Székely István Gergő: 6-8 szenátorra számíthatna a magyarság vegyes választási rendszerben
kérdezett: S.I. 2013. január 28. 09:55, utolsó frissítés: 18:18A romániai sajátosságokat figyelembe véve elképzelhető, hogy nagyobb aránytalanságot eredményezne a német választási rendszer, mint általában - mondta a politológus.
A német típusú, vegyes választási rendszer bevezetését támogatják a parlamenti pártok, erről már hallgatólagos megegyezés is született - állították a napokban az USL-hez köthető források. Az információk szerint a törvényhozók számát 300 főben maximalizálnák - kezdetben 400 főről szóltak a híradások -, eltérő hatáskörökkel ruháznák fel a a parlament két házát, és megyénként két főben korlátoznák a szenátorok számát. A vegyes választási rendszerről, annak a képviseletre gyakorolt hatásairól Székely István Gergő politológussal beszélgettünk.
Milyen hatással lehet a romániai magyar közösség parlamenti képviseletére a vegyes választási rendszer esetleges bevezetése?
Nagyon homályosak egyelőre a kormány elképzelései a választási rendszer módosítását illetően. A sajtóban megszellőztetett információk szerint az alsóház esetében lenne esélye egy vegyes rendszernek, míg a felsőház esetében egy többségi rendszert vezetnének be, egyúttal lecsökkentenék a szenátus létszámát, minden megyét két szenátor képviselne. A szenátus esetében kérdéses, mennyire kivitelezhető, hogy Bukarest is csak két szenátori helyet kapjon, hisz lakosságszáma a legnagyobb megyének is legalább a háromszorosa.
Ellentmondásos, hogy egyik ponton azt mondják, a szenátus a régiókat és a helyi önkormányzati testületeket kellene képviselje, másik helyen meg azt kommunikálják, hogy a megyéket. Az első esetben nem lehet mondani sok mindent, de ha a megyéket nézzük, akkor ez magyar szempontból nem jelentene visszalépést. A jelenlegi megyei etnikai arányokkal minimum hat szenátor bejutása biztos lenne: Hargita és Kovászna megyéből két-két szenátor, egy-egy Maros és Szatmár megyéből. Ezeken kívül még esély volna egy-egy szenátor bejutására Bihar és Szilágy megyéből is. Egy százas létszámmal ez egy 6-8 százalék közötti képviseletet jelentene, ami elfogadható.
Egy másik homályos pont a két ház jogköreinek szétválasztása. Ez szerintem kissé ellentmondásos, mert a jogköröket a választási rendszer módosításával nem lehet szétválasztani, ehhez alkotmányt kell módosítani, látszik, hogy egy csomagban gondolkodnak inkább. Viszont szét lehet választani a képviseleti elvet, és az már valóban szétválasztás lenne, ha megyénként két szenátor jutna be a parlamentbe, a képviselőháznál pedig egy arányos vagy egy vegyes rendszert vezetnének be.
Mit kell tudni a vegyes választási rendszerről?
Ha vegyes rendszer kerül bevezetésre, akkor nagy kérdés, hogy az mennyire hasonlítana a német rendszerhez. A vegyes rendszereken belül számos variáció lehetséges. Jobban ismert példák a német és esetleg a magyar, de a kettő nagyon különbözik egymástól. Kulcskérdés, hogy mennyire közelíti meg a végeredmény az arányosságot. A német rendszer esetében ez nagyon megközelíti, sőt, németországi viszonylatban nagyon jól megközelíti, de máshol alkalmazva nem biztos. A magyar rendszer viszont nem, az inkább egy többségi rendszerhez áll közel, az a legnagyobb és a nagy pártokat jutalmazza, míg a kis pártokat bünteti.
A német rendszerben van két komponens és van két szavazat. Az egyiket az egyéni választókerületre, a másikat a pártlistákra adják le. A német rendszerben a végeredményt a listás eredmény alapján állapítják meg, miután megvan országos szinten az eredmény, ami egy nagyon arányos képviselet lesz az alkalmazott választási formulának köszönhetően. Ezután megnézik, hogy az egyéni választókerületekben hogy teljesítettek a pártok. Mivel 299 egyéni választókerület van, és elméletileg 598, a duplája az összmandátum, ezért az arányos elosztást ez utóbbi alapján végzik.
Például tételezzük fel, hogy a CDU-nak 200 mandátum jár, az SDP-nek 180 és így tovább. Ez után valamennyi pártnak az eredményéből levonják azt, amit egyénileg elért. Ez eleve a mandátumok felére vonatkozik, így egyéniben kisebb számokat fognak elérni. Így a CDU-nak lesz mondjuk 140 és az SDP-nek 120, mert a kis pártok nem nagyon nyernek egyéni mandátumot. Ez után levonják a 200-ból a 140-et és a 180-ból a 120-at, marad 60-60, ezeket és a maradék szavazatokat feltöltik a listára. A végeredmény úgy fog kinézni, hogy az összmandátumszám az 598-600 lesz, és ez arányos eredmény lesz.
A német rendszerre is jellemző, hogy a kompenzáció miatt nem állandó a törvényhozás létszáma. Németországban mégsem fordul elő, hogy Romániához hasonlóan, ugrásszerűen megnőjön egy választás után a képviselők száma. Minek köszönhető ez?
Igen, a német rendszerben is van megoldás arra az esetre, hogy mi történik, ha egy párt több egyéni választókerületet nyer meg, mint amennyire jogosult lenne. Ez valójában nem reális, lévén, hogy csak a mandátumok feléhez viszonyítanak. Ebben az esetben Németországban is az van, hogy aki első helyen végzett az egyéni választókerületében, az megtartja a mandátumát, viszont ha olyan helyzet áll elő, hogy kevesebbet kapott arányosan, akkor többletmandátumot kap a párt, tehát megnövekedhet a Bundestag létszáma. Az eddigiekben nem volt arra példa, hogy 20-nál több fővel nőjön a törvényhozás száma, ellentétben Romániával, ahol a pluszban kiosztott 100 mandátum nagyon kitolta a legnagyobb erő irányába az aránytalanságot.
Ez a kulcskérdés, hogy a német rendszerben csak a feléhez viszonyítunk a kompenzáció során, e miatt ott nem lehetséges olyan nagy mértékű aránytalanság, mint nálunk. Hozzá kell tenni, hogy ez attól is függ, hogy Németországban még nem volt soha ekkora kilengés a pártok támogatását illetően, mint Romániában. Ez annak is köszönhető, hogy konszolidált a pártrendszer, de annak is, hogy Németország föderális állam. Mivel több kormányzati szint van, nehezebben képzelhető el egy olyan mértékű összeomlása valamelyik pártnak, mint Romániában. Valójában a német rendszert sem próbálták ki olyan politikai viszonyok között, mint ami 2012-ben volt nálunk, tehát lehet, hogy valamivel nagyobb aránytalanságot eredményezne, mint amit általában eredményez. Kulcskérdés, hogy az arányosságot mennyire tudná megőrizni. Az is fontos, hogy Németországban a fele-fele arányt veszik alapul, de ez nem kötelező, lehetne pl. kétharmad-egyharmad arány is.
A magyar választási rendszer is alapul szolgálhat egy új választási rendszer kidolgozása esetén.
A német rendszerben a szavazatokat nem kötik össze, ellentétben a magyar modellel. Nincs olyan, hogy az egyéni rendszerben leadott, nem nyertes szavazatok átkerülnek a kompenzációs listára, mint Magyarországon. A jelenlegi magyar választási rendszerben nem csupán a vesztes szavazatok kerülnek át, hanem a nyertes párt többletszavazatai is. Ha ilyenben kezdenének el gondolkodni Romániában is, akkor ismét a kompenzáció mértéke lenne kérdéses. Továbbá kérdés, hogy mekkora lenne az aránya az egyéni választókerületnek illetve a pártlistáknak, illetve, hogy létezik-e a töredékszavazat intézménye.
A kisebbségi pártoknak és a kis pártoknak mennyire kedvez a vegyes rendszer?
Az RMDSZ szempontjából fontos, hogy a jelenlegi román választási rendszerben van az alternatív küszöb, ami többé-kevésbé a német rendszerből lett lemásolva, már ami az elvet illeti. A német rendszerben is van alternatív küszöb, amely azt mondja, ha egy párt országos szinten nem teljesíti a bejutáshoz szükséges 5 százalékot, de három egyéni választókerületben első helyen végez, akkor részt vehet az arányos mandátumelosztásban. Ez a három választókerület lényegesen könnyebben teljesíthető, mint Romániában a 6-3-as alternatív küszöb. Az RMDSZ szemszögéből nagyon releváns lenne, hogy ezt a kitételét a német törvénynek lemásolják.
Romániában már nem nagyon létezik kis pártnak nevezhető politikai alakulat az RMDSZ-en kívül. Inkább közepes és nagy pártokról beszélhetünk. A német mintájú vegyes rendszernek az a sajátossága, hogy szavazatmegosztásos stratégia van, ami arról szól, hogy a kis pártok kevés helyen rúgnak labdába az egyéni választókerületekben. Ezeknek a pártoknak a szimpatizánsai az egyéni választókerületben az esélyes nagy pártra szavaznak. Ez kiegyenlítődik úgy, hogy a nagy pártok is alkalomadtán arra buzdítják a választóikat, hogy a pártlisták esetében ők szavazzanak a kis pártokra, hogy legyen a nagy pártnak egy biztos koalíciós partnere.
Nem tudni, hogy Romániában a jelenlegi erőviszonyok mellett ez mit jelentene. Vélhetően azt, hogy ha a PNL kiesik az USL-ből, márpedig előbb-utóbb ki fog, és a PDL megerősödik legalább annyira, hogy az egyéni választókerületekben ütőképesebb legyen, mint a PNL, akkor a PNL nagyon érdekes helyzetbe fog kerülni. Jó kérdés, hogy ebből a stratégiából az RMDSZ tudna-e profitálni. Azt hiszem, hogy nem nagyon, nagyon extrém helyzetnek kellene kialakulnia ahhoz, hogy valamelyik párt azt mondja, hogy az RMDSZ ott, ahol esélytelen, őket támogassa, és cserébe pedig leszavaztatnak bizonyos mennyiségű szavazót az RMDSZ listájára. Nem tartom igazából relevánsnak, de elméletileg lehetséges.