2017. április 26. szerdaErvin
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit tudunk az elfeledett Kustaly váráról?

Sófalvi András 2013. május 18. 12:41, utolsó frissítés: 2013. május 19. 11:17

Az Udvarhelyszéket Erdővidéktől elválasztó Rika-erdőt kevesen ismerik, pedig a mélyén a térség Árpád-kori történelmének becses emlékei rejtőznek.


Az Udvarhelyszéket Erdővidéktől elválasztó Rika-erdőt manapság csak a természetjárók, fakitermelők és pásztorok ismerik. A vízválasztón áthaladó úton kanyarogva aligha gondolnánk arra, hogy a gyér forgalmú, elhagyatottnak tűnő vidék élete a középkorban jóval lüktetőbb volt, ugyanis néhány kilométerrel délebbre haladt egy országos jelentőségű kereskedelmi, néha hadseregeket is felvonultató út, a régi rikai országút.

A Rika-erdő mélyén a térség Árpád-kori történelmének becses emlékei rejtőznek: Kustaly vára és a rikai várak. A középkori Udvarhelyszék keleti peremén található – ma Oklánd határához tartozó területen álló – Kustaly váráról azonban szinte teljesen megfeledkezett az emlékezet.

>> Történelem rovatunk korábbi írásai >>

Nem is csoda, hiszen a vár romjait 1902-ben felhasználták a Hagymás-tetőn átkelő országút építésére, kitermelve köveit. Az elmúlt években újrakezdett régészeti ásatások felszínre hozták a vár maradványait és annak korhatározó elemeit. A tárgyi leletek kiértékelése és a vár tágabb térségének kutatása során kiderült, hogy a jelentéktelenség homályába süllyedt



Kustaly vára Erdély legkorábbi kővárai közé tartozott

és sajátos szerepet töltött be a térség Árpád-kori történelmében. Lássuk e tudományos álláspont elemeit és részleteit! Kustaly vára a Persányi-hegység főgerincének egyik nyergében, a Heveder-hegyese és a Gyepűbükke közti magaslatok között található 763 m tengerszint feletti magasságban.

Légifelvétel Kustaly váráról


A vár történetéről nem maradtak fenn írott források, a hagyományokban is csak az sejlik fel, hogy valaha óriások építették. Bizony ezzel nem sokra megy a várkutató, de szerencsére segítségére jön a régészet, e tekintetben pedig különös jelentősége van a modern régészeti terepkutatások előzményeinek, éspedig Orbán Balázs megfigyeléseinek, hisz az ő idejében még álltak a romok.

Noha a várról először Kővári László tudósít, értesülései Orbán Balázstól származnak, aki szóvá is teszi Kustaly vára kapcsán, hogy Kővári „elorozta” eredményeit. Régész-elődünk meghatározása alapján a „székely ősvárak” sorába tartozó erősség magját egy négyzetes, 20 lépés oldalhosszúságú „zömtorony (centraldonjon)” képezte, melynek mészhabarccsal kötött falai két öl (kb. 4 m) szélességűek és ölnyi magasak voltak. A vár ekkoriban már


erőteljesen lepusztult állapotban lehetett,

és – Orbán által a terepidomok alapján meghatározott – külső védőfala, mint a későbbi kutatásokból kiderült, nem is volt soha. A 19. század végén Téglás Gábor dák földvárként értelmezte az emléket, több más udvarhelyszéki erősséggel (pl. Tartód várával) egyetemben. Az 1971-1973-ban és 2007-ben folyt ásatások (Ferenczi Géza és István, illetve e sorok írójának feltárásai) eredményei határozottan cáfolják e meglátást, ugyanis a középkori építésű várnak nincsenek előzményei.

Kustaly várának nyugati árka


A vár maradványaiból ma csupán a mintegy 1000 m2-es területet ovális alakban kerítő, 4-5 m széles, 2-3 m mély árok ismerhető fel, területére északkeletről lehetett bejutni. A részlegesen feltárt falmaradványokból egy 12 x 15 m alapterületű kővár alapjait lehetett kikövetkeztetni.


A várfalak két periódusban készültek:

az 1,50-1,70 m széles falazatot belülről egy keskenyebb fallal egészítették ki. Délnyugaton a kővár bejáratát is sikerült megfigyelni, melynek küszöbszintje 40-50 cm-el a járószint fölé magasodott. A várfalon kívül, ennek tövében, egymástól 2,5 m távolságban kibontott két, nagyméretű oszlophely a fal külső síkja előtt álló fakapura enged következtetni.

A vastag, belső köpennyel ellátott várfalak egy többszintes toronyépület képét rajzolják ki előttünk, melyet árok és feltehetően palánk erősített. A toronyvár bőséges régészeti leletanyaga (széttört agyagedények darabjai, elfogyasztott állatok csontjai, kevés fémtárgy) – mely túlnyomórészt a várfalakon kidobált szemétrétegből származik –, azt tükrözi, hogy a várban intenzív élet zajlott.

A külső, habarcsos építési szintből származó hullámvonal-köteges, egyszerű profilkiképzésű fazék Kustalyvár építésének korát a 12. századra keltezi, a leletanyag zöme pedig azt jelzi, hogy a vár fennállásának fénykora a tatárjárás elé tehető és több évtizednyi folyamatosságot feltételez.


Kustaly vára nem állt egymagában a Rika-erdőben.

Közvetlen építészeti párhuzamai, rokonai alig 5-6 km-re délkeletre találhatók a Rika- és a Nádas-patakok közti Boldi-hegy (684 m) magaslatán, a Persányi-hegység kelet-nyugat irányú keresztgerincén.

Kustaly várának maradványai az északnyugati oldalon, 2007. évi ásatás


Két, egymástól 400-500 m-re emelt toronyépületről van szó: Rika/Réka és Attila váráról (a szakirodalomban nincsen konszenzus az emlékek elnevezését illetően, ezért keleti és nyugati tornyoknak, együttesen pedig rikai vagy boldi-hegyi toronyváraknak nevezem az objektumokat).

A 8,5 x 8,5-10 m alapterületű, mára teljesen elpusztult keleti torony régészeti kutatása nemrég folyt, szegényes Árpád-kori leletanyagot hozva napvilágra. A magas felszíni falakkal álló nyugati torony alapterülete 16 x 10 m, falvastagsága 2,4 m. A lekerekített sarkú építmény bejárata a nyugati oldalon volt a járószint fölött 1,3 méterrel.

Utólag a keleti és a déli falat ezek középső szakaszáig kívülről 0,80-1,10 m vastagságú falköpennyel egészítették ki. A Bordi Zsigmond Loránd és Dénes István által végzett ásatások során gazdag leletanyag került felszínre, főként kerámia, illetve csont- és vastárgyak (nyílhegyek, kések stb.), a 12. századra keltezve a vár építését. A tornyok környezetében keleten és nyugaton, a hegygerincre merőlegesen földsáncok és árkok húzódnak, a nyugati torony mellett feltárásra került egy többszörösen megújított útfelület is.

Kustaly vára és a rikai/boldi-hegyi toronyvárak nagyfokú hasonlóságot mutatnak. A rikai nyugati torony és Kustaly várának helyzete (hegygerinc nyerge) teljesen megegyezik. Építési technikájuk, formai elemeik szintén azonosak (két periódusban épült többszintes tornyok külső védelmi vonallal). Az előkerült kerámiaanyagban formailag szinte megegyező edénytípusokat találunk,


díszítőelemeik is meglepően hasonlóak.

E leletcsoportok analógiáiként két kelet-erdélyi, 12. századra keltezett földvár régészeti hagyatéka hozható fel: az Olt menti szászugrai és a Tölgyesi-szoros erdélyi bejáratánál álló karácsonykői (Piatra Neamţ-i) erődítmények.

Kustaly várának bejárata, 2007. évi ásatás


A középkori magyar várépítészetben, és különösen a Magyar Királyság keleti határvidékén szokatlanul korai keltezésű rika-erdei toronyvárakkal (Kustaly vára és a rikai/boldi-hegyi toronyvárak) egy időhorizontba sorolható kővárakra alig találunk példát Erdélyből.

A 12. századra keltezik a Szászvároson feltárt, toronyépületből és rotundából álló, földsánccal és árokkal övezett erődítményt, illetve a szörénységi Illyéd („Obliţa”) területéről ismert lakótornyot, mellette kápolnával, ez utóbbit pénzérmék datálják az Árpád-kor derekára.



galeria_11101.jpg
A rika-erdei toronyvárak a középkori gerincutakkal (III. katonai felmérés alapján)
galeria_11102.jpg
Kustaly várának régészeti geodéziai felmérése (Sófalvi András – Serfőző Antal – Kuti Ildikó)
galeria_11103.jpg
Légifelvétel Kustaly váráról
galeria_11104.jpg
Kustaly várának nyugati árka
galeria_11105.jpg
Kustaly várának maradványai az északnyugati oldalon, 2007. évi ásatás
galeria_11106.jpg
Kustaly várának bejárata, 2007. évi ásatás


A Rika-erdőben található toronyvárak legközelebbi építészeti párhuzama Küküllővár első kővára: 9-10 m oldalhosszúságú, 2,5 m vastag falú toronyépület, sánccal és vizesárokkal védve. A vártípus további előfordulásai, melyek közt fából épült tornyokat is találunk – a kisfelületű ásatások tanúsága szerint – valószínűleg már a tatárjárás után épültek (Sajómagyarós, Küküllőfehéregyháza, Szászdálya, Alsórákos, Kézdialmás, Gyergyószentmiklós), az utóbbi példák esetében


a központi tornyot kőfallal övezték.

A korabeli építészeti párhuzamok sem nyújtanak elegendő fogódzót a rika-erdei toronyvárak építőinek és funkciójának meghatározására. Sokáig hangoztatott határvár szerepük (Ferenczi testvérek) ma már meghaladott, ugyanis létrehozásuk idején, a régészeti leletek tanúsága szerint már a külső, Háromszéki- és Csíki-medencék is a Magyar Királyság részét képezték.

Ezzel szemben, a formai analógiákra hivatkozva felmerült magánföldesúri létesítésük is, ezt a nézetet vallottam korábban jómagam is, a Rika helynévben az egykori birtokos megszemélyesítését sejtve.

E vonatkozásban nem sikerült meghatározni a feltételezett birtoktest településtörténeti határait, az viszont megállapítható volt, hogy a toronyvárak a ma ismert középkori falvaktól (Oklánd, Vargyas, Felsőrákos) viszonylag távol épültek fel egy nagy kiterjedésű erdőség területén.

Topográfiai kutatásaink és ásatások eredményei igazolják, hogy a rika-erdei toronyvárak olyan gerincutak mentén épültek, amelyek használata


egészen a késő népvándorláskorig visszavezethető.

Vargyas irányából a Kustaly-tető (751 m) érintésével a Likat-mezőn keresztül haladó út Kustaly vára előtt tér rá a Persányi-hegység fő gerincére és halad a Heveder-hegyese (808 m) felé.

Árpád-kori fazék töredékei Kustaly várának építési szintjéről


A közelmúltban végzett régészeti feltárásunkból derült ki, hogy az út használata legalább a 8-9. századra nyúlik vissza, az elzárása végett épített sáncszerkezet leégett maradványainak radiokarbon vizsgálata szerint. Kustaly vára mellett a hegygerinc déli oldalán egy nagyméretű sánc és árok zárta le a fenti gerincutat.

Az Erdővidékről a Boldi-hegyre felkapaszkodó, a Persányi-hegység kelet-nyugat irányú keresztgerincén átkelő másik út a rikai toronyvárak mellett haladt el, majd a Fehérkút-tető – Közbérc-feje (788 m) érintésével a Kapus-tető után ereszkedett a Kis-Homoród völgyébe, melyet valamikor hármas töltéssel sáncoltak el az Írott-kő előtt.

A rika-erdei várak környezetének helynévanyaga és földrajzi elhelyezkedése más történelmi reliktumokat is megőrzött. A Kustaly várához közeli Gyepűbükke, Határ-patak és térképészeti adatok jól tükrözik azt az egykori állapotot, melynek értelmében a vár


Udvarhelyszék határán kívül állott a középkorban.

Ennek elsőrendű bizonyítéka, hogy legfőbb párhuzamai – a rikai/boldi-hegyi toronyvárak – egészen a 19-20. századig szintén nem tartoztak a Székelyföldhöz.

Kustaly vára és a rika-erdei várak történeti szerepének értelmezéséhez Udvarhelyszék székelység előtti múltjába kell visszalépnünk. Szakirodalmi közhely, hogy Székelyudvarhely neve egy Árpád-kori királyi udvarhely nyelvi kövülete, melyet feltételesen a késő középkori – fejedelemség kori vár helyére szokás lokalizálni.

E királyi udvarhelyhez tartozó birtokok a későbbi Udvarhelyszék területének nagy részét magába foglalták. Szolgáltató népeire utaló helyneveken kívül, mint a Homoród menti Daróc (’vadfogó’), Lövéte (’lövő’) és a Küküllő menti Solymos (’solymár’), egy másik fontos tényező látszik ezt közvetve alátámasztani: a sóvidéki és Homoród menti sólelőhelyek.

Azt hiszem nem véletlen, hogy Kelet-Erdély és a későbbi Székelyföld sóbányáit magába foglaló területen jött létre a kora Árpád-kori királyi magánuradalom egyik


legfontosabb erdélyi birtokteste,

amelynek keretében a 12. században egy erdőispánságot szerveztek meg, központja alá rendelve a terület gazdasági erőforrásait és szolgáltató népeit. A későbbi Udvarhelyszék határain is túlnyúló erdőispánság fontos elemei lehettek a rika-erdei toronyvárak (hasonló toronyépületeket a Magyar Királyság északi erdőuradalmaiban, pl. Zólyomban találunk), melyek körzetében a régészeti feltárások által felszínre hozott állatcsontok tanúsága szerint jelentős mértékű vadászat folyt, többek közt bölényeket is elejtettek a Rika-erdőben.

A rikai nyugati torony feltárt falrészletei


Az Árpád-kori erdőuradalom egyik közvetett, nyelvi bizonyítéka lehet a 14. századtól ismert, Udvarhelyszék területére kiterjedő alesperesi kerület, Erdőhát neve, illetve nagy valószínűséggel ez köszön vissza a szomszédos Erdővidék tájegység megnevezésében is.

E várak viszonylag kis területen való sűrűsödése és fontos útvonalak mentén való fekvése viszont nagyobb súlyt kölcsönöz nekik, mint a birtokigazgatási, vadászati szerepkör. Hogy milyen feladatot töltöttek be a Rika-erdőn áthaladó utak ellenőrzésében és a térség védelmében, lehetett-e kapcsolatuk a Homoród menti Árpád-kori sókitermeléssel, vagyis annak kereskedelmi szabályozásával, azt további kutatásoknak kell eldönteniük.

A királyi birtok eladományozásának folyamatában a 14. századra a rika-erdei várak Küküllő, majd Fehér vármegye részévé váltak, Kustaly várának környezetét az udvarhelyi székelység feltehetően már évszázadokkal ezelőtt megszerezte.

Földrajzi adottságaik nem tették lehetővé, hogy e toronyvárak a jól védhető környezetben épülő nemesi magánvárak sorába emelkedjenek a 13. század második felében. Az erdők mélyén megbúvó építmények


lassan pusztulásnak indultak

és az évszázadok folyamán a feledés homályába merültek. A királyi erdőuradalom szomszédságában megtelepedett székelyek hagyományai nem őriztek meg valós történelmi elemeket a rika-erdei várak múltjáról, sőt, a rikai nyugati torony létezéséről teljesen megfeledkezett a kollektív emlékezet.

A Rika-erdő középkori várai, Kustaly vára és a rikai toronyvárak formai jellegzetességeik és funkciójuk révén a terület Árpád-kori sajátos fejlődésének építészeti lenyomatai, időrendi besorolásuk alapján pedig az erdélyi kővár-építkezés korai előfutárainak tekinthetők.




ItthonRSS