2017. október 21. szombatOrsolya
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja III.

Novák Csaba Zoltán 2012. június 30. 13:58, utolsó frissítés: 2012. július 03. 09:42

Ceaușescu nacionalizmusának erősödésével Fazekas kikerült a pártvezetésből, és rezsim nyílt bírálójává lépett elő.


Hogyan lehetett valaki egyszerre kommunista és magyar nemzeti érdekérvényesítő a létező szocializmusban Romániában? Mivel járt és hogyan fért meg egymással egy totalitariánus rendszerben ez a kettősség, a politikai és a nemzeti identitás? Milyen példák és ellenpéldák léteznek a romániai magyarság esetében?

Az adott ideológiai, politikai koordináták között a magyar származású káderek, a döntéshozó és végrehajtó politikai szerkezetekben vagy az azok holdudvarában tevékenykedő magyar elit milyen kisebbségi érdekérvényesítő szerepköröket tudott kialakítani, illetve hogyan határozták meg saját viszonyukat a magyar kisebbséghez, a többségi nemzethez, a szocializmushoz, Magyarországhoz? Milyen szerepet játszott ebben a jelenségben Fazekas János, a korszak egyik legmagasabb funkciójával rendelkező erdélyi magyar kommunista kádere?


A sorozat korábbi részei:

>> Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja I. >>


>> Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja II. >>


Fazekas János, a bőkezű patrónus

A kommunista pártokon belüli viszonyokat nagymértékben meghatározta az illegalitás éveiből megörökölt patrónus-kliens rendszer, az illegalitás és a börtönben töltött évek során kialakult kapcsolatrendszerek, frakciók.

A börtönszocializáción átesett vezető káderek az akkor kialakult kapcsolatrendszerüket vitték tovább a későbbiekben, és ez a rendszer a párt további káderpolitikáját is meghatározta.

A központosított szinten működő állami- és pártstruktúrák még jobban elmélyítették a ranglétra különböző fokán álló káderek és a hatalomhoz közel álló, annak kiszolgáltatott értelmiségiek alá- és fölérendeltségi viszonyát.

Az erdélyi magyarság körében is hasonlóképpen működött ez a viszonyrendszer. Sőt a magas beosztásban tevékenykedő magyar káderek relatív kis száma még inkább


túlértékelte ezek társadalmi, politikai szerepét.

A Ceauşescuhoz és a központi pártvezetéshez legközelebb álló Fazekas patrónus szerepet töltött be a romániai magyar mikrovilágban. A párthierarchiában kisebbségiként látványos karriert befutó Fazekas székelyföldi származása révén jól ismerte a helyi világot, kádereket. Később gazdaságügyi miniszterként szerepe tovább értékelődött.

Fazekas, Luka Lászlóhoz hasonlóan magyar származású káderek pozícióba emelésével ún. magyar „vonalakat” épített ki a különböző állami- és pártszervekben. Pályafutása alatt végig tudatosan használta fel hatalmi pozícióját arra, hogy előnyt szerezzen nemzettársainak, segítse őket. A levéltári iratok és a kollektív emlékezet egyaránt számtalan olyan eseményt, történetet őriz, amikor Fazekas személyesen segítette valamely nemzettársát.

Fazekas Ceaușescuval


A vezető magyar értelmiségiekkel táplált jó és bizalmas viszony lehetővé tette, hogy a magyarok számára megnyílt pozíciók betöltésénél


lobbizni lehessen Fazekasnál:

Balogh Edgár egy 1968 októberében írt levelében az Írószövetségi vezetőségbe kinevezendő személyekről tett javaslatot.

„A román és a magyar írók előtt egyaránt szimpatikus, a fiataloknak és időseknek is tetsző, semmilyen oldalról sem kompromittált, támadott vagy kifogásolt emberek kerüljenek ez által előtérbe” – írta Balogh, ellenezve Létay Lajos, Méliusz József vagy Szász János esetleges kinevezését, Szemlér Ferencet, Kányádi Sándort, Sütő Andrást és Lőrinczi Lászlót javasolva.

KB titkárként ténylegesen gyakran segített nemzettársain még olyan extrémnek nevezhető esetekben is, mint például Páskándy Géza Magyarországra való távozása.


A legkülönbözőbb kérésekkel fordultak hozzá

akkor is, amikor a belkereskedelmi miniszteri pozíciót töltötte be. Ezek közül Fazekas sokat teljesített. „Tavaly, a körösfői kiránduláson említettem volt, hogy karambolos autómat szeretném újra kicserélni. Idáig nem volt időszerű, mert nem volt mire, de most látom itt Kolozsváron, hogy megjelentek a Fiat 125-ösök” – írta Fazekasnak a korabeli erdélyi magyar irodalom egyik képviselője.

Egy hajdani osztálytársa szintén autót szeretett volna: „Hetedik éve, hogy nem volt alkalmam autómat kicserélni. (...) A kérésem szerint 1310-es Dacia autót szeretnék.” Szász János író 1970-ben Fazekas közvetítését kérte, hogy eljuttathassa panaszát Ceauşescuhoz és I. Gh. Maurerhez az Írószövetségben ért sértegetések, valamint utcai megveretése miatt. A hatalom bűvölete,


a patrónusnak kijáró „tisztelet”

valószínűleg nem kerülte el Fazekast sem. A hozzá intézett levelek hangvétele, udvarias megszólításai, a név- és születésnapjára küldött üdvözletek jelzik, hogy munkáját, tevékenységét, életpályáját dícsérni nem jelentett rossz pontot.

Hajdú Zoltán 1976-ban még verset is írt Fazekas János tiszteletére. (Születésnapra, Hajdú Zoltán: Hogy ki vagy? Ma sem tudhatom, / mert minden ember vagy titok, / de szívem (most elmondhatom)/ szívedre ablakot nyitott. / És láttalak. Ez ünnepen, / hogy ötven éved ím betelt: / nem szégyen eléd öntenem / az érzést, azt a bő hitelt, / mit Tőled kaptunk annyian / kiteregetni legalább / szóban dicsérvén finoman / közös anyánknak hű fiát / Benned, ki maradj mindig úgy, / mint eddig: lelkünkbe osont / s kedvünkben járó rokonunk, / a mi Fazekas Jánosunk.)


Holtvágányon: az „ellenzéki” Fazekas

A nyolcvanas évektől a pártvezetés egyre merevebb és dogmatikusabb lett. A Ceauşescu és szűkebb családja által irányított pártvezetés társadalmi, etnikai, politikai homogenizációs törekvései fokozódtak.

A személyi kultusszal mélyen átitatott diktatúra csak a pártvezérhez és az általa folytatott politikához hű személyeket tűrte meg. A nemzetiségi kérdés marxi és lenini elvek alapján történő megoldását hangoztató Fazekas hamarosan összetűzésbe került a pártvezetéssel.

1982-től Fazekas János kikerült a legfelsőbb pártvezetésből. A hatalommal való személyes összetűzései, pozícióvesztése a privilegizált állapot fokozatos megszűnését eredményezte. Helyzetének romlását bizonyítja az a Ceauşescuhoz írt levele is, amelyben 1981 telén már arról panaszkodott, hogy tíz napja nincs fűtés a lakásában, és hogy el szeretne költözni egy kisebb lakásba, ugyanis nem tudja fizetni a lakással járó költségeket.

Akik holtvágányra tették Fazekast: Elena és Nicolae Ceaușescu


A személyes kudarc és a küldetésként megélt kisebbségi ügy egyre reménytelenebb helyzete egyre radikálisabbá tették Fazekast, aki a Ceauşescu rezsim nyílt bírálójává lépett elő.


Több sérelmi beadvánnyal ostromolta a pártvezér irodáját,

amelyekben az erdélyi magyarság lekülönbözőbb panaszait próbálta eljuttatni az illetékes szerveknek: oktatás, kultúra, nyelvhasználat, negatív diszkrimináció.

A Ceauşescu-rendszer bekeményítése után, a magyar kisebbséget ért retorziók hatására a pártvezetéshez eddig hű magyar káderek és értelmiségiek egy jelentős részének újjáértékelődött a párthoz, a rendszerhez, a magyar nemzettudathoz és a Magyarországhoz kapcsolódó viszonya.

Az egyre kilátástalanabb jövőképpel rendelkező magyar értelmiségiek és káderek egy része


a magyar pártvezetés közbelépésétől remélte helyzete javulását.

Felerősödött a bukaresti magyar külképviselettel való kapcsolattartás, információközlés. A magyar értelmiségiek különböző beszámolók, panaszlevelek révén törekedtek felvenni a kapcsolatot a magyar pártvezetéssel.

A román államhoz és a párthoz kötődő lojalitását mindeddig nyíltan valló Fazekas hasonló lépésre szánta el magát. 1987 nyarán személyes sorsának alakulásáról panaszkodott egy, a Berecz Jánoshoz, az MSZMP KB tagjához küldött levélben: „Igyekeznek teljesen elszigetelni, ami csaknem egészében sikerült is, nem közölnek írásaimból, tanulmányaimból semmit, munkám elé minden vonalon nehézségeket gördítenek. Mit tehetek? Megpróbálok ember maradni ebben a nagy embertelenségben. Csak a kemény munka éltet. Igyekszem minél többet leírni a tapasztalatomból, mert csak lesz elég szocializmus és demokrácia, amikor nyomdafestéket láthatnak az én írásaim is.”

1986 decemberében magától Kádár Jánostól kért segítséget az erdélyi magyarság számára: „Kérjük önöket, tegyenek valamivel többet érdekünkben, hogy minél kevesebb magyar elvtárs kerüljön börtönbe, hogy minél kevesebb magyar haljon meg Romániában csupán azért, mert nem hajlandó megtagadni nemzetiségét, mert a magyar nemzet részének érzi magát. Az az érzésem, hogy az utóbbi években elküldött anyagaink (egyes beszámolók a kétszáz oldalt is meghaladták), jajkiáltásaink nem jutottak el teljes egészében Önhöz, vagy talán egyes elvtársak úgy értékelték talán, hogy nacionalista sérelmek lennének? Kérem a csaknem kétmilliónyi erdélyi magyarság nevében, vegye Önhöz teljes terjedelmükben ezeket az anyagokat és szánjon tanulmányukra pár hetet, megérdemli az erdélyi magyarság ezt a pár hetet. Biztos vagyok, megtalálja majd a megfelelő megoldási módot...” Fazekas „ellenzéki” megnyilvánulásaira


a pártvezetés teljes elszigeteléssel válaszolt,

de a megfélemlítés eszközétől sem riadt vissza. A magyar nagykövetség jelentése alapján 1989. március 22-én Fazekas fenyegető levelet kapott, amely formailag ugyan Franciaországból érkezett, de nem volt rajta francia postabélyegző.

A levélben az ún. románellenes cselekedeteinek felhagyását követelte a névtelen levélíró. „Szervezetem és a légió nevében követelem, hogy haladéktalanul hagyj fel a Románia és a románok ellen irányuló akciókkal. Jól tudjuk, hogy eladtad magad Magyarországnak és a romániai magyarok vezetője akarsz lenni, de lehetetlen nem rájönnöd, hogy egyszerű


eszközként mozgatnak téged, hiszen már annyira lecsúsztál.

Akkor is, ha megvéd a román Securitate, azt kérem, hogy teljes mértékben alkalmazkodj a felhíváshoz. Ellenkező esetben rád és családodra a legkellemetlenebb következmények várnak.”


Bolgár küldöttség fogadása


A nyolcvanas évek végén a pártvezetés még egyszer fel akarta használni Fazekas nevét a magyar politikai lépések elítélésére de a kezdeményezés sikertelen volt: Fazekas visszautasította a felkérést. A magyar külüggyel közölt információk szerint Fazekas a hatok levelének aláírását is visszautasította, mivel az nem tartalmazott utalásokat a nemzetiségi kérdésre.


Következtetések

Fazekas János a hatvanas, hetvenes években a pártvezetés egyik meghatározó magyar származású kádere volt. A baloldali mozgalomhoz és a párthoz 1944 után csatlakozó Fazekas az ifjúsági vonalon, a KISZ-ben kezdte pályafutását.

Karrierje Ceauşescu 1965-os hatalomra jutása után emelkedett látványosan. A Ceauşescu által kezdeményezett és lefolytatott kádercserét nem csak, hogy túlélte, hanem a párthűségét már előzőleg is bizonyító (pl. az 1956-os események székelyföldi kezelése) Fazekas másfél évtizedig a romániai magyarság legfelsőbb szintű képviselője lett.

Pártszocializációja ugyan nem az ötvenes-hatvanas években kezdődött, politikai tevékenységét és életpályáját tekintve az ún. „hatvannyolcasokhoz” tartozik.

Szocializációját két alapvető tényező határozta meg: egyrészt a nemzeti identitás kialakulásában és megerősödésében nagy szerepet játszó otthoni környezet és a székelykeresztúri mikrovilág, másrészt fontos volt a politikai identitását meghatározó pártkarrier.

Ebből a kettős szocializációból alakult ki Fazekas sajátos politikai identitása, amelynek a nemzeti hovatartozás, mint viszonyrendszer, aktív meghatározója maradt. Fazekas ebből következően több erdélyi magyar értelmiségihez hasonlóan azt az ambivalens,


kettős diskurzust vallotta magának,

amelyben az ideológiához, a mindenkori pártvezetéshez, az államhoz való hűsége osztozott a nép- és nemzetszolgálattal.

E kettősség Fazekas esetében (is) addig működött, amíg a hetvenes évek közepétől egyre erőteljesebben jelentkező román nemzeti eszmében és az átértékelt kisebbség-többség viszonyban önálló etnikai entitásként meg lehetett találni az erdélyi magyarság helyét.

Az erdélyi magyarság jövőjét abban látta, hogy a szocialista állam keretein belül a magyar közösség békésen együttél a többségi románsággal. Amíg ezt az opciót megvalósíthatónak találta, az államhoz és a párthoz való hűsége felülírta a Magyarországhoz, mint anyaországhoz való viszonyulását.

A román szocialista állam keretén belül egy nyelvi jogokkal, saját iskolahálózattal rendelkező, gazdaságilag prosperáló, a román államhoz lojális magyar közösséget képzelt el.

Mint említettük, Fazekas politikai identitása, több kisebbségi származású kádertársával ellentétben, nem írta felül nemzeti identitását.


Sose tagadta meg magyar származását,

sőt hosszas bukaresti tartózkodása során állandó kapcsolatot tartott fenn szülővárosával, és általában a teljes romániai magyar értelmiséggel. Hagyatékában tucatjával sorakoznak azok a dokumentumok, adatok, amelyeket az Erdély különböző vidékein élő magyar közösségekről gyűjtött.

Fazekas legfontosabb politikai szerepe az ún. „transzmissziós szíj” szerepének betöltése volt. A legfelsőbb pártvezetéshez nagyon közel álló Fazekas gyakorlatilag egy közvetítői szerepet játszott el a pártvezetés és az erdélyi magyar közösség között.

Közvetítői szerepe nagyos sok területen megnyilvánult, legyen szó politikai vagy akár személyes jellegű közvetítésekről. Politikai aktivitása alatt nem csak a meghatározó magyar értelmiségiekkel táplált jó viszonyt, hanem nagyon sok román közéleti személyiséggel vagy akár Moses Rosen főrabbival.

Fazekas politikai gondolkodása, nemzetfelfogása, a magyarsághoz mint egységes nemzethez, az államhoz és a párthoz való viszonyulása több kortársához hasonlóan bonyolult és hosszú utat járt be. Mindezek ellenére


mindvégig megmaradt kommunistának.

A nyolcvanas évek végén kelt levelei, írásai is egy demokratikusabb szocializmusba vetett hitét tükrözik. Az erdélyi magyarság jövőjét a marxi és lenini nemzetiségi politika előírásai alapján működő szocialista Romániában képzelte el. Rendszerellenes kritikái nyolcvanas években nem a kommunista ideológia, hanem annak Ceauşescu által eltorzított változata ellen szóltak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS