2017. október 24. keddSalamon
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tüntetők a szakszervezetektől a civilekig, tüntetések 89-től Verespatakig

Főcze János 2013. november 13. 09:49, utolsó frissítés: 17:48

A bányanyitás ellen tüntetők közt egyre több a szélsőjobbos. El kell-e határolódnia a mozgalomnak ezektől? Kellene-e egy Verespatak Párt? Ezekről is szólt a Tranzit Ház hétfőn.


A nagyobb romániai tüntetéseket bemutató dokumentumfilmek és amatőr felvételek vetítésével és nyitott beszélgetéssel várta a Tranzit Ház november 11-én az érdeklődőket. A Temps d’Images és a Tranzit Alapítvány közösen szervezte meg a „Múlt és jövő. Óvatosan kezelendő” című rendezvényt. Először a Félelem országa (State of Fear) című dokumentumfilmet vetítették, amelyet 1989-ben John Blacking és Michael Stewart készített a BBC számára rejtett kamerázással, majd Könczei Csilla filmfelvételeit, amelyeket ugyanazzal a kamerával rögzített 1989. december 22-én a kolozsvári megmozdulásokról. Végül megtekinthettük Vlad Petri filmjének részleteit, illetve általa válogatott Youtube-videókat, amelyek a 2012-es és 2013-as tüntetéseket jelenítették meg.


A vetített filmek


A State of Fear BBC-s dokumentumfilm Nicolae Ceaușescu diktatúrája végén mutatja be Romániát. A szociális problémák és a társadalmi terror nyilvánvalósításán túl a legfontosabb üzenet a falurombolás miatti félelem. A BBC újságírói mintegy dokumentálni akarták a falvak életét, a hagyományokat. Akkor láthatóan úgy tűnt, hogy a falurombolást nem lehet megállítani, ahogy a nyomort sem. Az újságírók mindenhol passzív ellenállást vizionálnak, többek között a néphagyományok gyakorlásában is.


Az újságírók, a dokumentumfilm elkészítése után odaajándékozták az egyik kamerát Könczei Csillának, meghálálandó a segítségét. Ezzel a kamerával készítette a december 22-ei felvételeket, amelyeket a blogján is elérhetünk. Az amatőr filmből káosz, eufória és értetlenség sugárzik. Az emberek láthatóan szabadok, a közlekedési szabályok (de a központi hatalom is) úgy tűnik, hogy megszűntek. Mindenki békejeleket dobál és néhányan törnek-zúznak, van, aki képeket, könyveket éget. Néhányan kissé sokkolva, sokkal többen felháborodva követelik a vérengzésért felelőseket. Vérfoltok az utcán, gyertyák mindenhol. Emberek vonulnak tömött sorokban, hosszú szlogeneket skandálva. Az eufóriával kevert félelem átsüt a vetítővászonról a tömegbe. Mintha mindenki rossz álomból ébredt volna, kissé szédültek is az emberek.



Ezután Vlad Petri készülő filmjéből kaptunk ízelítőt. A mozgókép először a Traian Băsescu lemondatását követelő mozgalmakról mutat képet, majd a verespataki beruházást ellenző civil mozgalom a téma. Az első a New York-i Occupy mozgalmak és az amerikai hippimozgalmak ötvözetének tűnik, de van benne egy kis arab tavasz hangulat is. A megszólalók Traian Băsescu miatt jöttek az utcára, de nem egészen ellene szól a történet. Sokan egyszerűen jobb Romániát akarnak, van, aki női egyenjogúságot, és van, aki toleranciát. Emblematikus a jogaiért felháborodott fiatalember, akit ellökdöstek a tüntetés helyszínéről, és a nyugdíjas néni, aki úgy látja, hogy a fiatalember részeg és azért nyugtalan. Generációk közötti szakadék? - fogalmazódik meg a kérdés. A két személy láthatólag elbeszél egymás mellett. Feltűnik az erőszak is. Provokáció vagy sem, rendőrbotokkal püfölik a tüntetőket.

A 2013-as, vagyis a verespataki bányanyitás elleni tüntetések kapcsán bemutatott videókon is pozitív fiatalok köszönnek vissza. Ahogy látod az energiájukat, azt hinnéd, hogy vége a korrupt világnak, és ebből óhatatlanul világmegváltás lesz. Süt a potenciál a megszólalókról, fiatalok, beszédük összefüggő, érvelt, intelligens. Éjjeli koncertekből kapunk ízelítőt, két fekete sapkás fiatalember a hatalom ellen rappel, egy zenekar klasszikus zenét játszik, öreg szaxonfonista zenél, majd fiatalok dobolnak. Az mindenképpen átjön, hogy a tüntetések egyfajta életérzéssé váltak.




Mihai Goțiu ezután az 1995-ös diákmegmozdulásokról beszélt, amikor az egyetemisták tüntettek az egyetemi autonómiát sértő és a szegényebb diákokat ellehetetlenítő rendelkezések ellen.


A beszélgetés: kell-e egy párt, avagy a nacionalizmus problémája

Az ezeket követő beszélgetéseket Mihai Goțiu publicista moderálta. A beszélgetés résztvevői Könczei Csilla egyetemi docens, a Tranzit Alapítvány elnöke, Vlad Petri, a bukaresti 2012 utáni társadalmi mozgalmak egyik dokumentálója, Kása Zoltán, a Sapientia Tudományegyetem Szenátusának elnöke és Călin Goina szociológus voltak. A résztvevők közül szót kérők is árnyalhatták a képet, vagy akár kérdéseket is tehettek fel.

A beszélgetés a szervezkedési módszerekkel indult. Călin Goina szociológus meglátásában a negyedekben összegyűlő fiatalokhoz képest másfajta csoportokat képeztek a gyárakból összegyűlő, szervezett munkások. A ’90-es évek iparának leépülése után a közösségi hálók váltak a mozgósítás eszközévé Romániában. A szakszervezetek súlytalanná váltak (Könczei Csilla szerint ez azzal magyarázható, hogy a kommunizmus idejében alkalmazott eszközökkel történik a felépítésük), és nem jelentenek valódi erőt. Goina szerint a 2012-es megmozdulások az első olyanok, ahol a civil társadalom utcai mozgósítással hallatja a hangját az 1995-ös diákmegmozdulások után.

Könczei Csilla azt tette hozzá a Goina által elmondottakhoz, hogy az 1989. december 22-én készített videófelvételekkor nagyon meglepő volt, hogy miközben a legtöbb ember harcolt a félelmével, hogy kilépjen az utcára, addig rendezett csoportokban vonulók skandáltak hosszú, összefüggő szlogeneket. Könczei szerint forradalmároknak azok számítanak, akik december 22. előtt ki mertek menni az utcára. A tapasztalata szerint a legmegindítóbb az volt, hogy a társadalom, amely a félelembe süllyedt, egy adott pillanattól kezdve megszűnt félni, elkezdett beszélni, kiment az utcára.

Könczei azt is megemlítette, hogy a kommunizmus elnyomó, félelemmel operáló technikái mostanra indirekt technikákra cserélődtek.

A résztvevőkből Alex Boguș kért szót, aki arról beszélt, hogy különbséget kellene tenni az anyagi okokból és az elvi okokból történő tüntetések között. Ezzel a munkástüntetések egy részére utalt (szóba kerültek a bányászjárások is). A moderátor válaszul azt emelte ki, hogy az 1995-ös tüntetésekkor az egyetemisták 10%-át érintő rendelkezések miatt a maradék 90% is kiment tüntetni, szolidaritásból. Ezért különbséget tenni az anyagi és elvi okokból indult tüntetések között nem mindig lehet.

A nacionalizmus témáját Goina emelte be a beszélgetésbe azzal, hogy a 2012-ben indult tüntetések egy palesztin orvos miatt indultak. Elmondása szerint mérhetetlenül büszkének érezte magát azért, hogy a magára talált civil szervezetek nacionalizmustól mentesen kezdtek el tüntetni. Goina kiemelte, hogy az utcára vonulók 2012-ben érezték meg először azt, hogy van hatásuk a közéletre, a közbeszédben tarthatnak fontos témákat. Ahhoz, hogy eredményesek legyenek, nem kell elfoglalniuk a parlamentet, elég megmutatni elégedetlenségüket, amihez a hatalomnak alkalmazkodnia kell. Goian úgy gondolja, hogy a verespataki bányanyitás elleni megmozdulások következtében a tüntetők elérték azt, hogy vállalhatatlan legyen az ilyen jellegű projektek kivitelezésének a támogatása az elkövetkezőkben.

A következő felszólaló a közönségből Eckstein-Kovács Péter volt, aki a mozgalom eredményességét és sokszínűségét emelte ki, majd a párttá alakulás kérdésköréhez szólt hozzá, amit ő egy nagyon rossz lépésnek tartana. (a bekezdés eredeti formája téves információt tartalmazott, ezért utólag módosítottuk - szerk.; 2013. november 13., 17:45)

Călin Goina válaszolt először erre, szerinte a mozgalom ereje, széleskörű támogatottsága egy reprezentatív demokrácia államformájú országban úgy nyilvánulhatna meg leghatékonyabban, hogy pártként szállnak harcba a többi politikai erővel.

Boguș volt az, aki megfogalmazta a rendezvényen résztvevő mozgalomtagok irányából jövő, érezhető elhatárolódást. Szerinte ők a civil társadalom képviselőiként kritizálják a hatalmat és a politikai osztályt. Ha ők is a politikai osztályba sorolódnának, akkor ez nem lenne lehetséges. Erős civil társadalom lesz csak képes arra, hogy a politikai osztályt ellenőrizze. A másik ok az elhatárolódásra szerinte az, hogy ha politikai erővé alakulna, akkor óhatatlanul a nacionalizmus venne erőt a mozgalmon. Kiemelte: így is egyre erősebb a legionárius mozgalom és az Új Jobboldal a mozgalmon belül.

Goțiu ellenvetésében a mozgalom tagjai többségében átlag feletti képzettségűek, így nem fog a nacionalizmus győzedelmeskedni a mozgalomban. Szerinte a megmozdulók elhanyagolható hányada szélsőséges, akik ráadásul túl vannak mediatizálva. Erre a mozgalom egyik szervezője válaszolt: Bukarestben egyre nagyobb problémát jelentenek ezek a mozgalmak. Azt mondta, hogy sok vitán van már túl, amiket azért folytatott, mert a mozgalom vezetői egyszerűen nem akarnak elhatárolódni ezektől az elemektől. Szerinte az ilyen diskurzusok elfogadhatatlanok, ahogy az is, hogy néhol a mozgalom tagjai összeesküvéselméletek főgonoszai ellen harcolnak.

Ovidiu Cornea újságíró is megszólalt. Szerinte a mozgalom annyira heterogén, hogy annak egy politikai párttá alakulása a szétesését eredményezné. A Verespatakkal kapcsolatos problémákban egyetértenek, de más szempontokban a vélemények nagyon eltérőek. Tehát nem lenne, ami összetartsa őket.

A moderátor szerint a mozgalom nem az ország összes problémájának megoldását tűzte ki célul, csakis a verespataki bányanyitást szeretné megakadályozni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS