2019. november 22. péntekCecília
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Van, aki 7 évesen iszik sört és gyújt rá, s 11 évesen már szipuzik

B. D. T. B. D. T. 2013. május 30. 17:10, utolsó frissítés: 2013. május 31. 10:34

Egy kutatás szerint az intézetben nevelkedő droghasználók egy része lopással, prostitúcióval próbálja finanszírozni szenvedélyét. Főként a társaság kedvéért fogyasztanak, jókedvük lesz, ellazulnak, elfelejtik problémáikat.


Székelyföldi állami gondozottak egy csoportjának cigaretta-, alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatos szokásait, attitűdjeit, motivációit vizsgálta egy idei, nem reprezentatív mintán készült kutatás. Főcze Júlia a budapesti Corvinus Egyetem végzős mesteris diákjaként a diplomamunkája kapcsán végzett kutatást a témában. A múlt héten a Sapientia EMTE csíkszeredai karán szervezett Andorka Rudolf Emlékkonferencián tartott előadásában elmondta, elsősorban az érintettség okán választotta a témát, hiszen a gyermekvédelemben dolgozik szociális asszisztensként és nevelőként. Egyszemélyes kutatás lévén, intézményes támogatottság hiányában nem egy statisztikai jellegű, reprezentatív mintán alapuló, hanem feltáró jellegű kutatást végzett networking mintavételi technikával.

Életkép egy más megyében lévő gyerekotthonból - a szerző felvételei
<br />
(fotóink illusztrációk)Életkép egy más megyében lévő gyerekotthonból - a szerző felvételei
(fotóink illusztrációk)


30 állami gondozott gyerek került a mintába, 16 fiú és 14 lány, akik mindegyike egy vagy több esetben fogyasztott már valamilyen kábítószert – a szerhasználat vagy legalább a dohányzás kvázi a mintába kerülés feltétele volt, így már az elején fontos kihangsúlyozni,



az eredmények alapján nem lehet általánosítani

a székelyföldi otthonokban elhelyezett összes gyerek csoportjára – emelte ki a Transindex kérdésére Főcze Júlia. Ez a 30 gyerek a kutatás helyszínéül szolgáló székelyföldi városban elhelyezett fiatalok mintegy 15%-át teszi ki.

Az adatfelvétel 2013 februárjában történt, az alanyok mindegyike egy kérdőív kérdéseire is válaszolt, de egyéni interjúk is készültek velük. A 12-19 éves alanyok különböző típusú otthonokban laknak; legtöbben közülük tartanak valamilyen fajta kapcsolatot családtagjaikkal.

Többségük közép- illetve szakiskolás, de van eltanácsolt diák is köztük. Tanulmányi eredményeik közepesek, sok az igazolatlan hiányzásuk. Az alkohol- és cigarettafogyasztási szokásokat, valamint a legális ipari-háztartási cikkekkel, gyógyszerekkel való visszaélés gyakoriságát is vizsgálta a kutató.

Cigarettázás

A legtöbb megkérdezettnek egy doboz cigi 1-2 napra elég. A kipróbálás átlagéletkora 10 év, a legkorábbi a 7 éves kor volt, a lányok 12-13, a fiúk jóval korábbi életkorban kezdenek cigarettázni. A legtöbben egy állami gondozott társuktól kapják az első szálat. A legtöbben, ha van annyi pénzük, a kereskedelemből szerzik be a cigit, vagy kérnek barátaiktól, ismerőseiktől, sőt a csikkeket is összegyűjtik szükség esetén. Mindnyájan bárhol rágyújtanak, ahol alkalom adódik, kivéve 3-4 gyerek, aki az úton nem cigarettázik.

Legtöbben elismerik, mind az aktív, mind a passzív dohányzás káros, néhányukat azonban nem érdekli, milyen hatással van ez a szokás az egészségükre.



Alkoholfogyasztás

Mindenki fogyasztott alkoholt életében a megkérdezettek közül, az interjút megelőző hónapban, sőt hétben is. A kipróbálás életkora átlag 10 és fél év, a legalacsonyabb hét év. A fiúk általában 8, a lányok 9 évesen isznak először alkoholt. Legelső alkalommal legtöbben sört fogyasztottak, de előfordul a bor, a tömény, az alkoholtartalmú energiaital is. Ugyancsak elsősorban állami gondozott társuktól kapták az első alkoholadagot többnyire születésnap vagy névnap megünneplése alkalmából. Élményeikről beszámolva egyesek szédülést, rosszullétet, mások jókedvet említettek meg, de volt olyan is, aki már első alkalommal berúgott.

A problémás fogyasztás egyik legfontosabb mérési módja az utolsó fogyasztás mennyisége és gyakorisága – sokatmondó adat, hogy


a megkérdezés előtti napon is ittak néhányan alkoholt.

A legutolsó fogyasztási alkalomkor öt fiú fejenként több mint 2,5 liter sört, egy lány és öt fiú több mint 7,5 deci bort, 12-en két és fél deci töményitalt fogyasztottak, ami több mint másfélszerese a hasonló korú (átlagosan 16 éves) diákok körében végzett összehasonlító ESPAD-kutatások során mért átlagnak.

A problémás alkoholfogyasztás másik mérési módja a lerészegedés gyakorisága: a megfigyelt csoport esetében mind a heti, mind a havi vagy az éves prevalencia, azaz az esetszám/előfordulási gyakoriság magas.

Van, aki úgy gondolja, csak a napi rendszerességű alkoholfogyasztás okoz függőséget, 19 szerint a napi fogyasztás és az alkalmi, de lerészegedésig tartó ivás is, négyen nem tudják, hatan pedig a napi rendszerességű ivást veszélyesebbnek tartották. Az ESPAD adatok szerint a romániai diákok 79%-a fogyasztott életében már alkoholt, a csoport tagjai pedig mindannyian.

Gyógyszerhasználat

Egyik megkérdezett azt állította, soha nem szedett gyógyszert, a többiek különböző rendszerességgel szedtek orvosi javallat nélkül fájdalomcsillapítót, görcsoldót, köhögéscsillapítót, altatót vagy nyugtatót. Csak négyen mondták, hogy kimondottan droghasználati céllal fogyasztottak gyógyszert: az alkohollal és a kólával történő együttfogyasztást említették, illetve a tabletták nyelv alatt tartását.

A gyógyszervisszaélés aránya is magasabb volt a csoportban, mint az országos vagy az ESPAD-átlag.

Illegális drogfogyasztás

11-en életükben kevesebb mint 10 alkalommal fogyasztottak illegális drogot, 12-en havonta 2-5 alkalommal, 7-en pedig hetente többször is élnek az illegális drogokkal. Ahogy nő az életkor, úgy nő a gyakoriság is, míg végül az idősebbek eljutnak a heti több alkalommal való fogyasztásig. Leginkább etnobotanikus drogokat használnak, ami egyébként romániai sajátosság, de a marihuána és az amfetaminszármazékok is népszerűek körükben.

Legtöbben cigaretta formájában elszívják vagy felszippantják a drogokat, az inhalálási forma is dívik, de hárman kipróbálták az intravénás droghasználatot is. Inhalált szereket – ragasztók, oldószerek, tisztítószerek, kozmetikumok – 27-en használnak, a lányok kis gyakorisággal, és mindannyiszor mástól kapták a szert. Az inhaláns használat kipróbálásának átlagéletkora 14 év, a legkorábban 11 évesen kezdték el használni, és


mindannyian állami gondozott lakótársuktól kapták.

22-en nyilatkozták azt, hogy csupán társaságban fogyasztanak drogot, nyolcan azonban egyedül is szokták fogyasztani. Több mint felük mindenhol – szórakozóhelyeken, a lakóotthon és a tanintézmények környékén, azok mellékhelyiségeiben, központi nyilvános terek félreesőbb helyein – szokott drogozni.

A kipróbálás átlagéletkora 14 és fél éves kor. A fiatalabbak általában társaktól kapják, az idősebbek közvetítőkön keresztül a dílertől, később pedig egyenesen a dílertől szerzik be a drogot. Ketten-hárman már terjesztéssel is foglalkoznak. Egy megkérdezett nyilatkozta azt, hogy rákényszerítették a drogfogyasztásra.

Következtetések

A vizsgált csoportot tekintve kiderül, egyharmaduk „próbálkozó”, élete során csak néhány alkalommal fogyasztott, többségük leginkább alkalmi fogyasztó és általában a szórakozás tartozékaként fogyaszt illegális szereket, de van egy 6-7 egyénből álló csoport, akiknél már a mindennapok tartozéka az illegális droghasználat – állapítja meg a kutató.

Életük során mindegyiküknek akadt problémája a droghasználat miatt nevelőkkel, tanárokkal, rendőrséggel, többen verekedésbe keveredtek, sürgősségi kórházi ellátásra szorultak, előfordult körükben az öncsonkítás, öngyilkossági kísérlet, iskolai teljesítmény romlása, még az interjút megelőző évben, illetve az azelőtti 30 vagy 7 napban is. A szerhasználat kockázatait nagyjából ismerik, néhányan nem törődnek vele, legtöbben barátoktól, médiából, iskolában szerzik be az információkat a drogfogyasztás káros hatásairól.

Drogfogyasztási szükségleteik fedezésére legális és illegális forrásból származó bevételeket használnak. Az illegális tevékenységeknél lányoknál leginkább a lopás és a prostitúció, fiúknál a vagyon és személy elleni bűncselekmények jellemzőek. Főként a társaság kedvéért fogyasztanak, jókedvük lesz, ellazulnak, elfelejtik problémáikat.



A kutatónak az a hipotézise, hogy a sok kapcsolattal rendelkező, népszerű személyek viselkedése nagymértékben befolyásolja a többi szereplő fogyasztói viselkedését, csak részben bizonyult helyesnek, mert


nemcsak egy-egy népszerű személy, hanem a sorstárs- és kortársközösségi jelleg,

a csoportszellem befolyásolta az egyes tagok fogyasztási viselkedését, vagyis hogy mit, hol és hogyan fogyasztanak.

A csoport „együttes fogyasztónak” minősül. Egy nagy és két kisebb csoport látszott kirajzolódni a társadalmi kapcsolatháló elemzésekor, vannak ugyanakkor perifériákon mozgó, de nem teljesen elszakadó egyének is. Strukturális kényszer áll elő, mivel mindenki olyan csoportba akar tartozni, ahol másokkal egyenlő. A csoportok motorjai a központi szereplők, minden csoportnak kialakulnak a normái, az azok betartását érvényesítő ellenőrző és büntető intézményekkel, így egy sajátságos szubkultúra jön létre.

A vizsgált szerhasználati gyakoriság minden esetben jóval nagyobb volt, mint az országos vagy az ESPAD-átlag, ugyanígy a kipróbálási életkor is jóval alacsonyabb, ez is a csoport fokozott veszélyeztetettségét mutatja.

Gyerekkori traumák és deviancia

A túlzott tiltás ellenkező hatást vált ki, fontos viszont a felvilágosítás a kockázatokról a prevenció szempontjából – vonta le a következtetést a kutató. Bár a vizsgált csoport esetében a saját tapasztalataik és a sorstárs-kortárs befolyás a legmeghatározóbb, a gondozók, pedagógusok fő feladata lenne a hiteles tájékoztatás, a deviáns magatartásformák kialakulásának megelőzése. „Fontos a minél korábbi, értelmi képességüknek megfelelő felvilágosítás is, de a legfontosabb az ártalomcsökkentésre vonatkozó szemlélet népszerűsítése a nevelők, segítő szakmájúak körében, mert a fogyasztást nem tudjuk megakadályozni tiltásokkal, ezért szükséges a fogyasztás kockázatait, ártalmait csökkentő kontrollált körülmények teremtése” – véli a kutató.

A vizsgált csoportban lévő fiatalok problémái a gyerekkora nyúlnak vissza: elégtelen szocializáció, az intézeti lét traumái, annak megtapasztalása, hogy életük fölött mások rendelkeznek. A lakóotthoni elhelyezés nemhogy segítené, hanem inkább talán súlyosbítja problémáikat – vonta le a konklúziót az előadó.

„Úgy gondolom, a nevelőszülői elhelyezés megfelelőbb ellátási forma, kevésbé költséges az állam és a társadalom számára, viszont a nevelőszülők kiválasztásánál nagyobb körültekintéssel kellene eljárni, ha a gyerekek bekerülnek egy családba, legyen egy stabil viselkedési minta, alakulhassanak ki biztonságos affektív kötődések, amelyek javíthatnák a szocializációjukat és beilleszkedésüket a társadalomba” – zárta az emlékkonferencián tartott bemutatóját az előadó.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS