2018. április 26. csütörtökErvin
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szilágyi Tibor: optimális esetben 75 új oktatóra lenne szükség

Kertész Melinda kérdezett:Kertész Melinda 2012. október 25. 09:50, utolsó frissítés: 09:50

Elkezdődött a magyar tagozat megalapításának folyamata a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Az újonnan megválasztott rektorhelyettest a szervezési munkáról kérdeztük.


Hosszú várakozás, feszültség és a román vezetőség hónapokig tartó gáncsoskodása után úgy tűnik, megtörtént az áttörés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata megalapítása kapcsán. A magyar tagozat az elmúlt napokban megválasztotta vezetőit, a döntéseket az egyetem szenátusa is jóváhagyta, Szilágyi Tibort pedig kinevezték rektorhelyettesnek. Az egyetemen bekövetkezett változások kapcsán a rektorhelyettessel beszélgettünk.

A magyar tagozat képviselői mára a vezetőségi struktúrák részét képezik, önt Leonard Azamfirei rektor beiktatta a rektorhelyettesi tisztségbe. A magyar tagozat szervezési kérdéskörében mi lesz a következő lépés?

Szilágyi Tibor: – A következő lépés az építkezés. Az oktatói utánpótlást mielőbb be kell indítanunk. Már korábban is elemeztük, hogy hány oktatóra lenne szükség, de most a pillanatnyi helyzethez mérten kell újragondolnunk ezt a kérdést. Nagyjából tudjuk, hogy hol vannak hézagok, azonban továbbra is kérdés, hogy kikkel lehetne ezeket a hézagokat pótolni.


Szilágyi TiborSzilágyi Tibor
Hány oktatóra lenne szüksége a magyar tagozatnak ahhoz, hogy optimálisan működhessen?


– Elméletileg 10-15 adjunktusra, vagy magasabb rangú oktatóra és legalább 60 tanársegédre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar tagozat optimálisan, teljes egészében az európai normák szerint működhessen. Ezt a szintet azonban szinte egyetlen romániai egyetem sem éri el, így a valós igényeink pillanatnyilag ennél lényegesen kisebbek. Másrészt a színvonalas oktatás megvalósításához jó szakemberekre van szükségünk, akik ráadásul kielégítik a mostani rendkívül szigorú felvételi feltételeket is. Ilyen személy kevés van, így évekig tartó folyamatos feladatunk lesz az új oktatóknak a rendszerbe történő bevonása.


Ekkora méretű személyzetbővítés jelentős költségvetési kiadással jár. Mi a véleménye erről a tervezett bővítésről a román vezetőségnek?

– Nem annyira jelentős a költségvetési plusz, hiszen a megtartott órákat most is órabéres rendszerben ki kell fizetni. Egyelőre egy belső előkészítési stádiumban vagyunk, tehát a román vezetőséggel még nem konzultáltunk konkrét adatokról. Akkor tudunk a román vezetőséggel tárgyalni, amikor a magunk részéről pontosan feltérképeztük a helyzetet, azonban nincs sok vesztegetni való idő, hiszen az állásokra vonatkozó kéréseket hamarosan fel kell terjesztenünk Bukarestbe.


Az állások mellett milyen egyéb szervezési kérdéseket kell megoldani annak érdekében, hogy gyakorlatilag is elkezdhesse működését a magyar tagozat?

– A hétpontos egyezség leszögezi, hogy létre kell hoznunk a főtanszéki struktúrákat. Ez nem pár napos munka, de abban reménykedünk, hogy jövő tavaszig megoldjuk ezt a kérdést. Lépésről lépésre haladunk, eddig a hét pontból hármat megvalósítottunk, és reménykedem, hogy továbbra is tiszteletben tartja mindkét fél a dokumentumba foglaltakat. Semmiképp sem mondhatom azt, hogy a magyar tagozat ügye véglegesen megoldódott, de a holtpontról mindenképpen pozitív irányba mozdultunk el.


A román vezetőség néhány hónappal ezelőtt mereven elzárkózott a magyar tagozat létrehozásának még a gondolatától is. Ön hogyan jellemezné a román fél jelenlegi hozzáállását?

– Az az érzésem, hogy a román vezetőség is érzi, hogy nagyon sok munkát kell elvégezni, és sok mindenben közösen kellene lépnünk. Bár a magyar tagozatnak léteznek sajátos problémái, az egyetem egészének is rengeteg gondja van. Tehát az egyetem rossz működése a magyar tagozatot is hátrányosan érinti. Azóta, amióta a vezetőségi csapatba beválasztottak, a közös problémákról szóló témák kerültek előtérbe, és azon gondolkodtunk, hogy miként tudnánk ezeket a gondokat megoldani. A jövő titka azonban, hogy milyen lesz a román tagozat hozzáállása akkor, amikor vélt vagy valós érdekellentétet okozó kérdések kerülnek terítékre.

Úgy gondolom, hogy a román vezetőség attitűdbeli váltásához egyébként a miniszterelnök nyomásgyakorlása is hozzájárult. Ezzel együtt mind a magyar, mind a román fél érezte, hogy a konfliktuális állapot rossz az egyetemnek, hiszen míg mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy a másik támadását kivédjük, addig az összes többi orvosi egyetem lehívja a támogatásokat Bukarestből, építkeznek, fejlődnek.


Nemcsak a román és a magyar fél között, hanem a magyar tagozat keretében is léteztek feszültségek. A szenátus február 20-i megválasztásakor a magyar tagozat megalapításának elmaradása miatt a magyar fél bojkottot hirdetett, ezt a felhívást hat oktató nem vette figyelembe, őket beválasztották a szenátusba. Mára a hat oktatóból öt még mindig a szenátus tagja, a frissen megválasztott magyar szenátusi tagoknak pedig ezekkel a személyekkel együtt kell érvényesíteniük a magyar tagozat érdekeit. Ön hogyan látja, mennyire lesznek képesek együttműködni, egységesen fellépni a szenátus keretében?

– Nem mondanám azt, hogy belső feszültség lenne a tagozaton belül. Az elmúlt másfél évben végül is a tagozat döntő többsége példamutató egységről tett tanúbizonyságot. A 120-ból mindössze öt-hat ember nem követte azt, amit a közösség elhatározott, tehát arányuk viszonylag kicsi. Ők ugyan részt vesznek a szenátusban, illetve a kari tanácsokban, de ha ők nem állnak mellénk, igazából akkor sem változik tragikusan a helyzet. Nélkülük is egyharmad alatt lett volna az arányunk, tehát akár velük, akár nélkülük, de továbbra is az lenne a legcélszerűbb, hogy a román felet meggyőzzük: attól, hogy nekünk jobb lesz, nem azt jelenti, hogy az ő jogaik csorbulnak. Ezzel együtt remélem, hogy ez az öt személy is mi oldalunkon fog állni, amikor nyilvánvalóan be lehet bizonyítani, hogy jogos a kérésünk.


Az ön véleménye szerint a magyar tagozat mikor lesz túl az összes szervezési kérdésen, azaz mikor kezdheti el „de facto” a működését?

– Kérdés, hogy mit tekintünk „de facto” működésnek. Ha azt nézzük, hogy törvény szerint létezik-e a magyar tagozat, akkor a válasz igen. Mégpedig attól a pillanattól fogva, amikor a chartába megjelent az a passzus, amely kimondja: „a magyar nyelvű oktatás a magyar tagozat keretében szerveződik”. Hogy a valóságban mit fed ez a kitétel, az egy hosszabb dolog: például azt fedi, hogy létrejönnek a főtanszékek. Továbbá a de facto működés kapcsán felmerül a kérdés, hogy van-e elég oktatónk, vagy az, hogy a gyakorlatokon együtt, vagy külön tanulnak a hallgatók.

Tehát nem bocsátkoznék semmiféle időrendi becslésbe, hiszen egy hosszú folyamat elején állunk. Igazából nagyon sok múlik azon, hogy mindkét fél betartja-e a megállapodásban lerögzített dolgokat, illetve hogy mi kitartóan mindig meg tudjuk-e tenni azt a lépést, ami szükséges a magyar tagozat létrehozásához. Mert, ha valaki azt reméli, hogy most született egy döntés, és holnapra minden jóra fordul, az naiv.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS