Egy giccses terv alapján újítanák fel a nagyváradi főteret
Kertész Melinda 2013. július 18. 13:05, utolsó frissítés: 14:39Az alpolgármester kétes ízlését ráerőltetné a város legreprezentatívabb közterére, miközben a civil szféra véleményére nem kíváncsi. A szakma szerint a terv az alapvető követelményeknek sem tesz eleget.
Kisvárosokra jellemző nyugalmat áraszt Nagyvárad főtere csütörtök délelőtt. A villamosra váró tömeg között bevásárlózacskós idős hölgy tör utat magának, majd megáll az átjárónál, várja, hogy zöldre váltson a lámpa. Egy fiatal férfi hivatalos dokumentumoknak látszó papírokkal a kezében a városházára igyekszik. Úgy tűnik, a járókelőket rutinjukból semmi nem mozdíthatja ki, a főtér mellett futó villamossíneken közeledő szerelvény csilingelésére sem kapja fel senki a fejét.
A főtéri szobor körül galambok röpködnek, némelyikük rászáll Mihai vajda szobrára. A kopott, bűzlő placcot néhány, véletlenül arra járó idős emberen kívül senki nem közelíti meg, csak a hajléktalanok időznek itt egy-egy tuja árnyékába menekülve a napsütés elől. Átellenben, a Fekete Sas-palotában friss festékszag terjeng, az épület belső felújításán az utolsó simításokat végzik. “Hogy fotózni a teret? – kérdi a munkás. Éppenséggel a harmadikról jó a kilátás, fel lehet menni, ha a főnök engedélyt ad rá”. Egy telefonhívás, némi magyarázkodás, és már lépegetünk is a minden zugából szecessziót lélegző folyosó fényes kőpadlóján, fel a lépcsőn, a harmadik emeletre.
“Láttam egy tervet, amit a tévében mutattak – vonta meg a vállát, amikor arról érdeklődtünk, hogy hogy tetszik neki a Szent László tér felújítására szolgáló terv. Szerinte nem baj az, ha a városvezetés kicsit kipofozná a várost. “Azzal nem értek egyet, hogy egy angyal legyen az obeliszken, a városban sokféle vallású ember él, van, aki nem hívő. Nem kell a főteret összekeveri a vallással” – rázta meg a fejét.
A Szent László tér felújítása 2010 óta téma a városban. A felújítást az Európai Unió Integrált Városfejlesztési Programja keretében történő finanszírozás révén valósítaná meg a polgármesteri hivatal. A tervezésre kiírt közbeszerzési eljárást a Proiect Bihor tervezőcég nyert meg. Ennek a cégnek az alvállalkozója, Emődi Tamás nagyváradi műépítész készítette el az első tervet, amelyet egy közvitát és szakmai vitát követően, a megvalósításához szükséges engedélyek beszerzése után a helyi képviselő-testület is elfogadott. 2012 tavaszán pedig aláírták a projekt finanszírozását bonyolító Észak-Nyugati Fejlesztési Régióval a támogatási szerződést.
Ekkor még úgy tűnt, a tér felújításának ügye a megfelelő kerékvágásban halad, de a város élére Mircea Mălan személyében új alpolgármester került, akinek tetszését nem nyerte el az Emődi által készített, és már kifizetett terv. Ekkor kezdődött el az a vita, amelynek tétje, hogy lehet-e 2013-ban Romániában a nyílt versenyen alapuló közbeszerzést és a közvitákat szorgalmazó uniós elveknek fittyet hányó, széleskörű közérdeket szolgáló beruházást eszközölni, ráadásul uniós pénzből, egyetlen döntéshozó személy ízlésvilágának kielégítése mentén.
Jelenleg a tér az agora funkcióját nem tudja ellátni
Emődi Tamástól egy interjú keretében kérdeztük meg, milyen kihívásokkal szembesült a terv elkészítése előtt, melyek a legfőbb szempontok, amelyek a térre és ennek használatára jellemzőek. A műépítész szerint alapvető különbség van a nagyváradi főtér és az erdélyi nagyvárosok zöme – Kolozsvár, Nagyszeben főterének használati módja között.
“A legtöbb erdélyi nagyváros főtere mind a kommunizmus alatt, mind az azóta eltelt 20 év alatt használható volt köztérként. Padokkal, teraszokkal ellátott, találkozásra alkalmas, térként szolgáló nagy felületek álltak a lakosság rendelkezésére. Ilyen adottságú térrel Nagyvárad nem rendelkezik, annak ellenére, hogy a 19. század végétől, amikor a színházat felépítették, két főtere is van a városnak: a Szent László térrel szemben, a híd túloldalán található a Bémer tér, amelyet nem sokkal 1899 előtt alakítottak ki” - magyarázta.
A nagyváradiak mentális térképén a Szent László tér számít a város főterének, már csak a terjedelem szempontjából is, hiszen a Bémer-tér háromszorosát-négyszeresét teszi ki. “A Szent László tér közel három hektáros, azonban a 70-80%-át az autóközlekedés és a parkolók foglalják el, a többi járdaként, taxiállomásként, villamosmegállóként szolgál. Az egyetlen terület, amely közelebb áll a tér fogalmához, az a Mihai vajda szobrát körülvevő placc. Azt viszont azért nem használják szívesen a nagyváradiak, mert három oldalán négysávos utak futnak, a negyedik oldalon pedig a kocsik mellett a villamos is közlekedik. Aki meg akarja közelíteni a Mihai vajda szobor körüli placcot, annak meg kell várnia, amíg a stoplámpa zöldre vált, majd át kell kelnie az úttesten, ki kell kerülnie a villamosra váró tömeget. A placcra érkezve az ember rájön, hogy ott nem történik semmi, legfennebb a szobrot lehet bámulni a hajléktalanok társaságában, akik évtizedek óta ezen a helyen tanyáznak. A 19. század végi monumentalitást őrző placc tehát nem működik az eredeti elképzelések szerint. A Mihai vajda lovasszobra helyén hajdanán egy Szent László szobor állt, amelyet a barokk korban helyeztek ki, azt 1892-ben kicserélték egy álló, bronz Szent László szoborra, majd az első világháború után elvitték onnan.
>> Az illusztráció nagyobb felbontásban itt tekinthető meg >>
1923-ban kialakították a neo-brâncovenesc stílusú mellvédes, lampionos térplasztikai együttest, majd a közepén felállították Ferdinánd király lovasszobrát, de jelen körülmények közt ez nem vált be jól funkcionáló köztérként: az a lényege, hogy bámulják a szobrot. Ezelőtt 30-40 évvel még kisebb volt a forgalom. Az a tény, hogy rehabilitálni akarják, az teljesen rendben van, már így is el vagyunk késve vele” – vélekedett Emődi.
Kérdésünkre, mely szerint készült valamilyen tanulmány arra vonatkozóan, hogy a város lakói hogyan képzelik el a tér optimális kihasználását, milyen funkciókkal szeretnék felruházni azt, Emődi elmondta, semmiféle szakmai jellegű előtanulmány nem készült: közlekedési tanulmány sem, nemhogy szociológiai felmérés. “Egy térátalakítás egyik legfontosabb eleme a 21. században a közlekedés megoldása: a gyalogos, a biciklis, a tolószékes, az autós forgalmat is beleértve. Akárcsak Kolozsvár esetében, Nagyváradon sincs lehetőség arra, hogy az autós forgalmat teljesen eltávolítsák a főtérről. Csupán arra van reális esély, hogy a főtér egyik oldala mentére irányítsák az autós forgalmat és a Sas-palota előtt széles teresedést alakítsanak ki”- magyarázta a műépítész.
Emődi Tamás terve
A nagyváradi műépítész terve szerint a Szent László tér számos, a szabad gyalogos közlekedést akadályozó parazita elemtől és részben a növényzettől is megszabadult volna, dizájn szempontjából a minimalizmus irányában tolódott volna el a hangsúly.
A legelső variánsában teljesen átalakították volna a tér növényzetét, az első változatban minden fa ki lett volna vágva és másképp elhelyezett fákat telepítettek volna a térre. Azonban az ökológusok tiltakozására, végül egy közvitát követően megegyeztek abban, hogy melyik fa marad és melyiket lehet kivágni. “Konszenzusos döntést hoztunk, talán két fa esetében vitáztunk végül, mert szerintem fontos épület homlokzatát takarják el” – mondta el Emődi Tamás.
Nagyobb térképre váltás
Elmondta, a tér jelenlegi park-jellege a 19. században megjelenő trendre vezethető vissza, amelynek következményeként Európa-szerte zöldesítették a főtereket, a modellt az erdélyi városok is átvették. A főterek parkszerűsége a két világháború között is megmaradt, a kommunizmusban egyenesen virágkorát élete ez a fajta térrendezés, ami miatt a főtér nem tölthette be eredeti rendeltetését.
“A közmeghallgatásokon a természetvédők arról meggyőztek, hogy figyelembe kell venni Nagyvárad sajátosan meleg klímáját, ami miatt nem hiányozhat az árnyékot adó növényzet a térről, ezért némileg megváltoztattuk a tervet. 2010 végére egy már kevésbé kritizált tervvé alakítottuk át az eredeti elképzelésünket” – magyarázta a műépítész.
Az új alpolgármester szerint Emődi terve “túl szürke”
A 2012-es önkormányzati választások után új alpolgármester került a város élére. Mircea Mălan hatáskörébe került a városháza európai finanszírozásokkal foglalkozó osztálya, amelynek a keretében a főtér rendezésének terve megszületett.
“Az alpolgármester behívott minket, tervezőket az irodájába, a polgármester és a projektmenedzser jelenlétében elmondta, hogy a tervünk túl szürkének, egyhangúnak, pesszimistának tűnik. Egyértelművé tette, nem ért egyet azzal sem, hogy csak gránitot, andezitet használunk. Véleménye szerint színes köveket is kellett volna alkalmazni a város szecessziós jellegének kiemelése végett. Az érveinek egy része nevetségesnek tűnt, hiszen ezeket az anyagokat nemcsak Romániában, hanem egész Európa-szerte használják, mert ezek felelnek meg a műszaki, állékonysági előírásoknak és a meteorológiai-hőmérsékleti körülményeknek. A főtér burkolata szecessziós elemekkel történő gazdagítása azért nevetséges gondolat, mert vízszintes szecesszió nem létezik. Még akkor sem terveztek szecessziós tereket, amikor ez az irányzat fénykorát élte Európában. Terveztek szecessziós telefonfülkét, padot, lámpaoszlopot, de szecessziós teret, burkolatot nem: ez fából vaskarika, ilyen nem létezik.
A témában kevésbé otthonosan mozgó ember fejében felmerülhet, hogy jól nézne ki a tér, ha a burkolat mondjuk virágelemeket, vagy tekergőző vonalakat tartalmazna, de arra is kell gondolni, hogy ezt a fajta díszítést legfennebb helikopterből lehet érzékelni. A geometriai elemek felhasználása a térburkolat dizájnjában valamilyen ritmuskeltés célját szolgálhatja, tehát a dinamizmus megteremtése érdekében élnek ezzel az eszközzel a tervezők. Ezzel szemben épületek ornamentikájából ihletett elemeket, ilyen jellegű formalizmust bevinni a burkolat dizájnjába értelmetlen, hiszen a gyalogosok szemmagasságából ezek nem látszanak” – mondta a műépítész.
Miért éppen szecesszió?
Emődi elmondta, a nagyváradi főtér nem kizárólag szecessziós épületekkel körbehatárolt tér. “Mindenféle stílust meg lehet itt találni: van három barokk templom, számos eklektikus és klasszicista épület. Van két szecessziós épületünk is, az egyik a lechneri szecesszió, és egy másik geometrikus, inkább osztrák- vagy német-orientáltságú szecesszió jegyeit viseli. Azért, mert Nagyvárad a köztudatban szecessziós városként van elkönyvelve, nem indokolja, hogy a burkolatba szecessziós elemeket kezdjünk el beépíteni. Miért éppen szecessziós elemeket?”- hangsúlyozta a műépítész. Emődi elmondása szerint a Szent László tér szerkezete homlokzataival, utcatengelyeivel együtt a 18. században alakult ki, teljesen egyszerű, karteziánus, előre megtervezett főtér jellege van, aminek nincs köze semmiféle díszítési módhoz. “Ezek az utcák olyan tengelyeket, perspektívákat rajzolnak ki, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek adottságok, amikor egy teret elkezdünk rendezni, akkor elsősorban megnézzük, mitől tér az a tér, hogyan élt mostanáig, mi az összefüggés a tér és az utcatengelyek, adott perspektívák és hangsúlyok között és ezeknek a paramétereknek az erőterében kezdünk gondolkodni” – magyarázta.
Mălan szóhasználatában a terv “revízión” esett keresztül
Mivel az elmúlt másfél évben több olyan, EU-s támogatásból finanszírozott terv született országszerte, amelyről bebizonyosodott, hogy bizonyos technikai vagy költségszámítási hibák miatt kivitelezhetetlen, a Regionális Operatív Program lebonyolításával megbízott ügynökség (AMPOR) 2012 augusztus végén egy utasításcsomagot bocsátott ki, ami lehetővé tette az alapvető hibákkal rendelkező tervek revízióját. Ez az utasításcsomag lehetőséget teremtett a nagyváradi főtér átszervezésére vonatkozó terv átdolgozására az alpolgármester igényei szerint, azonban ez elvileg nem jelenthette volna egy vadonatúj terv megalkotását. A projekten elvileg ekkor már amúgy sem lehetett volna változtatni, hiszen alá volt írva a szerződés, létezett az összes szükséges jóváhagyással rendelkező műszaki terv, és a költségvetés is el volt fogadva.
“Idén februárban tudtam meg, hogy az alpolgármester mégiscsak aktívan gondolkozik azon, hogy módosítsa a tervet a nekünk is vázolt elképzelései alapján. Felvette a kapcsolatot Macalik Arnold kolozsvári építésszel, aki éppen akkor tervezte a Sas-palota külső és belső rehabilitációját. Mălan megmutatta Macaliknak a tervünket, amellyel kapcsolatosan ő megfogalmazott néhány, a növényzettel és a burkolattal kapcsolatos jogos kritikát, de nem alapjaiban kifogásolta a tervet” – mondta Emődi.
Az alpolgármester felkérte Macalikot, hogy vegye át a főtér áttervezését, ezt az ajánlatot azonban a kolozsvári műépítész nem fogadta el, de ajánlott maga helyett egy másik kolozsvári céget, az Atelier MASS-t.
Az alpolgármester felkereste az Atelier MASS tervezőirodáját és megbízta a csapatot a főtér tervének újraalkotásával. Silviu Aldea, az Atelier MASS műépítésze megkeresésünkre elmondta, kételkedtek abban, hogy lenne keret egy új terv elkészítéséhez, hiszen már Emődi tervét kifizették az uniós támogatásból. Ezt szóvá is tették, azonban az alpolgármester arra biztatta őket, készítsék el a tervet és a pénzügyi keret előteremtését bízzák a városházára, mert jogászaik megkeresik a jogi lehetőségeket a finanszírozásra. Márciusra az előzetes tervek elkészültek, ezeket a kolozsvári műépítészek bemutatták az alpolgármesternek. Aldea szerint az alpolgármester esztétikai szempontból érezhetően elégedetlen volt a tervvel, azt mondta, hogy “szereti a minimalizmust, de csak saját otthonában”. Fenntartásai ellenére továbbra is arra buzdított a céget, hogy folytassa a munkát.
Az Atelier MASS műépítészei áprilisban teljesen elkészültek a tervükkel és megbeszélték az alpolgármesterrel, hogy találkoznak Kolozsváron, arról is szó volt, hogy szerződést kötnek. Azonban az alpolgármester nem érkezett meg a megbeszélt időben a találkozóra, ezt követően minden kapcsolatot megszakított az Atelier MASS-szal.
Utóbb kiderült, az alpolgármester időközben megkereste Horia Gavriş bukaresti építészt, akinek versenytárgyalás megszervezése mellőzésével adta át a munkát. “A törvény ugyan a 15 ezer euró alá becsült tervezési munkáknál lehetővé teszi a licit mellőzését, azonban egy háromhektáros főtér átrendezési tervének költségei nem esnek ebbe az árkategóriába. Az építészkamara, érdekvédelmi szervezetként meghatározza, hogy bizonyos munkákért mekkora minimális összeget kell kifizetni a tervezőknek” – magyarázta Emődi Tamás. Gavriş elkészítette tervét, júniusban az alpolgármester be is mutatta a látványterveket a sajtó képviselőinek.
Emődi szerint a revíziót lehetővé tevő jogi kiskapu kihasználásával írta felül a 2010-ben készült tervét az alpolgármester. Mircea Mălan álláspontjára is kíváncsiak voltunk, azonban számos megkeresésünk ellenére sem sikerült felvenni az elöljáróval a kapcsolatot.
Nem szerveztek közvitát az új terv kapcsán
A rendellenességek a terv teljes körű megváltoztatásával nem értek véget. A polgármesteri hivatal nem szervezett újabb közvitát Gavriş tervéről, arra hivatkozva, hogy a közviták már lezajlottak, és továbbra is ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a tervet nem kicserélték, hanem csak módosították. A közvita elmaradása a civilek, műépítészek egy részének a nemtetszését váltotta ki, mert sokuk szerint a Gavriş-féle terv a minimális elvárásoknak sem tesz eleget.
A civil szférának nem sikerült eredményesen fellépnie
Emődi elmondta, az ökológusok voltak az egyetlenek, akik szervezet módon reagálták le azt, hogy a városháza nem szervezett az új terv kapcsán közvitát. Közbeszéd szintjén ugyan a felháborodás érzékelhető volt, például blogokon, Facebookon és egyéb közösségi oldalakon tematizálták a főtér ügyét a nagyváradiak, és a témában számos sajtóanyag is született.
Az alpolgármester nem vette figyelembe a civilek közvita megszervezésére vonatkozó igényét, de a városházán szervezett egy zárt ajtók mögött zajló vitát, amelyre a sajtót nem engedte be. Meghívta viszont az Országos Építészkamara vezetőségét, a városháza urbanisztikai bizottságát, néhány kulturális intézmény igazgatóját és azokat a tervezőket, akik korábban dolgoztak a főtér tervén, közöttük Emődi Tamást is. “A beszélgetés eléggé egyoldalú volt, azonban Şerban Ţigănaş is komoly kritikákat fogalmazott meg az eljárással kapcsolatosan. Többek között a közvita hiányát nehezményezte, a tervről pedig azt mondta, hogy azt még nagyon sokáig kell tárgyalni, szakértők bevonásával. Rögtön az ő felszólalása után szólalt fel az alpolgármester, elmondta, hogy örül a konstruktív kritikáknak, de a városháza a Gavriş-terv alapján újítja fel a főteret.
Emődi elmondta, a zárt ajtók mögött zajló beszélgetést követően Şerban Ţigănaş a nagyváradi építészkamara székházában több műépítésszel találkozott. „Rengeteg kritika megfogalmazódott mind a városháza eljárása, mind a terv tartalma kapcsán. Ott először adódott lehetőség arra, hogy az Atelier MASS bemutathassa a tervét, amely sok műépítésznek elnyerte tetszését” – idézte fel Emődi.
„Ezt követően egy közvitát szerveztünk a Moszkva kávézóban, az eseményt a sajtóban is meghirdettük. A városháza képviselői is kaptak meghívást, de mivel későn szóltunk nekik, senki nem jött el, képviselőt sem delegáltak. Azonban az esemény a lakosság, a civil szféra körében nagy érdeklődésnek örvendett, sokan eljöttek, mintegy százan voltak, a vita szakmai szinten zajlott a különböző tervekről.
Mit kifogásolnak az építészek a Gavriş-féle tervben?
Emődi Tamás elmondta, a 19. században a tér szerkezetileg homogén volt, akárcsak Kolozsvár főtere jelenleg. A teret a század végén kezdték berendezni, ekkor kis zöldövezet-szigeteket, illetve a hosszanti utcák tengelye mentén utakat, utcákat alakítottak ki. „Amikor valaki nekikezd egy tervezésnek, azt kell megnéznie, hogy az illető tér milyen adottságokkal rendelkezik, mit hova kell elhelyezni. Ez a terv nem veszi figyelembe ezeket az adottságokat, amiből kifolyólag alapvető kompozíciós hibákat tartalmaz.
Az egyetem és a temető irányába haladó Kert utca meghosszabbításában, a főtéren áthaladó utca a tér fő tengelye, amelyet a 18. század elején alakítottak ki. A főtér első lekövezése ennek a tengelynek a mentén történt. Ez egy tranzit zóna közlekedésileg is. A terv a főtérnek ezt a tengelyét úgy mozdítja el, hogy az beleütközik egy épületbe, azaz nem esik egybe a Kert utca tengelyével, a másik végpontjában pedig egy villamosmegálló van. A részlettervekben látszik, hogy erre a vizuális főtengelyre két, kovácsolt vasból készült, szecessziós formákat utánzó, kiterjesztett szárnyú fekete sast formázó villamosmegállót tervezett az építész, arra a tengelyre, amely mindig is a tér legfontosabb kompozíciós eleme volt. A villamosmegálló alaprajza kör alakú, amit kerülgetni kell. Ez az elképzelés koncepcionális szempontból, de közlekedés, és a perspektívák szempontjából is hibás, egy ilyen bakiért nem kapja meg az átmenő jegyet a másodéves műépítész-hallgató.
Gavriş inkább dizájner, aki grafikai elemeket transzponál térbe, úgy gondolja, felülnézetből érdekesen néz majd ki a kis kör-nagy kör-kis kör kombináció, azonban ezek az elemek gyalogos perspektívából nem érzékelhetőek, emellett funkcionalitásuk sincs. Inkább egy barokk kert vagy késő reneszánsz kert alaprajzát transzponálja a főtérre. A placc-rendeltetésű nagy kört szánja a főtér hangsúlyos elemének, amivel ismét számos probléma van: egyrészt az elrendezés beleharap a Duiliu Marcu által 1926-ban tervezett, neo-brâncovenesc stílusban tervezett, parapetekből, lábazatokból álló együttesbe. A korábbi tervekbe ezt a részt vagy meghagyták, vagy a pázsitos részeket felszámolták a környékéről a rajta éktelenkedő bukszusbokrokkal együtt.
Gavriş továbbá a Duiliu Marcu alkotásának az alaprajzát transzponálja a Sas-palota elé, ezzel gyakorlatilag a tér hagyományosan hangsúlyos részének súlyát, ha nem is semlegesíti, de mindenképpen csökkenti. Létrehoz ezzel egy olyan tengelyt, amely a Sas-palota déli tűzfalának vezeti a tekintetet, pedig néhány méterrel odébb található a palota passzázsának látványos bejárata, ezt a tengely ki lehetett volna használni. További szempontok, hogy az obeliszkre, mint egy további hangsúlyos elemre nincs szükség, ugyanis a nagyváradi főtér tele van hangsúlyokkal: három tornyos templom áll a téren, a Sas-palotának és a görögkatolikus püspökség palotájának is van egy-egy tornya, továbbá a homlokzatokról lerívó sokszínűség eleve egy nagyon heterogén és gazdag megjelenést kölcsönöz a térnek. Az obeliszkkel a tervező egy önkényes vizuális akadályt hozott létre a főtengelyben, amit ráadásul az autóknak is ki kell kerülniük. Obeliszket ugyan számos nagyvárosban használtak díszítő elemként, azonban ezek a műtárgyak évszázados reprezentatív alkotások, amelyeket a hódítások, vagy jelentős események, személyek emlékére helyeztek ki, ilyeneket ma már nem állítanak.
Emellett a beszélgetésből kiderült, hogy Gavriş az obeliszket előbb helyezte el a terven, majd azt követően, az emberekkel beszélgetve ruházta fel jelentéssel: eszerint Nagyvárad egy multikonfesszionális város, a három templom gyújtópontjába a három vallás együttélését szimbolizáló obeliszk kerül, tetején egy angyallal. Teljesen fölöslegesen zsúfolja a teret, az obeliszk körüli forgalmat pedig ellehetetleníti - véli Emődi. A terv másik hibája, hogy két teljesen különböző konfigurációjú, stilisztikájú térrészt hoz létre. Északon van a Marcu-féle együttest megduplázó barokk térszerkezetű rész, a déli felén pedig van egy kicsi Andrássyút-szerű rész, ami a szakasz rövidsége miatt vicces, hiszen mintegy 60 méter hosszú. Emellett egy túlhangsúlyozott axialitást hoz létre, amelynek a gyújtópontjában egy épület áll, jobban mondva egy épület sarok, tehát a tekintet itt nagy ünnepélyességgel nekifut a falnak” – magyarázta a műépítész.
Silviu Aldea szerint a Gavriş térrendezési javaslata esztétikai szempontból kétes ízlésre vall, anakronisztikus és giccses elemeket tartalmaz, a közlekedést pedig megnehezíti vagy éppenséggel ellehetetleníti. „Olyan divatjamúlt megoldásokat alkalmaz, amelyekkel már senki nem él a terek rendezésekor” – mondta.
Ellehetetlenített közlekedés
Emődi Tamás sem elégedett Gavriş tervének a közlekedést érintő megoldásaival. „Lépcsők, parapetek akadályozzák a téren történő átkelést, a mozgáskorlátozottak számára bejárhatatlanná teszi a teret. Egy főtérnek pedig éppen az lenne a lényege, hogy egy teljesen szabad, brown-mozgás szerű közlekedést tegyen lehetővé. Ezért funkcionális például a kolozsvári vagy a nagyszebeni főtér. A tervezés másik hibája, hogy a Szent László templom körül nincs egy élhető, használható, vizuálisan és funkcionálisan – például körmenetek számára is – megfelelő kiterjedésű terület. A templom körül csak egy keskeny járda marad. A szecessziós elemek, amelyek a tér tervezésében visszaköszönnek, a szökőkutak, lámpaoszlopok és padok extravagáns alakja, de ezeknek közük sincs a meghivatkozott Sas-palota lechneri szecessziójához, sokkal inkább hasonlítanak például a belga szecesszió formanyelvére.
Mit kell tennie még a városházának ahhoz, hogy a tervet megvalósítsa?
A városházának feltett szándéka, hogy a Gavriş-féle tervet megvalósítja. A tér felújítási munkálatainak 2014-re el kell készülnie, ellenkező esetben elesik az uniós támogatástól a város. „A projekten eszközölt módosításokat legkésőbb július 26-ig le kell adnia a városházának az Észak-Nyugati Régió Fejlesztési Ügynökséghez, későbbi időpontra nem halasztható a leadás” – tudtuk meg Horea Droctól, az ügynökség Bihar megyei fiókszervezetének vezetőjétől, aki szerint jelenleg a városháza feszülten dolgozik a terv véglegesítésén.
Emődi Tamás egyébként lát némi akadályt a Horia Gavriş-féle terv megvalósításának útjában, elsősorban procedurális szempontból. „Az eredeti tervhez és ennek a megvalósítási tanulmányához képest a városháza egy teljesen más tervvel rukkolt elő, aminek előkészítéséhez idejük sem volt. Jelenleg az idő ellen dolgoznak, hogy határidőre le tudják adni az Észak-Nyugati Régió Fejlesztési Ügynökséghez. A mai napig sem láttuk a végső tervvariánsokat” – mondja a műépítész.
Adrian Simon, a Pro Democratia társadalmi párbeszédet szorgalmazó civil szervezet nagyváradi irodájának munkatársa azonban úgy gondolja, csekély annak az esélye, hogy a polgármesteri hivatal ne ültesse gyakorlatba az általa támogatott tervet. Kérdésünkre, mely szerint a civil társadalmi nyomásgyakorlás eredménytelensége a fejletlen civil szféra számlájára írható-e, Simon azt felelte, a folyamat inkább fordított: a városháza számos alkalommal elutasította a párbeszédet a civilekkel, a lakossággal, mellőzte őket, így sokan belefáradtak a próbálkozásba.