2019. március 20. szerdaKlaudia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

>> POPULIZMUS

2003. augusztus 07. 18:39, utolsó frissítés: 18:13



Az eddig tárgyalt ideológiákat sem volt könnyű definiálni és jellemezni, de ezek a problémák eltörpülnek azok mellett, amelyek a populizmussal kapcsolatosak. Az eddig bemutatott ideológiák tanulmányozása során ideologikus szövegeket és értelmezéseket bőséggel találunk. Amíg néhány ideológia esetén -- szocializmus, liberalizmus, kommunizmus -- az irodalom könyvtárnyi, addig a populizmus irodalma rendkívül szegényes. Kis túlzással azt mondhetjuk, hogy néhány történeti leíráson és két elméleti munkán (Margaret Canovan könyve a populizmusról, valamint Ionescu és Gellner szerkesztette tanulmányköteten) kívül semmi sem olvasható.

Ennél fontosabb azonban az értelmezés problémája. A kérdés úgy fogalmazható meg, hogy vajon van-e, lehet-e azonosság a kelet- és közép-európai populizmusok, az orosz narodnyikok és a különböző típusú észak- és dél-amerikai populizmusok között? Isaiah Berlin rendkívül szellemesen "Hamupipőke-komplexusról" beszél a populizmussal kapcsolatban, tehát arról, hogy a király -- ebben az esetben a kutató -- nem talál megfelelő méretű lábat, amely a definíció gyémántcipőjébe illenék.

További problémát okoz, hogy a populizmus ideológia, azaz politikai eszmerendszer, amely elsősorban a modernizációval küszködő országokat jellemzi, de egyben mentalitás is, amely mindenütt, ahol politikai élet zajlik, fellelhető. A populista mentalitásra jellemző a népiség (amely legtöbbször nem jelent mást, mint a népre való örökös hivatkozást) és a népközeliség (amely leginkább szónoklatokban, nyelvi fordulatokban, népi bölcsességek idézésében, valamint a politikai viszonyulásban, politikai attitűdben fogható meg). Ennek alapján néhányan azt is megkérdőjelezik, hogy a populizmus egyáltalán ideológiának tekinthető-e, hiszen ezek az attitűdök, ez a mentalitás bármely politikai pártban megtalálható.

Roger Scruton szerint a populista a politikai problémák megoldásának módját az emberek akaratára, vágyaira való hivatkozásban látja, s úgy véli, hogy az emberek ösztönei és reakciói megfelelő útmutatót jelentenek az államférfi számára, mindenesetre megfelelőbbet, mint az elméleti konstrukció.



Margaret Canovan az eddigi definiciós kísérleteket csoportosította, s a következő hét megközelítést találta:
1. A populizmus a szocializmus egyik típusa, amely az elmaradott paraszti országokban jelentkezik, s szembekerül a modernizáció problémáival.
2. A rurális kisemberek ideológiája, akiket veszélyeztet az ipar és a finánctőke.
3. A populizmus rurális mozgalom, amely veszélyeztetve érzi a tradicionális értékeket a változó világban.
4. A populizmus az a hit, amely szerint a többségi vélemény nem juthat felszínre az elitista minoritás aknamunkája miatt.
5. Az a mozgalom vagy ideológia, amely szerint az erény (virtue) a többséget alkotó egyszerű emberekben rejlik, valamint az ő kollektív tradícióikban.
6. A populizmus az az ideológia, amely szerint az emberek akarata feljebbvaló minden más értéknél.
7. Az a politikai mozgalom, amelyet a városi munkásosztály és a parasztság tömegei támogatnak, de nem ezen társadalmi csoportok szervezeti hatalmának megnyilvánulásai.

A populizmus a mai nyugat-európai országokban nem játszik lényeges szerepet, és az amerikai kontinensen is jelentősen visszavonult. Nem így Magyarországon és a környező országokban. Az 1989-es "refolúció" (ahogy Timothy Garton Ash - a reform és a revolúció szavakból alkotott szóösszetétellel -- nevezte az eseményeket) után a magyar népi mozgalom örököseként tovább élő szellemi mozgalom a kormánypárt egyik meghatározó csoportját alkotta, így a mozgalom politikai jelentőségre tett szert. Ennek a csoportnak különösen a kultur-és értelmiségpolitikában van meghatározó szerepe, így tehát rendkívül fontos, hogy megismerkedjünk a populista ideológiával.


A populizmus dogmatikája

A populista ideológia kulcsproblémája a modernizáció és a polgárosodás. A populizmus azokban az országokban erős szellemi mozgalom, ahol az egymást követő szellemi mozgalmak nagy megrázkódást okoztak, vagy ahol éppen a modernizáció előtt állnak.

A társadalom és az ideológiát termelő értelmiség egy része számára a modernizáció által létrejött társadalommodell nem elfogadható, mivel az átalakulás társadalmi költségei túlságosan magasnak tűnnek. A populizmus tehát egyaránt jelentkezhet a fejlett, az elmaradott vagy a fejlődő társadalmakban. A populizmus rendszerint az urbánus-rurális ellentét formáját ölti, s fontos eleme a modernizáció által megsemmisítésre ítélt tradicionális értékek és életmód védelme. A nemzetközi tőke (lásd: rabló tőke, harácsoló tőke, zsidótőke stb) elleni fellépés is fontos elemei a populizmus érvrendszerének.

A populizmus másik fontos jellemvonása az úgynevezett harmadikutasság. A harmadikutasság nem jelent mást ebben az esetben, mint egyik oldalról a modernizáció kapitalista módjának, az ipari privatizációnak az elutasítását, másrészt a modernizáció szocialista modelljének a megkérdőjelezését.

A populizmus hivatkozási alapja a nép, az alsó néprétegek, a kisember, a paraszt, a munkás, szemben a nagy hatalmú (gyakran idegen) tőkével, a politikával és a manipuláló médiával.

A populizmus mind a gazdaságban, mind pedig a politikában -- szemben az elit vezényelte társadalommal -- a participáció (részvétel) mellett foglal állást. Antikapitalizmusát, piacellenességét is ez magyarázza. Nem kedveli, ha a gazdaságot az ipari, a kereskedelmi és pénztőke irányítja, s ha a termelő és a fogyasztó közé beépül a közvetítő kereskedelem ("lánckereskedelem"). A parlamentáris rendszernél sokkal jobban kedveli a direkt demokrácia formáit (referendum, népi kezdeményezés, népgyűlés stb.).


A populizmus problémái

A populizmus ereje abban rejlik, hogy figyelmeztet az ipari civilizáció kétségkívül létező negatív határaira. Továbbá arra a veszélyre, amely azokban az országokban keletkezik, ahol túlságosan is nagy szakadék tátong az elit és a széles néprétegek között. A közvetlen demokrácia különböző formáinak számonkérése ellen sem lenne kifogásunk.

A populizmus legfontosabb problémája, hogy ez az ideológia inkább negáció, tagadása a létező kapitalizmusnak és a szocializmusnak, s nem-igen tudható, hogy hogyan is működik egy politikai társadalom és gazdaság. Nem kapunk arra az alapvető kérdésre választ, hogy a tömegtársadalmakban -- amelyeknek a léte bármily sajnálatos, mégiscsak tény -, hogyan lenne lehetséges a közvetett demokrácia intézményeinek, valamint a tömegtermelés különböző formáinak a kiküszöbölése.

Nagyon gyakran a népre, az általános akaratra való hivatkozás nem más, mint az illető politikus csele, hiszen sohasem a nép, hanem ő mondja meg, hogy mi a nép általános akarata. Összehasonlítva a populizmust a liberalizmussal és a szocializmussal, annyi mindenképp mondható, hogy ezekhez képest a populizmus töredékes ideológia, hiszen nincs átfogó gazdaság-, társadalom- és politikaképe.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS