2017. aug. 19. szombatHuba
31°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja II.

Novák Csaba Zoltán 2012. június 23. 15:15, utolsó frissítés: 2012. június 25. 10:13

Ceaușescu Romániában egyszerre volt kommunista és vállalta a magyar kisebbség érdekérvényesítését az a személy, akinek nevéhez fűződik Hargita megye elnevezése is, és aki Udvarhelyt javasolta megyeszékhelynek.


Hogyan lehetett valaki egyszerre kommunista és magyar nemzeti érdekérvényesítő a létező szocializmusban Romániában? Mivel járt és hogyan fért meg egymással egy totalitárius rendszerben ez a kettősség, a politikai és a nemzeti identitás? Milyen példák és ellenpéldák léteznek a romániai magyarság esetében? Az adott ideológiai, politikai koordináták között a magyar származású káderek, a döntéshozó és végrehajtó politikai szerkezetekben vagy az azok holdudvarában tevékenykedő magyar elit milyen kisebbségi érdekérvényesítő szerepköröket tudott kialakítani, illetve hogyan határozták meg saját viszonyukat a magyar kisebbséghez, a többségi nemzethez, a szocializmushoz, Magyarországhoz. Milyen szerepet játszott ebben a jelenségben Fazekas János, a korszak egyik legmagasabb funkciójával rendelkező erdélyi magyar kommunista káder?


Pályafutása csúcsán. Fazekas János a hatvanas, hetvenes években


Az 1956-ot követő megszorításokat Dej utolsó éveiben, és főleg Nicolae Ceauşescu hatalomra kerülése után egy látványos politikai fellazulás követte. Az új politikai konstelláció a párthűségét mindvégig bizonyító Fazekas számára új lehetőségeket teremtett. A Ceauşescu által kezdeményezett általános elitcseréből Fazekas győztesen került ki. A pártvezetésből „eltűnt” régi magyar káderek helyett Ceauşescu új, hűséges elemeket emelt be maga mellé. Fazekas a legmagasabb pozícióban levő és a legnagyobb befolyással rendelkező magyar származású politikus lett. A hatvanas, hetvenes években kifejtett tevékenységéből kiindulva azt is mondhatjuk, hogy a legaktívabb. Több olyan fontos eseménynek volt aktív szereplője, amely jelentősen befolyásolta párt magyarságpolitikáját. Fazekas elsődleges szerepköre a közvetítői szerep volt, de a pártvezetésben betöltött pozícióját és a magyar vonatkozású kérdésekben való jártasságát gyakran használta fel politikai kezdeményezésekre is. Amint az 1956-os események kapcsán is kiderült, a párt a vezető magyar kádereket elsősorban egyfajta „transzmissziós szíjként”, közvetítőként használta. Fazekas a hatvanas, hetvenes években maximálisan megfelelt ennek a feladatkörnek. Elkísérte a pártvezetést minden olyan munkalátogatásra, ahol magyarok által lakott településeket is érintettek. Fazekas elődjétől, Mogyorós Sándortól megörökölte azt a „vidékjáró” szerepkört is, amely során a központi vezetőség küldötte felügyelte, ellenőrizte és segítette a párthatározatok, ideológiai fordulatok értelmezését, végrehajtását. Fazekas, hely és nyelvismerete révén általában (de nem kizárólag) a magyar lakta vidékeken töltötte be ezt a szerepkört.


Fazekas nevéhez fűződik Hargita megye elnevezése

Az 1968-as év az erdélyi magyarság életében három olyan kimagasló jelentőségű eseményt is eredményezett, amelyekben maximálisan megnyilvánult Fazekas közvetítő és érdekérvényesítő szerepe. 1968 februárjában fejeződött be a nemzetiségi kérdést is felvető megyésítés, júniusban került sor a pártvezetés és a magyar értelmiségiek közötti találkozóra és novemberben alakult meg a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. A megyésítésről vonatkozó visszaemlékezésekből és levéltári forrásokból egyértelműen egy nagyon aktív kép rajzolódik ki Fazekas Jánosról. Fazekas a párton belüli súly és presztízs növekedésének első jelei a közigazgatási reform előkészítése során mutatkoztak meg. A viszonylag enyhébb politikai légkört kihasználva, Fazekas az 1967 októberében megtartott országos pártkonferencián egy közigazgatási szempontból egységes Székelyföld mellett foglalt állást.




galeria_6826.jpg
Mogyorós Sándor, akinek Fazakas János a helyébe lépett
galeria_6827.jpg
Fazekas Király Károllyal
galeria_6828.jpg
Gyáravatón, Sepsiszentgyörgyön
galeria_6829.jpg
Látogatóban Nagy Imre festőnél

A „nagy székely megye” projekt, amely magába foglalta volna a mai Hargita és Kovászna megyéket hosszú ideig azzal a reménnyel kecsegtette a térség lakóit, hogy az 1960-ban a MAT-tól leválasztott és Brassóhoz csatolt Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely rajonok visszatérésével a történelmi Székelyföld nagy része egy közigazgatási egységbe fog tartozni. A térséget is megosztó helyi és központi politikai érdekcsoportok küzdelmének következtében a projekt megbukott, de ugyanakkor a magyar többségű Kovászna megye megalakulásával a közvéleményt kielégítő eredmény született. A két új megye (Hargita és Kovászna) és majd később a Hargita megyei székhely megalakulása körüli küzdelmek során Fazekas aktív szerepet játszott: részt vett az előkészítések során tartott pártüléseken, népgyűléseken, beutazta a környéket, tárgyalt a helyi káderekkel, értelmiségiekkel. A Fazekas szerepének és tekintélyének felértékelődését bizonyítja az a tény is, hogy az összes székelyföldi érdekcsoport – legyen az községi, városi vagy akár rajoni szintű – az ő közvetítésével próbált meg eredményeket elérni. Fazekas nevéhez fűződik az egyik új megye, Hargita elnevezése is, amelyet ő javasolt a VB 1967. december 30-i ülésén. A Hargita megye székhelyére vonatkozó javaslata, miszerint azt Udvarhely városa kapja meg, a csíkiak heves ellenállása miatt megbukott.


>> A Székelyföld és az 1968-as közigazgatási reform 1.>>
>> A Székelyföld és az 1968-as közigazgatási reform 2.>>

Fazekas Király Károllyal

1968 nyarán zajlott le a Ceauşescu és a magyar értelmiségiek közötti találkozó is, amelyen szintén ott találjuk Fazekas Jánost. A találkozó beilleszkedett ugyan a Ceauşescu-kezdeményezte politika kereteibe (sorozatosan szerveztek találkozásokat a különböző értelmiségi csoportokkal) viszont több visszaemlékező is kihangsúlyozta Fazekas kezdeményező, tanácsadói szerepét.


Fazekas kisebbségi érvényesítésében vállalt szerepe


1968 végén is aktív szerepkörben találjuk Fazekas Jánost a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának (MNDT) létrehozásakor. A tanács létrehozását megelőző vitákból kiderül, hogy Fazekas, több magyar értelmiségihez hasonlóan a mozgósításon túl kisebbségi érdekek közvetítésében és érvényesítésében látta az MNDT szerepét.

A hatvanas évek vége a hetvenes évek elején a romániai magyarság számára az intézményépítést, intézményerősítést jelentette, amelyből Fazekas János is kivette a részét. A megyésítés után aktív jelenlétével hozzájárult a „haladó hagyományok” ápolásához, a lokális tudat erősítéséhez a székelyföldi megyékben. 1969-es Kovászna megyei felszólalásában például ott találjuk azokat a neveket, akik hivatalosan bekerülhettek a helyi székely-magyar panteonba. „Én, mint e föld szülöttje, büszke vagyok azokra a nagy személyiségekre, akik kiemelkedtek a székelyek köréből. Büszke vagyok Dózsa Györgyre, Apáczai Csere Jánosra, Mikes Kelemenre, Kőrösi Csoma Sándorra, Bolyai Jánosra és Farkasra, Aranka Györgyre, a negyvennyolcas tábornokokra, Gáll Sándorra, Gábor Áronra, Bod Péterre, a mártírokra, Török Jánosra, Horváth Károlyra, Váradi Józsefre, Bartalis Ferencre, akik a Habsburg abszolutizmus áldozataivá váltak. Büszke vagyok Bölöni Farkasra, Mikó Imrére, Kriza Jánosra, Orbán Balázsra, Benedek Elekre, Józsa Bélára, Tompa Lászlóra és minden olyan személyiségre, akik teljes erejükből harcoltak a román és a magyar nép barátságának elmélyítéséért.” Ugyanabban az évben a csíkszeredai választókerület értelmiségei előtt a csíksomlyói templom turisztikai hasznosításának fontosságáról, a nemzeti és zenei hagyományok ápolásáról, a magyar hanglemezekkel való ellátás fokozásáról, a cigánymuzsika támogatásáról beszélt.

Látogatóban Nagy Imre festőnél

Az 1971-ben megjelent „júliusi tézisek” hatására bekövetkezett politikai-ideológiai szigor fokozatos kiteljesedése egy másik dimenzióba helyezte Fazekas érdekérvényesítő politikáját. A viszonylagos hatalmi pozícióból kifejtett, meggyőzésre, politikai-ideológiai érvelésre, befolyásolásra, a marxi-lenini nemzetiségpolitikai elvek „számonkérésére” építkező politikát fölváltotta egy ún. sérelemközvetítő politika. A magyar kisebbség ügyében tett ígéretek be nem tartása, a deklarált kisebbségi jogok megfelelő tartalommal való kitöltésének hiánya Fazekast egy kisebbségi sérelemközvetítő és kommunikáló szerepkörrel ruházta fel. A magyarlakta területeken való utazásai során és a magyar értelmiségiekkel való szoros kapcsolattartás révén Fazekas sorra értesült a különböző sérelmekről, amelyeknek közvetítését többnyire fel is vállalta. 1971-ben pl. a máramarosszigetiektől kapott levelet, amelyben a helyi magyarok arról számoltak be, hogy az általuk létrehozott magyar kórus működését a helyi pártszervek nem engedélyezik a szeparatizmus vádja miatt. Fazekas levelet írt és azt el is juttatta Ceauşescuhoz, amelyben az ügy kapcsán az önálló magyar kultúra fontosságáról érvelt. Ugyancsak 1971-ben egy, a Gyergyószentmiklóson és környékén tett látogatás után az anyanyelvi oktatásban tapasztalt hiányosságokra hívta fel a pártvezetés figyelmét. A nyolcvanas évek elején Nyárádszereda példáján keresztül a Székelyföld iparosításának hiányosságaira hívta fel az illetékes szervek figyelmét.


Fazekas „tudományos”, publicisztikai tevékenysége

Az ugyanerre az időszakra tehető, nemzetiségi kérdésről szóló publicisztikai írásaiban az általa követett politikai hitvallás elméleti kereteit próbálta megfogalmazni: marxi és lenini nemzetiségpolitika, az RKP kisebbségpolitikája, nemzeti egyenlőség és iparosítás stb. A Demény Lajos történész által „gondozott és szerkesztett” történelmi témájú írásaiban szintén az aktuális politikai diskurzusba beilleszthető témákat jelenített meg: a történelmi román-magyar együttélés és együttműködés, az erdélyi magyarság „progresszív hagyományai”, társadalmi harcai, a nemzetiségek elnyomása 1918 előtt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS