2019. november 17. vasárnapHortenzia, Gergő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A cigányok helyzete Erdélyben: az arroganciától a türelemig

B. D. T. B. D. T. 2012. július 26. 18:04, utolsó frissítés: 18:04

Vélemények Tusványoson: a magyarok is „cigányosodnak”, nem a magyarok integrálják a cigányokat, hanem fordítva; a szeretetnek valóban szerepe van az elvont integrációs elvek gyakorlati alkalmazásában.


A cigányok helyzete Erdélyben volt a témája Tusványos egyik délelőtti beszélgetésének, amelyre a cigánypasztorációval foglalkozó egyházi személyek mellett Fosztó László szociálantropológust, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatóját is meghívták.

A székelyszenterzsébeti református lelkész, Kincses Kálmán és a sepsiszentgyörgyi őrkői katolikus pap, Márkus András saját gyülekezeteikből vett példákkal illusztrálták az együttélés mindennapi nehézségeit és kihívásait. Székelyszenterzsébeten a romák már több mint 60%-ot tesznek ki, a falu elöregedőben, ugyanakkor létezik egyfajta egymásrautaltság, napszámba hívják a magyarok a romákat – vázolta a helyzetet a lelkész.

Márkus András, Farkas Réka újságíró (moderátor), Fosztó László, Kincses Kálmán
<br />
Fotó: BDTMárkus András, Farkas Réka újságíró (moderátor), Fosztó László, Kincses Kálmán
Fotó: BDT


Sepsiszentgyörgyön az utóbbi öt évben Márkus népszámlálást végzett a roma hívek között, és adatai szerint 5200-an vannak, a hivatalos népszámlálási adatok szerint 790-en. A Néri Szent Fülöp roma iskola hivatalosan 1994 óta működik az Őrkőn, a tanintézet létesítését Márkus akkor határozta el, mikor rádöbbent,


100 elsőáldozásra készítendő gyerekből 2 ismerte a betűket.

Akik szegregációt emlegetnek, azoknak azt válaszolja: a mostani 30-50 éves roma felnőttek azért nem tudnak írni-olvasni, mert annak idején a magyarokkal együtt küldték őket iskolába, ahonnan kimaradtak, mivel „szégyellték rongyosságukat, büdösségüket”.

Ám a Néri Szent Fülöpben is nagy a lemorzsolódás: 60 elsősből csupán 8 jut el általában a nyolcadik elvégzéséig, sőt ebben az évben csupán 3 nyolcadikos végzett, és közülük kettő ment tovább kilencedikbe – derült ki Juhász Judit, az iskola egyik pedagógusa hozzászólásából. A lemorzsolódás oka elsősorban az, hogy a szülők idénymunkára járnak Magyarországra, és viszik a gyerekeket is magukkal, vagy különböző feladatokat – pl. kisebb testvéreik felügyeletét – bízzák rájuk, amíg dolgoznak, emiatt sokan nem teszik le a vizsgáikat.

Márkus szerint amíg az állam és a politikai vezetők nem jönnek rá arra, hogy a románokkal, magyarokkal együtt a cigányokat is fel kell emelni, hogy közös jövőt építhessünk, addig nem lesz előrelépés a roma integrációban. Ugyanakkor annak a véleménynek adott hangot, hogy a többségieknek kell megismerniük és felemelniük a cigányokat,


„okos szeretettel” nem feltétlenül azt adni, amit kérnek,

hanem amire a többségiek szerint szükségük van. „Meg kell szorítani” valamivel a szülőket, hogy adják iskolába, óvodába gyermekeiket, ahol meleg ételt, tízórait kapnak ingyen – vélte. Ugyanakkor előítéletekkel sem szabad közelíteni hozzájuk, hanem az embert nézni; sőt, összetartásból, gyermekszeretetből példát lehetne venni tőlük.

Kincses szerint a romák nem is igazán akarnak integrálódni, és jó volna visszaállítani a régi, hagyományos együttélési formákat egy-egy faluközösségben, ahol a romáknak megvolt a maguk helye, szerepe, hagyományos foglalkozásai. Szerinte a fiatalok nem akarják folytatni apjuk, nagyapjuk mesterségét, és ha el is mennek Magyarországra dolgozni, ott „eltanulják a szabadabb, agresszívebb viselkedést” – ítélte a lelkész.

Kincses kijelentette: a magyarok is „cigányosodnak”, igénytelenebbek, nem a magyarok integrálják a cigányokat, hanem fordítva. A segélyt, amit kapnak, egyesek két nap után elköltik, nem gondolnak a holnapra – tette hozzá. Ugyanakkor vázolt néhány pozitív példát is, például a kántoruk egy roma fiú, akit támogatnak a tanulásban. Régebb a faluban indított barantaedzésekre az összes elsőáldozónak kötelező volt járni, most már önszántukból egyre többen járnak, köztük több roma gyerek is – mesélte.

Fosztó László hangsúlyozta, nem a romákon kellene változtatni, hanem a többség és kisebbség, romák és magyarok közösen, együtt kellene kitalálják, hogy legyen az együttélés működőképes. Nem nekünk kellene elvárásokat támasztani feléjük – magyarázta.


A „mi megmondjuk nektek, hogy éljetek” nem működik,

arrogancia helyett türelemre lenne szükség inkább. Hogy a magyarok elköltöznek egy faluból, ahol sok a roma, egy negatív jelenség, de továbbra sem szabad magukra hagyni ezeket az embereket; olyan társadalmi folyamatoknak vagyunk tanúi, amelyeket nem lehet azzal megoldani, hogy egy faluban az emberek nem adják el cigánynak a házukat.

A szegregált oktatási formát általában azért tartják rosszabbnak az integráltnál, mert rosszabb minőségű – magyarázta Fosztó. Az iskolában ugyanakkor nagyon fontos kapcsolati és társadalmi tőkére teszünk szert, mintákat sajátítunk el, ami fontos lesz az iskola utáni érvényesülésben is.

A kisegyházak térnyerése a romák körében annak tulajdonítható, hogy nem hangsúlyozzák, a missziójuk cigányoknak szól. Az egyén van a középpontban a maga megtérés-élményével, és nem az etnikum. Nem etnikai megoldást kell keresni a romák problémáira – szögezte le Fosztó. Amúgyis, aki megoldásról beszél, az


vagy naiv, vagy valami nagy gazemberségre készül;

továbbra is lesznek konfliktusok, ugyanakkor elindult egy mindennapi párbeszéd is a kisebb közösségek szintjén – vázolta a helyzetet. Ugyanakkor az európai integrációs elvek alkalmazását nem a falvaktól kellene elvárni, hanem egy magasabb szintű, globális kontextusnak kellene változnia. Amit a magyar közösségnek kötelessége megtenni, hogy a magyar anyanyelvű cigányoknak megadja a lehetőséget, hogy magyarok legyenek, anélkül, hogy elvárná, olyanok legyenek, mint mi.

A székelyföldi cigányok esetében az itt élő magyarok felelőssége, hogy ne tagadják ki őket a társadalomból, az intézményekből – magyarázta Fosztó László. Ha azt mondogatjuk, hogy ez vagy az „a cigányok miatt” történik, nehéz megvalósítani a krisztusi parancsot – vélte a szociálantropológus, aki szerint a szeretetnek valóban szerepe van az elvont integrációs elvek gyakorlati alkalmazásában, és fontos az egyházakkal, lelkészekkel ezzel kapcsolatban párbeszédet folytatni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS