2017. december 11. hétfőÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Erdélyi körkép az iskolai beiratkozásról

Kapitány Balázs 2013. április 30. 18:01, utolsó frissítés: 18:17

A magyar tannyelvű osztályba beíratott diákok száma mintegy 9730 fő, így hozzávetőleg az erdélyi kisiskolások 18%-a kezdi meg magyar nyelven a tanulmányait.


Április 22-én este zárult a 2013/2014 évfolyamra történő beiskolázási időszak első szakasza, a szülők túlnyomó többsége már be is íratta gyermekét az előkészítő osztályokba. Miután a megyei tanfelügyelőségek április 28-án nyilvánosságra hozták a felvett diákok adatait, érdemes áttekinteni a magyar közösség szempontjából az idei beiratkozási eredményeket.

Az előzetes eredmények szerint a tágan vett Erdély 16 megyéjében valamivel kevesebb, mint 54 ezer diákot írattak be a szüleik előkészítő osztályba. A magyar tannyelvű osztályba beíratott diákok száma mintegy 9730 fő, így hozzávetőleg az erdélyi kisiskolások 18%-a kezdi meg magyar nyelven a tanulmányait. (A magyar nemzetiségű lakosság aránya a 2011. évi népszámlálás szerint 18,9%). Német nyelvű oktatásba iratkozott mintegy 1450 fő, a diákok 2,7%-a, azonban itt nagyrészt nem német, hanem román és nem elhanyagolható mértékben magyar anyanyelvű diákokról van szó. A többi oktatási nyelv (szerb, roma, stb.) súlya az oktatási rendszeren belül minimális, így a román nyelven tanuló kisdiákok aránya 79% körül van, szemben a román nemzetiségűek lakosságon belüli 74,4%-os arányával.

A beiratkozási adatoknak előző évi számokkal történő összevetése nem egyszerű. Tavaly, 2012 őszén ugyanis csak 8320-an kezdték meg magyar nyelven az előkészítő osztályt, és ehhez viszonyítva látszólag idén egy igen komoly mértékű emelkedés figyelhető meg. Azonban itt figyelembe kell venni, hogy a tavalyi előkészítő osztály a beiratkozási szabályok miatt valójában nem számított egy teljes évfolyamnak. Így talán valamivel többet mond, ha az idei előkészítő évfolyam létszámát a tavaly iratkozott elsősök számához, illetve a még korábbi évfolyamok méretéhez is viszonyítjuk. E szerint a mostani eredmény már nem olyan kedvező: míg tavaly csaknem 11 000 elsős kezdte meg magyar nyelven tanulmányait, illetve az előző évfolyamok létszáma is 11 000 fő körül van, ezekhez az értékekhez viszonyítva a most beiratkozott 9730 fő több mint egytizedes csökkenést jelent. Még ha figyelembe vesszük is, hogy őszig még feltehetően növekedni fog a beiratkozottak száma (mindig kerülnek elő gyermekek a pót-beiratkozási időszakok idején), ez már feltehetően nem fog a csökkenő trenden változtatni.

A szám szerint csökkenő trend azonban nem jelenti a magyar kisiskolások arányának a csökkenését: A 2012/13-as adatok alapján Erdély 16 megyéjében az elemi tagozaton (0-IV évfolyamok) a diákok 17,1%-a tanul magyarul, ezzel összevetve a mostani beiratkozási adatok a magyar oktatásban részt vevők arányának enyhe növekedését vetítik előre.



A fenti értelmezési nehézségek miatt azonban talán szerencsésebb, ha a eredményeket elsősorban nem a korábbi évekkel vetjük össze, hanem a magyar és román diákok arányát viszonyítjuk a népszámlálási eredményekhez, és ez alapján bemutatjuk az egyes régiók trendjeit.



galeria_10696.jpg
galeria_10697.jpg

A következő táblázat azt mutatja, hogy Erdély egyes megyéiben mekkora a magyar nemzetiségűek aránya a teljes lakosságon belül, illetve mekkora a magyar nyelvű előkészítő osztályosok aránya az összes diákon belül.


Az adatok szerint Erdély két megyéjében arányát tekintve többen iratkoztak magyar osztályba, mint amekkora az adott megyében a magyarság népszámlálási aránya. Ez a két megye Hargita és Szilágy. Nyilván nem véletlen, hogy pont arról a két megyéről van szó, ahol a magyarság aránya a 2002-es és 2011-es népszámlálások között nőtt a románság rovására. A beiskolázási adatok is arra utalnak, hogy ebben a két megyében a magyar oktatási rendszer nem csak a ’hagyományos’ magyar családok számára jelent vonzó alternatívát, hanem a vegyes családok, illetve magyar anyanyelvű roma családok jelentős része is a magyar oktatást választja.

A kedvező képhez Hargita megyében feltehetően az is hozzájárul, hogy a megye románsága gyorsan csökken és öregszik, így egy román nyelvű színvonalas oktatási hálózat fenntartása, hasonlóan a magyar szempontból szórványnak számító megyékhez,


a románság számára is egyre nehézkesebb.

A következő megyecsoportba Bihar, Maros, Kovászna és kissé leszakadva Szatmár megyék tartoznak. E megyékben kiterjedt és sűrű a magyar oktatási hálózat, és a magyar osztályba iratkozott diákok aránya csaknem eléri a magyarság arányát. Ez első pillanatra megnyugtató eredmény. Azonban lényeges tényező, hogy ezekben a megyékben jelentős olyan magyar anyanyelvű közösségek élnek (Bihar, Maros, Kovászna megyében romák, Szatmár megyében svábok és romák), amely csoportok egy része, noha nem vallotta magát a népszámlálás alkalmával magyar nemzetiségűnek, de gyermekeit jelentős arányban – anyanyelvüknek megfelelően – magyar tannyelvű iskolába küldi. Bihar megyében például a 2007-ben született 6429 gyermekből 1154 roma származású volt, és közülük legalább 400 fő magyar anyanyelvű. Szatmárban a magyar nemzetiségűek aránya 34,5%, de a magyar anyanyelvűek aránya 40%. Ez utóbbihoz képest a magyar tannyelvre beiratkozók 32%-os aránya már kifejezetten alacsonynak számít.

A fentiekben említett, a magyarsághoz nyelvileg kapcsolódó csoportok demográfiai arányának a figyelembe vételével a beiskolázás sikerességéről alkotott kép valamennyire megváltozik. Összességében így azt feltételezhetjük, hogy e négy megyében a magyar családból származó gyermekek túlnyomó többsége magyar nyelven végzi majd tanulmányait, de elsősorban a vegyes házasságból származó, másodsorban a magyar anyanyelvű, de nem magyar nemzetiségű gyermekek egy része nem a magyar oktatási rendszerbe került beíratásra. A négy megye közül Szatmárban találhatóak leginkább arra utaló jelek, hogy magyar anyanyelvű diákok nagyobb számban nem magyar iskolában, hanem például


a német nyelvű líceum elemista osztályaiban

kezdik meg ősszel tanulmányaikat. A megyében több községben jellemző az az egyébként Felvidéken tömeges jelenség is, hogy a magyar szülők a roma gyermekek arányának növekedése miatt a román tagozatra íratják a gyermeküket.

Kolozs megye demográfiai és oktatási szempontból már részben a szórványvidékekre jellemző képet mutat. Mind a teljes megyében, mind Kolozsváron belül a magyar lakosság létszáma és aránya is gyorsan csökken, a magyar tannyelvre beíratott gyermekek aránya pedig még a nemzetiségi aránynál is lényegesen alacsonyabb. Míg 2011-ben a megye lakosságának 15,7%-a vallotta magát magyarnak a népszámláláskor, addig a most magyar osztályokba beíratott 587 gyermek már csak 11,9%-át teszi ki az összes beiratkozónak. Kolozsváron a beiratkozási adatok – nyilván nem függetlenül a magyar oktatási helyszínek számának bővülésétől – még meglehetősen magasak: a csaknem 350 beiratkozó előkészítős csaknem megfelel a tavalyi elsősök számának (358), amely értékek pedig magasabbak a korábbi évek beiratkozási értékeinél. Ezzel szemben Kolozs megye vidéki szórványterületein némely településen hasonlóan negatív tendenciák figyelhetőek meg, mint a hagyományos szórványmegyékben. Désen, ahol csaknem 3800 fős magyar közösség él, és nem rég még több iskolában is volt magyar elemi oktatás, most első körben, az egyetlen helyszínen csak 3 (!) gyermek iratkozott, a feltehetően összevontan induló osztályba, de – ha hihetünk az adatoknak – Tordán a Jósika líceumban is csak hét iratkozó gyermek van, míg Aranyosgyéresen öt. Ezek az adatok arra utalnak, hogy ezen városi szórványközösségek gyermekeinek többsége – hasonlóan a ’klasszikus’ szórványmegyékhez - már Kolozs megyében sem magyar nyelven kezdi meg tanulmányait.

A harmadik megyecsoportba azok a megyék tartoznak, amelyekben még beszélhetünk magyar nyelvű elemi oktatási hálózatról, de az a hálózat már csak


a magyar gyermekek mintegy felét

tudja bevonzani: ide tartoznak Beszterce-Naszód, Arad, Fehér, Hunyad és Brassó megyék, illetve talán még Máramaros megye is. E területek jellemzője, hogy a magyar diákok aránya mintegy fele a magyarság etnikai arányának. Míg a magyarság aránya 4-9%, a magyar előkészítősök aránya 2-5%.

Ezekben a megyékben a ’színmagyar’ családokban született magyar gyermekek szűk többsége idén is magyar elemibe kerül, de a vegyes házasságból született gyermekek közül alig-alig valaki. Mivel e területeken a városi magyarok többsége vegyes házasságban él, emiatt, a községekben pedig az elöregedés és a lélekszám csökkenése miatt ürülnek ki, szűnnek meg a kisiskolák, épülnek le, állnak át szimultán oktatásra a korábban nagynak számító intézmények. Ha ezeken a területeken találunk olyan falvakat, ahol magas a magyar iskolában az osztálylétszám, ez szinte mindig a roma gyermekek magas létszámának tudható be.

Ez a leépülés általában ’halkan’ és feltűnés nélkül zajlik, de tempója meglehetősen gyors: Például Arad megyében az elmúlt évtizedben megszűnt a magyar oktatás a következő településeken: Angyalkút, Kisvarjas, Nagyvarjas, Szentleány, Pankota, Simánd, Zimándköz, Tornya. Ehhez a listához idén ősszel feltehetően csatlakozik Gyorok, jövőre pedig Nagylak, aztán Szentpál és így tovább. Míg a 2002/2003-as tanévben a megye 27 településén volt magyar tannyelvű elemi oktatás, jelenleg 19 településről mondható el ez, és – ismervén a születési számokat –, hasonló beiskolázási arányokkal számolva 2020-ban már csak 12-14 településen biztos a magyar iskola léte.

Másfelől viszont ezek azok a megyék, ahol jelenleg nagyobb számban találunk olyan jó nyelvállapotú magyar vagy vegyes családból származó gyermekeket, akiket a szüleik magyar óvoda után román vagy német iskolába iratnak, tehát beiratkozási kampány célcsoportjai lehetnek. Ezen gyermekek csupán egy részének anyanyelvi iskolába vonzásával


a leépülési folyamat ezeken a területeken még megállítható.

Lényeges azonban, hogy e területeken az idő sürget, annak múlásával évről évre már egyre komolyabb oktatásszerkezeti okok is szólnak a magyar iskola választása ellen: településenként jellemzően csak egy magyar iskola van, egyetlen tanítóval, tehát nincs ’választék’. Ennek hatására sok szülő – jellemzően a jobb módúak – elviszik gyermekeiket másik iskolába, aminek a következében sokszor lefelé indul a magyar iskola színvonala, vagy legalábbis a híre. Sokaknak gondot okoz, hogy középfokon magyar nyelven jellemzően csak a távoli megyeszékhelyen lehet tanulni, magyar nyelvű szakképzés pedig alig van. A következő évekre előre látható demográfiai apály miatt egyre többen és több helyütt kételkednek, van-e még a településen jövője a magyar nyelvnek, oktatásnak.

Ha ezekben a megyékben a következő években nem történnek lépések annak érdekében, hogy a magyar diákok nagyobb arányban kerüljenek magyar iskolába, a sorban megszűnő, leépülő intézmények miatt annyira ritkává válik a magyar oktatás hálója, hogy az a rendszer összeomlásához vezethet.

Végül van három olyan megye (Krassó-Szörény, Temes és Szeben), ahol az idei beiratkozási adatok alapján


a magyar oktatási hálózat összeomlása már bekövetkezett.

Míg Krassó-Szörény megyében idén senki sem iratkozott magyar osztályba, addig Temes megyében a diákok 1,2%-a, Szeben megyében 0,5%-a választotta a magyar osztályokat, annak ellenére, hogy a két megyében a magyar lakosság aránya 5,4%, illetve 2,9%-os. E három megyében tehát a magyar – sok esetben inkább magyar származású – gyermekek többsége román vagy német nyelven végzi tanulmányait.

Míg Krassó-Szörény megyében a magyar tannyelvű oktatás egyetlen összevont elemi csoportba szorult vissza, addig Temes és Szeben megyékben már csak egy-egy olyan magyar iskola létezik (Temesváron a Bartók Líceum, Medgyesen a Báthory István Általános iskola), ahol még évfolyamonként egy teljes osztálynyi gyermek összeszedhető. Temes és Szeben megyék összes többi – mintegy 15 – még létező magyar oktatási helyszíne elképesztő kis létszámokkal, összevont osztályokkal létezik, amíg létezik. Ezen 15 településen összesen 16(!) kisdiákot írattak be szüleik a 2013/2014-es tanévre magyar előkészítő osztályba, ez sajnos elég jól mutatja, hogy itt valóban oktatási hálózatról már nem beszélhetünk. A beiskolázási adatok alapján úgy tűnik, hogy nem csak kis szigetfalvakban, hanem olyan városokban is megszűnik hamarosan vagy már meg is szűnt a magyar oktatás, mint Erzsébetváros, Lugos, Nagyszeben, Nagyszentmiklós, Resicabánya, Zsombolya.

A 2013/2014 évi beiratkozási összkép tehát vegyes. Az adatok fényében egyre erőteljesebben megfigyelhető a romániai magyar oktatási hálózat szétbomlása. Egyes területeken a magyar oktatási rendszer olyannyira domináns szerepet játszik, hogy még vegyes identitású társadalmi csoportok is magyar iskolába íratják gyermekeiket. Erdély jelentős részén egymás mellett működik a román és a magyar oktatási hálózat, de ez oly módon történik, hogy kisebbségi oktatás – legalábbis elemi tagozat szintjén - meglehetősen kevés gyermeket veszít az államnyelvi oktatással szemben. 9-10 szórványmegyében azonban a magyar oktatási hálózat különböző szintű leépülése, térvesztés figyelhető meg. Itt határolhatóak le azok a területek, települések, kisrégiók, ahol jelentős számban iratnak román vagy német iskolába magyar anyanyelvű gyermekeket. A demográfiai leépülés miatt ezeken a területeken a magyar oktatási hálózat jövője azon múlik, hogy a következő években milyen arányban képes megszólítani az anyanyelvű iskola a gyermekeket. Az idei beiratkozási adatok nem mutatják e területeken pozitív fordulat jeleit.


(készült az Iskolák veszélyben program keretében. A szerző demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS