2017. június 29. csütörtökPéter
23°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Rendszerváltás Gyergyószentmiklóson

Sólyom István 2013. február 09. 11:11, utolsó frissítés: 2013. február 12. 16:07

A forradalom gyergyószentmiklósi történései magukon viselik a periférikus kisváros társadalmának sajátos jellegzetességeit, ugyanakkor humoros és megindító eseményekben egyaránt bővelkednek.


Az 1989-es romániai forradalom nem érte teljesen váratlanul Gyergyószentmiklóst. A városi értelmiség és a helyi elitek a nyolcvanas évek második felétől kezdődően már érzékelték a kommunista diktatúra erodálásának halvány jeleit. Tudomásuk volt a különböző disszidens személyiségek külföldi tevékenységeiről, tisztában voltak a jeles ellenzékiek aktivitásával, fő információs forrásaik a Szabad Európa Rádió, a Kossuth Rádió és a főleg Magyarországról becsempészett szamizdat könyvek, folyóiratok és újságok voltak. A forradalom gyergyószentmiklósi történései magukon viselik a periférikus kisváros társadalmának sajátos jellegzetességeit, ugyanakkor humoros és megindító eseményekben egyaránt bővelkednek.

>> Történelem rovatunk korábbi anyagai >>


A gyergyószentmiklósi átmenetben szerepet betöltő értelmiségiekkel készített interjúk során kiderült, hogy a brassói munkáslázadás sokkal mélyebben, érzékenyebben érintette a közvéleményt, mint a nagy földrajzi távolságban zajló 1989-es temesvári események. A Tőkés László kilakoltatása kapcsán kitört zavargásokhoz


az emberek rendkívül óvatosan viszonyultak,


inkább kiváró álláspontra helyezkedtek. A legnagyobb gyergyószentmiklósi gyárban, a Mechanikai Vállalatban (IMG), vagy, ahogy a helyiek nevezték, az öntődében december 17-én megjelent egy megyei pártaktivista, aki arra kérte Márton László igazgatót, hogy az egyik munkaszak váltásnál tartsanak gyűlést és ítéljék el a temesvári eseményeket. Az igazgató első reakciója az volt, hogy közölte a munkásokkal: mindenki vigyázzon magára és a családjára, majd összehívta a vállalat vezetőtanácsát, amelyen jóváhagytak egy semleges hangvételű szöveget.

A dokumentum hangsúlyozta: a temesvári eseményekről nincsenek pontos információk, a gyár munkásainak a feladata pedig az, hogy tisztességesen dolgozzanak és eltartsák családjaikat. Felhívták arra a figyelmet, hogy az események még zajlanak, senki nem tudja, mi lesz a végkimenetel, ezért mindenkit kértek, hogy a rádióban és a televízióban kövessék figyelemmel az eseményeket. A szöveget román és magyar nyelven is felolvasták.

A korabeli polgármesteri hivatal épülete napjainkban a bíróságnak ad otthont

December 22-ig nyilvános utcai megmozdulásra, felvonulásra nem került sor Gyergyószentmiklóson. 22-én azonban a legnagyobb gyár, az IMG kivételével valamennyi vállalat alkalmazottai utcára vonultak. Márton László igazgató csak az után engedte az utcára a munkásokat, hogy a gyár szekus tisztje megerősítette neki, az embereknek nem esik bántódása, ha csendben, méltóságteljesen vonulnak fel. A tüntetés azonban nem zajlott le incidens nélkül. Délután két órakor (a diktatúra bukása után) a városban felgyújtottak egy rendőrautót, a tömeg behatolt a polgármesteri hivatal épületébe, feldúlta az irodákat, okmányokat égetett a főutcán, míg a városi pártbizottság tagjai a hátsó bejáraton keresztül hagyták el az épületet. Az erőszakos cselekmények a rendőrségen folytatódtak, amelynek épületét teljesen kifosztották, a berendezést összetörték, és a


rendőröket elkergette a felbőszült sokaság.

A rendőrparancsok saját lakásáról az aznap vágott, félig feldolgozott disznót is magukkal vitték egyesek. A rendőrök nagy része a helyi Securitate épületébe menekült, míg másokat gyergyói emberek bújtattak el.

A felfokozott hangulatban az IMG vezetője volt az, aki viszonylag rendet tudott teremteni, a népszerű igazgatóra a tömeg ekkor kezdett el vezetőként tekinteni.
Az esti órákban a tömeg követelni kezdte, hogy válasszanak vezetőséget. A tömeggyűlés Márton Lászlót és Dézsi Zoltánt, a Salamon Ernő Elméleti Líceum korábbi igazgatóját bízta meg a városvezetéssel. A sebtében összeírt listára végül harminc ember került fel, köztük volt Hajdó István esperes és Pop Pavel nyugalmazott szekusezredes is. A harminctagú tanács végül egy tíztagú szűkebb vezetőtanácsot választott, amely a nap minden órájában ülésezett.

A tanács polgármesternek nevezte ki Márton Lászlót, alpolgármesternek pedig Dézsi Zoltánt választotta. Amíg az adhoc választások zajlottak, a tömeg egy része ismét erőszakra ragadtatta magát, ezért Hajdó esperes a templom felé vezette őket, ahol a szabályrendelet megalkotásáig sikeresen meg tudta fékezni az elszabaduló indulatokat.

A Hargita Népe újságírója Gyergyószentmiklóson találta a legnagyobb szervezettséget és célszerűséget a karácsony utáni napokban. "Folyamatos az ellátás és minden gyárban dolgoznak"

A helyzet stabilizálása után fura állapot állt elő: volt ideiglenes városvezetés, ám nem voltak rendfenntartó erők, hisz a rendőrség elmenekült. Pop Pavel szekusezredes ekkor Márton László kérésére felvette a kapcsolatot az alakulat vezetőjével, és tárgyalási időpontot kért. A beszélgetés után Márton László és Dézsi László a kaszárnyába ment. A tárgyalások a felek higgadtságának köszönhetően eredményesen zárultak. Megállapodtak, hogy másnap


Olaru parancsnok biztosítja a város lakosságát, hogy a forradalommal tart.

Cserébe azt kérte a polgármestertől, hogy figyelmeztesse az embereket, ne támadják meg a kaszárnyát, mert azt akár fegyverhasználat árán is meg kell védenie. A parancsnok 23-án tömeggyűlésen biztosította a lakosságot, hogy a forradalommal oldalán áll. Így 31. tagként, őt is beválasztották az új vezetőségbe. A tömeg ugyanakkor egyenként szavazott azon rendőrök személyéről, akik visszajöhetnek a városba. Elsőként a parancsnok és a későbbi rendőrparancsnok, Sandor Eugen nevét említették. A polgármesternek nem lévén más választása, kompetens személy hiányában egy, a lakosság által gyűlölt parancsnokot nevezett ki a rendőrség élére, ám feltételül szabta, hogy kérjen bocsánatot a lakosságtól múltbéli tettei miatt.

Január közepén a liszt- és húsellátással nincs probléma, ám a tejtermékekkel történő ellátás nem megfelelő.

Az élelmiszerellátás nagy nehézségeket okozott. Márton László felvette a kapcsolatot az élelmiszeripari vállalatok igazgatóival, és nyomatékosan arra kérte őket, hogy karácsony reggelre elegendő mennyiségű kenyér, tej és hús legyen az üzletekben. A rend és biztonság fenntartása érdekében a város fontosabb pontjaiba katonákat küldtek.

Dézsi Zoltán a tűzoltóságtól kapott mikrobusszal járta a várost és hangosbemondón tájékoztatta a lakosságot a fejleményekről. Karácsony este ezzel a módszerrel Dézsi egy táskarádió segítségével magyar karácsonyi dalokat játszott le a város különböző pontjain, és az ortodox pap három kisgyereke a mikrofonban román kolindákat énekelt. Az este mégsem telhetett el nyugodt légkörben. A városvezetés riasztó híreket kapott:


két teherautónyi terrorista indult el Marosfőről Gyergyó felé.

A gyűlésen jelenlévő szekus parancsnok és a nyugdíjas ezredes határozottan állították, hogy hamisak az információk, de amikor a második riasztás megérkezett, hogy a fegyveresek már a marosfői iskolát is elhagyták, mindenki szétszéledt. Az irodában Márton László, Bajna György és a két szekus maradtak. A polgármester ekkor arra kérte a szekusparancsnokot, hogy bizonyítsa be lojalitását, és küldje ki a tekerőpataki útra a zászlóaljat. A parancsnok telefonált, és rövid időn belül az egység harckészültségben várta a Marosfő felől érkező állítólagos a terroristákat. Utóbb kiderült, diverziókeltés zajlott. Eközben megérkeztek az első segélycsomag szállítmányok és a magyarországi tudósítók is a városba.

Már 23 éve is fűtésgondokkal küszködött a város."Fűtőanyag van, de legalább 18 fokot akarnak biztosítani, több mint 900 lejbe kerül egy három szobás lakás kimelegítése"

Fontos momentum, hogy a rendőrség feldúlásakor megkezdődött a szekus iratok eltüntetése. Sok egykori szemtanú szerint azok voltak jelen a rendőrség szétverésénél, akik saját dossziéjukat keresték. 23-án délután egy fiatal férfi jelentkezett a polgármesternél, hogy nála van a város összes besúgójának a listája. Márton László ekkor magához kérette Dézsi Zoltánt, és megkérdezte a fiatalembert, hogy ők ketten szerepelnek-e a listán. A férfi azt válaszolta, hogy nem. Ezután a polgármester azt tanácsolta, hogy vigye fel az iratokat a Securitate épületébe, mert ő nem akarja látni.

A forradalom győzelme után az élet lassan kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, a lakosság az elkobzott ingatlanok, vagyonok visszaszolgáltatását, a közbirtokossági ügyek rendezését kezdte követelni. Márton László 1990. január 10-én közölte Dézsi Zoltánnal, hogy lemond az ideiglenes polgármesteri tisztségről. Bevallása szerint soha sem volt politikus alkat. Dézsi ekkor szintén úgy döntött, hogy nem folytatja.


Az RMDSZ megalakulása

A gyergyószentmiklósi RMDSZ megalakításában kulcsszerepe volt Garda Dezső történelemtanárnak, aki december 21-én a még a kolozsvári eseményeknek volt cselekvő résztvevője, majd 23-án felvette a kapcsolatot Demény Lajossal, aki jelezte neki az RMDSZ országos szervezetének létrehozási előkészületeit.

Garda elmondása szerint Bajna György, Árus Zsolt, ifj. Fodor László és Bocsárdi László vállalták az alakuló gyűlés előkészítésében való részvételt, míg a program megszövegezésén maga Garda Dezső dolgozott Csata Ambrussal egyeztetve. Az alakuló ülésen Garda szerint a program felolvasásában Dézsi Zoltán – aki ekkor már a Nemzeti Megmentési Front elnöke volt – akadályozta, mert belső viták alakultak ki a tekintetben, hogy előbb a vezetőséget kell megválasztani, és csak utána kidolgozni a programot. A jelenlévők az ideiglenes szervezőbizottság elnökének Garda Dezsőt választották. A gyergyószentmiklósi RMDSZ tagjainak a száma a megalakulást követő két hónapban 8 ezerre nőtt. Garda fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a helyi RMDSZ egyik fő mozgatórugója az volt, hogy alulról jövő szerveződésként semmi alá-fölérendeltségi viszonyban nem volt a bukaresti magyar központi kezdeményezéssel.


Az iskolák szétválasztásának ügye

A román és magyar iskolák szétválasztásának ügye rendkívül heves indulatokat generált mind román-magyar, mind magyar-magyar viszonylatban. Az ügy két főszereplője Garda Dezső és Dézsi Zoltán voltak. Garda minden követ megmozgatott az iskolák szétválasztásáért. Pataki Imrénél, az Országos Front Hargita Megyei Ideiglenes Tanácsának elnökénél elérte, hogy pénzt biztosítsanak az új román iskola megépítésére a mostani Szent István templom mellett.

Dézsi Zoltán ugyanakkor azon az állásponton volt, hogy az iskolák szétválasztásának ügyét nem kell elsietni, és az ügy érdekében Szilágyi Ferencet, a Salamon Ernő Líceum igazgatóját is meggyőzte. Dézsi úgy vélte, hogy az akkori helyzetben a pillanat nem volt alkalmas a költöztetésre. Diákjainak javasolta, hogy mindenki beszélje meg otthon, ki, melyik nyelven kívánja folytatni tanulmányait. Hozzátette: mindig is amellett volt, hogy magyarul tanuljanak a diákok.

A Salamon Ernő Elméleti Líceum

A folyamat a 6-os számú iskolában kezdődött, ahol szétválasztották a román és a magyar elemi osztályokat. Ebbe a tanárok is beleegyeztek. A Salamon Ernő Líceum esetében a tanári kar nagy része ellenezte a különválást. Garda szerint a 12-es diákok az önálló magyar iskola mellett voltak. A kérdésről gyűlést hívtak össze, amelyet egy javaslat alapján az NMF a jelenlegi bíróság épületében tárgyalt meg. Garda azt kérte a diákoktól, hogy jöjjenek el és tüntessenek a magyar iskoláért. A vita során végül a 25 fős testület három tagja szavazott az önálló magyar iskola mellett. 22-en amellett foglaltak állást, hogy maradjon vegyes tannyelvű iskola. A testületnek három tagja volt román nemzetiségű. Végül is egy olyan kompromisszumos megoldással értettek egyet, hogy jogilag létrejön a magyar és a román iskola, de továbbra is a líceum épületében maradnak, és a terheket közösen vállalják.


A marosvásárhelyi események gyergyószentmiklósi lecsapódása

A Vatra Românească megalakulása még jobban elmélyítette az amúgy is pattanásig feszült román-magyar viszonyt. Az utcákat, a tömegközlekedési eszközöket szórólapok lepték el, amelyek szerint a magyar közösség túl sok jogot követel magának. Az előjelek egyértelműek voltak. 1990. február 8-án tüntetést szerveztek Gyergyóban a Bolyai Egyetem visszaállításáért és a magyar iskolák létrehozásáért, amelyen 8 ezer ember vett részt, majd március 15-én felvonulást szerveztek. A líceum és a kultúrház ormára is kitűzték a magyar zászlót. A megmozdulás rendbontás nélkül zajlott le.

A marosvásárhelyi események miatt jelentős tömeg gyűlt össze az utcán március 18-án és 20-án. A tömeg megkerülte a központot, útközben a Vatra Româneascăt megalapító ortodox pap lakása előtt is elhaladtak, akinek az ablakát egy csapágygolyóval beverték, ám egyéb atrocitásra nem került sor. Garda Dezső autóbuszjáratokat szervezett Szilágyi Istvánnal, az IRTA akkori vezetőjével azon önkéntes vállalás alapján szerveződő csoportok számára, akik részt szerettek volna venni a marosvásárhelyiek védelmezésében. Garda szerint ekkor olyan információkat kaptak, hogy a román hadsereg támadásra készen állt az önkéntesekre való lecsapásra, ezért úgy döntöttek, nem indulnak el.

A városban újabb felvonulást tartottak, és a románság képviselőivel is tárgyalásokba bocsátkoztak. Időközben elterjedt az a hír, hogy Moldvából 21 autóbusszal szállítanak önkénteseket Gyergyószentmiklóson keresztül a marosvásárhelyi románság megsegítésére. Ekkor néhányan a hegyi mentők csoportjával együtt a 14-es kilométernél állásokat szerveztek meg, hogy megakadályozzák az autóbuszok Gyergyószentmiklósra való bejövetelét.

Az újabb nagygyűlésen jelenlévők követelni kezdték egy tiltakozó nyilatkozat megfogalmazását a marosvásárhelyi magyarellenes támadások kapcsán, és a tüntetők egy bizottságot szavaztak meg, amely arra volt hivatott, hogy a nyilatkozatot személyesen vigye el Petre Roman miniszterelnöknek. A bizottságnak öt tagból kellett volna állnia: egy tag a szabad szakszervezeteket, egy a románságot, ketten a Gyergyószentmiklósi Ideiglenes Nemzeti Egység Tanácsát, míg egy személy az RMDSZ-t kellett volna képviselje. A gyűlésen nevesítették a Bukarestbe utazó személyeket, köztük Garda Dezsőt, aki a nyilatkozat megszövegezése után azt román és magyar nyelven is felolvasta, a jelenlévők pedig elfogadták.

A tüntetés befejezése után azonban a választmányi ülésen már megpróbálták lebeszélni Gardát az utazásról, aki végül társak hiányában egymaga ment a miniszterelnökhöz. Garda szerint a miniszterelnöki látogatást az RMDSZ akkori felső vezetése aprólékosan előkészítette. A megbeszélés félórát tartott. Garda átnyújtotta Petre Románnak a gyergyóiak nyilatkozatát, majd elbeszélgettek a marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos elvárásokról. Garda ugyanakkor szóba hozta a várost érintő főbb beruházások kérdéskörét is. Mialatt zajlott a kormányfői látogatás, a gyergyóiak felismerték az utcán a négy el nem utazott bizottsági tagot, és az emberek spontán tüntetéseket szerveztek.

A marosvásárhelyi események lezajlása után még jó ideig kölcsönös bizonytalanság uralkodott. Olyan híresztelések kaptak szárnyra, miszerint Gyergyóban és környékén valósággal vadásznak a román megyék számtábláival ellátott autókra, így néhány hónapra megcsappant a Neamţ megye felé történő autóforgalom.

A tavasz folyamán Gyergyószentmiklóson is lezajlott az előválasztás, ahol a legtöbb szavazatot, 24-et Garda Dezső szerezte. Őt Borsos Géza követte 16 szavazattal, míg Dézsi Zoltán 10 voksot kapott. A parlamentben mégis Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács jelenlegi alelnöke képviselte Gyergyót, ugyanis Garda visszalépett Pálfalvi Attila javára, aki 1990-ben tanügyminiszter-helyettes volt.




ItthonRSS