Regionalizációról Tusványoson: Marosvásárhely lehetne Székelyföld kapuja
B. D. T. 2013. július 24. 22:26, utolsó frissítés: 2013. július 25. 11:30Nem románok és magyarok között van törésvonal a regionalizáció kapcsán, hanem egy Bukarest-centrikus és egy régiócentrikus elit között - hangzott el a kerekasztalon.
Milyen regionalizációra van szüksége a román államnak? A román politikai elit fordítva ült fel a regionalizmus lovára, mivel az európai regionalizmus gyökere történelmi: a nyugati államok kibékültek saját történelmükkel, eszerint szervezték meg területüket, ez számos egyéni megoldást eredményezett, az EU erre építette rá regionális politikáját. Románia viszont az európai regionális politikára akarja rászervezni saját régióit anélkül, hogy kibékült volna saját történelmével. Hogyan lehet ebből a zsákutcás helyzetből kilépni? – tette fel a kérdést Bakk Miklós politológus, a 24. Tusványos szerdai regionalizációs főelőadásán.
Amennyiben a mostani román kormánynak mégis sikerül kiviteleznie a történelmietlen regionalizálási tervet, amire készül, milyen eszközei, szcenáriói lehetnek a regionalistáknak, autonomistáknak? Értékeljék a legfontosabb regionalizációs terveket, amelyek megjelentek a nyilvánosságban, jelezve a kapcsolódási pontokat és ellentéteket – kérte a vita résztvevőit a moderátor.
Valentin Stan politológus, a Bukaresti Tudományegyetem oktatója elöljáróban leszögezte: itt,
Tusnádfürdőn Románia van, de Székelyföld is van,
bár ezt a tényt Bukarestben sokan nem ismerik el. Itt egy erős közösség él, saját hagyományokkal és történelemmel. A regionalizmusvita kapcsán a szakértő egy új koncepciót javasolt, az elme regionalizációját – ez némiképp arra mutathat rá, miért nem értjük meg egymást.
Egy PNL-elnöki beszédből idézett, miszerint „a magyarok is emberek”, „jó kis épületet húztak fel”, ugyanakkor Romániában a legszéleskörűbbek a kisebbségi jogok. Ezt a román politikus mind jó szándékkal mondta, ám a magyarok érezhetik ennek abszurditását, hogy úgy beszélnek róluk, mintha delfinek lennének: intelligensek, de mégis van velük valami, ami elválasztja őket e kijelentések alanyától.
A politológus a maga sajátos stílusában összefüggésbe helyezett egy sor eseményt és nyilatkozatot, ami szerinte az elme regionalizációját szükségessé tenné: Ponta kormányfő áprilisban azt mondta a regionalizációról, hogy nem lesz a kisebbségek akarata ellenére, de szociális és gazdasági szempontok szerint alakítják ki az új régiókat; a székely zászlóra azért figyelt fel mindenki a román közéletben, mert a regionalizáció is téma lett; a román közmédiában több adást is benyomtak a magyarok románok ellen elkövetett múltbeli tetteiről; Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét leszélsőségesezte Victor Ponta, amikor Ráduly a magyar nyelv hivatalossá tételéért szólalt fel; akadémiatag tesz olyan kijelentéseket a tévében, miszerint
a kulturális autonómia lerombolja a román államot.
Andrea Carteny, a Római Egyetem történésze, aki a BBTE-n doktorált a kommunizmus utáni román és magyar nacionalizmusból, többek között Románia és Magyarország történelmével is foglalkozik. Könyvbemutatóra készültek a román expanzióról Erdélyben, és a professzorát felhívták az olasz külügytől, hogy Románia baráti ország, ez egy ellentmondásos megítélésű téma, és szerették volna elérni, hogy ne tartsák meg a bemutatót. Végül a fél terem rendőrrel volt tele – mesélte.
Az olasz történész Kolozsvárról a tanulmányai alapján sokat tudott, ám amikor a városba került, azt tapasztalta, „ez egy román város, amiben élnek magyarok is”. Elkezdte foglalkoztatni a kérdés, miért nem látható a magyar közösség, majd Marosvásárhelyre is elment, hogy megnézze az „együttélést” és az asszimilációt, és így kezdett el foglalkozni Székelyfölddel.
Az olasz történész tökéletes példának tartja Székelyföld esetében Dél-Tirolt. Ott a második világháború után viszont terrorcselekményekkel tiltakoztak az osztrákok az Olaszországhoz való csatolás ellen; aztán a két ország leült tárgyalni, és évek után egyeztek meg, hogy nyelvi alapon működő területi autonómiát adnak a tartománynak. Ez egy félmilliós tartomány, ahol mindenkinek joga és kötelessége használni mindkét nyelvet.
Székelyföld helyzete hasonló, a különbség az, hogy a románok nem tanulnak magyarul az iskolában – márpedig Dél-Tirolban ez volt az autonómiatárgyalások során az egyik követelés, amiből nem engedtek. Közterületen, közhivatalokban, üzletekben nyelvi jogokat biztosítanak a kisebbségeknek, hiszen adófizetők, ez egy liberális demokrácia alapja kéne legyen – vélte az olasz szakértő, aki ugyanakkor elutasítja a terrorizmust, tehát nem javasolja a dél-tiroli törekvések ilyenfajta „lemásolását”, szerinte
most már más idők járnak, és békés eszközöket lehet alkalmazni.
A sztálinista Magyar Autonóm Tartomány Európában ma működik, nem kell elutasítani csak azért, mert ez egy „kommunista konstrukció” – magyarázta főleg román anyanyelvű tanítványainak egy történelmi kurzuson Kolozsváron. Történelmi jogokról beszélgettek a spanyolországi nemzetiségek, baszkok, katalánok kapcsán, és ez megítélése szerint nagyon fontos pont volt: nemzetközi szintre emelték a témát, ami jó stratégia, és azt eredményezi, hogy szabadabb elmével beszélhessünk a kérdésről.
A történelmi jogok emberi jogok – szögezte le a történész. Ne úgy gondoljuk el az emberi jogokat Európában, mint például Afrikában, ahol éhezés van – Európában a közösségi és nyelvi jogok el kell legyenek ismerve az intézményekben, ez egy alapvető fontosságú dolog, hiszen
az európai identitás része a sokféleség
– érvelt. A Régiók Bizottsága létezik, bár nem bír sok befolyással, ám mégis ide kell bevinni a regionalizmusvitát, európai szintre kell emelni – javasolta a történész.
Bakk Miklós szerint érdemes figyelni arra a folyamatra, ahogyan az emberi jogok fogalma Európában a történelmi jogokkal gazdagodik. Felhívta a figyelmet még egy fogalomra, a szerzett jogokra: a szorbok esetében a német újraegyesítés után az alaptörvényből kitörölték volna jogaik elismerését, ám a szorbok és németek is azzal érveltek, a szorbok Kelet-Németországban szerzett jogait meg kell őrizni, így bizonyos tagállamok alkotmányába bekerült az erre vonatkozó kitétel.
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója azt mondta, az a román politikai diskurzus, ami a társadalmi szolidaritással érvel a régiósítási elképzelések mellett, elfedi a létező nemzeti érdekeket, márpedig ennek a szempontnak is előtérbe kell kerülnie. Egy kisebbség a reprodukció szempontjából a kollektív jogok elismerését is kéri, illetve azt, hogy finanszírozható, fenntartható legyen a kisebbségi önszerveződés. A romániai magyarság eszköztára széles, hogy követeléseiket kivitelezzék: tiltakozás, aláírásgyűjtés, demonstráció, magyarországi diplomácia, nemzetközi és többségi közvélemény érzékennyé tevése.
Csegzi Sándor volt marosvásárhelyi alpolgármester Dorin Florea tanácsadójaként a polgármestert képviselte. Elöljáróban azt mondta, jók ugyan a nemzetközi példák, de úgy tűnik, Romániában sajátos megoldások fognak kialakulni, akár Székelyföldre, Partiumra vagy Dobrudzsára gondolunk. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban pragmatikusan gondolkodnak a régióátszervezésről;
az, hogy Florea hangosan kimondja, támogatja Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba kerülését,
nem román politikusra jellemző, hiszen aki felvállalta eddig a „magyar érdekeket” román oldalról, nem szerzett szimpátiát választói között – mondta Csegzi. Ez fontos szempont, ha magunk mellé akarunk állítani ilyen személyiségeket: emiatt nem lehet csak a nemzetiségi kérdésből kiindulva beszélni régiósításról – tette hozzá. Úgy tűnik, a megyék megmaradnak, ezt adottként kell kezelnünk, mert így akarja a többség. Érzékelhetők a lakossági igények, ám a politikai hatalom valós koncepciója nem ismert – véli Csegzi.
Voltak találkozók is Hargita és Kovászna megye vezetőivel, valós felmérések, számok alapján a pragmatizmus határain belül próbálták kidolgozni, hogyan tudnak érvelni a három megye egyesítéséről egy régióban; a felek elfogadták, hogy Marosvásárhely képezhetné a központot.
Marosvásárhelyen viszont fel kell mutatni mindhárom közösségnek – a magyarnak, a románnak és a romának is – egymás értékeit, ez erősség kell legyen; nem szeparatizmusban, hanem nyitottságban, multikulturalizmusban kell gondolkodni – vázolta Csegzi.
Marosvásárhely Székelyföld kapuja szerepét szeretné ellátni.
Dolgozunk azon, tanácsi határozat is van erre, hogy a város 2021-ben együtt Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda városával meggyőzze Európát, hogy képes felvállalni a kulturális főváros szerepét. A volt alpolgármester ugyanakkor örömének adott hangot, hogy a székelyek megértették az idők szavát: amikor jött Tusnádfürdő felé, látta, a föld meg van művelve, a falvak és házak rendezettek, van mezőgazdasági géppark, kicserélődtek a régi gépkocsik. Ha az egyén a megélhetését biztosítani tudja, akkor lesz autonóm, s ha ő az, akkor a közösség is az – fogalmazott Csegzi. A regionalizáció és az autonómia koncepcióját úgy kell előtárni, hogy az ne sértsen senkit Romániában – tette hozzá.
Toró T. Tibor az EMNP régióátalakítási terveiről beszélt. Szerinte vannak, akik Bukarestben homogenizációs törekvésnek rendelik alá a regionalizációt; erre keresnek tudományos érveket a kormány által felkért bizottságban. Ezzel szemben a perifériákon, Erdélyben, Olténiában, Dobrudzsában úgy gondolják, a régiók nagyobb decentralizációja az igazi nemzeti érdek. A kormány nem hivatalos álláspontjának lehet tekinteni azt az álláspontot, amely mesterséges régiókban gondolkodik; Dragnea konzultációi nem valódiak, csak kiválasztottakkal tanácskozik – jelentette ki a pártelnök.
A mostani fejlesztési régiókat „afrikai módszerrel” alakították ki, nem véve figyelembe a történelmi múltat; ám most sem ismerték fel a hibát, és ugyanezen az alapon akarnak közigazgatási régiókat – mondta Toró. Az egyetlen különbség a PDL és a PSD között, hogy előbbi szerint a megyékre nincs szükség, utóbbi szerint van, ennek hátterében pedig az áll, hogy a megyei struktúrákban jól el lehet helyezni a különböző pártkatonákat.
Beindult a lopakodó regionalizáció,
létrehoztak régiós pénzügyi igazgatóságokat, amelyeket politikai lobbi erőssége függvényében tesznek ide-oda, pl. Temesvár Dévához fog tartozni – ez jelzi igazából, mi a kormány álláspontja, nem az, amiről Dragnea olyan szépen beszél – vélte az EMNP elnöke.
Szerinte az egyetlen koherens terv az EMNP-é, amelynek kidolgozásában a BBTE, PKE és Sapientia szakértői is részt vettek, és amelyet átadtak Dragneának. A regionalizációt a történelmi régiók mentén képzelik el, amelyeknek a határait „nem vonalzóval húzzák meg”, hanem évszázadok alatt alakultak, csiszolódtak a szerves fejlődés logikája mentén. Erdélyben 5 ilyen régió van, Észak-Erdély, Dél-Erdély, Partium, Bánság és a Székelyföld. Brassó önálló metropoliszrégió lenne. A Székelyföld fejlődése szempontjából lényeges, hogy külön régióba essen Brassótól, ha nem, a nagyváros elszívja a levegőt előle: nemcsak az veszélyes, mert az etnikai arányokat megbontja, ha egy régióba kerülnek, hanem a gazdasági fejlődés miatt is érdek, hogy külön régióba essenek.
Az egyik esély arra, hogy ezeket a törésvonalakat megjelenítsük, hogy meghúzzuk a válaszfalat a szervesrégió-pártiak és a mesterségesrégió-pártiak között. Nem románok és magyarok között van törésvonal Toró szerint, hanem egy Bukarest-centrikus és egy régiócentrikus elit között, ám ez nem evidens, mivel a kormány propagandája mást állít. A Néppárt megpróbálja a Bánságban, Partiumban megtalálni román szövetségeseit. A román politikai elit feladata lenne, hogy vállalja fel a szerves regionalizációt, hiszen ez lenne az ország modernizációjának jövője – vélte Toró.
„Ami minket, magyarokat illet, próbáljunk meg egységet teremteni elképzeléseink között” – tette hozzá, bírálva ugyanakkor az RMDSZ „elnagyolt” régióátalakítási tervét. Nem gondolták végig, mert nem látták értelmét és esélyét, de ez tévedés, ez a regionalizációs vita jó esély – vélte.
Az RMDSZ azt akarja, maradjon meg a status quo,
a megyerendszer, ám inkább azon kéne dolgozni, hogy a már említett törésvonalat nyilvánvalóvá tegyék; Toró reméli, eljutnak ide is, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórmon ezt megbeszélhetik, és kialakítanak egy közös álláspontot. A pártelnök szerint nagyon fontos a kérdésben a közösségi akarat felmutatása, hogy a közösség mint politikai szereplő konstituálódjon. Várom, mikor fogalmazza meg az RMDSZ a maga utcastratégiáját, mi ott leszünk velük – ígérte Toró, az általuk szervezett tüntetésekre utalva.
Kolumbán Gábor, a Sapientia oktatója elmondta, az 1998-as régiókialakítás a lehető legjobb kompromisszum volt akkor; figyelembe kell venni, hogy bármilyen más régiós elképzelés nagyon közel lesz ehhez, nem lehet a mai román politikai gondolkodást gyökeresen megváltoztatni. Ehhez paradigmaváltás kellene, el kellene szakadni a nemzetállam-koncepciótól, ám erre a szakértő nem lát esélyt.
A régiósítási probléma rákfenéje szerinte a jelenlegi megyerendszer, mert amíg a régiók határai egybeesnek a megye határaival, addig nem lehet organikus régiókat létrehozni – beépített konliktus van a regionalizációs folyamatban – fejtegette. A megyei elit szeretne régióként működni, és védi saját pozícióit, ez a legnagyobb politikai probléma, és senki nem mer hozzányúlni a 68-as megyehatárokhoz, hogy újraossza a hatalmi jogköröket – vélte. Ez szerinte meg fogja gátolni a regionalizációt. „Fogadni mernék Dragneával, nem lesznek régiók” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az iszapbirkózás eredménye az lesz, hogy nem történik végül semmi.
Csegzi Sándor a közönségből érkező kérdésre válaszolva azt mondta, a decentralizációt akarják Marosvásárhelyen, Florea ezen dolgozik. Az autonómiát Csegzi elfogadja, hogy Marosvásárhely polgármestere erről mit gondol, arról viszont meg kell kérdezni őt magát.
Valentin Stan szerint a székelyek a párbeszédet Iuliu Maniuval kellene kezdjék az autonómiáról,
hiszen a gyulafehérvári nyilatkozatban Maniu meghatározta az autonómiát. Ha azt gyakorlatba ültették volna, most nem lenne amiről vitázni. Mivel Maniuval már nem lehet beszélgetni, a professzor két további opciót ajánl: erős parlamenti képviseletet szerezni, amely tárgyalni tud; ugyanakkor próbálják Európa figyelmét felhívni a témára, felhozva a működő európai példákat.
Andrea Carteny szerint meg kell magyarázni minél több románnak románul, hogy miről is van szó, mint ahogy ő tette Kolozsváron, és ez a románoknak érdekes lesz. A másik út szerinte is a kérdés nemzetköziesítése, egy hálózat kialakítása hasonló, európai nemzetiségi pártokkal.
Bakk Miklós Kolumbán Gábor felvetésére reagálva Cristian Parvulescut idézte, aki az alkotmányozási folyamat civil fórumain vesz részt, ő mondta el mint tereptapasztalatot, hogy igazából a regionalizációs reformot csak a kormánypárt vezetői akarják, a második-harmadik vonalbeli politikusok tulajdonképpen nem akarják. Egy ilyen ellenállás annyira erős lehet, hogy pl. Franciaországban a régiók jóval gyengébbek, mint Olaszországban, elemzések szerint azért, mert a megyék erős hagyományokkal rendelkeznek a francia forradalom óta, és megakadályozták a régiósítást.
Arra a felvetésre, miszerint a nagyvárosok húzóereje fontos egy régióban, azt ajánlotta, lehetne kísérletezni Baszkföld példájával: ott sincs egy igazi nagyváros, de hálózatos régiót alakítottak ki,
három város megosztotta a régióközponti szerepet;
volnának eszközei Székelyföldnek is egy hálózatos modellben kialakítani a kereteit egy belső regionális együttműködésnek és fejlesztésnek – vélte.
Toró T. Tibor úgy tudja, a régióátalakítási elképzelések közül a megyékhez egyedül az EMNP tervezete nyúlt hozzá. Az EMNP korrekciókat végezne el a megyerendszeren, ott, ahol szükséges, ez egyelőre egy koherens elméleti konstrukció.
A regionalizációs folyamatban a konfliktust szerinte az generálja, hogy nincs autonómia – az EMNP békés eszközökkel próbálja ezt tudatosítani, ilyen békés demokratikus eszköz a polgári engedetlenség is, ezt kellene értékelje a központi hatalom – vélte. Vannak más módszerek is, pl. ha tiltakozásképpen valamilyen adót nem fizetne be a Székelyföld, vagy ha lezárnák az utakat; ezek ötletek arra az esetre, ha a párbeszéd nem működik – jelentette ki Toró. Nem vagyunk különutasok – mondta az EMNP elnöke, hozzátéve, a politikumnak a cselekvési kényszernek kellene engedelmeskednie, és nem a problémák elodázását akarnia.