2019. október 15. keddTeréz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Á, csak vaktöltények – így mi. Egyszercsak egy férfi lerogyott mellettünk”

2012. december 22. 01:53, utolsó frissítés: 2012. december 24. 13:05

Az 1989-es események emlékére összegyűjtöttük a nyolcvanas évek végéről, a forradalom napjairól szóló írásainkat.


FORRÓ NAPOK

Káoszkeltés volt a cél Temesváron 89 decemberében

A Ceauseşcu-rezsim Securitate-ügynököket és speciális egységeket vetett be diverziós célból 1989 decemberében Temesváron, hogy a felelősséget a hadseregre lehessen hárítani. Mindez abból az eddig titkosan kezelt hadinaplóból derült ki, mely most a temesvári forradalom peranyagaként került nyilvánosságra. A hadinapló a Temesváron lezajlott katonai műveleteket rögzíti december 16-21. között.

A naplónak a része egy jelentés, melyet még 1990-ben nyújtott be a hadügyminisztérium a parlamentnek. Ebben az állt, hogy a forrongó városban több ponton is Securitate-ügynökök szivárogtak a tüntetők közé.


A temesvári forradalom első napja 1989 december 16-a volt, amikor a 
<br />
Tőkés László kilakoltatása elleni tiltakozás többezres rendszerellenes 
<br />
tüntetéssé alakultA temesvári forradalom első napja 1989 december 16-a volt, amikor a
Tőkés László kilakoltatása elleni tiltakozás többezres rendszerellenes
tüntetéssé alakult


A másik technika az volt, hogy vegyes rendfenntartó egységeket vetettek be a hadsereg mellett, melyek a Securitate fegyveres erőiből, terrorelhárító (USLA) egységekből és határőrökből álltak. A jelentés szerint ennek az volt a célja, hogy ne lehessen pontosan megállapítani, ki lő a tüntetőkre. A szöveg civilben Securitate-fegyvereseket is említ, akik a tömegbe lőttek.

>> Tovább a cikkre >>


Neked hogy telt 1989 december 22-e?

Tankok sorakoztak fel a Bertalanban, látta Kohni – újságolta aggódóan anyukám. Abban a pillanatban már az sem számított, hogy a „gyerek” jelen van, ott és akkor nem kellett, nem lehetett elhallgatni a történteket, eltitkolni a félelmet. Arra emlékszem, hogy világvége-szerű pánik tört rám, úgy rémlett, ez a hangulat egy örökkévalóságig fog tartani.

Nem értettem, mi történik, csupán annyi szűrődött át az akkor nyolc éves tudatomba, hogy itt valami nagy felfordulás következik, a III.D.-nek a tanító néni valami olyasmit mondott, hogy belháború...Olyan hangon mondta, mintha felnőttekhez beszélt volna, pontosan így fogalmazott: „gyerekek, itt belháború lesz”.

Tüntetők a temesvári Opera-téren (fotó: Wikipédia, Denoel Paris)Tüntetők a temesvári Opera-téren (fotó: Wikipédia, Denoel Paris)


Téli vakáció volt, de amúgy sem ment senki sehová, bezárt ajtók-ablakok mögött szólt a rádió: jönnek Bukarestből a terroristák, lefoglaltak egy vonatot, a mozdonyvezetőt megfenyegették... – mondta be valaki a hírt. Már nem tudom, hogy a pánikhangulat a tévéből, a rádióból, avagy csak úgy a levegőből ragadt át mindenkire, de tény, hogy a december utolsó napjai a rettegéssel keveredett várakozás napjai voltak. Apukám a szomszédokkal felváltva, jobb híján húsvágó baltával felszerelkezve védte a tömbház bejáratát a Bukarestből érkező terroristáktól.

Anyukám a kádban akart aludni, fémkád, mondta, nem megy át rajta a golyó, a szobákba a túlsó tömbház tetejéről belőhetnek az ablakon a terroristák. Nem is volt vicces ez abban a pillanatban, hiszen behallatszott a gépfegyver ropogása - lila, sárga meg zöld fények suhantak el az ablak előtt – Brassót nem kerülte el a forradalom.

>> Tovább a cikkre >>


„Á, csak vaktöltények – így mi. Egyszer csak egy férfi lerogyott mellettünk”

Két fegyverropogásos éjszaka volt. Az első december 21-én délután kezdődött, és hajnalig tartott. Ez éles töltényekkel történt, gyakorlatilag a román reguláris hadsereg és a szekuritate emberei lőtték a tiltakozókat. Szerencsére a lövések zöme csak elrettentésül szolgált, de így is elesett, ha jól emlékszem, 39 ember. Én a sörgyári tömegben voltam, ott talán 14 halott volt.

A Marasti téren 1 embert lőttek le, nevezetesen az öcsém egyik olténiai katonatársa. Az illető túl közel merészkedett a katonákhoz, hát lelőtték. A sörgyári halottakat sebtiben bevitték a kapuk alá, mert azt a látszatot akarták kelteni, mintha nem történt volna különösebb baj...

A fotó Kolozsvár főterén készült, a forradalom idejénA fotó Kolozsvár főterén készült, a forradalom idején


Másnap reggel voltak, akik bementek dolgozni, mintha mi sem történt volna. A kolozsváriak zöme viszont levonult a főtérre, a polgármesteri hivatal elé. A polgármesteri hivatalt ekkor még desszantos katonák védték élesre töltött fegyverrel, és elrettentő manőverekkel próbálták az embereket távol tartani a főbejárattól. Aztán jött a hír, hogy Ceausescu elmenekült, és a katonaság átállt...

>> Tovább a cikkre >>


KONTEXTUS

Hogyan látták a decemberi eseményeket a Times és Financial Times olvasói?

A brit sajtó komoly érdeklődést mutatott a romániai forradalom iránt, ám cikkeikben gyakran megmosolyogtató hibákkal találkozhatunk.

A Times már december 17-18-án cikkezik a temesvári eseményekről, azonban forrásaik nem a legmegbízhatóbbak, információik sokszor tévesek. Ez abból is látszik, hogy a külföldi lapok nem értesülnek a december 15-i eseményekről, 16-17-re rakva azokat az eseményeket, amelyek elindítják azt a folyamatot, ami végül megdönti Ceaușescu neo-sztálinista rezsimjét.

A cikkek tartalma szerint két kategóriát különböztethetünk meg: december 22-ig a cikkek nagy része Tőkés Lászlóról és a temesvári eseményekről szól, 22-e után azonban inkább a bukaresti eseményekkel és Románia többi részén folyó összecsapásokkal foglalkoznak a tudósítások. Információikat első sorban a Tanjug jugoszláv, ADN keletnémet hírügynökségtől és budapesti televíziókból szerezték.

>> Tovább a cikkre >>


Melyek voltak 1989 legfontosabb történései?

Az Adatbank.ro kronológia segítségével végig lehet követni, milyen nemzetközi és hazai események határozták meg az 1989-es évet.

>> Tovább a cikkre >>


Stefano Bottoni: az 1989-es romániai fordulat értelmezései

A legtöbb kérdőjel nem is a forradalom keletkezése, hanem a folytatása körül adódik. December 22-én pár perccel dél után Nicolae Ceauşescu és felesége, Elena helikopterre szállt, elhagyta a fővárost, a Központi Bizottság épületét ostromló tüntetők pedig ünnepelni kezdték a forradalom győzelmét. A diktátor menekülésével azonban a harcok nem értek véget. Mi több, az erőszak csak ezt követően eszkalálódott: míg december 17-e és 22-e között „alig” százötven halálos áldozata volt a temesvári, aradi, lugosi, kolozsvári, nagyszebeni, marosvásárhelyi és bukaresti vérontásnak, a következő öt napban közel ezer civil és egyenruhás személy vesztette életét a jelenkori Kelet-Európa egyik legtitokzatosabb „polgárháborújában”.

Nicolae Ceausescu 1936-ben, amikor Târgovişte-i rendőrség letartóztatták 
<br />
<i>(forrás: románia nemzeti archívumának kommunista gyűjteménye, képkód: 2/1936)</i>Nicolae Ceausescu 1936-ben, amikor Târgovişte-i rendőrség letartóztatták
(forrás: románia nemzeti archívumának kommunista gyűjteménye, képkód: 2/1936)


A temesvári antikommunista forradalmárok (Traian Orban, Mircea Mihalcea, Marius Mioc), valamint politikai támogatóik a népfelkelést „eltérített”, „elvetélt” vagy „eltulajdonított” forradalomnak nevezik. Ők december 22-ét, Ceauşescu bukását és a felkelők győzelmét tekintik fordulópontnak. Radu Portocală, Nestor Rateş, Marius Oprea, Dennis Deletant, Tom Gallagher szerint a későbbi államfő, Ion Iliescu, illetve a szovjet és/vagy nyugati támogatással körülötte csoportosuló „gorbacsovista” reformkommunisták december 22-e után a Nemzeti Megmentési Fronton keresztül magukhoz ragadták a hatalmat és kisajátították a forradalmat.

>> Tovább a cikkre >>


Szabad Európa Rádió: hangok a Vasfüggönyön túlról

A SZER a hidegháború egyik leghatásosabb fegyverének bizonyult, hiszen óriási hallgatótábora volt egész Kelet-Európában. A fiatalok a rádió révén juthattak hozzá a legújabb nyugati zenékhez, az idősebbek pedig itt hallgathatták az őket nagy mértékben érintő híreket, melyeket paradox módon tőlük több ezer kilométerre mondtak bele a mikrofonba.

>> Tovább a cikkre >>


Hátizsákos „turizmus” a '80-as években: gyógyszereket, élelmiszert, könyveket hoztak

A romániai magyar folklór részévé váltak azokról a magyarországiakról szóló történetek, akik a '80-as években hátizsákban csempésztek gyógyszert, élelmiszert és könyveket Erdélybe. A '80-as években szocializálódottak közül szinte mindenkinek van valamilyen homályos emléke ezekről a titokzatos szállítmányokról, vagy ha nem, akkor is hallhatott róluk, hiszen beszélgetések során utalásként fel-felbukkannak ilyen történetek.

Koenig Helmut Korondon, 1982 körül. Szücs György tulajdonaKoenig Helmut Korondon, 1982 körül. Szücs György tulajdona


Beszélgetés Koenig Helmuttal, az erdélyi hátizsákos turizmus egyik atyjával, az Erdélyieket Támogató Egylet egyik fő szervezőjével, valamint Bárdi Nándor történésszel, aki annak idején magánzóként járta Erdélyt.

>> Tovább a cikkre >>

Mi történt 1989 decemberétől 1990 májusáig?

A hiányos dokumentumok és a máig az emberekben élő félelem is akadályozza az 1989 végén és 1990 elején több erdélyi városban történtek rekonstruálását, az egyesek által forradalomnak, mások szerint puccsnak nevezett eseménysor kapcsán. 2010-ben indult a Kisebbségkutató Intézet és a Progress Alapítvány közös kutatási projektje a '89-es események kapcsán Bárdi Nándor történész kezdeményezésére.

Răzvan Rotta fotója a kolozsvári eseményekrőlRăzvan Rotta fotója a kolozsvári eseményekről


A kutatás többek közt azt célozza, hogy a még meglévő dokumentumokat – újságokat, plakátokat, fényképeket, videó- és hangfelvételeket, iratokat, jegyzőkönyveket stb. – összegyűjtse, és ezek alapján rekonstruálja az 1989 végétől 1990 májusáig történt események kronológiáját, elsősorban a romániai nemzeti kisebbségek szemszögéből.

>> Tovább a cikkre >>


ÍGY ÉLTÜNK

Filmek '89-ben: mit nézett Románia, mit nézett a világ?

A kommunizmus a mozi fénykorának tekinthető Romániában: több mint 450 mozi működött – és bár volt köztük olyan is, amelyet csempekályhával fűtöttek –, a teltházak mindennaposak voltak. Egy jegy 6-7 lejbe került, illetve ennek kétszeresébe, ha két részes volt a film. Ha indiános vagy csendőrös, netán távol-keleti kalandfilm volt műsoron, a közönség akár reggel hattól is sorban állt a jegyárus bódé előtt.

Hetente egy-két alkalommal mindenki elment moziba; a Mit láttál mostanában? kérdés a Hogy vagy?-ot helyettesítette. Persze ebben tetemes része volt annak, hogy egyéb szórakozási lehetőség ritkán adódott.

>> Tovább a cikkre >>


Rajzfilmek a romániai kommunizmusban

Tíz perc az esti híradó előtt: ennyi rajzfilm jutott a kommunizmus ideje alatt a romániai gyerekeknek. Vakáció idején valamivel jobb volt a helyzet, reggel és délután harminc-harminc percnyi rajzfilmet sugárzott a televízió. Lolek és Bolek, Mihaela és Azorel, Oacă és Boacă vagy a Nu zaietz pagadi! örökösen egymást kergető farkasa és nyula tűnt fel a képernyőkön. Hétvégén pedig nagy ritkán tiszteletét tette Tom és Jerry, Miki egér, Woody, a fakopáncs vagy Popeye, a tengerész.

A szinkront egyetlen személy: Georgeta Chira oldotta meg – aki abban az időszakban nőtt fel, valószínűleg sosem felejti már el a vidám, kedves hangot, amelyet tulajdonosa a szereplőhöz illően próbált alakítani.

>> Tovább a cikkre >>


Bikini-koncert Temesváron: rendszerváltás rockzenével

A fegyverropogás megszűnte után alig másfél hónappal a szabadság hírnöke másodszorra is Temesvárra érkezett, ezúttal egy felszabadító rockkoncert formájában. A rock már '89 előtt is a lázadást jelentette, a műfaj puszta léte is kitörési kísérlet volt a hatalom egyre fojtogatóbb szorításából.

Temesvári csoportkép 1990-bőlTemesvári csoportkép 1990-ből


A Bikini együttes (Németh Alajos, D. Nagy Lajos, Daczi Zsolt, Gallai Péter, Kató Zoltán, Berecz Endre), 1990. február 24-én és 25-én tartott két teltházas koncertet a temesvári Olimpiai Csarnokban. Ez volt az 1989-es események után az első nagyobb szabású szabad rockkoncert a térségben.

>> Tovább a cikkre >>


Külföldi termékeink a kommunizmusban

Azokat az árucikkeket vettük sorra, melyeket régen a pult alatt vásárolhattunk, vagy rokonnal, baráttal hozattunk külföldről. Egyesek közülük most kaphatóak, vannak azonban olyanok is, melyeknek már csak az emléke él.



>> Tovább a cikkre >>


Változatlan ízek a kommunizmusból

Vannak termékek, melyekről azt hittük, rég eltűntek az üzletekből, mint a gosztáti csirke. Aztán kiderült: most is árulják őket, és nem is csak eldugott, falusi boltocskákban.

Vannak olyan élelmiszerek, melyek kisebb-nagyobb változáson mentek át, és ma különböző gyártóktól származó új formában kaphatóak. És vannak olyanok is, melyek változatlan népszerűséggel fejlődtek tovább, vagy még nagyobb népszerűségre tettek szert azáltal, hogy már a kommunizmus idején is léteztek.



Ezek imidzsében a régi idők felidézése a nosztalgiával, a már jól ismert és megszokott termék pozitív fogalmával társul. Nem véletlenül vásárolják őket még ma is. Összeállításunkban ezeket a több évtizedes múlttal rendelkező élelmiszereket teszteltük.

>> Tovább a cikkre >>


Talált tárgy: így ünnepelte volna Păunescu lapja a 21. századot

1990 júliusában ünnepelte volna a Román Kommunista Párt Ceausescu megválasztásának 25. évfordulóját. Păunescu lapjának évkönyve már 1989-ben erről áradozott – erre bukkant egy poros könyvespolcon egyik olvasónk.

>> Tovább a cikkre >>


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS