eredetileg a program lényege az volt, hogy a romák igényeire feleljen, jelenleg ezt a célt nem igazán teljesíti, a mediátorokat aggasztja a munkahelyük bizonytalan helyzete.

Az egészségügyi minisztériumnak elemeznie kellene a helyzetet, a program működésének hiányosságait, hogy a mediátorok helyi alkalmazása zökkenőmentes legyen, és a program fenntarthatóvá váljon; a roma civil szervezeteknek egyrészt ki kellene dolgozniuk a program működési módszertanát a decentralizáció kontextusában, ugyanakkor egységesen fel kellene lépniük a mediátorprogram decentralizálása ellen – véli a szakértő. Állami finanszírozású, országos programnak kell maradnia, amelynek kiértékelését és monitorizálását az eddigieknél figyelmesebben kellene végezni.


Hány mediátorra lenne voltaképpen szükség?

Ideális esetben – vagyis ha minden romának hozzáférése lenne a közegészségügyi szolgáltatásokhoz – nem lenne szükség mediátorokra. Hogy hányra lenne szükség országszerte, Rădulescu nem tudta megbecsülni, ám kérdésünkre hangsúlyozta: minden olyan településen kellene legyen mediátor, ahol nagyszámú roma él, és ahol súlyos egészségügyi problémákat jeleznek.

Legalább azokon a falvakon kellene egy-egy mediátort alkalmazni, ahol egyáltalán nincs egészségügyi szolgáltatás, hiszen megelőzni a megbetegedéseket sokkal egyszerűbb, mint kezelni, és a mediátornak pont ez a feladata: az egészségtelen életvitelből fakadó megbetegedések megelőzése. A helyi hatóságok ezt nem tudatosították, és nem akarják megérteni, hogy ha az általuk vezetett közösség egyes tagjai betegek, akkor az egész település szenvedni fog emiatt, hiszen a betegség nem etnikai kritériumok szerint válogat – hangsúlyozta Rădulescu.

A 2002/619. kormányrendelet szerint egy mediátornak 500-750 személyt – 0-16 éves gyerekeket és fogamzóképes korban lévő nőt – kellene kiszolgálnia – tájékoztatta a Transindexet Mariana Buceanu, az Országos Romaügynökség (ANR) közpolitikai osztályának tanácsadója. Buceanu szerint is előbbre állnánk, ha a mediátorok a kórházak alkalmazásában maradnak, mint eredetileg volt, és nem a helyi hatóságokhoz kerülnek át.


Elegendő-e 2020-ig 25%-kal növelni a mediátorok arányát?

Rădulescu szerint a válasz egyértelműen: nem. Ráadásul az egészségügyi minisztérium nyilvános garanciák szintjén nem kötelezte el magát a program pénzügyi támogatása mellett. Egyelőre még támogatja, a kérdés az, hogy meddig.

2012-ben a helyhatóságok megújulnak, és szükség lesz az újonnan megválasztott elöljárókban tudatosítani az egészségügyi mediátorok szerepének fontosságát a roma közösségekben – hívta fel a figyelmet Rădulescu.

A jelenlegi közpolitikai dokumentum a romák helyzetének javítására referencia lehet ugyan, de nem tükrözi a terepen tapasztalható valóság ismeretét. A Sastipen korábban már beterjesztette az egészségpolitikára vonatkozó javaslatait a minisztériumnak és az ANR-nek, ám sajnálatos módon ezek már nem kerültek be a stratégia prioritásai közé – közölte.

„Úgy értettem, a prioritás az, hogy kampányokat indítsanak a roma közösségek tagjainak tudatosítása érdekében a megbetegedések megelőzésére. Ezek szerint a diszkrimináció – amellyel a roma népesség szembesül, amikor a közegészségügyi szolgáltatásokat szeretné igénybe venni – kezelése nem prioritás Románia kormányának” – mondta Rădulescu, akit még a kormányváltás előtt kérdeztünk a témáról. Ám egyelőre a Ponta-kormány sem adta jelét, hogy változtatna a hozzáálláson; az Európai Bizottság április végére ígért kiértékelőt a tagállamok nemzeti romastratégiáiról, ám egyelőre még nem publikálták ezeket a véleményezéseket.

Rădulescu, aki 2001-2007 között személyesen részt vett a mediátorok képzésében, nem tudja, jelenleg hány kiképzett mediátor lehet Romániában. A szóban forgó periódusban több mint kétezer roma nőt képeztek ki, közülük 2007-ben csupán 788-an voltak aktívak a szakmában. Az ANR-től kapott adatok szerint ebből a 788 nőből jelenleg csupán mintegy 240-en aktiválnak a helyi hatóságok keretei között – közölte Rădulescu. A szakértő szerint jelenleg egyetlen mediátor sincs megelégedve helyzetével, a leginkább munkahelyük elvesztésétől félnek. Sok esetben a mediátorok felmondtak az alacsony fizetés és a bizonytalan munkaszerződés miatt.

A gazdasági válság és a megszorítások miatt a helyi hatóságok félnek a mediátorok alkalmazásától, ráadásul a törvények nem engedik meg, hogy felvegyenek olyan személyeket, akiknek munkaköre nem szerepel az intézmény szervezeti felépítésében. Mivel az egészségügyi mediátor szakma nincs benne a szervezeti struktúrában (organigrammában), művelőit csak ideiglenesen lehet alkalmazni – összegezte a faramuci helyzetet a szakértő.


Egy felmondott mediátor története

A roma mediátorok tevékenységének számszerűsíthető eredményeit, ha vannak is, nem találtuk – pl. hogy mennyivel nőtt a beoltott gyerekek aránya mondjuk 10 év alatt. Az is lehetséges, hogy a mediátorok megjelenése tette egyáltalán lehetővé, hogy elsődleges adatok kerüljenek az állam birtokába roma polgárai létezéséről; a változás lassan indul, számokban elenyésző mértékűnek tűnik, vagy még nem is mérhető, hiszen nincsenek régebbi adatok, amihez viszonyítani lehetne. "Azt is nehéz lenne felbecsülni, hogy hosszú távon milyen hatásuk van a mediátoroknak az egészség megőrzésében vagy a betegségek megelőzésében, hiszen egy-egy generáció összehasonlítását igényelné, akár több évtizedes távlatokban" - véli Fosztó László.

A mediátorok hatására egy-egy közösség életében hozott változásokat leginkább az egyéni történeteken keresztül lehet lemérni. És lehet, olyan apróságokról van szó, amiről nem vezetnek statisztikát, mégis fontosak egy család, egy közösség jobb közérzete szempontjából.



E. nyolc évet dolgozott egészségügyi mediátorként, az első képzés, amint részt vett, 2002-ben Iasi-ban volt. A hatodik gyermekét váró családanya most már nevetve emlékszik vissza arra, hogy kezdetben csak a férjével akart menni a Romani CRISS fejtágítóira. A legfontosabb, amit tanult, hogy mediátorként „mindenkit egyformán hallgassunk meg, mi legyünk a közösség és az intézmények közti közvetítők”. „Először azt hittem, nehéz lesz, de már ismertem a közösséget” – mesélte.

Úgy érzi, jól végezte a munkáját, az eredmények között megemlíti, hogy nincs már olyan, akinek ne lenne családorvosa, „az újszülötteket is mindig beírják”, a szülők jobban figyelnek arra, hogy az oltásokat is megkapják a gyerekek; kiterjesztették a családtervező programot, csökkent a kórházban hagyott gyerekek száma. „Sikerült észrevétlenül versenyt indítanom az anyák között, hogy ki hozza tisztábban a gyerekét az orvosi rendelőbe” – meséli. Az iskolában, ahová a roma gyerekek többsége jár, egy nem roma önkéntessel beindították a fiatal lányoknak a szexuális nevelést, az 1-4. osztályosoknak pedig a testi higiéniáról tartottak órákat.

Sokat harcolt mediátorként a roma betegek diszkriminációja ellen is, amely mindennapos volt a kórháznál. Emberjogi díjat is kapott ezért a tevékenységéért a Romani CRISS-től. A család mégis úgy döntött, kivándorol. Öt gyermeket nem tudtak eltartani a fizetésükből, E. mediátorként 700 lejt kapott, a férje 600 lejt keresett havonta.


Újrakezdett élet, régi szakma

A család már másfél éve külföldön él. Úgy jutottak ki, hogy voltak kint ismerőseik; a férj ugyanazt a munkát végzi, mint otthon, és E.-nek is ez a terve. Ugyanis amikor a munkaerőelosztó hivatalnál elmesélte, mi volt a korábbi munkája, közölték, ott is folytathatja: bevándorlókkal, hátrányos helyzetű családokkal foglalkozhat majd, ha megtanulja a nyelvet.

Gyerekei már jól beszélik a választott haza nyelvét, iskolába járnak, „most már az angolt tanulják” – meséli büszkén az édesanya. Jobb az élet, van jövő a gyermekeknek, ezért a szülők – bár szerették a romániai munkájukat – a kivándorlás mellett döntöttek. De minden nap beszélnek az otthoniakkal, néha pénzt is küldenek a rokonoknak, és sokszor gondolnak arra, a szegénységben élő roma családok vajon hogy vészelik át a hidegeket.

„Sajnálom, hogy nem tudtam folytatni a munkám, mert még nagyon sok programot be akartunk indítani. De nem volt meg a megfelelő támogatásunk az intézmények részéről. A Közegészségügyi Igazgatósággal (Sanepid) is beszéltünk, hogy szervezzenek higiéniai oktatást az anyáknak, de ez csak akkor történt meg, amikor nagy sárgaságjárvány tört ki. S mit hoztak? Pár doboz klórtablettát, ami nem volt elég még a fél közösségnek sem.” Csak abban segítettek, ami látványos, könnyű intézkedés volt, és nem került pénzbe – tette hozzá.

A romastratégia célkitűzésével kapcsolatban, miszerint 2020-ig 25%-kal növelné meg a mediátorok számát, E. annyit fűz hozzá: „nagyon oda kell figyelni, hogy kiket neveznek ki mediátornak. És az is jó lenne, ha a prefektúrához a roma ügyekkel foglalkozó irodába olyan személy kerülne, aki jól ismeri a közösségeket, mert akkor lenne ott valami, másképp soha nem lesz semmi. Lehet egyeteme, akármilyen végzettsége, akkor sem tudna a romákon segíteni, mert oda olyanvalaki kell, akit a romák élete érdekel.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS