2017. november 19. vasárnapErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Ha végzek a sulival valaha, örökké csak aludni fogok"

Főcze János 2013. szeptember 24. 16:46, utolsó frissítés: 2013. szeptember 25. 10:30

A gyimesi gyerekeknek hajnali 4-kor kell kelniük, hogy 8-ra a csíkszeredai iskolába érjenek. Hargita megyében több ezer diák ingázik azért, hogy tanulhasson.


A csíkszeredai középiskolák ingázó diákjainak sorsa nem tűnik égető problémának a hatóságok vagy a tanintézmények számára. Akkor sem, ha egyes iskolákban az ingázók hányada meghaladja az 50%-ot.


Út a vonatig

A tanév kezdetével megindul a gyimesi ingázók kora reggeli élete is. 4:40-re készülök el, hogy társuljak a szomszédomból induló diákokhoz. Csatlakozom Szilárdhoz, és együtt lépdelünk a sötétben. Arcunkba süvít a hideg szél, ahogy a hegy alatt kanyargó úton haladunk a vonatállomás fele. Önkéntelenül is eszembe jut a kolozsvárinál jellemzően sokkal hidegebb tél, amely azonban nem változtat az ingázók programján.

A gyimesközéploki vonatállomás hajnalban

A táj kontűrjei éppen megjelenőfélben, a nap valahol keleten már felkelt, és annyi fényt ad, hogy felsejlhessen a környező hegyek vonulata. Kora reggeli csend van, se autók, se madarak.

Az utcai világításban, amely úgy száz méterenként vet fényt az úttestre, fel-feltűnnek a vonatra igyekvők. A mellékutakról mind többen csatlakoznak, hogy aztán a gyimesközéploki vonatállomásnál morajló csoporttá duzzadjanak. A vonatállomás várótermét nem fűtik, sok helyen az ablakok is hiányoznak.


A vonaton

5:07-kor érkezik a vonat, felszállunk rá. Kellemes meleg van a kinti hideghez viszonyítva. Beszélgetni kezdünk az útitársaimmal, a vonaton sokan máris alvásra rendezkednek be, abszurd pozíciókba és szögekbe gyömöszölve testüket. Az a szerencsés, aki két ülést birtokol, szétterpeszkedhet, és így csak a nyakát alussza el.

Beszélgetésbe elegyedünk. Hamar kiderül Szilárd programja. Ő 4:25-kor kel és 4:40-kor indul. Az 5:07-kor induló vonat 6:17-re ér be Csíkszeredába, egy óra és tíz perc alatt teszi meg a 40 kilométeres távot. A 17 éves diák 8-ra megy iskolába, ahonnan 15 órakor távozik, hogy elérje a 15:34-kor induló vonatot. Ha az iskolai program 15 óra után is tart, akkor azon nem vesz részt, hanem elkérezkedik. 17 óra körül ér haza, segít otthon az „esti bajok ellátásában”, majd tanul, ha marad ideje. 22 óra körül már elalszik, hisz 4:25-kor kell újra kelnie. „Nehezek és hosszúak a napok az ingázás miatt. Főleg az első két órán nagyon fáradt vagyok, a többi aztán eltelik valahogy” – vallja be. Csak az érettségiig szeretné folytatni tanulmányait.

Mellette ül a XI. osztályos Norbi, akinek a programja nagyrészt ugyanazt a sémát követi, mint a Szilárdé. Azonban ő messzebb lakik az állomástól, ezért 4 órakor kell kelnie, ha gyalog megy. Amikor teheti, akkor biciklivel teszi meg az utat. Ez 15 perccel több alvásidőt enged meg neki. Most is biciklivel érkezett. Úgy érzi, hogy az ingázás miatt „kicsivel hosszabbak a napok”. De ez nem befolyásolja teljesítményemet – teszi hozzá legényes keménységgel. Neki 7-kor kezdődik a programja, így, ahogy Csíkszeredába ér, azonnal az iskolába siet.

A 16 éves Helga, habár sokkal közelebb lakik a vonatállomáshoz, mint Norbi, mégis 4:00-kor ébred. Neki a készülődés fél órába kerül, és indul is a vonathoz. „Az osztály melegében eltelik az az idő, ami a vonat beérkezése és az iskolakezdés között van” – mondja. Otthon nem kell segítenie iskolakezdés után, a szülei arra ösztönzik, hogy tanuljon tovább, de nincs pénz bentlakásra, így ingázni kényszerül. Persze, hogy kihat rám, fáradt vagyok egész nap – meséli.

Az egy-két éve átadott új szerelvény szép és megbízható, de a székeket nem alvásra találták ki

A 17 éves Renáta már nehezebben viseli az ingázás fáradalmait. Miközben beszélgetünk, összehúzza magát a lehető legkisebbre, és próbál elhelyezkedni a kényelmetlen ülésen.

– Mi a programod, ha hazaérsz?

– Egyből ágynak szökök – mondja nevetve.

– S alszol reggelig? – kérdezem.

– Dehogy, 21 óra körül felkelek, tanulok, tévézek. Legtöbbször 00:30 körül alszom el – magyarázza. Nehéz összeegyeztetni az éjjeli bagolyságot az ingázással – teszi hozzá mosolyogva. A szeme ragad le az álmosságtól. Páran a szomszédos ülőhelyekről méltatlankodnak a hangos beszéd miatt.

– Az ingázás igen fárasztó. Ha végzek a sulival valaha, örökké csak aludni fogok. Megyek egyet lefeküdni, mert kezdtem lemerülni – mondja, és elhelyezkedik az alváshoz. Nem tudom eldönteni, hogy esetleg kicsit túljátssza, vagy tényleg ennyire megviseli a folytonos utazás. Lassan elalszik.

Elcsendesül a vonat, az újonnan felülők ricsaja lassan beolvad a vonat egyhangú, altató zakatolásába. A következő állomásnál hasonló jelenet játszódik le az újonnan felülőkkel.

6:17-re érünk Csíkszeredába. A vonat 7:15-kor indul vissza a Gyimes-völgyén át Comăneşti irányába. Sokan ezt az időt arra használják ki, hogy a vonat melegében aludhassanak még egy keveset.


Az iskola megkezdéséig

Megint a hideg fogad, ahogy kilépünk a vonat zárt teréből. 8-ig még van több mint másfél óra, legtöbben nem mennek el az iskoláig, hanem betelepednek az iskola és a vonatállomás közötti útvonalon elhelyezkedő kávézóba. Kávézgatnak, közben újságot olvasnak, és a beszélgetés közben az MTV „Pimp My Ride” műsorát követik. A show vetítési ideje megegyezik a kávézóban töltött idő egy részével, így hűséges nézőknek számítanak. Az egyszerű, de vicces műsor konzumerizmust és „cool” attitűdöt sugároz. A műsorvezetők kiválasztanak egy személyt, általában a legkevésbé „menő” autóval rendelkezőt, és „sikeres, szerencsés embert” varázsolnak belőle. Hangos nevetések kísérik a poénokat, és majdnem mindenki a szerencséssel együtt örül a végén.

Amikor a műsor véget ér, elindulunk az iskola fele. Elkísérem őket a bejáratig.


Hazafele

Visszafele már egy matuzsálem szállítja az utasokat



A tanítási nap végén ismét csatlakozom a diákokhoz. Van, aki már egy órája a vonaton van. Nagy ricsajjal, nevetéssel töltik meg a vonatot, szerelmek szövődnek, konfliktusok eszkalálódnak. Azonban vannak olyanok is, akik ilyenkor tanulnak, olvasnak, készülnek a következő napra vagy éppen az érettségire.

A gyimesi állomás délutáni megvilágításban

Legtöbbjüket otthon munka és tanulás várja, amely végén ágyba zuhannak.


Az ingázás egy igazgató szemszögéből

„Természetes, hogy különbség van az ingázók és a nem ingázók teljesítménye között. Az iskola szempontjából nagy nehézség, hogy a délutáni programokon nem tudnak részt venni, délutánra fáradtabbak, sietnek el. Tűkön ülnek, figyelmük lankad. El kell kérezkedjenek órákról is néha, hogy elérhessék a 15:34-es vonatot, mert a következő este fél nyolc körül van” – magyarázza Szén János, a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola igazgatója.

Az igazgató problémának minősítette azt is, hogy ha a diákok elkésnek a kora reggeli vonatról vagy buszról, akkor stoppolniuk kell. Ez esetben előfordulhat, hogy nem veszi fel őket senki. Így napok esnek ki, gyűlnek a hiányzások. A vasúti és közúti, magán- és állami szállítócégeknek nem jövedelmező a járatokat átszabni, vagy e célra indítani járatot.

Hazafele

A kormány hozzáállása tovább súlyosbítja a problémát, az igazgató szerint ugyanis az eddigi 50%-os bérletmegtérítés nem volt sok, de helyben, a bérlet váltásakor megtörtént. Fél éve a kormány 100%-ra emelte a megtérítést, azonban valamilyen okból az alapokat nem rendelte hozzá, így fél éve a teljes árú bérletet kell megvenniük az ingázóknak, miközben az utólagos kompenzációban csak reménykednek.

Az egyetlen megoldás, ami felmerülhet, az az iskolabusz indítása, az általános iskolák mintájára, azonban ez nem tűnik reális megoldásnak. A nagy számú diák, a szerteágazó településhálózat, az iskolák nagy vonzásköre, a hiányzó intézményi összefogás és akarat, valamint a pénzalapok hiánya miatt valószerűtlen az ötlet belátható időn belüli kivitelezése.

Nem tudom, hogy ezt a problémát hogyan lehetne megoldani – ismeri el az igazgató. A Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában 50-60% körül mozog az ingázók száma a teljes diáklétszámból.

Az általános iskola után a középiskolába iratkozók közül sokan a közeli városokban tanulnak tovább. A gimnáziumi tanulók általában bentlakók lesznek, a szakiskolások pedig ingázók. Ennek oka az is, hogy a bentlakások nagyon drágák, 400 lej körüli havi díjjal kevés szülő tudja vállalni fizetésüket. A szülők emellett legtöbbször rászorulnak az esti segítségre is a túlnyomórészt gazdálkodásból élő vidéken.

Aki biciklizik, akár napi félórát is megspórolhat

Bartolf Hedwig Hargita megyei főtanfelügyelő szerint a legtöbb a diáktól és a tanuláshoz való hozzáállásától függ, és vannak gyerekek, akik ingáznak, és közben az iskolában is jól teljesítenek. A főtanfelügyelő elmondta, hogy nem készült átfogó, az ingázókat és az érettségin való teljesítményüket összesítő felmérés.

A szakközépiskolások amúgy is szociálisan hátrányos helyzetű rétegének helyzetét tovább súlyosbítja az ingázás, amely miatt nagyon kevesen jutnak el probléma nélkül az érettségiig, és kevesen érvényesülnek később valóban szakemberként. Érettségi után szülőfalujukban gazdálkodnak, esetleg valamely fafeldolgozó üzemnél („gáternél”) dolgoznak, sokszor illegálisan. A másik lehetőségük, hogy külföldön próbálnak szerencsét, és újabban egyre többen választják közülük a külföldi munkát.

A Hargita Megyei Tanfelügyelőség hivatalos oldalán elérhető adatok alapján Hargita megyében 5330 diák ingázott a 2012/2013-as tanévben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS