2017. aug. 17. csütörtökJácint
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Beiskolázás: továbbra is diszkriminálnak Marosvásárhelyen

Kapitány Balázs 2012. október 29. 14:49, utolsó frissítés: 15:38

A városban és közvetlen vonzáskörzetében idén ősztől is több mint ötven magyar tanuló román nyelven kell folytassa szakmai tanulmányait.


Marosvásárhelyen és környékén a magyar nyelvű színvonalas szakképzésben a szeptemberben indult tanévben is hiány volt a meghirdetett osztályok számát tekintve, így a városban és közvetlen vonzáskörzetében idén ősztől is több mint ötven magyar tanuló román nyelven kell folytassa szakmai tanulmányait.

A legnagyobb erdélyi magyar közösségnek otthont adó városban és környékén régóta megfigyelhető az etnikai diszkrimináció a középfokú beiskolázási keretszámok meghirdetésekor. A jelenség kapcsán (a CEMO civil mozgalom kezdeményezésére), már nem csak az Országos Diszkriminációellenes Tanács marasztalta el többször a Maros Megyei Tanfelügyelőséget, de idén májusban immár – egy több mint három éve húzódó per végén – a bíróság is jogerős ítéletben erősítette meg a hátrányos megkülönböztetés létezését.

Az említett eljárás azonban még 2009-ben, a 2009/10-es tanév beiskolázási keretszámai kapcsán kezdődött. Ekkoriban a Maros Megyei Tanfelügyelőség meglehetősen ’naív’ és könnyen átlátható módon diszkriminálta, vagyis ’terelte’ román nyelvű középiskolába a magyar diákok egy részét: egyszerűen középfokon kevesebb magyar helyet hirdetett meg, mint amennyi a 8. osztályt magyarul végzettek száma volt, míg román nyelven többet, mint ahányan végeztek. Ez annyira nyilvánvaló és látványos hátrányos megkülönböztetés a román állam egy intézménye részéről, hogy ezt legvégül minden hatóság egyértelműen meg kellett állapítsa.

Az elmúlt években azonban – nyilván nem függetlenül a fenti bírósági eljárástól – lényegesen finomabb, rejtettebb módszerekkel zajlik a megkülönböztetés: nem általános helyhiánnyal, hanem nem megfelelő iskolákban, nem megfelelő szakokon meghirdetett magyar osztályok segítségével terelgetik a diákokat román középiskolába.


Mivel az erdélyi magyar sajtóban kevés elemzés foglalkozik a témával, ezért a következőkben az oktatási minisztérium nyilvános középfokú beiratkozási adatbázisának adatai alapján mutatjuk be valamivel részletesebben ezt a jelenséget a mai 2012/13-as tanévre vonatkozó formájában.

Elemzésünkben Marosvásárhely és vonzáskörzetének 12 nem líceumi szintű – tehát elsősorban szakmai képzettséget adó – középfokú iskolájának beiskolázási adatai alapján dolgozunk. A 12 intézményből 11 Marosvásárhelyen, egy pedig Marosvásárhely vonzáskörzetében (Sáromberkén) található. Ez a terület a gyakorlatban egy középfokú oktatási körzetet jelent, amelyben mintegy 100-120 ezer magyar él.

A beiratkozottak adatait tekintve ezen a területen a nem líceumi szintű középiskolák három csoportba oszthatóak:

Egyfelől vannak olyan intézmények, ahol a beiratkozáskor már ez első körben betelnek a meghirdetett helyek, és akik egy bizonyos átlag alatti átlagosztályzatot (’médiát’) hoznak az általános iskolából, azok – hasonlóan a jobb líceumokhoz – ezekbe az iskolákba sem kerülnek felvételre.

A 2012/13-as középiskolai tanévben összesen három ilyen nem líceumi szintű középfokú iskola van Marosvásárhelyen: a Gheorghe Marinescu Iskolacsoport, a Traian Savulescu Mezőgazdasági Kollégium, illetve a Transilvania Közgazdasági Kollégium. A felvételre a legmagasabb átlaghoz a Gheorghe Marinescu Iskolacsoportban volt szükség (8,07).

Ezen iskolák közös jellemzője, hogy nem hirdettek meg egyetlen magyar tannyelvű osztályt sem, a három intézmény összesen 15 osztályt indított, mind román tannyelvűek. Mivel a maximális osztálylétszám 28 fő, összesen 420 gyermeket iktattak ezekbe az osztályokba. Közülük 16-an a nyolcadik osztályt még magyar tannyelven végezték, ők a tannyelv-váltással egyben egy igen színvonalas szakmai képzés mellett is döntöttek.

Másfelől vannak a városban olyan két tanítási nyelven szakmai képzést nyújtó intézmények, amelyek színvonalukat tekintve ’kétarcúnak’ tekinthetők. Ezekbe az iskolákba a román nyelvű képzésre gyerekhiány miatt minden jelentkezőt felvesznek, a magyar nyelvű osztályokba azonban túljelentkezés van, nem vesznek fel mindenkit. Ezek az intézmények a magyar nyelvű szakképzés ’csúcsának’ tekinthetőek a városban, a román nyelven tanulni kívánó diákok számára azonban ez messze nincs így.

A két intézmény, amely ebbe a csoportba tartozik, az Electromures Iskolacsoport és a Gheorghe Sincai Iskolacsoport, összesen szintén 15 indított osztállyal. Ebből a 15 osztályból a két iskolában összesen 7 magyar tannyelvű osztályt hirdettek meg 196 hellyel, amelyek mind beteltek. A Electromuresbe 6,94-es, a Gheorghe Sincaiba 4,9-es média kellett ahhoz, hogy egy diákot magyar tannyelvre – a leggyengébb osztályba – felvegyenek.

Mivel azonban mindkét iskolában volt szabad román tannyelvű hely, a gyengébb magyar diákok számára nyitott volt a lehetőség a román tagozatra iratkozni, ahova alacsonyabb médiával be lehetett kerülni, mint a hasonló profilú magyar osztályba. Így lehetséges, hogy ezekben az iskolákban a román nyelven meghirdetett 8 osztály 224 helyéből 183-ba jutott az általános iskolát is románul végző ’eredeti román’ diák, 19 esetben pedig magyar diák iratkozott át ezekbe az osztályokba, és 33 hely (15%) betöltetlen maradt.

Harmadrészt vannak azok az intézmények (összesen hét, felsorolásuktól most eltekintünk), ahova mindenkit felvesznek, maximum nem a vágyott osztályba, de ezen iskolák esetén ez utóbbi is csak egy szakma esetén, ritkán fordul elő. Ezen intézmények kivétel nélkül két tanítási nyelvűek, és összesen 23 osztályt hirdettek. Ebből 11 osztály, 308 férőhellyel román tannyelvű, illetve 12 magyar osztály 336 hellyel magyar tannyelvű. A magyar osztályokba 226-an iratkoztak be, szabadon maradt 110 hely (33%). A román osztályokba 160-an iratkoztak, de közülük is 18 tannyelvváltó, korábban még magyarul tanult, betöltetlen maradt 148 hely (48%).

Vajon miért iratkozott ez a 18 eddig magyarul tanuló gyermek román tagozatra, hiszen az adott intézményben voltak szép számban betöltetlen, meghirdetett magyar helyek is? Talán ez úton jobban el akarta sajátítani a diák a román nyelvet, vagy a szülők úgy vélekedtek, hogy román nyelvű tanulmányok után majd az életben jobban boldogul a gyermek? Persze minden előfordulhat, de feltehetően a 18 esetből 17-ben nem ez történt.

Egyfelől az egyik intézményben (Sáromberkén) egy adott szakma esetén csak román nyelvű osztály került meghirdetésre. A 16 beiratkozottból tizenhárman az 1-8 osztályt magyar nyelven végezték, csupán hárman románul. Kérdés, hogy ha az iskolában az adott szakirányú osztály magyar nyelven is meghirdetésre került volna, ezek a gyermekek akkor is a román tagozatra iratkoztak volna. Persze az is kérdés, hogy ebben az esetben a román osztály elindulhatott volna-e három tanulóval…

Másik négy fő meg feltehetően azért váltott tannyelvet mert az adott iskolában egy adott szakon a magyar osztály betelt, a román osztály nem, és ők inkább tannyelvet, mint szakmát váltottak.

Összességében tehát röviden bemutattuk, hogyan létezik Marosvásárhelyen egyfajta nagyon okosan felépített ’szinteltolásos’ rendszer a líceumokon túli középfokú magyar oktatási hálózatban, amely rendszer a magyar diákokat különböző csatornákon a román nyelvű továbbtanulás felé tereli. A legszínvonalasabb intézmények nem indítanak magyar osztályokat, így a közepes színvonalúakba román tannyelvre mindenki bekerül, míg magyarra nem. Aki magyarként ezekben az intézményekben, de gyengébb médiát hozva akar tanulni, ezt megoldhatja, ha tannyelvet vált és román osztályba iratkozik. A gyengébb diákanyaggal gazdálkodó iskolák esetén pedig több esetben nem találkozik a magyar diákok által igényelt kereslet és a kínált szakok, ez irányítván a tannyelv-váltás felé a magyar diákok egy részét.

Persze lehet úgy érvelni, hogy ez az évi 50-60 – ráadásul jellemzően nem is értelmiségi családból származó, tehát jogait kevéssé megvédeni tudó – magyar gyermek, akit évente a diszkriminatív beiskolázási rendszer román tannyelvű osztályba kényszerít, nem is olyan sok, két-három magyar osztály, egy magyar középiskola, ha ’kitelne’ belőlük.

De ne feledjük, itt csak egyetlen – bár a magyarság szempontjából fontos – város és szűk vonzáskörzete adatait mutattuk be! Hasonló, a magyar diákok számára hátrányos következményekkel járó ’trükközés’ a meghirdetett középiskolai osztályok kapcsán sajnos Maros megye más részein is hangsúlyosan létezik, és Erdély más városaiban és megyéiben (elsősorban Szatmárban és Biharban, de még Hargita megyében) is megfigyelhető.

Becsléseink szerint Erdély-szinten évente mintegy 500 magyar gyermek vált nem önként, hanem a középfokú magyar tannyelvű oktatási kínálat szerkezeti hibái, hiányosságai miatt az általános iskola befejezése után magyarról románra tannyelvet. Ez pedig már nem elhanyagolható szám. Ha ezen gyermekek jelentős részét a magyar nyelvű középfokú oktatási rendszerben meg lehetne tartani, az jelentős részben képes lenne ellensúlyozni azt a demográfiai kihívást, amelyet a csökkenő tanulólétszám fog jelenteni a magyar középfokú oktatás számára a következő években.

(készült az Iskolák veszélyben program keretében. A szerző demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS