2017. november 18. szombatJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csibi Magor: ha a viperának lenne trófeaértéke, az lenne a közellenség

2012. szeptember 28. 13:02, utolsó frissítés: 14:02

Nem a kilövést kell betiltani, hanem pontosan megnézni, melyik medvére vadászhatunk - mondja a WWF romániai igazgatója.


Szögezzük le: mikor támad egy medve az emberre, és ezen belül mi igaz a vérmedve-mítoszból?

Csibi Magor: A vérmedve-mítosz leginkább a regényekből származik, és semmi tudományos alapja nincs annak, hogy a medve vérszagot fog vagy megízleli a vért, és azután elkezd húst enni. A medve étrendjének 70-80 százaléka nem húseredetű, húst a tavaszi ébredés utáni időszakban szokott fogyasztani, miután beindul az emésztése, mert ekkor még nincs más választása, nincsenek gyümölcsök, bogyók, amelyek amúgy az étrendjét képeznék. Amúgy a medve kényelmes állat, amennyiben lehet, elkerüli a vadászatot. Van olyan példány, amely az élete során sosem vadászik, viszont húst legalább egyszer mindegyik eszik.

Csibi Magor


Tehát csak akkor támad, amikor konkrétan bántják?

- A barnamedve, amely nálunk is honos, nem támad - a grizzlyről vannak még történetek, de ezek sem mind alátámasztottak. Egy észak-amerikai felmérés azt mutatja, hogy a medve elsősorban akkor támad, ha meglepetés éri, például ha éppen eszik, és az ember túl közel merészkedik hozzá. De akkor sem konkrétan támad, hanem az ember éppen az útjában áll.

Én személyesen nem tudok olyan esetről, hogy a medve megette volna az embert. Elég megnézni azt, hogy a dâmboviţai esetben, habár három orvvadász próbálta eltenni láb alól a medvét, csak egy sérült meg, aki sajnos a sérüléseibe bele is halt. Ő volt az, aki valószínűleg a legközelebb állt a medvéhez, és nem kimondottan őt támadta, csak ő volt a menekülési útvonalon.

Akkor is támad még az anyamedve, amikor boccsal van, és fenyegetve érzi a bocsot. Ha ilyent látunk, azonnal el kell távolodni. De a támadás helyett inkább szereti elijeszteni a veszélyforrást, ezért áll két lábra: megmutatja a nagyságát, és ez a vadállatokra hatással is szokott lenni.

Aztán pedig itt volt a dâmboviţai történet, amikor a medve veszett. Viszont az gyanús, hogy két veszettségi esetet jelentettek ilyen rövid időn belül, mert a tudományos jelentések arról szólnak, hogy a medve nagyon rezisztens a veszettség vírusára; csak különleges körülmények között kapja el, és ha hordozó is, akkor is igen ritkán nyilvánul meg.

Teljesen valószínűtlennek tartom, hogy mind a két esetben veszettségről legyen szó. Az első alkalommal a specialisták mondták előre, hogy az, a második esetnél viszont szerintem azért mondták, mert lelőtték, és egy-kettőre meg kellett indokolni a vadászatot.

De amikor ilyen esetek vannak, hogy egy medve egy nap alatt háromszor is támad, mi a jó megoldás, esetleg a kilövésen kívül?

- Először is medvére csak így szabad vadászni. Amikor Románia lefolytatta a tárgyalásait az EU-val, leszögezték azt, hogy barnamedvére csak akkor lehet vadászni, hogyha bizonyítottan túlszaporulat van – és ezt próbálták most is a köztudatba bevinni –, vagy ha veszélyes az emberre, vagyis folyamatosan támad.

Fotó: Wild Wonders of Europe, Staffan Widstrand/WWF


Azt fontos azonban megjegyezni, hogy soha nem a legerősebb egyedeket látjuk a falvak közelében, lejárni élelemért, vagy emberekre támadni. Ezek a kisebb, serdülőkorban levő medvék, amelyeknek nincs elég erejük a saját területük megvédésére. Ezeknek a trófeaértéke nagyon kicsi, és ez a legnagyobb probléma, hogy bár létezik az éves kilövési kvóta, amely kordában tartaná a medvepopulációt, soha nem a problémás medvéket lövik le, hanem azokat, amelyekből több bevételt lehet szerezni.

Ilyen szempontból a vadászoknak nagyon jó, mert ha nem lövik le a problémás egyedeket, akkor továbbra is ott van a hírekben, hogy a medve támad, nyomást lehet gyakorolni a kvótaemelésre, ők meg vadásznak nyugodtan, de a probléma megmarad. Nincs kereslet ezekre a kis, „szemetes” medvékre, csak 1-2 ezer eurót lehet rajtuk keresni. És amúgy se akar senki egy falusi ház vagy egy brassói tömbház ablakából medvére vadászni. Egy ilyen medve eladhatatlan, és mivel nincs profit, nem akarnak vadászni.

A megoldás nagyon egyszerű. Mi azt mondtuk a minisztériumi tárgyaláson is, hogy egyetértünk, lőjék le az összes medvét, amelyik lejár a faluba, de akkor teljesen tiltsák be a medvevadászatot az erdőben. Persze ez a megoldás senkinek se tetszett. Nagyon tisztán lehet látni, hogy a vadászérdekek nem azt akarják, hogy megoldják a túlszaporulat kérdését.

A szervezett vadászattal kapcsolatban mi a WWF álláspontja?

- Nem is a mi álláspontunkat kell nézni, hanem azt, hogy mi a törvénykezés: amíg azt mondja, hogy a problémás medvéket kell eltávolítani, addig érthetetlen, hogy hogyan lehet jóváhagyni vagy megtűrni a hajtóvadászatot, ami köztudottan nem szelektív. Ami Arges megyében történt, hogy hajtóvadászat közben sérült meg valaki, az nemcsak hogy „normális”, hanem a törvénytelenség határát súrolja, és szerintünk egy ilyenféle hajtóvadászat nem lehet törvényes.

Többször is kiemeltétek, hogy nincsenek reális adatok a medvepopulációra nézve.

- Annak ellenére, hogy vannak hivatalos számok, a hatóságok önmaguknak durván ellentmondanak. Ha csak ezeket nézzük, kiderül, hogy a medveállomány ’89 előtt Romániában 8-9000 példány volt. Jelen pillanatban szintén a hivatalos statisztikák szerint 6000 van, tehát a számuk minimum 2 ezerrel lecsökkent. És megint csak a statisztikák szerint az erdős területek nemhogy csökkentek, hanem nőttek! Ebből azt lehetne következtetni, hogy míg korábban a kevesebb erdő több medvének volt elég, ma kevesebben nem férnek el nagyobb területen – tehát a hatóságok nincs, ahogy fenntartsák saját állításaikat.

Ha azt nézzük, hogy Romániában ugyanaz az érdekeltség jelenti be a számot egy vadászkerületből, aki ellenőrzi, utána meg levadássza, akkor jogosan felmerülhet, hogy azok a számok reálisak-e. Ha egy társaság bejelenti, hogy 10 medve van a körzetében, akkor nem kap kvótát, ezért százat jelent be. A kvóta odaítélésekor ugyanis megnézik a populációt, és hogy kár történt-e. Akik ezeket a körzeteket menedzselik, azoknak hatalmas érdekük fűződik ahhoz, hogy többet jelentsenek be, aztán a hatóságok eldöntik, hogy mennyi a reális.

Fotó: WWF


A medvéket valójában nagyon nehéz megszámolni. Dâmboviţában húszezer hektárra jutott két őr – képzeljük el, mennyire lehet reális a két ember által készített statisztika. Mi azt mondjuk, hogy kell egy nagyon komoly tanulmány, többfajta módszerrel, amelynek eredményeit összevetjük, és úgy próbálunk egy következtetést levonni. Most az történik, hogy papíron léteznek medvék, de a számokat terepen szinte senki nem ellenőrzi.

Az ellenőrzésnek szintén hatósági szinten kellene megtörténnie? Vagy akár civil szervezetek is megtehetnék ezt?

- Bármilyen szinten, már csak arra kell gondolni, hogy Silviu Chiriacék Vrancea megyében vezetnek egy Life projektet, amelyben pont ötféle medveszámlálási módszert tesztelnek, és 2014 januárjában kapják meg a végleges eredményeket arra nézve, hogy melyek a legeredményesebbek.

Milyen módszerek ezek?

- Van például szagminta – bizonyos szagokkal a medvéket odacsalogatják egy helyre, és megszámolják, hogy hányan jártak ott; van DNS-minta, kamerás minta… Egyesek nehezebbek, mások könnyebbek, de többet összevetve nagyjából meg lehetne saccolni a reális populációt. Már csak azért is nehéz őket számon tartani, mert sokat járkálnak, ezért előfordul, hogy beszámolják ugyanazt az egyedet több vadászterületre. Volt arra eset, hogy Vrancea megyében feltettek egy GPS-es nyakörvet egy medvére, és néhány nap múlva már Marosvásárhely mellett járt.

Mennyire figyelnek oda akár a hatóságok, akár a szervezetek az apróbb támadásokra, amikor nincs ekkora médiavisszhangja egy-egy esetnek?

- A romániai sajtó szereti a "legeket", de ha megnézzük az utóbbi évtizedek statisztikáit, nincs változás. Kb. ugyanannyi emberáldozat vagy medve-ember konfliktus volt az utóbbi 30 év alatt minden évben.

De ha a sajtó nagyon szeretné a vadállatok és ember kapcsolatát vizsgálni, akkor észrevehetné, hogy viperamarástól összehasonlíthatatlanul többen haláloznak el vagy kerülnek kórházba, mint medvetámadástól. Ha mindenképpen közellenséget akarnak keresni, miért nem kiáltják ki a vipera elleni háborút? Valószínűleg azért, mert a viperához senkinek nem fűződik vadászati érdeke.

Természetesen mindenki az egyszerű közember és a medve konfliktusát szeretné kiélezni. Azt viszont tudni kell, hogy az EU minden medve által okozott kárt megtérít. Viszont a kártérítés csak akkor jár, ha van egy minimális befektetés is. Ha a malac szabadon kószál a falu szélén, nincs egy kerítés vagy egy kutya, az már probléma, mert az EU azt mondja, hogy annak, aki nem próbál meg a saját magántulajdonára vigyázni, nem adnak kártérítést. Így azokat siratjuk, akik igazából maguk semmit nem tesznek, de kártérítésre igényt tartanak.

Mi a fő probléma akkor a medve-ember együttélésben?

- Romániában van egy szerencsétlen hagyomány: az, hogy a medvéket etetjük. Az észak-amerikai medveszakértők között van egy mondás: a fed bear is a dead bear. A medvék generációk óta hozzászoktak, hogy embertől élelmet kapnak. Általában a vadászzónákban szokták etetni, de az etetők egyre közelebb kerülnek a falvakhoz; már nem az erdő csendzónájába hordják ki az ételt, hanem olyan is van, hogy az etető pár száz méterre található a falutól. Mivel a medve egy kényelmes állat, és nem szeret nagy erőfeszítést tenni az élelme megszerzésében, ehhez hozzá is szokik.

Ha megszokja az emberszagot, és azt, hogy a saját étele emberszagú, úgy fogja értelmezni, hogy az ember egyenlő az etetéssel. És amikor az erdő kiürül, akkor érzi, hogy a faluban van élelem, hogy állati hulladékok vannak, és bejár. Először a hulladékot fogyasztja, amikor elfogy, nekiáll a gyümölcsöknek, az állatoknak. Az etető nagymértékben hozzájárul ahhoz is, hogy a medve ösztönös félelme az ember iránt kivesszen.

Azt is kell még tudni, hogy a medve alapvetően nappali állat volt, de újabban éjjeli lett, mivel annyira próbál elkerülni minket, hogy inkább éjjel aktív. A viselkedése az elmúlt pár száz évben nagyot változott, és nem tudjuk még, hogy hosszútávon mennyit fog változni.

Mennyire tartjátok reális megoldásnak a medvék külföldre „exportálásának” ötletét?

- Ezt nem először fogalmazzák meg, de jól mutatja, hogy a hatóságok mennyire figyelnek oda a problémára. Amikor medve-ember kapcsolatról, medvetelepítésről beszélünk, elkerülhetetlen az emberre is gondolni. Ha megnézzük pl. Németországot vagy Svájcot, akkora infrastrukturális fejlettségük van, és emellett annyira tönkretették a saját természetüket, hogy szinte elképzelhetetlen medvét telepíteni oda. Az élettér nagyon fragmentált, az utolsó medve, amelyet Németországban láttak, hat bejelentett kárt okozott farmokon, és végül egy felbőszült farmer lelőtte.

Svájcban pedig a hadsereg lőtte ki az utolsó medvét, mert akkora néppánik lett, hogy nemcsak az erdőre nem akartak kimenni, hanem még a városokban is féltek járni az emberek. Ennek fényében bármilyen medvetelepítési programra csak 10-20 év távlatában lehet gondolni. Fel kell készíteni az embereket arra, hogy egy vadállatot befogadjanak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS