Ne legyen az ideologizáló értelmiségiek belügye az önrendelkezés
szerk. 2004. február 27. 15:45, utolsó frissítés: 15:41Bezárkózni, #b#ellenségeskedésbe#/b# keveredni az autonómia érdekében: költséges és veszedelmes dolog – de nem árt finoman fenyegetni a politikusokat. Összefoglaló a szabadelvű autonómia-konferenciáról.
Bakk Miklós: A politikai elitet olyan dokumentummal kell megszólítani, amelyben fenyegetést érez,
vagyis nem esszékkel, hanem olyan törvénytervezetekkel, amit bármikor a mappájukban találhatnak. A BBTE politológusa az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által rendelt autonómiatervezet ideológusaként elmondta, hogy az említett tervezet szerzői arra a forgatókönyvre számítanak, hogy Romániában középtávon ún. aszimmetrikus regionalizmus fog kialakulni (ilyen ment végbe Olaszországban illetve látszik kibontakozni Lengyelországban).
E képlet szerint a kormány szorgalmazni fogja a részleges régiósítást, s ez fog interakcióba kerülni a helyi, vagyis a székelyföldi és a bánáti törekvésekkel. Erre a politikai mozgásprognózisra alapozva állították össze a szóban forgó törvénycsomagot, amely egy az autonómia-kerettörvény mellett javaslatot tartalmaz a Székelyföld különleges jogállására, illetve a Székelyföld statútumára – hangzott az ismertés az RMDSZ Szabadelvű Körének pénteki konferenciáján a kolozsvári Tranzit Házban.
A csomag szerint rögzítve lenne az, hogy melyek a kizárólagosan állami hatáskörök (például parlamenti választások szervezése, a honvédelem, a kommunikáció keretszabályozása stb.), melyek a megosztott kompetenciák (például környezetvédelem, vasúti hálózat stb.) illetve melyek a regionális kompetenciák (például az oktatás, a gazdaságfejlesztés, a művelődés, a lakáspolitika stb.) Az EMNT autonómia-terve szerint
a Székelyföld kétnyelvűvé válna,
a regionális választásokon a csomag teljesen eredeti módon kellő reprezentáltságot garantálna az ottélő románok számára is. Bakk politikai szempontból is értékelte az autonómia-helyzetet. Véleménye szerint két álláspont látszik összecsapni:
"– Egyfelől az RMDSZ-é, amely szerint a székelyföldi közösségnek első körben gazdaságilag és az intézményépítés keretében kell megerősödnie, és csak ezt követően lehet az autonómiával előrukkolni. Ebben az is megbújik, hogy nem most, hanem majd, csatlakozás után kell feladatként kitűzni az önrendelkezés megvalósítását.
A másik – és ennek vagyok a híve –: az autonómiát az EU integráció előtt kell politikailag tisztázni és sarkalatos közjogi törvényekkel megalapozni. Ki kell használni politikailag az EU-igazodási kényszert, és jogilag szükséges plusz eszközt biztosítani ahhoz, hogy Székelyföld gazdasági és civilizatorikus értelemben is egy fejlődő régióvá váljon.”
Salat Levente: Az autonómia hosszú távú cél, rövid távon a bizalomépítést kell megvalósítani
A BBTE politógus előadótanára autonómia-marketing előadást tartott a konferencián. Véleménye szerint "az elmúlt 14 évben a romániai magyar törekvések kontraproduktívak voltak." Indoklás: fokozták, illetve elmélyítették a romániai magyarság megosztottságát, verseny alakult ki az autonómia-statútumok körül, amely azt jelenti, hogy a szerzők kölcsönösen kérdőjelezik meg a tervezetek szakszerűségét, legitimáltságát.
Az eredmény: az autonómia felvetésének alapfeltétele, "a belső konszenzus esélye alá lett ásva". További probléma, hogy a tervezetek a román fél bevonása nélkül készültek el, így az a hangulat alakult ki, hogy a kitűzött cél nulla összegű játék. Salat egyenesen úgy teszi fel a kérdést, hogy pszichológiailag is alá van ásva annak lehetősége, hogy egyáltalán lehetséges legyen a politikai partnerek részvétele. Salat szerint a partnerek bevonásának esélye
attól az érvelési paneltől is függ,
amellyel az autonomisták előállnak. Ha az autonómia melletti érvelés eddig a történelmi érvelésre épült – amely Salat szerint egyenesen deficites – akkor egy sikeres autonómia-marketinghez egy normatív politikai jogú filozófiára kell épülnie. "– A normatív úton lehetne a legeredményesebben visszaverni azokat az érveket, amely szerint az autonómia-törekvések a 19. századi nacionalizmust idézik."
A politológus szerint az autonómia ügyét hatékonyabb úgy eladni, hogy a történelmi érvelés helyett elővesszük a nemzetközi szakirodalmat, ahol "széles körben lehet azzal az állásponttal találkozni, amelyek szerint az megadott autonómiák a modernizáció elősegítői."
A sikeres és fenntartható autonómia-alakzatok rendszerint a demokrácia minőségét javítják, lényegüket tekintve olyan hatalom-megosztásos rendszereket eredményeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy a kisebbségek nem veszélyeztessék, a gazdasági verseny minőségének javítását is eredményezni szokták – fejtegette a politológus.
Varga Attila: egy olyan meggyőződést kell létrehozni, mely szerint az autonómia a legmegfelelőbb forma a kisebbségek kérdésének megoldására, mind a többség, mind a kisebbség számára
Varga Attila RMDSZ-képviselő úgy véli, hogy az önkormányzati törekvések életképességét azon kell lemérni, hogy alkalmasak-e a kisebbségi léthelyzetből származó problémák megoldására többségi és kisebbségi szempontból egyaránt. A képviselő szerint az autonómia-tervezetnek két alkotmányos elvre kell épülnie, az egyik a szuverenitás elve, a másik a szubszidiaritás elve. Továbbá úgy gondolja, hogy az autonómia kérdése alapvetően államszervezési, és nem alapvetően emberjogi kérdés.
Ebből adódóan a szuverenitás elve szerint a központi hatalom hatalmának bizonyos elemeit átruházza egy olyan testületre, amelyet ezután ez gyakorol. A szubszidiaritás elve szerint bizonyos feladatokat ott kell megoldani, ahol azok keletkeztek, és kívánatos, hogy a helyi közjogi szervezetek oldják meg, és nem a központiak. Az így elgondolt autonómiát
nem lehet egyoldalú deklarációk
és kinyilatkoztatások útján megvalósítani, mert erre válaszként egy ugyancsak egyoldalú, (és az igénnyel nem találkozó, elutasítás érkezhet. Ezért folyamatos párbeszédre van szükség, egyrészt egy magyar-magyar párbeszédre, másrészt egy magyar román társadalmi és politikai párbeszédre.
Varga nem tarja szerencsésnek azt a közgondolkodásban megtalálható elkülönítést, amely szerint a kisebbségi és az autonomista politikai diskurzus két külön dolog volna. A képviselő úgy látja, a kettőt nem szerencsés különválasztani, minthogy a mindent vagy semmit politika a kisebbségek számára nem járható út. Varga végül kitért az autonómiatörekvésekkel kapcsolatos
csapdahelyzetekre is.
Úgy véli, nem szerencsés, hogy miközben a romániai magyar közgondolkodás 1990 óta elutasítja a román nemzetállam fogalmát, olyan autonómiatervezetet készít, amelyben a nemzetállami logika érhető tetten. Ugyanakkor az sem szerencsés, ha a közösség, amelyért a tervezet szól, a tervezetet csak retorikai szinten ismeri.
"– Nem javallott olyan tervezetett készíteni, amelyről nagy valószínűséggel tudjuk, hogy a román politikai elit nem fogadja el – jelentette ki. Varga szerint a hatásnélküli álintézmények létrehozása is diszkreditálja az autonómiatörekvések megvalósítását.
Kis János : párbeszéd vagy konfrontáció?
Kis János filozófus, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, az SZDSZ vezető teoretikusa az előtte elhangzottak összefoglalására, illetve továbbgondolására vállalkozott. Megállapította, hogy mindenki egyetért abban, hogy egy vonzó demokrácia magába foglalja az autonómiák sokféleségét, valamint abban is, hogy az autonómia nem lehet a deklaráció műve, hanem intenzív, és sokrétegű párbeszéd eredményeként valósítható meg.
Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a párbeszéd beindítása rendkívül nehéz. Ennek egyik oka az, hogy Románia még mindig centralizált nemzetállam, ahol még a nem etnikai decentralizációval kapcsolatosan is nagyon nagy az ellenállás.
A párbeszéd beindításának nehézsége indokolja azt, hogy más alternatívákat is elgondoljunk. Az egyik ilyen alternatíva lenne a konfrontáció. Ez azért sem elvből elvetendő, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a már létező autonómiák döntő többsége egy konfrontáció vagy krízishelyzetből származó kényszer megoldásaként jött létre. Ám ugyanakkor Kis annak továbbgondolására is felkérte a résztvevőket,
hogy mit is jelent a konfrontáció,
mint stratégia. Ahhoz, hogy egy ilyen stratégia működhessen, a kisebbségnek be kellene szüntetnie minden, a többség felé nyitó kollaborációt. A kollaboráció beszüntetése pedig – azonkívül, hogy teljes elszigetelődést igényel, illetve vonz maga után – költséges és veszedelmes dolog.
Visszatérve a párbeszéd-alapú stratégiákra, Kis úgy gondolja, nem biztos, hogy első lépésben a többségi politikai elitet kell megszólítani. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy mi az a követelés, amelyhez meg lehet nyerni a többséghez tartozó csoportokat. A magyarországi rendszerváltás egyik markáns alakja úgy véli, a párbeszéd nyelvének
nem történelmi jogigényeken,
az univerzális, illetve egyéni szabadságjogokon kell alapulnia. Egyrészt azért mert csak egy ilyen nyelvre épülő érvelés képviselhető jó lelkiismerettel, ugyanakkor ez az a nyelv, amelyet a többségi fél is beszél és elfogad, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unió nyelve az univerzális jogok nyelve.
Kis János csak sejtésként fogalmazta meg azt, hogy az autonómia-követelések rossz időzítése miatt könnyen megtörténhet, hogy a romániai magyar választók úgy vélhetik, hogy az autonómiaügyek az ideologizáló értelmiségiek belügyét jelentik, és inkább egy konkrét programtervezettel előálló román pártra adják voksukat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!