2017. április 26. szerdaErvin
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja I.

Novák Csaba Zoltán 2012. június 16. 12:53, utolsó frissítés: 12:53

A párthoz feltétlenül hűséges Fazekasnak volt némi mozgástere, amit a magyar közösség érdekében kamatoztatott.


A kezdet

Hogyan lehetett valaki egyszerre kommunista és magyar nemzeti érdekérvényesítő a szocializmusban Romániában? Mivel járt és hogyan fért meg egymással egy totalitárius rendszerben a politikai és a nemzeti identitás kettőssége? Milyen példák és ellenpéldák léteznek a romániai magyarság esetében?

Az adott ideológiai, politikai koordináták között a magyar származású káderek, a döntéshozó és végrehajtó politikai szerkezetekben vagy azok holdudvarában tevékenykedő magyar elit milyen kisebbségi érdekérvényesítő szerepköröket tudott kialakítani? Hogyan határozták meg saját viszonyukat a magyar kisebbséghez, a többségi nemzethez, a szocializmushoz, Magyarországhoz? Milyen szerepet játszott ebben a jelenségben Fazekas János, a korszak egyik legmagasabb funkciójával rendelkező erdélyi magyar kommunista kádere?



Életpálya, politikai, ideológiai keretek



Az 1956-ban bekövetkezett általános bizalomvesztés után a pártvezetés új integrációs lehetőségeket kínált fel a magyar elitnek. A nomenklatúra különböző szintjein új arcok jelentek meg, vagy a megbízhatóbb régi káderek látványos emelkedést produkáltak: Fazekas János, Fazakas Lajos, Gere Mihály, Koppándi Sándor, Király Károly, Uglár József.

A Végrehajtó Bizottság póttagjai között már a hatvanas években ott találjuk azt a Fazekas Jánost és Gere Mihályt, akik a hatvanas évek végére látványos emelkedést produkáltak a párthierarchiában. A szigorúan központi irányítással működő káderszelekció elsődleges szempontja


az új vezetés iránti lojalitás volt.

Ugyanakkor a végrehajtó-képesség, a különböző helyszínek sajátosságainak ismerete is fontos tényezővé vált. A párthierarchiában betöltött pozíció és az ebből fakadó mozgástér szempontjából mindenképp Fazekas János volt a korszak egyik meghatározó magyar származású vezető pártkádere.

Fazekas a hatvanas, hetvenes években az állami és párthierarchiában is fontos pozíciókat foglalt el. 1954. április 19. és 1984. november 22. között a Központi Bizottság (KB) tagja, 1954. április 19. és 1965. március 22. között az RMP KB Titkárságának tagja, majd az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, később, 1974. november 28. és 1982. május 21. között az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja.

Fazekas pályája rendkívül látványosan emelkedett. 1944-1947 között a párt területi instruktora volt ifjúsági szervezeti vonalon a Maros Tartományi szervezetnél. A jól teljesítő fiatal Fazekas 1948-ban már magasabb beosztású feladatot kapott. 1948-ban a KB instruktora lett, majd 1949-ben beválasztották az Ifjúmunkás Szövetség KB-ba is, amely már bukaresti tartózkodást is igényelt. Az ötvenes évek végétől aztán


sorra következtek a különböző beosztások,

magas rangú pozíciók. A kezdetben az RMP KB keretén belül felelt az Építkezési-, Fogyasztási- és a Pártgazdasági Osztályokért majd 1961. március 25. és 1965. augusztus 20. között élelmezésügyi miniszter volt.

Fazekas János
Ceauşescu hatalomra kerülése után a párthierarchiában is emelkedett, 1965. augusztus 21. és 1975. március 22. között a Minisztertanács alelnöki tisztségét töltötte be. 1974. március 22.-1980. március 29. között belkereskedelmi miniszter volt, majd 1975. március 22. és 1982. május 21. között a kormány miniszterelnök-helyettese volt.

1980-tól folyamatosan romlott a párthierarchián belüli helyzete. 1980. április 28. és 1982. május 21. között a használati cikkek gyártását koordináló bizottság tagja volt, majd 1982-től elveszítette Ceauşescu bizalmát. 1984-ben kikerült a KB-ból. Pályafutása során


a legmagasabb állami kitüntetéseket is megkapta.

1948-ban a Munkarendet, 1958-ban a Honvédelmi Érdemrend II. fokozatát, 1959-ben az Augusztus 23. Érdemrend IV., II. majd I. fokozatát, 1966-ban a Tudor Vladimirescu Érdemrend II. fokozatát és 1971-ben a Szocialista Munka Hőse Érdemrend és a Sarló és Kalapács Arany Érmet kapta meg.

Fazekas 1926. február 16-án született Lupényban egy székely-magyar munkáscsaládban. A primer szocializációját biztosító közeget azonban a család elköltözése miatt nem a bányaváros biztosította, hanem egy székelyföldi kisváros, Székelykeresztúr.

A Magyarandrásfalva és Székelykeresztúr által behatárolt tér több szempontból is meghatározó volt az ifjú Fazekas számára. Az itt és ekkor kialakult baráti, rokoni kapcsolatok a térségtől való fizikai elszakadás,


a Bukarestbe költözés után sem szakadtak meg.

A munkáscsaládból való származás, az inasévek majd a negyvenes évek közepétől kibontakozó baloldali mozgalom, valamint a székelykeresztúri tanítóképző és gimnázium hangulata, világa meghatározó elemévé vált a fiatal Fazekas politikai identitásának is.

Fazekas nem gyakorolta vallását, ugyanakkor nem is szakított vele. A nagyon fiatal, mindössze 17-18 éves, szinte még gyerek Fazekast az 1944 ősze után új lehetőségek elé került kommunista mozgalom gyorsan magába szippantotta. Szekunder szocializációjára és politikai identitásának kialakulására a párt által, a tehetséges káderek kiképzésére létrehozott tanfolyamokon, pártiskolákban került sor.

Fazekas politikai pályája a tipikusnak is nevezhető káderpályával kezdődött, majd ezt követte a KISZ bukaresti központi szerveibe való bekerülés és aztán a hatvanas évek elején bekövetkezett ugrás, a magasabb szintű párt- és állami funkciók megszerzése.


Forradalom és „ellenforradalom” között. Fazekas János és az 1956-os események

A bukaresti politikai ranglétrán egyre feljebb emelkedő Fazekas első, nagyobb publicitást kapó megnyilvánulására az 1956-os magyarországi események erdélyi kihatása kapcsán került sor. A Politikai Bizottság teljhatalmú megbízottakat küldött ki a határmenti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba.

Fazekas Jánost Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére küldték. A helyi pártszervek képviselőivel és a helyi értelmiségiekkel személyes kapcsolatban álló Fazekas megbízatása tehát abból állt, hogy az általa jól ismert terepen biztosítsa a nyugalmat,


lefékezze az esetleges forradalmi megnyilvánulásokat.

A magyarországi forradalom erdélyi kihatását ismerve ez nem ígérkezett könnyű feladatnak. Fazekas több tucat magyar származású kádertársával egyetemben a párt hivatalos álláspontját képviselte. A hagyatékában található életrajzi jegyzetekben így ír akkori álláspontjáról: „Meg kellett tenni mindent politikai módszerekkel azért, hogy a román és magyar nacionalista elemek ne tudják meglovagolni a magyarországi eseményeket, amely meggondolatlan eseményekhez vezessen, magával hozzon letartóztatásokat, börtönbüntetéseket, román-magyar véres összetűzéseket. Tudomásom volt arról, hogy a hadseregnek joga van lőni, ha párt- és rendszerellenes tüntetés szerveződne, és ezeket szigorúan meg kell büntetni.”

Fazekas tehát, több erdélyi magyar értelmiségivel ellentétben, nem került a forradalom és szabadságharc körüli események során újjáéledt nemzeti reformmozgalom hatása alá, a párt által kinyilvánított hűségben látta a már elért eredmények, engedmények megtartásának zálogát.

Fazekas később is abban látta az 1956-os marosvásárhelyi szereplésének eredményességét, hogy sikerült lecsillapítania a kedélyeket és ezzel elejét venni, megakadályozni a tömeges letartóztatásokat. „Miután Budapesten a felkelés fegyveres felkeléssé fajult, egy este jelentkezett nálam Bukarestből egy securitatés tábornok, aki egy titkos postát hozott számomra. Kinyitottam a borítékot, amelyben egy hosszú lista (névjegyzék) volt 1000 személy nevével, akiket nacionalistáknak, revizionistáknak és rendszerellenes veszélyes politikai személynek nyilvánítottak és le kellett volna őket tartóztatni. (…) A listán szerepeltek: Gálfalvi Zsolt, Molter Károly, Székely János, Szabó Ernő, Lohinszky Lóránt, Bács Ferenc stb.”

Fazekas visszaemlékezése szerint személyesen konzultált Gheorghiu Dej-zsel és ily módon


sikerült megakadályoznia a letartóztatásokat.

Fazekas tehát a párt szempontjából sikeresen kezelte 1956 októberében az első tüneti jelenségeket Marosvásárhelyen. Munkájához hozzátartozott a helyzet hosszú távú stabilizálása is, ugyanis Fazekast még november elején is Marosvásárhelyen találjuk.

A fotó jobb oldalán a három alak: Fazekas János, Nicolae Ceauşescu, Gere Mihály


Üléseket, gyűléseket, összejöveteleket tartott, elnökölt, szónokolt a helyi és tartományi pártszerveknél, a város fontosabb gazdasági egységeiben. Amint láttuk, a MAT káderei, Fazekas János jelenlététől is „bátorítva”


tanúbizonyságot tettek a párt iránti hűségükről

remélve, hogy ily módon megmenthetik az erdélyi és főleg székelyföldi magyarság nagy „vívmányát”, a MAT-ot és ezzel saját, privilegizált társadalmi, politikai pozícióikat.

Fazekas 56-os szereplése még hosszú ideig beszédtémát jelentett politikai és értelmiségi körökben egyaránt. Az 1958-ban kezdődő megszorítások nem igazolták ezt az utat, viszont a Ceauşescu-féle nyitásban újra szerephez jutó, 1956-ban a meghurcolás helyett a hatalommal való kompromisszumot kereső és választó értelmiségiek egy része ismét Fazekas példájának követésében látta éppen aktuális sikerességük egyik kulcsmomentumát.

Húszár Sándor így írt 1973-ban az akkori eseményekről: „...Hirtelenében az 1956 őszi események jutnak csak eszembe, amikor életem keresztútjához érkezett. Sose hittem jobban a szocializmusban, mint akkor, de valami naiv gyerekes hittel mégis azt gondoltam, hogy a szocializmus építése hibáitól épp abban a pillanatban kell megszabadulnunk. Az akkori húsz valahány éves írók, újságírók és más szakmájú értelmiségiek ma már deres fejű nemzedéke köszöni Önnek az akkori türelmét. Azt, hogy két tűz között sem ingott meg pártos hitében, hanem vállalta a nehezebb utat: nemcsak a kolozsvári türelmetlen aktivistákat kellett csitítania, hanem bennünket is leszerelnie. És így, embertől emberig menő, éjt nappá tevő munkával sikerült bennünket a tévelygésből kimentenie. Történelmi feladatot teljesített Ön akkor, mert ha nincs az Ön bölcsessége, egy ma becsülettel helytálló nemzedék kompromittálódik.”




ItthonRSS