2017. aug. 23. szerdaBence
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"A cél, hogy integrálódjunk, vagy legalább élhetővé tegyük ezt a környezetet"

Kulcsár Árpád 2013. október 25. 13:08, utolsó frissítés: 15:36

A pataréti "IT Clustert" sikerült adományokból számítógépekkel felszerelni, de internetre egyelőre nem volt fedezet. Ott jártunkkor érkezett a hír, hogy egy diák pályázatának köszönhetőn most mégis megoldódhat.


Patarétre csak taxival menjek - figyelmeztetett indulás előtt a kolléganőm, féltve a kóbor kutyák falkáitól és a távolságtól, ami a külvárost elválasztja a teleptől. Odaérve a taxis nem szívesen megy föl a dombra, ahogy ő fogalmaz, „ezek közé”, de letesz a földút kezdeténél, onnan már csak kétszáz méter a táv. Amint felmegyek, fehér faláról és kékre festett tornácáról rögtön észreveszem a helyiek által IT Clusternek keresztelt épületet. Az udvarán játszóteret alakítottak ki, néhány gyerek hintázik, ketten meg egy autógumit gurigáznak egymásnak, 4-5 évesek lehetnek. Az egyik elém jön az úton, és megkérdi, kihez jöttem.

A főutca (a szerző felvételei)


Rögtön látszik, hogy a Pataréten élő közösség 2010-es erőszakos kiköltöztetése óta nem veszítették el a reményt, hogy megteremtsék azokat az életfeltételeket, amelyeknek a lehetősége akkor teljesen elveszni látszott. A civil szervezetek, valamint civilek segítségével hathatósan fejlesztik a települést. Az utcákon nincs szemét, a lakások viszonylagos otthonossággal vannak berendezve, az elektromos áramellátás és a víz már rég be van vezetve,


a főzést gáztartályokból valamint tűzrakásokkal oldják meg.


Találkozom Greta Săndellal, a helyi hattagú, a közösség érdekeit képviselő bizottság egyikével, aki feleségével együtt készségesen mutatja meg a nemrégiben elkészült épületet, ahol éppen senki sem tartózkodik, hiszen a délelőtti foglalkozásoknak már vége van, a délutánikra pedig még nem érkeztek meg az önkéntesek. Sandel figyelmeztet, a gyerekekről ne készítsek fényképet, hiszen a szülők nem egyeznének bele. Egyrészt azért, hogy a Kolozsvár különböző iskoláiba járó gyerekek számára ne legyen stigmatizáló, ha a sajtóban jelennek meg (a gyerekekről például osztálytársaik sok esetben nem is tudják, hogy a telepen laknak, tudom meg később). Azért sem fotózhatom őket, mert nem bíznak bennem, elmesélik, hogyan ment oda egy hozzám hasonló fiatalember, hogy szociális riportot készítsen, és a képeket a Iulius Mall kiállítóterében látták viszont.

IT Cluster






Az IT Clusterben a gyerekek különböző foglalkozásokon vesznek részt, egyelőre még csak a legkisebbek, hiszen annak ellenére, hogy körülbelül két tucatnyi számítógépet sikerült összeállítani az adományokból, az internet beszerelésére nincs anyagi fedezet. Ez más kategória, meséli Florin Stancu, aki aktívan részt vett a projekt megvalósulásában, hiszen az adományok sosem pénzbeliek voltak, hanem a konkrét igényekre lettek összegyűjtve, így a számítógépeken kívül az építőanyagok és a belső vezetékek, valamint a bútorzat is adományokból állt össze.

A munkaerőt pedig természetesen a helyiek biztosították, akik kb. három hét alatt húzták föl az épületet. Na és az internet? Vonják a vállukat, hogy remélik, meglesz az is, egyelőre semmi biztos támogatásról nem tudnak. Közben megérkeznek az önkéntesek, és a gyerekek elkezdenek begyűlni a délutáni foglalkozásokra.

Greta Săndel


Săndel a fő utcán beszélget a fiatalokkal, bemutat nekik. Egy férfi, kezében kalapáccsal megállít, hogy róla készíthetek fotót, ha akarok. „Azt hiszed azért van a kezemben kalapács, mert dolgozom, pedig csak diót török” – nyitja ki nevetve a másik markát. Beinvitál a házba is, ahol a körülményekhez képest a legnagyobb otthonossággal alakították ki a teret.







Amikor kimegyek, éppen terjedőben a hír, hogy megoldódik az internet-kérdés, kisebb tömeg gyűl össze megbeszélni, hogy egy 16 éves diák megnyert egy pályázatot, amely középiskolásoknak szól, és egy-egy település körülményeinek javítását célozta meg. Megtudom, hogy több pataréti diák is pályázott, amikor valamelyik civil szervezet emberei szóltak nekik a lehetőségről. Sorban mennek oda a diák nagyszüleihez, ők mondják el a hírt nekik, és gratulálnak Andrei sikerei miatt. Andrei egyébként eminens diák a kolozsvári Lucian Blaga Líceumban, többnyire osztályelső, mesélik büszkén.

Săndeltől azt is megkérdem, hogyan alakult a közösség sorsa, hányan jöttek Patarétre, és hányan költöztek inkább el Kolozsvárról. „Mindenki itt van, kivéve néhányunkat, akiknek nem jutott lakhely. Nem vagyunk koldusok, és meghatározó, hogy a városban éltünk, nem hagyjuk magukra a családunkat, gyerekeinket. Az a cél, hogy integrálódjunk, és hogy visszakerüljünk, ha nem sikerül, akkor élhetővé tegyük ezt a környezetet. A városvezetés ellen már három éve pert folytatunk, még el fog tartani legalább tíz évig, de ki kell tartanunk” - mondja.







A férfiak szerencsés hányada, akik teheti, az építőiparban dolgozik, akiknek meg nincs munkájuk, azok állandóan a munkaközvetítő-irodákba járnak. Rareș is éppen onnan érkezik, kíváncsi vagyok, egy fiatal milyen célokat tűzott maga elé. Beszélgetésünkből kiderül, 19 évesen eszébe sem jut emigrálni, az egyetlen vágya, hogy munkahelye legyen, ami megélhetést biztosít.

A patarétiek, mint a beszélgetések során kiderült, elsősorban a gyermekek jövőjéért szállnak harcba, ha például megkérdezem, a számítógépterem után milyen projektet szeretnének megvalósítani, csupa olyasmit említenek, ami a gyerekekhez kapcsolható (sporttér, jobb játszótér stb.) De gyakran hivatkoznak rájuk akkor is, amikor valami, általuk tett konkrét lépésről beszélnek (nemrég petíciót nyújtottak be az Amnesty International segítségével a miniszterelnöknek, és patarétiek is utaztak Bukarestbe, akkor azt is a gyerekekért tették).


Most azonban a télre készülnek,

aggódva mesélik, hogy a tűzifa beszerzése kemény dió lesz. Ugyanakkor többször is hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos lenne a számukra a munka, a férfiak nagyon szívesen dolgoznának az építőiparban, a nők pedig takarítónőként - de kevés a lehetőség. A tűzifa-adományokat, valamint bármilyen más, nem pénzbeli segítséget a legegyszerűbb a Pata Cluj – Napoca Rât nevű Facebook-oldalon felajánlani, a Szakáts István által létrehozott oldal eddig is oroszlánrészt vállalt például az IT Cluster felépítésében. Săndel búcsúzáskor még elmondta, mindent megtesznek, hogy megmutassák, a szeméttelep mellett is lehet jövőt építeni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS