2019. december 6. péntekMiklós
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Román-magyar párbeszéd Sepsiszentgyörgyön regionalizmusról, autonómiáról

B. D. T. B. D. T. 2013. november 18. 00:29, utolsó frissítés: 10:35

A székelyföldi románoknak garanciák kellenek, hogy az autonómia számukra is előnyös; ilyen ajánlat lehet, hogy etnikai arányuknak megfelelően kapnak majd vezetői tisztségeket.


A sepsiszentgyörgyi román liberálisok értékelik az autonómiát mint liberális vívmányt és kisebbségvédelmi eszközt, ám ha meg akarják őket győzni a székelyföldi autonómia támogatásáról, akkor biztosítékok kellenek a román közösségnek, hogy számukra is előnyös lesz az, és az ő jogaik sem csorbulnak – derült ki az EMNT és a Bálványos Intézet Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című sepsiszentgyörgyi konferenciája keretében szervezett román-magyar kerekasztal-beszélgetésen. Magyar részről többek közt az a javaslat hangzott el, ha a románok támogatják a Székelyföld autonómiáját, a magyarok garantálni fogják, hogy etnikai arányuknak megfelelően kapnak majd vezető tisztségeket.

A román és magyar résztvevők egyaránt az őszinteséget és nyitottságot tartották fontosnak hangsúlyozni az autonómiáról elkezdődött román-magyar párbeszéd kapcsán. A szervezők hasznosnak és ígéretesnek értékelték a fórumot, amelyet a jövőben is folytatni szeretnének.



Bakk Miklós politológus, az Autonómia és regionalizmus – esélyek és kompromisszumok című beszélgetés moderátora három kérdéskört vázolt: hogyan lehetne tematizálni az autonómiát, a regionalizmus „új reneszánszához” hasonlóan várható-e, hogy bekerül az országos közbeszédbe; a Székelyek Nagy Menetelésének a közvéleményt felrázó következményén túl lesz-e gondolatébresztő hatása; illetve működik-e román-magyar párbeszéd.


Marius Obreja, a Nemzeti Liberális Párt szenátora elmondta, ő azért jött el a beszélgetésre – civilként, mint hangsúlyozta –, mert kíváncsi volt, hogyan beszélgetnek az adminisztratív átszervezésről, ami kényes téma a románok számára, de természetesen tematizálni kell, és megvizsgálni előnyeit és hátrányait. Hat generációra visszamenőleg ősei a Székelyföldön éltek, tudja saját családi példákból is, hogy a történelem mind a magyarok, mind a románok szempontjából traumákkal terhelt, de ő a maga részéről „megbékélt” a más nyelven beszélő állampolgárokkal, akikkel együtt él.


Óvatosan nyilatkozott az autonómiáról:

hogy el lehessen dönteni, ellenezzük vagy támogatjuk, fel kell vázolni az előnyöket és hátrányokat, és minél több embert tájékoztatni ezekről, hogy az autonómia fogalma tisztázva legyen. A menetelésről csupán annyit mondott, a polgári öntudat kifejeződése volt, és hogy szerencsére nem történt az esemény ideje alatt semmiféle kellemetlen incidens.

Mădălin Guruianu, a PNL sepsiszentgyörgyi helyi tanácsosa elmondta, Brăilán született, 15 éve él Sepsiszentgyörgyön, és jól érzi magát a városban. Kijelentette, az autonómia liberális vívmány, bukaresti egyetemi tanulmányai idején nagy hatással voltak rá Salat Levente munkái (a politológus is ott ült a közönség soraiban, a délelőtti panelben tartott előadást – lásd keretes írásunkat).


A székely menetelés egy korrekt, normális esemény

egy olyan Romániában, amely tiszteli a kisebbségeket, számára egyedül a számháború volt visszás, főképp mivel nem is a résztvevők száma mérvadó egy ilyen esetben – vélte, hozzátéve, ha lenne „román menetelés” Székelyföldön, arra is oda kellene figyelni létszámától függetlenül, mivel egy – székelyföldi – kisebbségről és követeléseiről van szó. Sértőnek nevezte, hogy mások mondják meg az itt élő románoknak, hogy mi a véleményük bizonyos kérdésekről, hiszen vannak legitim, választott vezetőik, akik képviselik őket.

Izsák Balázs SZNT-elnök szerint párbeszéd kell az autonómiáról, hogy az ne legyen tabu, és legfelsőbb döntéshozói szinten, a parlamentben kell azt tematizálni, ezért nyújtották be az autonómiastatútumot annak idején a képviselőházba. Abban konkrétan leírták az elképzeléseket az intézményrendszerről, azt, hogy mit szeretnének. Ez nem egy etnikai tervezet, hiszen mindenkire, aki a Székelyföldön él, vonatkozna a területi autonómia – szögezte le.

Az SZNT 2003-ban alakult, akkor még aktivistáit a rendőrség zaklatta, ahhoz képest fejlődés tapasztalható,


ma már pánikkeltés nélkül lehet beszélgetni az autonómiáról

– hívta fel a figyelmet. Úgy véli, napirenden kell tartani a kérdést, és erre eszköz kell legyen a közvita, valamint a parlamenti vita, és ahhoz, hogy leépíthetők legyenek az előítéletek, elengedhetetlen, hogy ne legyenek titkok, bátorság kell, hogy a felek őszinte dialógust és elemzést folytassanak a kérdésről. A székely menetelés a civil attitűd bizonyítéka volt, a helyi szervezőktől, a 15 helyszínről kapott pontos adatok alapján 150 ezren vettek részt az eseményen – közölte, majd Guruianu szavaira reagálva megjegyezte, ha tíz ember kérne dialógust a román kormánytól, akkor is illene válaszolni nekik, de az SZNT még a márciusi petíciójára sem kapott választ.



Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint történelmi okai vannak annak, hogy a román fél szeparatizmust vél felfedezni akkor, amikor az autonómiáról van szó, hiszen egyrészt vélhetően „magukból indulnak ki”, az erdélyi románok is autonómiát kértek, ám végül Erdély elszakadt, s az is tény, hogy a két világháború között az erdélyi magyarok autonómiát kértek, és végül, ha egy időre is, de megvalósult a revízió. Ám azóta sok év eltelt, és ma már a reálpolitika talaján megközelítve a kérdést remélhetőleg elhiszik a román politikusok is, hogy


a székelyek megelégednek az autonómiával.

Ha a román partnerek megértik, hogy az autonómia a problémamegoldás hatékony eszköze, akkor közeledhetnek az álláspontok; sajnos a román politikai elit egy része a nemzetállami paradigmában gondolkodik, „a terület kell, mi majd belakjuk” alapon – vélte. Szerencsére vannak Erdélyben, akik másképp gondolják, ők lehetnek partnereink az autonómiáról folytatott párbeszédben – tette hozzá.

Nem igaz az a vád, hogy autonómiáról beszélnek a magyarok, és közben nem tudják, mit akarnak, ugyanakkor a románokkal arról kell közösen gondolkodni, hol találják meg a helyüket a székely autonómiában – vélte. A székely menetelés erőt mutatott föl, ami azért jó, mert egy erős partnerrel tárgyalni kell; a magyar-magyar viszony terén pedig az esemény „elvi egységet” hozott, amelyet ha fenn tudnak tartani, „új időszámítás” kezdődhet.

Sepsiszentgyörgy az egyetlen város, ahol jelentős számú román él magyar közigazgatási vezetés alatt, és ez olyan nyomást jelent, amit sem a magyarországi magyar, sem a romániai román polgármesterek nem érthetnek – jelentette ki Antal Árpád polgármester. Szerinte az elmúlt években azért sem volt lehetséges a párbeszéd a székelyföldi románokkal, mivel képviseletüket egy olyan csoport sajátította ki, amelyet


Ceausescu idején azzal a misszióval küldtek ide, hogy megváltoztassák az etnikai arányokat;

ezek számára a magyarok minden apró előrelépése a nyelvi jogok kiterjesztésétől a szimbólumhasználatig kudarc, hiszen nem teljesítették az egykori megbízatást. Ezért üdvözölték, amikor a más típusú politikusgenerációhoz tartozó Guruianu román civil összefogással képviseletet nyert; mégsem bontottuk le a bizalmatlanság falait, és ebben vélhetően a magyar és román fél is hibás – tette hozzá. A másik ok, hogy a magyar-magyar viták tüzében háttérbe szorult a magyar-román párbeszéd.

Bukaresti román politikusok mindig azzal érvelnek, nem tudják fölvállalni a magyar követelések támogatását, mert elveszítenék támogatottságukat, hiszen a román társadalom "még nem elég érett"; ugyanakkor azt is mondják, pl. a regionalizáció kapcsán, hogy egyezzenek meg a helyi románokkal – idézte fel tapasztalatait Antal. Meg kell tehát találni ezeket a helyi partnereket – tette hozzá. Szerinte az autonómiakövetelések kimenetelének három forgatókönyve van: az első, hogy a román fél folyamatosan nemet mond, ami a magyar közösség frusztrációját váltja ki, és radikalizmushoz vezet; a második az, hogy a magyarok „meggondolják magukat”, amit nem tart valószínűnek; a harmadik pedig, hogy a románok azt válaszolják, „talán igen, majd”, és akkor el lehet kezdeni együtt felépíteni a békés együttélés intézményes garanciáit.

Mint mondta, csalódott amiatt, hogy Maros megyében nem szavazták meg a székelyföldi régióról szóló népszavazás kiírását, de amiatt is, hogy Kovászna megyében a román tanácsosok ellene szavaztak vagy tartózkodtak – szerinte


a demokrácia próbája lenne egy ilyen népszavazás,

és Nagy-Britannia példáját hozta fel, ahol a skót függetlenségről szóló referendumra rábólintottak. Az egyetlen járható út, hogy a román kormány ajánlatokkal és garanciákkal közeledjen a magyarok felé, illetve a magyarok is a székelyföldi románok felé – vélte.

Skóciában két év vita előzte meg azt, hogy beleegyeztek a népszavazásba – replikázott Guruianu, aki szerint taktikai hiba volt az RMDSZ referendumtervének bejelentése előtt nem kikérni erről a románok véleményét. Szerinte hosszú vita kellene, és majd csak utána referendum, az lenne a demokrácia igazi próbája.

A liberális politikus a 23 éve „magyar vezetésű” Kovászna megyében két olyan problémát nevezett meg, ami az autonómiáról vagy éppen a székelyföldi régióról szóló román-magyar párbeszéd ellen hat: az egyik az, hogy a román-magyar közeledést célzó projektekre elenyésző támogatás jut,


a két közösség nagyrészt párhuzamos kulturális világokban él.

Másrészt hogyan lehet helyileg bizalmat kiépíteni, ha Bukarestben születnek helyi vonatkozású döntések, hiszen a románok és az utóbbi egy évben a magyarok is helyi partnereiket megkerülve a kormánynál egyezkednek? Míg erdélyi szórványmegyékben az RMDSZ megyei tanácselnöki pozíciókat kaphat, Kovászna megyében miért nincs román megyei tanácselnök, és miért nem kapnak etnikai arányuknak megfelelő mértékben támogatást kulturális intézményeik fenntartására? – tette fel a kérdést.

Bakk Miklós történelmi pillanatként értelmezte ezt a felvetést, miszerint a románok azt szeretnék, a székelyek ne erőből tárgyaljanak, és ne egy kikényszerített referendummal lépjenek elő, hanem elindulhat egy intézményes párbeszéd.



Toró úgy látja, jelen pillanatban a magyar vezetés jóindulatán múlik, mennyi pénzt ad a román közösségnek, ám ez rendeződne, ha törvénybe foglalnák, hogy a románoknak az autonóm Székelyföldön arányuknak megfelelő létszámú, garantált képviseletük, valamint kulturális tanácsuk legyen, saját jogosítványokkal. Törvényi garanciákra, nem kedvezményekre van szükség, ez lenne mindenkinek az érdeke – vélte. Ajánlotta,


hozzanak létre egy román-magyar munkacsoportot,

amely az SZNT autonómiastatútumát tanulmányozza, és akkor lehet majd vitázni. Az EMNP támogatná, hogy a magyar közösségnek legyenek elkülönített helyek a román parlamentben, amelyre a magyar pártok versenyeznének, és ugyanezt a módszert a székelyföldi románoknál is lehetne alkalmazni.

Antal Árpád szerint Sepsiszentgyörgyön megvalósult a románok kulturális autonómiája, hiszen pl. a román iskolaigazgatók kinevezéséhez a négy román tanácsos közül ha három támogat egy jelöltet, 17 magyar tanácsos is megszavazza azt. A kulturális programok támogatásáról pedig lehetőség van tárgyalni, ugyanígy a román-magyar közeledés elősegítését célzó programok szervezéséről is, ami szerinte is támogatandó.

Guruianu megjegyzésére reagálva, miszerint a régiós népszavazásról nem kérték ki a románok véleményét, azt mondta, hat hónapja kezdődött a vita, az idő pedig szorít, hiszen január elsejéig ha nem szavazzák meg az átszervezést, akkor maradnak a jelenlegi régiók. Szerinte az RMDSZ jól érvelt a székelyföldi régió szükségessége mellett, ugyanakkor megjegyezte, nem kellene keverni a fogalmakat, hiszen egy székelyföldi fejlesztési régiótól még hosszú az út az autonómiáig.

A román nemzetállami keretek között a magyar közösség bástyái az önkormányzatok, ezért nem volt eddig román alpolgármester vagy megyei tanács-alelnök Székelyföldön – magyarázta a polgármester. Javaslatot fogalmazott meg a román közösség képviselői felé: ha lesz egy speciális statútuma az autonóm Székelyföldnek, erről is lehet tárgyalni, abba belefoglalhatják, hogy


a románoknak arányuknak megfelelően legyenek képviselőik és vezetőik

– de ez azt is fogja jelenteni, hogy a csendőrség, rendőrség kötelékeiben dolgozók 75%-a magyar legyen. A polgármester büszke arra, hogy kisvárosként Sepsiszentgyörgy két színházat finanszíroz, egy románt és egy magyart – kifejtette, olyan Székelyföldet szeretne, amelyre ugyanígy mindannyian büszkék lehetünk.

Sergiu Constantin Dél-Tirolban élő kutató úgy értékelte, a magyar-magyar párbeszéd az autonómiáról pezsgő, élő vitákat szült, és több tervezet is készült, ám természetes, hogy mivel a románok ezekben nem vettek részt, leszavazták. Kölcsönös frusztráció alakult ki így, a magyarok idegesek, mondván, mennyit dolgoznak ezen és senki nem érti meg őket, a románok pedig idegesek, hogy a magyarok miért nem fejezik be „ezt a hülyeséget”. Szerinte zavart generál a román közvéleményben az EMNP autonóm Erdély-koncepciója is. Végül javasolta, hogy az autonóm Székelyföldön betartandó elv legyen, hogy a választásokon nyertes magyar párt mindig egy román párttal kormányozzon együtt.

Alex Surdu, a Miscarea Ardeleana alakulóban lévő mozgalom képviseletében kétnyelvű, „Erdélyi vagyok, és büszke vagyok rá” kitűzőket ajándékozott a kerekasztal résztvevőinek. Röviden elmondta, a Kolozsváron alakuló mozgalom elképzelései szerint


Székelyföld speciális státust kapna az autonóm Erdélyben.

A MaghiaRomania blog szembesítésére Antal Árpád nyilvánosan bocsánatot kért a sepsiszentgyörgyi román közösségtől egy, a 2012-es novemberi választási kampányban tett, a „románveszélyre” utaló kijelentése miatt, amely arra vonatkozott, hogy azok a választók, akik nem az RMDSZ-re szavaznak, hanem az EMNP jelöltjére, a románok megerősödésére szavaznak. A választási kampány hevében tette a kijelentést, nem akarta megsérteni a románokat – mondta a polgármester, elismerve, hibázott, és nagyon sajnálja, hogy az említett esetben a románok váltak a magyar-magyar harc „járulékos veszteségévé”.

Toró szerint Erdély autonómiája és a székelyföldi autonómia tematizálása nem okozhat konfúziót, hiszen az EMNP elképzelésében egy föderális államberendezkedés kereteibe illeszkednének az autonóm történelmi nagyrégiók és a különleges státusú Székelyföld is. Lehetséges Székelyföld autonómiája Erdély autonómiája nélkül is, aszimmetrikus regionalizmusra és föderalizmusra egyaránt van példa Európában, erről is lehet beszélgetni. Transzetnikus pártokra nincs igény, etnikai pártokra van, mivel a román pártok eddig semmit nem ajánlottak a magyar közösségnek – mondta kérdésre válaszolva.

Izsák Balázs kérdésre válaszolva leszögezte, az SZNT szerint az autonómiastatútum alapelveiről nem nyitnak vitát, és


az RMDSZ készülő tervezetéről remélik,

hogy „ikertestvére lesz” az övéknek, mert ha nem, akkor állampolgári kezdeményezéssel ismét a parlament elé terjesztik. Felelevenítette, 2004-ben fél évig közvitára volt bocsátva a tervezet, nem tehetnek róla, hogy a román értelmiség nem járult hozzá a vitához, és azt is sajnálja, hogy a parlament akkor vita nélkül utasította el a statútumot.

Obrejan szenátor szerint tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna ily módon tematizálni a regionalizációt, és ez fejlődés felé mutat, szerinte az is egy lépés, hogy jövő héten a parlament elé kerül a decentralizációs törvénycsomag, ugyanakkor nem tartaná jónak, ha 2014-ben folytatódna a vita a történelmi régiók belekeverésével.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS