2017. aug. 19. szombatHuba
31°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Máramarossziget a változás hónapjaiban (1989 december-1990 május)

Ákosi Zsolt 2013. február 23. 09:58, utolsó frissítés: 2013. február 25. 11:08

A Nemzeti Megmentési Front vezetőségének névsora többször is kicserélődött, de folyamatosan képviselve volt benne a szigeti magyarság.


A kommunizmus időszakában komoly sokkhatások érték a máramarosszigeti magyar lakosságot: a város elvesztette megyeszékhelyi státusát, erőltetett iparosítás folyt, jelentős betelepítésekre került sor, amely következtében csökkent a magyar lakosság számaránya, fokozatosan leépítették a magyar tannyelvű oktatást, ellenőrizték a történelmi egyházak működését, akadályokat gördítettek a hívőkkel való kapcsolattartás elé.

Mindezek következtében megindult az asszimilációs folyamat, illetve felerősödött a kivándorlási hullám, amely már 1945 után jelen volt. A két tényező együttes eredményeképpen a szigeti magyarság


rohamos fogyásnak indult.

A helyi magyar elit válasza erőtlenre sikeredett, igaz, eszközei sem voltak igazából: hirdették az egységet, a nemzeti öntudat építésének fontosságát, de közben kerülték a konfliktushelyzeteket, akkor is, ha fontos érdekekről volt szó.



A Ceauşescu-rendszer bukásáig a hatalomnak sikerült szinte teljesen felszámolni a magyar oktatást. Ellenőrzése alá vonta a magyar sajtót, korlátozta az egyházak működését, meghurcoltatta a hívőket, megfélemlítette a templomba járókat.

Nem sikerült viszont korlátoznia a szabad információáramlást, hiszen sokan hallgatták a Szabad Európa rádióadásait, sőt, igazi „antennaerdők” nőttek ki a tömbházak tetején, hogy biztosíthassák a magyar televízió adásainak vételét.

A temesvári események hatása szinte azonnal jelentkezett Máramarosszigeten. Járőrök vigyázták a rendet és közbiztonságot,


a helyi pártvezetők gyűlést szerveztek

a temesvári „reakciós” események elítélésére, összeírták a Temesváron tanuló szigeti egyetemistákat. Nem tudták viszont megakadályozni azt, hogy ismeretlenek felírják a pártszékház falára, hogy: „Le a kommunizmussal!”

A gyerekek is ünnepeltek, 1990 márciusa


December 22-én a délelőtti órákban nagy tömegekben vonultak ki a munkások a Városi Tanács épülete elé. Plakátokon forradalmi üzeneteket közvetítettek, betörtek a pártszékházba, majd igazságot keresve elvonultak a rendőrség és Securitate épületeihez. A helyi határőrség parancsnoksága Vasile Botarca őrnagy vezetésével átállt a forradalom oldalára, és biztosította a közintézmények, üzletek védelmét.

A kommunista párt városi vezetői eltűntek, helyükre a Nemzeti Megmentési Front ideiglenes tanácsa állt, amelyben képviselve voltak az értelmiségiek, a katonaság, de a pártvezetés második vonala is.


Ettől kezdve felgyorsultak az események:

szabad sajtókiadványok jelentek meg, szerveződni kezdtek a politikai pártok (köztük az RMDSZ), elindultak a külföldi segélyek és az elosztásuk körüli zűrzavar stb. A városi NMF vezetőségének névsora többször is kicserélődött, de pozitívumként említhető meg, hogy az év végétől folyamatosan képviselve volt benne a szigeti magyarság. Gond rengeteg akadt: ellátási nehézségek, munkanélküliség, lakáshiány, a gyárak termelése akadozott stb.

Március 15 a református templom előtt


1990 januárja számos változást hozott: lecserélték a tanintézmények vezetőit, felszámolták a szigeti termelőszövetkezetet, visszavonták a határőrség alakulatait a laktanyába, megjelent a magyar nyelvű sajtó első szabad kiadványa (a Máramarosszigeti Napló), megszervezték az első RMDSZ közgyűlést.


Az érdekvédelmi szervezet igen aktív volt

ezekben a hetekben, hónapokban. Sorra nyíltak meg helyi szervezetei a környék magyar lakosságú településein, kezdeményezte a magyar tannyelvű iskola felállítását, új székhelybe költözött, jelentősen növelte taglétszámát, felvette a kapcsolatot az újonnan alakult román pártokkal.

Ugyanakkor megmutatkoztak a helyi RMDSZ szervezet korlátai is: az ún. történelmi pártok elutasították a nemzetiségi igények többségét, a hatóságok akadályozták a szervezet konkrét céljainak megvalósulását. A szigeti RMDSZ-nek a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (NEIT-CPUN) keretein belül csekély beleszólása volt a helyi döntésekbe.

Az 1990-es év első hónapjai küzdelmesen teltek más szempontból is. Szabad szakszervezetek alakultak minden nagyobb vállalatnál, akadozott a termelés és a lakosság ellátása,


hiányoztak az alapvető élelmiszerek,

megoldatlan maradt számos más probléma. Minden erőfeszítés ellenére az életszínvonal emelkedése váratott magára, az elégedetlenség pedig folyamatosan nőtt. Sokan gyanakodva figyelték az RMDSZ és általában az egész magyarság szervezkedését, és egyre inkább teret kapott a szélsőséges, nem ritkán magyarellenes retorika.

Az RMDSZ helyi szervezete Máramarosszigeten is megszervezte március 15. megünneplését. A rendezvény összességében békésen zajlott le. Provokációk ugyan voltak az ezt megelőző időszakban, de az RMDSZ óvatos, józan politizálása eredményes volt. A marosvásárhelyi események azonban komoly feszültséget teremtettek többségi és kisebbségi között.

A szigeti RMDSZ vezérkar, március 15


Ebben a légkörben terjesztette a Vatra Românească szélsőséges nézeteit a helyi román lap, a Tribuna Marmaţiei hasábjain keresztül. Alaptalan híresztelések jelentek meg arról, hogy kiürítették az RMDSZ székházát és arról, hogy


a Vatra tüntetést szervez,

melyre mozgósítja a környék román falvainak lakosságát. A megjelent nyilatkozatok szerint a román vezetőket az zavarta, hogy a templomokban elénekelték a magyar himnuszt, illetve hogy „irredenta” könyvek érkeztek volna a városba.

A feszültség aztán lassanként enyhült, köszönhetően annak is, hogy a magyarság vezetői nem válaszoltak a provokációkra, igyekezték kerülni a konfliktust. Április 6-án egy félrevezetett tömeg mégis betört az RMDSZ székházba, de nem a nacionalista uszítás hatására, hanem egyfajta zsákmányszerzés céljából (használati cikkekhez szerettek volna ily módon hozzájutni).

Az iroda működése egy ideig szünetelt, mivel a keletkezett károkat ki kellett javítani. Ez az állapot se lehetett tartós, hiszen közeledett a választási kampány startjának időpontja.



galeria_9712.JPG
A gyerekek is ünnepeltek, 1990 március 15.
galeria_9713.JPG
Alapító nyilatkozat aláírásai
galeria_9714.JPG
Magyar sajtótermék, 1990 január
galeria_9715.JPG
Március 15 a református templom előtt
galeria_9716.JPG
Szigeti RMDSZ alapító nyilatkozat, 1989 december 25.
galeria_9717.JPG
Szigeti RMDSZ vezérkar, 1990 március 15.


Maga a választási kampány sem múlt el incidensek nélkül a városban, igaz, ezúttal a figyelem elterelődött a magyar kérdésről a történelmi pártok felé. Az ideiglenes hatalom ellenzékének számító történelmi pártok képviselőinek aktivitását akadályozták, tagjait megfélemlítették. Megtörtént az is, hogy


a parasztpárt aktivistáinak el kellett menekülniük a városból.

A helyi román sajtó teret szentelt minden politikai pártnak, de ténylegesen az NMF számára kedvezett. Ion Iliescu áprilisi látogatása Máramarosszigeten a választási kampány része volt. Az államfőjelölt a 15 000 összegyűlt ember előtt megígérte a régió gazdasági fellendítését, támadta az ellenzéket, amelyet azzal vádolt meg, hogy nem érti a forradalom lényegét.

Az RMDSZ időközben sikeresen szervezte meg további helyi szervezeteit, kampányirodát nyitott, és teljes lendülettel belefogott a választási kampányba. Tagjai szórólapokat osztogattak, plakátokat helyeztek el, habár javában dúlt a „plakát-háború”.

Az RMDSZ és az ellenzék plakátjait ugyanis rendszeresen letépdesték ismeretlen személyek. Az érdekvédelmi szervezet két képviselőjelöltet állított a történelmi Máramarosban: Zonda Attila RMDSZ elnököt és Mazalik Alfréd tanárt, a kampánystáb vezetőjét.

Az 1990. május 20-i választások eredményeképpen Máramarosban több mint 31 000 szavazatot szerzett az RMDSZ, vagyis a megyei szavazatok 10%-át. Ez elegendő volt arra, hogy a történelmi Máramaros RMDSZ szervezetének akkori elnöke, Zonda Attila bejusson a román parlamentbe.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS