2019. február 17. vasárnapDonát
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Rendszerváltás Csíkszeredában, 1989

Forró Albert 2013. február 02. 11:51, utolsó frissítés: 2013. február 04. 10:45

A helyiségbe behatoló tömeg láttán a szolgálatos tiszt félelmében fegyverét használta, s a kilőtt golyó a 25 éves csíkszentdomokosi #b#Gy. László#/b# életét kioltotta. A tiszt elmenekült, később, mint a forradalom hősét, előléptették.


A temesvári események kirobbanása után Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában, akárcsak országszerte, központi utasításra a párt helyi vezetése a párt pozícióinak megerősítésére törekedett. A nagyobb üzemeknél, vállalatoknál a temesvári eseményeket elítélő gyűléseket szerveztek. A nagyobb erdélyi városokhoz (Temesvár, Kolozsvár, Brassó, Marosvásárhely) hasonlatos utcai megmozdulásokra Csíkszeredában december 22. előtt nem került sor, azonban


az ezt megelőző napokban itt is voltak titkos szervezkedések.

A helyi Prízma fotóklub fiatal, forrongó tagjai – Bíró József, Szalai Zoltán, András Mihály, Szél Pál, Labancz István stb. – úgy gondolták, hogy Temesvár mellett a Székelyföldön is szervezkedni kell, különben az egy városra koncentrálódó ellenállást a hatóságok könnyen elfojthatják. Ezek a fiatal értelmiségiek december 23-ra tervezték akciójukat: egy gyerekjáték kézi kisnyomdán több mint háromezer kétnyelvű röpcédulát nyomtattak, amit az említett napon a város vasúti állomásán az egyik berobogó vonat ablakából kívántak szétszórni.

A vonattal ingázó munkásokon keresztül a felcsíki, alcsíki, gyímesi embereket, illetve a Gyergyói-medence és Háromszék lakóit akarták megszólítani. A röplapokon magyarul és románul ez állt: „Ne menjetek dolgozni szent karácsony ünnepén! Szolidaritás Temesvárral!”

December 22-én az események azonban felgyorsultak. Rádión és televízión keresztül az országos eseményeket követve a szervezkedő fiatalok már szükségtelennek tartották a röplapozást, ehelyett a déli órákban saját személygépkocsijukon a város ipari zónáit és lakónegyedeit járták be, forradalmi, lyukas zászlót lengetve, a munkásságot és a lakosságot utcára vonulásra biztatva.



galeria_9531.jpg
Röpcédula


December 22-én reggel a Traktorgyárnak a város keleti ipari övezetében lévő egységénél a munkások megtagadták a munka felvételét mindaddig, amíg Ceauşescu képe a falon lóg. A megyei első titkár, Costea Aurel óvatosságra intette a gyár igazgatóját, Benkő Sándort, a munkásokat arra kérte, hogy ha nem is dolgoznak, az utcára ne vonuljanak ki, mert a belügyes csapatok utasítást kaptak, hogy a tüntető tömegbe lőjenek.

Déli 12 óra körül Csíkszereda utcái és terei még kihaltak voltak. Ferenczes István költő a pártbizottság székháza előtti, a helyi lakosság által csak „tapsplacc”-nak nevezett téren gyertyát gyújtott a temesvári áldozatok emlékére, amikor gyülekezni kezdett a tömeg a város központjában. Ceauşescu futásának és


a diktatúra bukásának hírére a gyárakból a munkások a főtérre vonultak.

A tömeg kérésére Ferenczes István többször is elszavalta A diktatúra közhelyei című, nem sokkal korábban írt és a városban kézirat formájában terjesztett versét. Az emberek örömükben egymást ölelgették, többször is elénekelték a Székely himnuszt. A tömeg ezután behatolt a megye adminisztrációs székházába, ahonnan a megyei pártbizottság vezetői már korábban elmenekültek. Bútorokat, írógépeket, aktákat rongáltak meg, amit egyes, higgadtabb személyek próbáltak megakadályozni.

>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>

A letűnő diktatúrával szembeni, az emberekben éveken át felgyűlő indulat, sérelem és ellenszenv most elemi erővel tört ki a tömegből. Megsemmisítettek mindent, ami a kommunista rendszer szimbóluma volt, eltávolították a középületek homlokzatáról és a város bejáratainál elhelyezett, a Román Kommunista Pártot és főtitkárát, Ceauşescut dicsőítő feliratokat és zászlókat, amelyek közepéből kivágták a címert. A könyvesüzlet kirakataiból a diákok és gyermekek a gyűlölt diktátor beszédeit tartalmazó propaganda kiadványokat kihordták az utcára és meggyújtották.


Egy másik, a milícia épülete előtt gyülekező tömeg egyfajta igazságtételre készülődött:

az évek során több ezer csíki embert brutálisan bántalmazó szekusokkal kívántak leszámolni. A milícia épületébe behatoló felkorbácsolt érzelmű tömeg az elmenekült szekusok és magas rangú milicisták helyett a bent talált néhány kiskatonán töltötte ki bosszúját, akiket pofonokkal bántalmaztak. Itt is megismétlődtek a már ismerős jelenetek, az írógépeknek, iratoknak, lehallgatási hangkazettáknak az épületből való kidobálása és megrongálása. Néhány rendőrautót szintén felgyújtottak.

A romboló tömeget Borbély Gábor római katolikus esperes-plébános próbálta megfékezni, lecsillapítani. Az épületből elmenekülni már nem tudó, fegyvereik használatával fenyegetőző milicistákat a Benkő Sándor, traktorgyári igazgató által küldött teherautón menekítették el az emberek bosszúja elől. A vonatállomás épületében működő milíciaőrsön azonban egy tragikus esetre került sor. A helyiségbe behatoló tömeg láttán az ott tartózkodó szolgálatos tiszt félelmében fegyverét használta s a kilőtt golyó a 25 éves csíkszentdomokosi Gy. László életét kioltotta. A tiszt elmenekült, később, mint a forradalom hősét, előléptették. Utólag az áldozat szülei 15 ezer lejes kártérítést kaptak az államtól.

A forradalom győzelme, Ceauşescu bukása után a volt pártvezetők, a milicisták és a szekusok többsége a nép haragja elől a város feletti katonai egységhez és a zsögödfürdői földalatti bunkerbe menekült, ahonnan csak napok múlva, a közhangulat lecsillapodása után jöttek elő. Többségük hazaköltözött azokba a megyékbe, városokba, ahonnan származtak és szakmai végzettségüknek megfelelő munkahelyet foglaltak el.

December 22-én délután a csíksomlyói kegytemplomban hálaadó misére került sor, majd az emberek ismét a főtérre vonultak, ahová népgyűlést hirdettek meg. Mintegy 15 ezer fős tömeg gyűlt össze, többnyire magyar emberek. Időközben az elmenekülő párt- és megyei vezetők nyomában kialakuló hatalmi űr betöltésére délután 17 órakor


a vállalatvezetők, mérnökök részvételével megalakult a Hargita megye Demokratikus (Ideiglenes) Bizottsága.

A tizenegy tagú választmány élére Pataki Imre jogászt választották, aki már korábban is népszerű, ismert vezető volt a csíki emberek körében.

A tömeg egész este és éjjel a téren maradt, gyertyát gyújtottak, hazafias és karácsonyi dalokat énekeltek, imádkoztak, virrasztottak. Eközben a Fehérháznak nevezett megyei adminisztratív épületnek a különböző termeiben, egymással párhuzamosan, folytatódott a szervezkedés, a megyei vezetés, a Nemzeti Megmentési Front megyei bizottságának megválasztása. A székházat mindeközben körülbelül 25-30 ember, néhány diák, az IPIC és a Traktorgyár felfegyverzett munkásgárdái őrizték. A katonaság megtagadta a segítséget.

A megye ideiglenes vezetőségének nevében Pataki Imre már december 22-én felvette a kapcsolatot az Országmentési Front bukaresti vezetőségével, a televízióban kapcsolatfelvétel céljából folyamatosan közölt telefonszámok egyikén. Másnap Bukarestbe küldött távirat útján tudatták, hogy teljes mértékben egyetértenek az Országmentési Front Tanácsának közleményével.

Hangsúlyozták a magyarok és románok közötti testvériséget és egyenlőséget, a megye területén az erőszakos cselekedetek megakadályozását, valamint a gazdasági-társadalmi egységek zavartalan működésének biztosítását.

A hosszas, reggelig tartó tárgyalások során megalakuló Országmentő Front Hargita Megyei Tanácsának kezdetben csak csíkszeredai tagjai voltak. Ezek kiválasztásában fontos szerepe volt Pataki Imre ideiglenes elnöknek, aki olyan munkatársakat választott maga mellé, akiket már ismert, akikkel korábban már együttműködött. Egyes vélemények szerint


a kommunista párt és a megye egykori, a központi hatalom által eltávolított magyar nemzetiségű vezetői kerültek be

a Front Hargita Megyei Tanácsába. A december 22. utáni első napok eufórikus napjai után gondoltak csak arra, hogy a Nemzeti Megmentési Front 76 tagú Tanácsába – december 27-én már így nevezték magukat – a megye más településeiről is behívjanak tagokat.

A Nemzeti Megmentési Front Csíkszeredai Bizottsága csak december 28-án alakult meg. A forradalom napjaiban minden, a közügyek intézésében résztvenni kívánó személy a megyei intézmények munkálataiba kapcsolódott be. Azok a csíkszeredai személyek, akik nem értettek egyet Pataki Imrének a NMF Hargita Megyei Tanácsának elnöki tisztségébe való megválasztásával, Benkő Sándor kezdeményezésére a december 22-i események után üresen álló egykori néptanács épületébe vonultak, hogy újjászervezzék a város megbénult életét.

Az így megalakuló csíkszeredai bizottság elnökévé Benkő Sándor traktorgyári igazgatót választották. Az NMF Csíkszeredai Bizottsága 1990. január 19-én a helyi lakosság és munkaközösségek javaslatait figyelembe véve László Pál építészmérnököt, a Hargita megyei Építőipari Vállalat aligazgatóját a város polgármesterévé nevezte ki.

Részleteiben mind a mai napig nem ismerjük pontosan, milyen átalakuláson ment át a decemberi események után a kommunista rendszer volt titkosszolgálata, a Securitate. Feltételezhető, hogy csak formális átszervezésre került sor, s a testület tagjai beépültek az új hatalmi elitbe. A Securitate törvénytelen működéséről még 1990. januárjából is vannak adataink, amikor a csíkmadéfalvi tranzit posta lezárt épületébe – ahol korábban ellenőrizték és cenzúrázták a leveleket, illetve lehallgatták a telefonbeszélgetéseket –


behatoltak és kompromittáló iratokat semmisítettek meg.

A forradalom napjainak pánikhangulat keltését – a terroristákat, az ivóvizek megmérgezését stb. – utólag talán nem alaptalanul sokan a Securitate kádereinek tulajdonították. Karácsony éjszakáján hangosbeszélővel felszerelt gépkocsi járta végig Csíkszereda lakónegyedeit, utcáit, hogy megnyugtassák a lakosságot, iható, egészséges a víz a megyeszékhely hálózatában.

A város lakosságát ivóvízzel ellátó csíkszépvízi gyűjtőtó állandó felügyelet alatt állt, őrzésében éjszakánként a falu lakói is részt vettek. A tavat tápláló patakok és a vízházból kifolyó vizét óránként vegyelemezték. Csíkszereda bejáratait teherautókkal torlaszolták el, utcai őrjáratokat szerveztek, a tömbházak védelmét botokkal felfegyverzett férfiak látták el.

A volt pártfunkcionáriusokon, milicistákon és szekusokon kívül a régi elit közé kell sorolnunk a vállalatok, gyárak, iskolák, intézmények vezetőit is. Többségük román nemzetiségű volt és az 1980-as évek második felében, más megyéből érkezett. Ezek többségét december 22. után a munkaközösségek


demokratikus választások keretében vagy sztrájkok útján menesztették.

A rendőri és katonai hírszerzés megbotránkozással számolt be a diktatúra bukását követően önszerveződő magyarság első lépéseiről, a románok – a Ceauşescu-rezsim leghűségesebb, a helyi lakossággal szemben a legkíméletlenebb aktivistái, pedagógusai, rendőrei stb. – erőszakos elüldözéséről a többségében magyarok által lakott Hargita és Kovászna megyékből.



A forradalom teremtette szabadság lehetővé tette a magyarság széleskörű önszerveződését, amelynek következtében


a korábbi román elit kiszorult a két megye intézményeinek vezetéséből.

A csíkszeredai románság képviseletében magukat Önvédelmi Bizottságnak nevező Ştefan Danciu újságíró, Croitoru Irina volt megyei főtanfelügyelő-helyettes és Oancea Ioan újságíró, későbbi parlamenti képviselő 1990. január 4-i keltezéssel egy Memóriumot juttattak el Bukarestbe a Nemzeti Megmentési Fronthoz a Hargita megyében 1989. december 22. után bekövetkezett románellenes eseményekről.

A memórium szerint a diktátor szökésének bejelentése után a megye több helységében soviniszta, románellenes megnyilvánulások talaján emberáldozattal járó túlkapások, kegyetlenkedések következtek be.

A helyi magyarság az egész megyében "megfélemlítő légkört" alakított ki, amely névtelen telefonhívásokban, a helységek elhagyására vonatkozó felszólításokban konkretizálódott, hogy


megtisztítsák a megyét a románságtól.

A memórium szerint kezdetét vette egyes intézmények és vállalatok vezetőinek tisztségükből történő eltávolítása. A megyének "románoktól való megtisztítása" céljából szervezett csoportok járták be a város tömbházait és jegyzéket készítettek az ott lakó románokról. A magyar nyelvű oktatás megszervezésének ürügye alatt valóságos "hadjárat" folyik a román nemzetiségű tanfelügyelők és tanárok ellen. A csíkszeredai NMF Tanácsába "soviniszta magyar nemzetiségű elemeket" választottak be, akik lejáratták magukat a temesvári mészárlást elítélő gyűléseken, akik a tömeget a milícia épületének kifosztására bújtották fel. Ugyanakkor ezek a személyek nyomást gyakorolnak a NMF megyei Tanácsának elnökére, hogy száműzze a városból a magukat komprommitált személyeket, akik egytől egyig román nemzetiségűek. Csíkszereda bizottságába csak "jelentéktelen, személyiség nélküli románokat" engedtek be maguk közé.

A memórium aláírói kihangsúlyozták, hogy átfogó, jól megszervezett akció van kibontakozóban, egy olyan magyar közösségnek a megteremtése, amelyből kiszorul a román elem, ahol a magyar nyelv kizárólagos bevezetésére törekednek.

Az így kialakuló helyzet kölönös súlyosságára való tekintettel, a szöveg szerzői az NMF Tanácsának segítségét kérik, mivel az ellenséges légkör miatt már nemcsak a román értelmiségiek, hanem egyre több egyszerű munkás is a megye területének elhagyására készül.


A Székelyfölddel kapcsolatos rémhírek, hamis információk terjesztésében

az írott sajtó mellett a magát szabadnak mondó Román Televízió és a rádió is ludas volt. Elhallgatták azt a tényt, hogy a székelyföldi megyékbe kinevezett fiatal román értelmiségiek a forradalom után önként távoztak, hogy közelebb kerüljenek családjaikhoz, otthonukhoz.

Csíkszeredában a román-magyar együttélés legkényesebb, feszültségekkel teli pontja ebben az időben az iskoláknak a tanítási nyelv szerinti szétválasztása volt. A legnagyobb visszhangot a helyi román sajtóban a 10-és számú általános iskolában történtek kapták, ahonnan a szülői bizottság döntése alapján a román tanulóknak a szomszédos iskolába kellett átköltözniük, amely kizárólagosan román tannyelvű intézményként működött a továbbiakban.

A helyi katonaság tisztjei a magyar nemzetiségű tanárok megfélemlítésével próbálták megakadályozni az iskolák szétválasztását. Az „iskolaháború” országszerte felkorbácsolta a kedélyeket, amely az anyanyelvű oktatás újjászervezését alulról jövő kezdeményezéseit támogató Pálfalvi Attila oktatásügyi miniszterhelyettes leváltását vonta maga után. Pálfalvi Attila leváltása, a hatalom és a román szervezetek által hangoztatott


szeparatizmus vádjának visszautasítása ellen

1990. február 1-én Csíkszereda főterén az RMDSZ Hargita megyei és csíkszeredai szervezete nagyszabású tömegtüntetést szervezett.

A magyar tanintézetek helyreállításáért a következő napokban, hetekben is folytatódtak a harcok, a szervezett tüntetések. Február 10-én tizenegy erdélyi megye magyar lakosságához hasonlóan Csíkszereda magyar lakossága is néma tiltakozó akcióval juttatta kifejezésre egyetnemértését az oktatásban tapasztalható diszkriminációval szemben.

Ezen a napon közel húszezer csíkszeredai írta alá azt a Közoktatási Minisztériumba eljuttatott peticiót, amelyben a teljes magyar nyelvű oktatási hálózat helyreállítását, a kolozsvári Bolyai egyetem, a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemen pedig a magyar karok újraindítását követelték.

A kisebbségi jogok érvényesítése és kiharcolása szükségessé tette a romániai magyarság politikai szerveződését. Országos viszonylatban is az elsők közt, 1989. december 24-én este a Hargita Népe napilap szerkesztőségében a helyi értelmiségiek, orvosok, mérnökök kezdeményezésére Csíkszeredában is megalakult a Magyar Demokrata Szövetség (Ideiglenes) megyei szervező bizottsága, amelynek irányítását Ferenczes István költőre bízták.

Az RMDSZ (Ideiglenes) csíkszeredai szervező bizottsága 1989. december 27-én alakult meg, elnökének Váli Józsefet választotta. Január elején a környező falvakon, községekben is megalakultak az RMDSZ helyi szervezetei. 1990. március végén Csíkszeredában 10 193, a Csíki medence községeiben pedig 21 089 tagot számlált az RMDSZ. Az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet önállósodásával a Hargita megyei RMDSZ saját vezetőséggel rendelkező területi szervezetekre bomlott. Március 26-án az RMDSZ Csík-Gyergyó-Maroshévíz szervezetei küldötteinek csíkszeredai konferenciáján megválasztották a területi vezetőséget. Elnök dr. Hajdú Gábor ügyvéd, alelnökök Garda Dezső (Gyergyószentmiklós), Kolumbán Tihamér (Maroshévíz) és Zólya László (Csíkszereda), ügyvezető titkár Papp Kincses Emese lett.

Az RMDSZ csíkszeredai és területi szervezetei határozattan kiálltak a nemzetiségi jogok védelméért és az anyanyelvű oktatásért folytatott küzdelemben. A március 15-i nagyszabású ünnepségek megszervezésében szintén oroszlánrészt vállaltak Erdély szerte az RMDSZ helyi szervezetei is.

Az iskolaháború és a március 15-i megemlékezések nagyban hozzájárultak a szatmárnémeti és marosvásárhelyi magyarellenes atrocitásokhoz, amelyeknek hátterében a Vatra Românească és az általa képviselt szélsőséges román csoportosulások álltak. Ezekben a vészterhes napokban Csíkszeredában Hargita megye valamennyi nagyobb településéhez hasonlóan, több ezer ember gyűlt össze a város főterén, szolidaritását fejezve ki Marosvásárhely magyarságával. A gyárak, üzemek, intézmények a szabad szakszervezetek vezetésével beszüntették a munkát, kivonultak a térre, az iskolákban ülősztrájkot szerveztek. A munkásság soraiból


sokan Marosvásárhelyre készültek, hogy megvédjék az ottani magyarokat.

A kormányt a magyarellenes atrocitások elítélésére, azok szervezőinek felelősségre vonására, a Vatra Românească által szított sovinizmustól való elhatárolódásra szólították fel a tüntetők. A gyárakban a munkát csak március 23-án vették fel, miután a kormány közleményben tett ígéretet újabb magyar tannyelvű iskolák létrehozására és a marosvásárhelyi események kivizsgálására.

A nagy népszerűséggel és támogatottsággal rendelkező RMDSZ az 1990. májusi első szabad választásokon Hargita megyében előnyben volt a decemberi események óta a hatalmat a kezében tartó, februárban párttá alakuló Nemzeti Megmentési Fronttal szemben is. Az RMDSZ Csík területi szervezete köztiszteletben álló és tiszta múltú személyeket jelölt parlamenti képviselőknek: Hajdu Gábor jogászt, akit a kommunizmus utolsó éveiben elmozdítottak a bíróság éléről, Borbély Ernő és Nagy Benedek tanárokat, akik megjárták a kommunista rendszer börtöneit.

A problémamentesen zajló első szabad választásokon Hargita megyében kimagaslóan magas, 93,29% volt a részvételi arány. A magyarok tömeges részvételének tudható az RMDSZ egyértelmű választási győzelme. Az RMDSZ a maga 12 szenátorával és 29 képviselőjével 1990-1992 között a román parlament második legerősebb politikai alakulata volt a választásokat országos viszonylatban fölényesen megnyerő Nemzeti Megmentési Front mögött.

A jelentősnek mondható magyar képviseletre nagy szükség volt a parlamentben, mivel a május 20-i választásokkal az átmeneti időszak közel sem zárult le, ugyanis az 1990-es évek Romániájának politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedését meghatározó alaptörvény csak 1991 végén született meg.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS