Mikó-ügy: kötelesség az igazságtalanság ellen tiltakozni
B. D. T. 2012. szeptember 01. 16:11, utolsó frissítés: 2012. szeptember 03. 13:33Nem csak a múltunktól, hanem a jövőnktől is meg akarnak fosztani bennünket - hangzott el a demonstráción, amelyen az egyházi vezetők mellett Tőkés és Kelemen is felszólalt.
Közel 25 ezren gyűltek össze az Igazság Napján Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása és a visszaszolgáltatási bizottság tagjainak elítélése ellen demonstrálva. A hőség és égető nap elől az emberek csoportjai az árnyékos helyekre próbáltak húzódni, szinte minden második-harmadik résztvevőnél zászló, kitűző vagy tábla volt.
A szónokok mindegyike a magyar közösség összetartásának fontosságát hangsúlyozta a visszaszolgáltatások, a magántulajdon védelme és a kulturális-történelmi jussért való kiállás kapcsán. Ugyanakkor nemcsak a Mikó-ügyre, hanem a romániai magyarság más közösségi sérelmeire is utalás történt; többek közt a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye, más visszaszolgáltatásra váró ingatlanok sorsa, illetve az autonómia témája is megjelent a beszédekben.
„Azt, hogy mennyire nagy a baj, az is jelzi, hogy először történik meg itt Erdélyben 1989 után, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház püspöke, a politikai pártok és a civil szervezetek képviselői együttesen lépnek fel közös ügyünkben. Ez a mai nap visszaadta a reménységet abban, hogy itt
Erdélyben működnek még a kollektív ösztönök és a közösségi tudat”
– mondta köszöntő beszédében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, aki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel közösen üdvözölte a résztvevőket.
A polgármester a katalán kisebbség kiállását állította ismét példaként, leszögezve, „ma nekünk kell kiállni és kiáltó szóval kiáltani, hogy létezünk, tagjainkat megvédjük és javainkat nem adjuk”.
„Mi az elmúlt kilencven évben azt mondtuk, hogy lojális tagjai akarunk lenni a román államnak, de ugyanakkor elvárjuk, hogy kultúránkat, nyelvünket és identitásunkat tiszteletben tartsák” – szögezte le a polgármester. „Ez a mondvacsinált, hazug per nem egyéb, mint a közösségünk elleni nyílt támadás. Mindannyiunk kötelessége, hogy az igazságtalanság, az önkényes visszaállamosítás és jogtalan ítéletek ellen tiltakozzon. A mai nap az Igazság Napja, amikor felemeljük hangunkat az igazságtalanság ellen, az a nap, amikor megmutatjuk a magyar közösség erejét” – mondta Antal Árpád András.
A polgármester bizonyítékokat sorolt fel, amelyeket a buzăui bíróság nem vett figyelembe: az építő és a református egyház között köttetett építkezési szerződést, a Református Székely Mikó Kollégium alapításának történetéről szóló könyvet.
„És most nézzenek a Mikó homlokzatára. Az egyik dokumentum az 1928-as tanügyminiszteri működési engedély, amelyet a két világháború közti román hatóságok adtak ki. Mindenki el tudja olvasni: az áll rajta, hogy az iskola tulajdonosa a református egyház. Mellette az 1948-as államosítási Hivatalos Közlöny, melyben szerepel, hogy a református egyháztól vették el az épületet. Tehát ezt az iskolát az egyház építette, az egyház kapott működési engedélyt, és az egyháztól kobozták el a kommunisták. És itt vannak mögöttem a tanúk, akiket nem idéztek a buzăui bíróságra. Hús-vér emberek, akik az államosítás előtt tanultak a Mikóban.
Puszta létükkel is azt bizonyítják,
hogy ez az iskola az egyház tulajdona volt. Közöttük ülnek az új generációs Mikósok is. Értük gyűltünk ma össze. Azért, hogy az ő gyerekeik és unokáik is ebben az iskolában tanulhassanak. Mert a Mikós szellem ma is egyenértékű a tisztességes, kemény munkával és a szülőföld szeretetével. Azért vagyunk ma itt, hogy minden erdélyi magyar diák anyanyelvén tanulhasson, magyar iskolában” – jelentette ki a polgármester.
„Itt nem csak a Mikóról van szó, nemcsak arról van szó, hogy két erdélyi magyart börtönnel fenyegetnek igaztalanul! Itt arról van szó, hogy mondvacsinált ürüggyel bárkit meg lehet hurcolni, bárkinek a tulajdonát el lehet venni, csak azért, mert magyar. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, van erőnk, össze tudjuk zárni a sorainkat, ha veszély fenyeget, hogy nem engedjük meg senkinek sem, hogy csorbítsa közösségi jogainkat és elszedje javainkat. Itt nem két embert, hanem az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre. De legyen világos mindenki számára, hogy másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni” – zárta beszédét a polgármester.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felidézte, 1948-ban egyetlen nap alatt bonyolították le az államosítást. „Nem volt szükség telekkönyvi kivonatra, topográfiai felmérésre, vagy különböző igazolásokra, egyszerűen elvették és kész. Ezt jogi nyelven lehet államosításnak nevezni, becsületes
magyar nyelven viszont közönséges lopásnak hívják.
Most viszont, amikor vissza kellene adni, nekünk kell telekkönyvi kivonattal igazolni, hogy egykor tulajdonosok voltunk, és a saját költségünkön kell elkészítenünk a topográfiai felméréseket. Folyamatosan pereskedünk, és 20 év után sem jutottunk el a visszaszolgáltatás feléhez, mi több, azt tapasztaljuk, hogy a folyamat teljesen leállt” – vázolta a helyzetet a püspök.
A buzaui bíróság első fokú döntése azt mondja ki, „mi vagyunk a tolvajok, és a Székely Mikó Református Kollégiumot mi loptuk el a román államtól. Ezért a visszaszolgáltatási bizottság három tagját, Markó Attila államtitkárt, Marosán Tamás jogtanácsost és Silviu Clim miniszteri tanácsost három év börtönbüntetésre ítélték, a református egyházat a lopott holmi használatáért 1,1 millió lejre büntették, s a határozat szerint az épületet az állam nevére kell visszatelekelni. Ezzel betelt a pohár, és mi e miatt a felháborító igazságtalanság miatt tüntetünk” – tette hozzá.
A püspök szerint a hatalom két magyar ember feljelentésében vélte megtalálni azt a lehetőséget, amely által a visszaállamosítási lavinát elindíthatja, és kijelentette: „a buzaui bíróság határozata politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával”.
Felsorolta a bizonyítékokat, hogy a Mikó a református egyház tulajdona volt: a 176/1948-as államosítási törvény melléklete igazolja, hogy a Református Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerülettől vették el; a Brassói Ítélőtábla 2006. március 15-i végzésében megállapította, hogy az államosítás előtt a Székely Mikó Kollégium teljes vagyona a Református Egyház tulajdonát képezte, ebből kifolyólag az Erdélyi Református Egyházkerület joggal igényelheti vissza az egykori kollégiumi épületeket; végül az 1928-ban kibocsátott, Anghelescu tanügyminiszter kézjegyével ellátott működési engedély megállapítja, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona.
A visszaszolgáltatási bizottság 3 tagja e bizonyítékok alapján igazolták, hogy a Mikó
„minden vagyonával együtt a református egyház tulajdona volt”.
„Ha a visszaszolgáltatást igazoló aláírás Romániában bűnténynek minősül, akkor indítsanak ellenünk is bűnvádi eljárást, ítéljenek el és zárjanak börtönbe bennünket is, de az igazságért akkor is kiállunk, az igazságtalanság ellen akkor is tiltakozunk” – szögezte le Pap Géza. Elmondta, az egyház minden belföldi és nemzetközi fórumon tiltakozni fog a jogtalanság ellen.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek felidézte, 22 évvel ezelőtt Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezlete, amelynek egyik célja volt, hogy közösen harcoljon az egyházi javak visszaszerzéséért és a felekezeti iskolákért. „Sokan tették fel a kérdést, hogy miért kellenek az egyházaknak ezek a javak. A papokat akarják gazdagítani, vagy jóléti életre akarnak berendezkedni?” – tette fel a kérdést az érsek, majd Jézust idézve adott választ: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Ezért létesültek az iskolák, árvaházak, kórházak, öregotthonok és egyéb szociális intézmények a hívek adományaiból – magyarázta.
„Mi nem akarunk gazdagodni, és jobb megélhetés után sem vágyakozunk. Őseink örökségéről van szó, ami bennünket kötelez” – tette hozzá. Az igazság követelésében az erdélyi magyarok egyek, és
egyek szeretnének maradni vallási és politikai hovatartozástól függetlenül
– szögezte le az érsek. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a felekezetek feletti nemzetszolgálatot erkölcsi kötelességnek nevezte, így szerinte természetes, hogy szolidarizál az összes történelmi magyar egyház a reformátusokkal, főleg hogy közösségi, nemzeti érdekről van szó. Még mindig nem birtokosai, hanem kéregető koldusai vagyunk elkobzott javainknak – utalt ő is a restitúció romániai akadozására a püspök.
Evangélikusok és reformátusok, unitáriusok és katolikusok közös phalanxa egy emberként harcol a jogtalanság ellen – jelentette ki Fehér Attila evangélikus egyházkerületi főtanácsos. „Egy magyar család tagjaiként nem hagyhatjuk szó nélkül és nem nézhetjük tehetetlenül azt, ahogyan elrabolják a jövő generációk örökségét, ezzel csorbát ejtve gyermekeink és nemzetünk jövőjének biztonságán” – mondta.
„Mielőtt megvádolnának bennünket, hogy a román állam tulajdonára fájdult meg a fogunk, amikor jussunkat követeljük szerte Erdélyben, hadd állapítsuk meg és jelentsük ki ország-világ előtt, hogy magyar múltunk ingatlanai, melyek Romániához kerültek igen megkérdőjelezhető módon, csak a szégyenteljes államosítás nyomán jutottak a kommunizmus mohó, mindent tulajdonolni vágyó pribékeinek kezéhez” – mondta beszédében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
„A visszaszolgáltatás mértéke Románia szégyenfoltja,
de az Európa Uniónak is, mert szemet hunynak a csatlakozáskor tett román ígéretek elmaradása felett” – fogalmazott a püspök. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, a széthúzás, a szekértáborok védtelenné teszik a közösséget.
Tőkés László, az EMNT elnöke beszéde elején arra emlékeztetett, a szlovákiai magyarok is ezen a napon tüntetnek jogaikért, a diszkriminatív szlovák állampolgársági törvény rendelkezései ellen, és szolidaritásra kérte az erdélyi magyarságot. Felidézte, hogy Victor Ponta jelenlegi román miniszterelnök szerint a Székelyföld nem létezik – a tömeg erre kórusban pfújolni kezdett. „Puszta jelenlétünk eleven cáfolata annak, amit a miniszterelnök mondott” – folytatta Tőkés. (A résztvevők közt volt egyébként egy HVIM-csoport is, és időnként kórusban kántálni kezdték, „Vesszen Trianon”.)
Tőkés elmondta, kapott nemrég egy fenyegető sms-t, a tüntetés előtt folyt a megfélemlítés, hogy az emberek ne vegyenek részt az Igazság Napján. „Ne féljünk!” – szólította fel a résztvevőket Tőkés, felidézve, 1990-ben több tízezren tüntettek Sepsiszentgyörgyön is a Bolyai Farkas líceumért, a Bolyai Tudományegyetemért, a MOGYE-ért, és általában véve a magyar oktatásért.
Makkai Sándor püspököt idézte, aki úgy fogalmazott, számára Erdély ügye nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. „Számunkra is elsősorban erkölcsi kérdés, politikusainknak is az, össze kell fogjunk, és együtt képviseljük a magyar igazságot, a demokrácia és az autonómia értékeit” – fogalmazott Tőkés. Új kiáltó szó kell nemcsak a Mikóért, hanem a MOGYE-ért vagy a zilahi református kollégiumért is – mondta.
A történelmi egyházak 22 éve összefogtak jogaikért, javaikért, „néha megtévesztenek, néha elengedjük egymás kezét, ám ismét egymásra találunk” – fogalmazott.
Újra kell teremteni megbomló egységünket,
az egyházak között, a civil szférában és politikai életben, és össze kell fogjunk a demokrácia, a jogállamiság, a tulajdon védelme, a kisebbségi jogok, a kisebbségi önrendelkezés elve mellett – jelentette ki.
Felszólítást intézünk Európához, Románia kormányához, államelnökéhez, hogy teljesítse az ország csatlakozás előtt vállalt kötelezettségeit, és hajtsa végre a teljes restitúciót – tette hozzá. Legyen vége a politikai korrupciónak, biztosítsák az igazságszolgáltatás függetlenségét – kérte. A résztvevőket pedig arra szólította fel, ne lankadjanak, ha szükséges, szervezzenek újabb tüntetéseket más erdélyi városokban is, amíg a céljuk nem teljesül.
„Először elvették a reformátusok vagyonát. Nem szóltam, mert nem vagyok református. Majd elvették a közbirtokossági erdőket. Nem szóltam, mert nincs közbirtokossági tulajdonrészem. Majd elvették a földeket is, de nem szóltam, mert nincs földtulajdonom. Amikor az én tulajdonomra törtek, senki sem szólt semmit, mert már mindenkitől mindent elvettek! Így parafrazálhatnánk Martin Niemöller lutheránus lelkész híres mondását akkor, ha ma nem lennénk itt” – kezdte beszédét Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
„Ma azért vagyunk itt, hogy közösen szóljunk, együtt emeljük fel a szavunkat, együtt kiáltsuk világgá: ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel” – fogalmazott Kelemen.
Nemet mondunk az igazságtalanságra, ez a mi nemzeti minimumunk,
mert tudjuk, hogy az erdélyi magyar közösség jövőjének egyik záloga a tulajdonjog helyreállítása – szögezte le.
Nem csak a múltunktól akarnak megfosztani bennünket, hanem a jövőnktől is; a közösség múltja és jövője forog kockán – fogalmazott. Az igazi tét hatalmas, például Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester „vérszemet kapva a bírósági ítéleten máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére, amelyek közül egyik a református, másik a katolikus egyház visszaszerzett jogos tulajdona” – mondta el Kelemen, hasonló példaként a nagyváradi polgármestert is említve, aki a katolikusok tulajdonát szerezné meg.
„Az Európai Emberjogi Bíróság az ország számára jövő esztendő elejéig adott határidőt, hogy rendezze a kommunista rezsim alatt elkobzott tulajdon helyzetét. Sokan vannak, akik a visszaszolgáltatás teljes leállításában és a kárpótlás minimalizálásában keresik a megoldást. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, nem fogjuk engedni” – szögezte le, hozzátéve, ehhez közösségi összefogás szükség.
Igazságot kérünk a Mikónak, Markó Attilának és Marosán Tamásnak; azt kérjük, hogy minden elkobzott vagyont szolgáltassanak vissza a jogos tulajdonosának; igazságot kérünk a történelmi egyházaknak, a magyar közösségünknek és minden egyes embernek – mondta Kelemen.
A közönség hosszasan skandálta Sánta Imre bikfalvi református lelkész nevét, aki 57 napig minden nap tüntetett a Mikó bejárata előtt:
„Halljuk Sántát, halljuk Sántát!”
A lelkészt végül színpadra szólították, és Jób könyvének azzal a passzusával kezdte beszédét, amelyet demonstrációja alatt mottójául választott: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok.” Megköszönte azoknak, akik vele tartottak, védték a Mikót, tartották a hátukat.
Néhány fiatalt, akik zászlókkal vonultak a tüntetés helyszínére, a rendőrség bekísérte – mondta, a tömeg erre hurrogni kezdett. „Azért kísérték be őket, mert a zászlórúdjukat fegyvernek minősítették. Hát akkor kísérjenek be mindannyiunkat. Kiáltsuk együtt, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni” – jelentette ki. Ő is további tüntetésekre szólított, hogy az erdélyi magyarság tovább követelje az igazságot egyházai, nemzeti közössége, Székelyföld számára.
Kató Béla ezután színpadra kérte Markó Attilát és Marosán Tamást is, akiket a tömeg megtapsolt. A püspökhelyettes felolvasta az Igazság Napja kiáltványának szövegét, amelyet a jelenlévők háromszoros „igen” felkiáltással fogadtak el.
A jelenlévők tiltakoznak a Mikó kollégium, az egyházi és közösségi tulajdon visszaállamosítási kísérlete, a visszaszolgáltatási bizottság három tagjának igazságtalan elítélése ellen, és felháborítónak tartják, hogy a román állam ismételten kísérletet tesz, hogy
megfossza a románia magyar közösséget örökségétől,
továbbá felkérik a hatóságokat, akadályozzák meg a Székely Mikó Kollégium törvénytelen visszaállamosítását, felszólítják a nemzetközi diplomáciát, az emberjogi szervezeteket, hogy kövessék kiemelt figyelemmel a romániai visszaszolgáltatási folyamatot, és kérik a többségi nemzetet, annak felekezeteit, hogy kérjék a romániai magyarsággal együtt a jogállamiság érvényesülését – áll többek közt a dokumentumban.
A demonstráció a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget valamivel 14 óra után. A városban még jóideig lehetett látni a más településekről érkező, zászlós csoportokat, amint autóbuszaik felé igyekeztek. A felduzzadt gépkocsiforgalmat rendőrök irányították, ugyancsak rendőrkocsik álltak a város szélén, sőt a kovásznai útkereszteződésnél is.