I. fejezet: Közös rendelkezések


15. szakasz – A jogok egyetemessége
(1) Az állampolgárok az Alkotmányban és más törvényekben szentesített jogokat és szabadságokat élvezik, és az ezekben előírt kötelezettségek hárulnak rájuk.
(2) A törvény csakis a jövő tekintetében rendelkezhet, kivéve a kedvezőbb büntető vagy szabálysértési törvényt.

16. szakasz – A jogegyenlőség
(1) Az állampolgárok kiváltságok és diszkrimináció nélkül egyenlők a törvény és a közigazgatások előtt.
(2) Senki sem állhat a törvény fölött.
(3) A polgári vagy katonai köztisztségeket vagy méltóságokat, a törvény feltételei között, román állampolgársággal és az országban állandó lakhellyel rendelkező személyek tölthetik be.
(4) Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának a feltételei között, az Unió azon állampolgárai, akik megfelelnek az organikus törvény feltételeinek, választhatnak és megválaszthatóak a helyi közigazgatás hatóságaiba.

17. szakasz – A román állampolgárok külföldön
A román állampolgárok külföldön a román állam oltalmában részesülnek és teljesíteniük kell kötelezettségeiket, az országból való távollétükkel össze nem egyeztethetők kivételével.

18. szakasz – Az idegen állampolgárok és a hontalanok
(1) A Romániában lakó idegen állampolgárok és hontalanok az Alkotmány és más törvények által a személyek és a vagyonok tekintetében garantált általános oltalmat élvezik.
(2) A menedékjogot a törvény feltételei között adják meg és vonják vissza, betartva a Románia által részes félként aláírt nemzetközi szerződéseket és megállapodásokat.

19. szakasz – A kiadatás és a kiutasítás
(1) A román állampolgár nem adható ki vagy nem utasítható ki Romániából.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a román állampolgárok kiadathatóak, a Románia által részes félként elfogadott nemzetközi egyezmények alapján, a törvény feltételei között, és a kölcsönösség alapján.
(3) Az idegen állampolgárok és a hontalanok csakis valamely nemzetközi megállapodás alapján vagy a kölcsönösség feltételei között adhatóak ki.
(4) A kiutasítást vagy a kiadatást az igazságszolgáltatás határozza el.

20. szakasz – Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződések
(1) Az állampolgárok jogaira és szabadságaira vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerződésekkel összefüggésben értelmezik és alkalmazzák.
(2) A Románia által az alapvető emberi jogokra vonatkozóan részes félként aláírt paktumok és szerződések és a belső törvények közötti eltérések fennállása esetén a nemzetközi szabályozásokat kell elsőbbségben részesíteni, azon eset kivételével, amikor az Alkotmány vagy a belső törvények kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaznak.

21. szakasz – Az igazságszolgáltatáshoz való szabad hozzáférés
(1) Bármely személy az igazságszolgáltatáshoz fordulhat jogainak, szabadságinak vagy törvényes érdekeinek a megvédéséért.
(2) E jog gyakorlását egyetlen törvény sem korlátozhatja.
(3) A feleknek joguk van a méltányos tárgyalásra és a jogviták ésszerű határidőn belül történő megoldására.
(4) A különleges igazgatási jogszolgáltatások fakultatívak és ingyenesek.


II. fejezet: Az alapvető jogok és szabadságok

22. szakasz – Az élethez és a fizikai és pszichikai integritáshoz való jog
(1) Az élethez való jog, valamint a személy fizikai és pszichikai integritásához való jog garantálva van.
(2) Senkit sem lehet kínzásnak vagy bármiféle embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy kezelésnek alávetni.
(3) A halálbüntetés tilos.

23. szakasz – A személyi szabadság
(1) A személyi szabadság és a személyi biztonság sérthetetlenek.
(2) Valamely személy megmotozása, őrizetbe vétele vagy letartóztatása csakis a törvény által előírt esetekben és eljárással megengedett.
(3) Az őrizetbe vétel nem haladhatja meg a 24 órát.
(4) Az előzetes letartóztatást a bíró rendelheti el, és csak a büntetőper során.
(5) A nyomozás során az előzetes letartóztatás legtöbb 30 napra rendelhető el, és legtöbb 30 napos határidőkkel hosszabbítható, anélkül, hogy az összidőtartam meghaladna egy ésszerű határidőt, és nem tovább, mint 180 nap.
(6) A tárgyalási szakaszban a bírói hatóság köteles, hogy a törvény feltételei között, periodikusan, és nem több mint 60 nap múlva, az előzetes letartóztatás törvényességét és megalapozottságát ellenőrizni, és azonnal szabadlábra helyezni a vádlottat, ha az előzetes letartóztatás indítékai megszűntek, vagy a bírói hatóság megállapítja, hogy nincsenek új indítékok, amelyek a szabadságvesztés fenntartását igazolnák.
(7) A bírói hatóság előzetes letartóztatásról szóló végzései a törvényben előírt jogorvoslatoknak vannak alávetve.
(8) Az őrizetbe vettnek vagy a letartóztatottnak, az általa ismert nyelven, azonnal a tudomására kell hozni az őrizetbe vétel vagy a letartóztatás okait, vádat pedig a legrövidebb határidőn belül; a vád csakis a választott vagy a hivatalból kinevezett ügyvéd jelenlétében hozandó tudomásra.
(9) Az őrizetbe vett vagy a letartóztatott szabadlábra helyezése kötelező, ha az említett intézkedések okai megszűntek, valamint a törvény által előírt más esetekben.
(10) Az előzetes letartóztatásban levő személynek jogában áll kérni ideiglenes szabadlábra helyezését, bírósági ellenőrzés alatt vagy óvadékkal.
(11) Az elítélő bírósági határozat véglegessé válásáig a személyt ártatlannak tekintik.
(12) Bármely büntetés csakis a törvény feltételei között és alapján szabható meg és alkalmazható.
(13) A szabadságvesztéses büntetés csak büntetőjogi természetű lehet.

24. szakasz – A védelemhez való jog
(1) A védelemhez való jog garantált.
(2) A per egész folyamán a felek választott vagy hivatalból kinevezett ügyvéd segédletére jogosultak.

25. szakasz – A mozgásszabadság
(1) A belföldi és a külföldi mozgásszabadság garantált. E jog gyakorlásának a feltételeit törvény állapítja meg.
(2) Minden állampolgárnak biztosította joga, hogy állandó lakhelyét vagy lakhelyét az ország bármely helységében szabadon válassza meg, kivándoroljon, valamint visszatérjen az országba.

26. szakasz – Az intim, a családi és a magánélet
(1) A közhatóságok tiszteletben tartják és oltalmazzák az intim, a családi és a magánéletet.
(2) A természetes személy jogosult önmagával rendelkezni, ha nem sérti meg mások jogait és szabadságjogait, a közrendet vagy a közerkölcsöt.

27. szakasz – Az állandó lakhely sérthetetlensége
(1) Az állandó lakhely és a lakás sérthetetlen. Senki sem hatolhat be vagy tartózkodhat valamely személy állandó lakhelyén vagy lakásában ennek engedélye nélkül.
(2) Az (1) bekezdés előírásaitól törvényi úton a következő esetekben el lehet térni:
a) letartóztatási parancs vagy bírósági határozat végrehajtásáért;
b) egy személy életét, testi épségét vagy javait fenyegető veszély elhárításáért;
c) a nemzetbiztonság vagy a közrend megvédésért;
d) járvány terjedésének megelőzéséért.
(3) A házkutatásokat a bíró rendelheti el, és azokat csakis a törvény által előírt feltételek között és formákban lehet végrehajtani.
(4) Tilos házkutatást tartani éjszaka idején, a tettenéréses bűncselekmény kivételével.

28. szakasz – A levelezés titkossága
A levelek, a táviratok, más postai küldemények, a telefonbeszélgetések és a többi törvényes közlési eszköz titkossága sérthetetlen.

29. szakasz – A lelkiismereti szabadság
(1) A gondolatok, a vélemények, akárcsak a vallásos hitek szabadsága semmilyen formában sem korlátozható. Senki sem kényszeríthető valamely vélemény elfogadására vagy a meggyőződésével ellenkező vallásos hithez való csatlakozásra.
(2) A lelkiismereti szabadság garantált; ezt a tolerancia és kölcsönös tisztelet szellemében kell kinyilvánítani.
(3) A vallásfelekezetek szabadok és a saját alapszabályzataik szerint szervezendők meg, a törvény feltételei között.
(4) A vallásfelekezetek közötti kapcsolatokban tilos a vallási gyűlöletkeltés bármely formáját, eszközét, aktusát vagy cselekményét igénybe venni.
(5) A vallásfelekezetek autonómok az állammal szemben és ennek a támogatását élvezik, ideértve a vallásos lelkigondozás megkönnyítését a hadseregben, a kórházakban, a börtönökben, a menhelyeken és az árvaházakban.
(6) A szülőknek vagy a gyámoknak jogukban áll a saját meggyőződésük szerint biztosítani a kiskorú gyermekek nevelését, akikért felelősek.

30. szakasz – A kifejezés szabadsága
(1) A gondolatok, a vélemények vagy a hitvallások kifejezésének szabadsága, és bármilyen alkotások szabadsága, élő szóval, írással, képekkel, hangokkal vagy más tömegkommunikációs eszközökkel, sérthetetlen.
(2) Tilos bármilyen cenzúra alkalmazása.
(3) A sajtószabadsághoz hozzátartozik a sajtókiadványok szabad alapítása.
(4) Egyetlen kiadványt sem lehet megszüntetni.
(5) A törvény a tömegkommunikációs eszközöket finanszírozási forrásuk feltárására kötelezheti.
(6) A kifejezés szabadsága nem sértheti meg a személy méltóságát, becsületét, magánéletét és saját arculathoz való jogát.
(7) A törvény tiltja az ország és a nemzet gyalázását, az agressziós háborúra, a nemzeti, a faji, osztály- és vallási gyűlöletre való buzdítást, a diszkriminációra, a területi szeparatizmusra vagy a nyilvános erőszakra való uszítást, valamint a jó erkölccsel ellenkező obszcén megnyilvánulásokat.
(8) A köztudomásra hozott információért vagy alkotásért a polgárjogi felelősség a kiadót vagy az alkotót, a szerzőt, a művészi rendezvény szervezőjét, a sokszorosító eszköz, a rádió- vagy a televízióállomás tulajdonosát terheli, a törvény feltételei között. A sajtóvétkeket törvény állapítja meg.

31. szakasz – Az információhoz való jog
(1) A személy jogát a bármely közérdekű információhoz való hozzáféréshez korlátozni nem lehet.
(2) A közhatóságok a rájuk háruló hatáskörök szerint kötelesek biztosítani az állampolgárok tisztességes tájékoztatását a közügyekről és a személyes jellegű kérdésekről.
(3) Az információhoz való jog nem árthat a fiatalok védelmét célzó intézkedéseknek vagy a nemzetbiztonságnak.
(4) A közszolgálati és a magán tömegtájékoztatási eszközök kötelesek a közvélemény tisztességes tájékoztatását biztosítani.
(5) A rádió és televízió közszolgálatok autonómak. Ezeknek a jelentős társadalmi és politikai csoportok számára garantálniuk kell az antennához való hozzáférés jogát. E szolgálatok szervezetét és a tevékenységük feletti parlamenti ellenőrzést organikus törvény szabályozza.

32. szakasz – A tanuláshoz való jog
(1) A tanuláshoz való jog a kötelező általános iskolai oktatás, a líceumi és a szakmai oktatás, a felsőoktatás, valamint más oktatási és továbbképzési formában biztosított.
(2) Az oktatás minden fokon román nyelven folyik. A törvény feltételei között az oktatás valamely világnyelven is lebonyolítható.
(3) Garantált a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvük tanulásához és a jog ahhoz, hogy ezen a nyelven oktathassák őket; e jogok gyakorlásának a módozatait törvénnyel állapítják meg.
(4) Az állami oktatás a törvénynek megfelelően ingyenes. Az állam szociális tanulmányi ösztöndíjakat biztosít a hátrányos helyzetű családokból és az intézményekből származó gyermekeknek és fiataloknak, a törvény feltételei között.
(5) Az oktatás minden fokon állami, magán és felekezeti intézményekben folyik, a törvény feltételei között.
(6) Az egyetemi autonómia garantált.
(7) Az állam biztosítja a vallási oktatás szabadságát, minden egyes vallásfelekezet sajátos követelményei szerint. Az állami iskolákban a vallási oktatást a törvény útján szervezik meg és garantálják.

33. szakasz – A kultúrához való hozzáférés
(1) A kultúrához való hozzáférés, a törvény feltételei között, garantált.
(2) A személy szabadsága, hogy szellemiségét fejlessze, és hozzáférjen a nemzeti és egyetemes kultúra értékeihez, nem korlátozható.
(3) Az államnak biztosítania kell a szellemi identitás megőrzését, a nemzeti kultúra támogatását, a művészetek ösztönzését, a kulturális örökség védelmét és megóvását, a kortárs alkotóerő fejlesztését, Románia kulturális és művészeti értékeinek népszerűsítését a világban.

34. szakasz – Az egészség oltalmazásához való jog
(1) Az egészség oltalmazásához való jog garantált.
(2) Az állam köteles intézkedéseket foganatosítani a higiénia és a közegészség biztosítására.
(3) Az orvosi ellátás és a megbetegedésekkel, balesetekkel, a szüléssel és az egészség helyreállításával kapcsolatos társadalombiztosítási rendszer szervezését, az orvosi szakmáknak és a gyógyításhoz fűződő tevékenységeknek az ellenőrzését, valamint a személy testi és szellemi épségének megvédését célzó más intézkedéseket törvény állapítja meg.

35. szakasz – Az egészséges környezethez való jog
(1) Az állam elismeri bármely személy jogát az egészséges és ökológiailag kiegyensúlyozott környezethez.
(2) Az állam biztosítja a jog gyakorlásának törvényes kereteit.
(3) A természetes és jogi személyeknek kötelessége a környezet védelme és feljavítása.

36. szakasz – A szavazati jog
(1) Az állampolgárok a választások napjáig, ezt is beleértve, betöltött 18 éves életkoruktól rendelkeznek szavazati joggal.
(2) Nem rendelkeznek szavazati joggal a szellemi fogyatékosok vagy a tilalom alatt álló elmebetegek, valamint a végleges bírósági határozattal a választási jogaik elvesztésére ítélt személyek.

37. szakasz – A megválasztáshoz való jog
(1) Joguk van a megválasztáshoz azoknak a választójoggal rendelkező állampolgároknak, akik eleget tesznek a 16. szakasz (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, ha nem tiltották el őket a politikai pártokba való egyesüléstől a 40. szakasz (3) bekezdése szerint.
(2) A jelölteknek be kell tölteniük a választások napjáig, ezt is beleértve, legalább a 23 éves életkort, hogy megválaszthatóak legyenek a Képviselőházba vagy a helyi közigazgatási szervekbe, legalább a 33 éves életkort, hogy megválaszthatóak legyenek a Szenátusba és legalább a 35 éves életkort, hogy megválaszthatóak legyenek Románia Elnöke tisztségébe.

38. szakasz – Az Európai Parlamentbe történő megválasztáshoz való jog
Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételei között, a román állampolgároknak joguk van választani, és őket megválaszthatják az Európai Parlamentbe.

39. szakasz – A gyülekezési szabadság
A gyűlések, a tüntetések, a felvonulások vagy bármely más gyülekezések szabadok és csakis békésen, bármilyen fegyver nélkül szervezhetők meg és bonyolíthatók le.

40. szakasz – Az egyesüléshez való jog
(1) Az állampolgárok szabadon egyesülhetnek politikai pártokba, szakszervezetekbe, munkáltatói szervezetekbe és más egyesülési formákba.
(2) Alkotmányellenesek azok a pártok vagy szervezetek, amelyek a céljaiknál vagy a tevékenységüknél fogva, a politikai pluralizmus, a jogállam elvei vagy Románia szuverenitása, integritása, illetve függetlensége ellen szállnak síkra.
(3) Nem lehetnek a politikai pártok tagjai az Alkotmánybíróság bírái, a Nép ügyvédjei, a magisztrátusok, a hadsereg aktív tagjai, a rendőrök és a köztisztviselőknek organikus törvénnyel megállapított más kategóriái.
(4) A titkos jellegű egyesületek tiltottak.

41. szakasz – A munka és a munka szociális védelme
(1) A munkához való jog nem korlátozható. A szakma, mesterség vagy foglalkozás, valamint a munkahely megválasztása szabad.
(2) Az alkalmazottaknak joguk van a munka szociális védelméhez. Ezek az alkalmazottak biztonságára és egészségére, a nők és a fiatalok munkarendszerére, az országos bruttó minimálbér meghatározására, a heti pihenésre, a fizetett pihenőszabadságra, a rendkívüli vagy különleges körülmények között végzett munkára, valamint a törvényben meghatározott más sajátos helyzetekre vonatkoznak.
(3) A munkanap normális időtartama átlagosan legfeljebb 8 óra.
(4) Az egyenlő munkáért a nők a férfiakéval egyenlő fizetésben részesítik.
(5) A kollektív munkaügyi egyezkedésekhez való jog és a kollektív megállapodások kötelező jellege garantált.

42. szakasz – A kényszermunka tilalma
(1) A kényszermunka tilos.
(2) Nem számít kényszermunkának:
a) a katonai kötelezettségek megvalósításáért, valamint az ez helyett vallási vagy lelkiismereti okokból, a törvény feltételei között, kifejtett tevékenység;
b) valamely elítélt személy által a fogvatartás vagy a feltételes szabadlábra helyezés idején normális körülmények között kifejtett munka;
c) a természeti csapások vagy más veszély által megkövetelt, valamint a törvény által megállapított szokványos polgárjogi kötelezettségekhez tartozó kötelezettségek.

43. szakasz – A sztrájkjog
(1) Az alkalmazottaknak a szakmai, gazdasági és szociális érdekeik megvédéséért joguk van sztrájkhoz folyamodni.
(2) E jog gyakorlásának feltételeit és korlátait, valamint a társadalom számára lényeges szolgáltatások biztosításához szükséges garanciákat törvény állapítja meg.

44. szakasz – A magántulajdonjog
(1) A tulajdonhoz való jog, valamint az állammal szembeni követelések kielégítése garantált. E jogok tartalmát és korlátait törvény állapítja meg.
(2) A magántulajdont, a tulajdonosoktól függetlenül, a törvény egyenlően garantálja és oltalmazza. Az idegen állampolgárok és a hontalanok csak Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának vagy más nemzetközi szerződéseknek a feltételei között, amelyekben Románia részes fél, a kölcsönösség alapján, organikus törvényben meghatározott feltételek között, valamint törvényi örökléssel szerezhetnek földterület felett tulajdonjogot.
(3) Senkinek a tulajdona sem sajátítható ki, csak a törvény szerint megállapított valamely közhasznú ügy esetében, igazságos és előzetes kártérítéssel.
(4) Tilos az államosítás vagy egyes javak köztulajdonba utalásának bármely más kényszerintézkedése, a jogosultak szociális, etnikai, vallási, politikai vagy más diszkriminatív jellegű hovatartozása alapján.
(5) A közhatóság bármely ingatlantulajdon altalaját felhasználhatja közérdekű munkálatokra, azzal a kötelezettséggel, hogy a tulajdonosnak megtérítse a talajban, az ültetvényekben vagy az építményekben okozott, valamint a hatóságnak felróható egyéb károkat.
(6) A (3) és a (5) bekezdésben említett kártérítéseket a tulajdonossal közös megegyezéssel vagy, véleménykülönbség esetén, az igazságszolgáltatás útján kell megállapítani.
(7) A tulajdonjog kötelez a környezetvédelemmel és a jószomszédság biztosításával kapcsolatos, valamint más feladatok teljesítésére, amelyek a törvény vagy a szokás szerint a tulajdonosra hárulnak.
(8) A törvényes úton szerzett vagyont nem lehet elkobozni. A megszerzés törvényes jellege vélelmezett.
(9) A valamely bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére szánt vagy használt, akárcsak az ezek elkövetéséből származó javak csak a törvény feltételei között kobozhatók el.

45. szakasz – A gazdasági szabadság
A személynek gazdasági tevékenységhez, szabad kezdeményezéshez való hozzáférése, és ezeknek a törvény feltételei között való gyakorlása garantált.

46. szakasz – Az örökösödési jog
Az örökösödési jog garantált.

47. szakasz – Az életszínvonal
(1) Az állam köteles az állampolgárok számára méltányos életszínvonalat biztosító gazdasági fejlesztési és szociális védelmi intézkedéseket foganatosítani.
(2) Az állampolgárok nyugdíjra, fizetett szülési szabadságra, az állami egészségügyi intézmények által nyújtott orvosi ellátásra, munkanélküli segélyre és törvény által előírt más állami vagy magán társadalombiztosítási típusokra jogosultak. Az állampolgároknak joguk van társadalombiztosítási intézkedésekhez, a törvény feltételei között.

48. szakasz – A család
(1) A család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon, a házastársak egyenlőségén és a szülők azon jogán és kötelezettségén alapul, hogy biztosítsák a gyermekek eltartását, nevelését és oktatását.
(2) A házasság megkötésének, felbontásának és semmisségének a feltételeit törvény határozza meg. Az egyházi házasságkötés csakis a polgári házasságkötés után celebrálható.
(3) A házasságon kívül született gyermekek a törvény előtt a házasságból eredőkkel egyenlőek.

49. szakasz – A gyermekek és a fiatalok oltalmazása
(1) A gyermekek és a fiatalok jogaik érvényesítésében sajátos védelmi és támogatási rendszerben részesülnek.
(2) Az állam a gyermekek számára pótlékot és a beteg vagy a fogyatékos gyermekek gondozására segélyeket nyújt. A gyermekek és a fiatalok szociális védelmének egyéb formáit törvény állapítja meg.
(3) Tilos a kiskorúak kizsákmányolása, olyan tevékenységekben való foglalkoztatása, amelyek rájuk egészségi, erkölcsi szempontból károsak lehetnének vagy veszélyeztethetnék az életüket, illetve a normális fejlődésüket.
(4) A 15 éves életkoron aluli kiskorúak fizetéses dolgozóként nem alkalmazhatóak.
(5) A közhatóságok kötelesek hozzájárulni a fiataloknak az ország politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és sportéletében való szabad részvételéhez szükséges feltételek biztosításához.

50. szakasz – A fogyatékos személyek védelme
A fogyatékos személyek különleges védelmet élveznek. Az állam biztosítja az országos esélyegyenlőségi, fogyaték megelőzési és kezelési politika megvalósítását, a fogyatékos személyeknek a közösségi életben való tényleges részvétele érdekében, tiszteletben tartva a szülőkre és a gyámokra háruló jogokat és kötelességeket.

51. szakasz – A petíciós jog
(1) Az állampolgároknak jogukban áll, hogy csakis az aláírók nevében megfogalmazott petíciókkal a közhatóságokhoz folyamodjanak.
(2) A törvényesen megalakított szervezetek jogosultak arra, hogy petíciókat nyújtsanak be, kizárólag az általuk képviselt közösségek nevében.
(3) A petíciós jog gyakorlása illetékmentes.
(4) A közhatóságok a petíciókra törvény szerint megállapított határidőn belül és feltételek között kötelesek válaszolni.

52. szakasz – A valamely közhatóság által sértett személy joga
(1) A valamely jogában vagy törvényes érdekében közhatóság által közigazgatási aktussal vagy a kérelme törvényes határidőre való megoldásának elmulasztásával sértett személy jogosult az igényelt jog vagy törvényes érdek elismerésére, az aktus megsemmisítésére és a neki okozott kár megtérítésére.
(2) E jog gyakorlásának feltételeit és korlátait organikus törvény állapítja meg.
(3) Az állam anyagilag felel az igazságszolgáltatási hibákkal okozott károkért. Az állam felelősségét a törvény feltételei között állapítják meg, és ez nem hárítja el a tisztségét rosszhiszeműen vagy súlyos gondatlansággal gyakorló magisztrátus felelősségét.

53. szakasz – Egyes jogok vagy szabadságok gyakorlásának korlátozása
(1) Egyes jogok vagy szabadságok gyakorlása kizárólag törvénnyel korlátozható, ha ezt, az eseteknek megfelelően, a nemzetbiztonságnak, a közrendnek, a közegészségnek vagy a közerkölcsnek, az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak a védelme; a bűnügyi eljárás lebonyolítása; valamely természeti csapás vagy valamely rendkívül súlyos katasztrófa következményeinek megelőzése megköveteli.
(2) A korlátozást csak akkor lehet elrendelni, ha az egy demokratikus társadalomban szükséges. Az intézkedésnek arányosnak kell lennie a kiváltó helyzettel, és diszkriminációmentes módon, a jog vagy szabadság létének érintése nélkül kell alkalmazni.

III. fejezet: Az alapvető kötelezettségek

54. szakasz – Az ország iránti hűség
(1) Az ország iránti hűség szent.
(2) A köztisztségekkel megbízott állampolgárok, akárcsak a katonák felelősséggel tartoznak a rájuk háruló kötelezettségek hűséges teljesítéséért, és ebből a célból le kell tenniük a törvény által megkövetelt esküt.

55. szakasz – A honvédelem
(1) Románia védelme az állampolgárok joga és kötelessége.
(2) A katonai kötelezettségek teljesítésének feltételeit organikus törvény állapítja meg.
(3) Az állampolgárokat 20 éves koruktól 35 éves korukig lehet besorozni, az önkéntesek kivételével, az organikus törvény feltételei között.

56. szakasz – Pénzügyi hozzájárulások
(1) Az állampolgárok kötelesek adókkal és illetékekkel hozzájárulni a közkiadások fedezéséhez.
(2) A törvényes adózási rendszernek biztosítania kell a pénzügyi terhek igazságos elosztását.
(3) Tilos bármely más szolgáltatás igénylése, kivéve a törvény által rendkívüli helyzetekben megállapítottakat.

57. szakasz – A jogok és a szabadság gyakorlása
A román állampolgároknak, az idegen állampolgároknak és a hontalanoknak az alkotmányos jogaikat és szabadságaikat jóhiszeműen, mások jogainak és szabadságainak megsértése nélkül kell gyakorolniuk.

IV. fejezet: A Nép Ügyvédje

58. szakasz – Kinevezés és szerep
(1) A Nép Ügyvédjét a természetes személyek jogainak és szabadságainak megvédése céljából 5 éves időtartamra nevezik ki. A Nép Ügyvédjének a helyettesei tevékenységi területekre vannak szakosodva.
(2) A Nép Ügyvédje és helyettesei nem tölthetnek be semmilyen más köz- vagy magántisztséget, a felsőfokú oktatásban betöltött oktatói tisztségek kivételével.
(3) A Nép Ügyvédje intézményének a szervezetét és működését organikus törvény állapítja meg.

59. szakasz – A feladatkör gyakorlása
(1) A Nép Ügyvédje hivatalból vagy a jogaikban és a szabadságjogaikban megsértett személyek kérésére gyakorolja feladatkörét, törvény által megállapított korlátok között.
(2) A közhatóságok kötelesek a Nép Ügyvédje számára biztosítani a feladatköre gyakorlásához szükséges támogatást.

60. szakasz – Jelentéstétel a Parlament előtt
A Nép Ügyvédje jelentéseket terjeszt a Parlament két háza elé évente vagy ezek kérésre. A jelentések a jogalkotásra vagy más természetű intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazhatnak az állampolgári jogok és szabadságok megvédésének céljából.