2019. december 11. szerdaÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Á, csak vaktöltények – így mi. Egyszercsak egy férfi lerogyott mellettünk”

2012. december 22. 01:53, utolsó frissítés: 2012. december 24. 13:05

Az 1989-es események emlékére összegyűjtöttük a nyolcvanas évek végéről, a forradalom napjairól szóló írásainkat.


FORRÓ NAPOK

Káoszkeltés volt a cél Temesváron 89 decemberében

A Ceauseşcu-rezsim Securitate-ügynököket és speciális egységeket vetett be diverziós célból 1989 decemberében Temesváron, hogy a felelősséget a hadseregre lehessen hárítani. Mindez abból az eddig titkosan kezelt hadinaplóból derült ki, mely most a temesvári forradalom peranyagaként került nyilvánosságra. A hadinapló a Temesváron lezajlott katonai műveleteket rögzíti december 16-21. között.

A naplónak a része egy jelentés, melyet még 1990-ben nyújtott be a hadügyminisztérium a parlamentnek. Ebben az állt, hogy a forrongó városban több ponton is Securitate-ügynökök szivárogtak a tüntetők közé.




A másik technika az volt, hogy vegyes rendfenntartó egységeket vetettek be a hadsereg mellett, melyek a Securitate fegyveres erőiből, terrorelhárító (USLA) egységekből és határőrökből álltak. A jelentés szerint ennek az volt a célja, hogy ne lehessen pontosan megállapítani, ki lő a tüntetőkre. A szöveg civilben Securitate-fegyvereseket is említ, akik a tömegbe lőttek.

>> Tovább a cikkre >>


Neked hogy telt 1989 december 22-e?

Tankok sorakoztak fel a Bertalanban, látta Kohni – újságolta aggódóan anyukám. Abban a pillanatban már az sem számított, hogy a „gyerek” jelen van, ott és akkor nem kellett, nem lehetett elhallgatni a történteket, eltitkolni a félelmet. Arra emlékszem, hogy világvége-szerű pánik tört rám, úgy rémlett, ez a hangulat egy örökkévalóságig fog tartani.

Nem értettem, mi történik, csupán annyi szűrődött át az akkor nyolc éves tudatomba, hogy itt valami nagy felfordulás következik, a III.D.-nek a tanító néni valami olyasmit mondott, hogy belháború...Olyan hangon mondta, mintha felnőttekhez beszélt volna, pontosan így fogalmazott: „gyerekek, itt belháború lesz”.



Téli vakáció volt, de amúgy sem ment senki sehová, bezárt ajtók-ablakok mögött szólt a rádió: jönnek Bukarestből a terroristák, lefoglaltak egy vonatot, a mozdonyvezetőt megfenyegették... – mondta be valaki a hírt. Már nem tudom, hogy a pánikhangulat a tévéből, a rádióból, avagy csak úgy a levegőből ragadt át mindenkire, de tény, hogy a december utolsó napjai a rettegéssel keveredett várakozás napjai voltak. Apukám a szomszédokkal felváltva, jobb híján húsvágó baltával felszerelkezve védte a tömbház bejáratát a Bukarestből érkező terroristáktól.

Anyukám a kádban akart aludni, fémkád, mondta, nem megy át rajta a golyó, a szobákba a túlsó tömbház tetejéről belőhetnek az ablakon a terroristák. Nem is volt vicces ez abban a pillanatban, hiszen behallatszott a gépfegyver ropogása - lila, sárga meg zöld fények suhantak el az ablak előtt – Brassót nem kerülte el a forradalom.

>> Tovább a cikkre >>


„Á, csak vaktöltények – így mi. Egyszer csak egy férfi lerogyott mellettünk”

Két fegyverropogásos éjszaka volt. Az első december 21-én délután kezdődött, és hajnalig tartott. Ez éles töltényekkel történt, gyakorlatilag a román reguláris hadsereg és a szekuritate emberei lőtték a tiltakozókat. Szerencsére a lövések zöme csak elrettentésül szolgált, de így is elesett, ha jól emlékszem, 39 ember. Én a sörgyári tömegben voltam, ott talán 14 halott volt.

A Marasti téren 1 embert lőttek le, nevezetesen az öcsém egyik olténiai katonatársa. Az illető túl közel merészkedett a katonákhoz, hát lelőtték. A sörgyári halottakat sebtiben bevitték a kapuk alá, mert azt a látszatot akarták kelteni, mintha nem történt volna különösebb baj...



Másnap reggel voltak, akik bementek dolgozni, mintha mi sem történt volna. A kolozsváriak zöme viszont levonult a főtérre, a polgármesteri hivatal elé. A polgármesteri hivatalt ekkor még desszantos katonák védték élesre töltött fegyverrel, és elrettentő manőverekkel próbálták az embereket távol tartani a főbejárattól. Aztán jött a hír, hogy Ceausescu elmenekült, és a katonaság átállt...

>> Tovább a cikkre >>


KONTEXTUS

Hogyan látták a decemberi eseményeket a Times és Financial Times olvasói?

A brit sajtó komoly érdeklődést mutatott a romániai forradalom iránt, ám cikkeikben gyakran megmosolyogtató hibákkal találkozhatunk.

A Times már december 17-18-án cikkezik a temesvári eseményekről, azonban forrásaik nem a legmegbízhatóbbak, információik sokszor tévesek. Ez abból is látszik, hogy a külföldi lapok nem értesülnek a december 15-i eseményekről, 16-17-re rakva azokat az eseményeket, amelyek elindítják azt a folyamatot, ami végül megdönti Ceaușescu neo-sztálinista rezsimjét.

A cikkek tartalma szerint két kategóriát különböztethetünk meg: december 22-ig a cikkek nagy része Tőkés Lászlóról és a temesvári eseményekről szól, 22-e után azonban inkább a bukaresti eseményekkel és Románia többi részén folyó összecsapásokkal foglalkoznak a tudósítások. Információikat első sorban a Tanjug jugoszláv, ADN keletnémet hírügynökségtől és budapesti televíziókból szerezték.

>> Tovább a cikkre >>


Melyek voltak 1989 legfontosabb történései?

Az Adatbank.ro kronológia segítségével végig lehet követni, milyen nemzetközi és hazai események határozták meg az 1989-es évet.

>> Tovább a cikkre >>


Stefano Bottoni: az 1989-es romániai fordulat értelmezései

A legtöbb kérdőjel nem is a forradalom keletkezése, hanem a folytatása körül adódik. December 22-én pár perccel dél után Nicolae Ceauşescu és felesége, Elena helikopterre szállt, elhagyta a fővárost, a Központi Bizottság épületét ostromló tüntetők pedig ünnepelni kezdték a forradalom győzelmét. A diktátor menekülésével azonban a harcok nem értek véget. Mi több, az erőszak csak ezt követően eszkalálódott: míg december 17-e és 22-e között „alig” százötven halálos áldozata volt a temesvári, aradi, lugosi, kolozsvári, nagyszebeni, marosvásárhelyi és bukaresti vérontásnak, a következő öt napban közel ezer civil és egyenruhás személy vesztette életét a jelenkori Kelet-Európa egyik legtitokzatosabb „polgárháborújában”.



A temesvári antikommunista forradalmárok (Traian Orban, Mircea Mihalcea, Marius Mioc), valamint politikai támogatóik a népfelkelést „eltérített”, „elvetélt” vagy „eltulajdonított” forradalomnak nevezik. Ők december 22-ét, Ceauşescu bukását és a felkelők győzelmét tekintik fordulópontnak. Radu Portocală, Nestor Rateş, Marius Oprea, Dennis Deletant, Tom Gallagher szerint a későbbi államfő, Ion Iliescu, illetve a szovjet és/vagy nyugati támogatással körülötte csoportosuló „gorbacsovista” reformkommunisták december 22-e után a Nemzeti Megmentési Fronton keresztül magukhoz ragadták a hatalmat és kisajátították a forradalmat.

>> Tovább a cikkre >>


Szabad Európa Rádió: hangok a Vasfüggönyön túlról

A SZER a hidegháború egyik leghatásosabb fegyverének bizonyult, hiszen óriási hallgatótábora volt egész Kelet-Európában. A fiatalok a rádió révén juthattak hozzá a legújabb nyugati zenékhez, az idősebbek pedig itt hallgathatták az őket nagy mértékben érintő híreket, melyeket paradox módon tőlük több ezer kilométerre mondtak bele a mikrofonba.

>> Tovább a cikkre >>


Hátizsákos „turizmus” a '80-as években: gyógyszereket, élelmiszert, könyveket hoztak

A romániai magyar folklór részévé váltak azokról a magyarországiakról szóló történetek, akik a '80-as években hátizsákban csempésztek gyógyszert, élelmiszert és könyveket Erdélybe. A '80-as években szocializálódottak közül szinte mindenkinek van valamilyen homályos emléke ezekről a titokzatos szállítmányokról, vagy ha nem, akkor is hallhatott róluk, hiszen beszélgetések során utalásként fel-felbukkannak ilyen történetek.



Beszélgetés Koenig Helmuttal, az erdélyi hátizsákos turizmus egyik atyjával, az Erdélyieket Támogató Egylet egyik fő szervezőjével, valamint Bárdi Nándor történésszel, aki annak idején magánzóként járta Erdélyt.

>> Tovább a cikkre >>

Mi történt 1989 decemberétől 1990 májusáig?

A hiányos dokumentumok és a máig az emberekben élő félelem is akadályozza az 1989 végén és 1990 elején több erdélyi városban történtek rekonstruálását, az egyesek által forradalomnak, mások szerint puccsnak nevezett eseménysor kapcsán. 2010-ben indult a Kisebbségkutató Intézet és a Progress Alapítvány közös kutatási projektje a '89-es események kapcsán Bárdi Nándor történész kezdeményezésére.



A kutatás többek közt azt célozza, hogy a még meglévő dokumentumokat – újságokat, plakátokat, fényképeket, videó- és hangfelvételeket, iratokat, jegyzőkönyveket stb. – összegyűjtse, és ezek alapján rekonstruálja az 1989 végétől 1990 májusáig történt események kronológiáját, elsősorban a romániai nemzeti kisebbségek szemszögéből.

>> Tovább a cikkre >>


ÍGY ÉLTÜNK

Filmek '89-ben: mit nézett Románia, mit nézett a világ?

A kommunizmus a mozi fénykorának tekinthető Romániában: több mint 450 mozi működött – és bár volt köztük olyan is, amelyet csempekályhával fűtöttek –, a teltházak mindennaposak voltak. Egy jegy 6-7 lejbe került, illetve ennek kétszeresébe, ha két részes volt a film. Ha indiános vagy csendőrös, netán távol-keleti kalandfilm volt műsoron, a közönség akár reggel hattól is sorban állt a jegyárus bódé előtt.

Hetente egy-két alkalommal mindenki elment moziba; a Mit láttál mostanában? kérdés a Hogy vagy?-ot helyettesítette. Persze ebben tetemes része volt annak, hogy egyéb szórakozási lehetőség ritkán adódott.

>> Tovább a cikkre >>


Rajzfilmek a romániai kommunizmusban

Tíz perc az esti híradó előtt: ennyi rajzfilm jutott a kommunizmus ideje alatt a romániai gyerekeknek. Vakáció idején valamivel jobb volt a helyzet, reggel és délután harminc-harminc percnyi rajzfilmet sugárzott a televízió. Lolek és Bolek, Mihaela és Azorel, Oacă és Boacă vagy a Nu zaietz pagadi! örökösen egymást kergető farkasa és nyula tűnt fel a képernyőkön. Hétvégén pedig nagy ritkán tiszteletét tette Tom és Jerry, Miki egér, Woody, a fakopáncs vagy Popeye, a tengerész.

A szinkront egyetlen személy: Georgeta Chira oldotta meg – aki abban az időszakban nőtt fel, valószínűleg sosem felejti már el a vidám, kedves hangot, amelyet tulajdonosa a szereplőhöz illően próbált alakítani.

>> Tovább a cikkre >>


Bikini-koncert Temesváron: rendszerváltás rockzenével

A fegyverropogás megszűnte után alig másfél hónappal a szabadság hírnöke másodszorra is Temesvárra érkezett, ezúttal egy felszabadító rockkoncert formájában. A rock már '89 előtt is a lázadást jelentette, a műfaj puszta léte is kitörési kísérlet volt a hatalom egyre fojtogatóbb szorításából.



A Bikini együttes (Németh Alajos, D. Nagy Lajos, Daczi Zsolt, Gallai Péter, Kató Zoltán, Berecz Endre), 1990. február 24-én és 25-én tartott két teltházas koncertet a temesvári Olimpiai Csarnokban. Ez volt az 1989-es események után az első nagyobb szabású szabad rockkoncert a térségben.

>> Tovább a cikkre >>


Külföldi termékeink a kommunizmusban

Azokat az árucikkeket vettük sorra, melyeket régen a pult alatt vásárolhattunk, vagy rokonnal, baráttal hozattunk külföldről. Egyesek közülük most kaphatóak, vannak azonban olyanok is, melyeknek már csak az emléke él.



>> Tovább a cikkre >>


Változatlan ízek a kommunizmusból

Vannak termékek, melyekről azt hittük, rég eltűntek az üzletekből, mint a gosztáti csirke. Aztán kiderült: most is árulják őket, és nem is csak eldugott, falusi boltocskákban.

Vannak olyan élelmiszerek, melyek kisebb-nagyobb változáson mentek át, és ma különböző gyártóktól származó új formában kaphatóak. És vannak olyanok is, melyek változatlan népszerűséggel fejlődtek tovább, vagy még nagyobb népszerűségre tettek szert azáltal, hogy már a kommunizmus idején is léteztek.



Ezek imidzsében a régi idők felidézése a nosztalgiával, a már jól ismert és megszokott termék pozitív fogalmával társul. Nem véletlenül vásárolják őket még ma is. Összeállításunkban ezeket a több évtizedes múlttal rendelkező élelmiszereket teszteltük.

>> Tovább a cikkre >>


Talált tárgy: így ünnepelte volna Păunescu lapja a 21. századot

1990 júliusában ünnepelte volna a Román Kommunista Párt Ceausescu megválasztásának 25. évfordulóját. Păunescu lapjának évkönyve már 1989-ben erről áradozott – erre bukkant egy poros könyvespolcon egyik olvasónk.

>> Tovább a cikkre >>


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS